Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)

2012-11-10 / 260. szám, szombat

14 RIPORT PRESSZÓ ■ 2012. NOVEMBER 10. www.ujszo.com Forrest Fenn páratlan műkincsgyűjtemény tulajdonosa (Fotók: oldsantafetradinco) B iztos vagyok benne, hogy nem kórházi ágyban fogok meg­halni - mondogat­ja időnként Forrest Fenn, és nagyon valószínű, hogy ez nem puszta ígéret a 82 éves férfi részéről. Kincsvadászként élte le az életét, igazi Indiana Jonesként, aki vásárolt, eladott, kereskedett, és ma egy páradan műkincsgyűjtemény tulajdonosa. Elhatározta, hogy ő maga semmi szín alatt sem válik „a történelem maradékává”, ezért nemrég elindított valamit, ami reményei szerint ezer év múlva is újságok címlapján fog szerepelni. Vályogtéglából épült Santa Fé-i házában, a kamra méretű, legér­tékesebb műtárgyait őrző, vörösre festett acéltrezorban állva felfedte, hogy egy páncéldobozt megtöl­tött töbh mint egymillió dollárt érő kincsekkel. Vannak köztük ősi szobrocskák, egy XVII. szá­zadi spanyol gyűrű és türkizkö­vek, amelyek egy Mesa Verde-i, sziklafalba vájt barlanglakásból kerültek elő. Aranyból vert, sasos amerikai érméket, aranyrögöket, egy fiola aranyport, két aranyle­De ezzel még nincs vége. Ha el­érkezik az idő, Fenn a kincs mellé valami mást is akar „ajándékozni”: saját holttestét. „Aki rálel a kincsre, megtalálja a csontjaimat is. De ott lesz az élet­rajzom, úgy legalább tudhatják majd, hogy kihez tartoznak” - mondta a Newsweeknek. Érintsék meg a múltat! Hangozzék a dolog akármilyen bizarrul is, Fenn saját halálával kapcsolatos tervei jól tükrözik azt, ahogy az életét leélte. Csaknem két évtizeden keresztül a világ egyik legnevesebb művészeti galériáját vezette, rendszeres vendégei voltak a washingtoni és hollywoodi to­temoszlop tetejére feljutók Gerald Ford elnöktől a westernsztár John Wayne-en és Jackie Kennedyn át Cherig. Fenn a saját jogán lett a Forbes és a People magazinok által is ünne­pelt híresség. Története Douglas Preston írót is megihlette, aki róla mintázta The Codex (A maja kódex) című könyve főhősét, a filmbeli Indiana Jones alakját meg­mezt és sok, rubinból, zafírból és gyémántból készült ékszert tett hozzájuk. Bekerült a dobozba önéletrajzának egy ősi olajoskan­nába bedugott, összetekert példá­nya is. Amikor kész volt a ládával, elvitte a Santa Fétől északra lévő hegyekbe, és elrejtette, hogy bár­ki megtalálhassa, aki megfejti az általa írt 24 soros versben kódolt útmutatót, és eljut oda. Pihenő a birtokon Az igazi Indiana Jones n Egy páncéldobozt megtöltött több mint egymillió dollárt érő kincsekkel ihlető híres-hírhedt kincsvadászt és sírrablót, aki felbecsülheteden értékű műalkotásokat, drágaköve­ket és műtárgyakat halmozott fel, megmentve őket a pusztulástól. Bármekkora kincsek birtokába ju­tott is azonban, Fenn sosem vált meg attól a szokásától, hogy sajátos lazasággal, egyéni módon kezelje a szabályokat és előírásokat. Galériá­jában feliratok biztatták a látogató­kat, hogy érintsék meg a kiállított tárgyakat, a múltat, ahogy tulajdo­nosuk is rendszeresen tette azóta, hogy megtalálta első nyílhegyét, és elindult a felemelkedés útján. Ugyanezt a szemléletet tükrözi az otthona is, amely múzeum­ként funkcionál ugyan, de őrök nélkül, viszont pontos leltárral és árlistával. Látogatása során az amerikai hírmagazin munkatársa megkopogtathatta egy Tut fáraó sírjából előkerült mumifikálódott sólyom burkát, átdughatta az ujját egy Krisztus születése előtt készült, ma 12 500 dollárt érő jádemaszkon, és kezébe foghatta a Little Bighorn-i csata hőse, a George Armstrong Custer pa­rancsnok lovasezredét legyőző sziú főnök, Ülő Bika békepipáját. Egy titkos ügynök 2009-ben tett hasonló látogatása után szövetsé­gi ügynökök árasztották el Fenn házát. A feltételezett sírrablással kapcsolatos ügyet azóta se zárták le, de az FBI nem volt hajlandó nyilatkozni róla. Fenn kapcsolatát a joggal nehéz volna hajszálpontosan meghatá­rozni. O maga az egyik pillanatban határozottan tagad bármilyen tör­vénytelenséget, hogy a következő pillanatban - már-már önmagát vádolva - a tetteivel dicsekedjen. Santa Fé-i galériás működésének csúcsán 16 embert alkalmazott, és éves eladásai 6 millió dollá­ron tetőztek. A helyi társaságban mindmáig számos történet kering a betelepült, drága ízlésű texasiról, akinek a rá irányuló figyelem elle­nére is sikerült rejtélyesnek marad­nia. 1972-ben névtelen senkiként érkezett Űj-Mexikó fővárosába, szerény nyugdíjú leszerelt pilóta­ként, érettségivel, és minden, a művészet világában megszerezhető tapasztalat nélkül. Nem sokkal ké­sőbb pedig már milliomos volt: A kérdés csupán az, hogyan vált azzá? Háromszor dobták ki Pompejiből Részben a jó időzítésnek köszön­hetően. Akkor érkezett Santa Fébe, amikor elkezdődött az ame­rikai lakosság tömeges áramlása a Sunbeltbe, a déli államokba, és a A híres és titokzatos láda lakásdíszítésben népszerűvé váltak a cowboy és indián motívumok. Kétségtelenül okos is volt. Az egyik utolsó, a katonaságnál ké­szített előmeneteli értékelése úgy hangzik, mint egy reklámszöveg. „Nagy kaliberű”, „igazán elképesz­tő”, „bármire képes” - ilyen és eh­hez hasonló kifejezésekkel van teli. „Az embereknek azonban ez nem volt elég, több kellett nekik, valami titok, ami megmagyarázza rendkí­vüli sikerét” - írta egyik barátja egy a nyugati művészeti világról szóló könyvben. Az állami és a szövet­ségi hatóságok szintén kíváncsiak voltak. Tudni akarták, pontosan hogyan is tett szert Fenn olyan sok kincsre olyan rövid idő alatt. Gyűjtőszenvedélyét otthonról hozta, az édesapjától örökölte. Máig őrzi azt a nyílhegyet, ame­lyet kilencéves korában talált, amikor az apja először magával vitte egy kincskereső útra. A gyűjtés azután gyorsult fel iga­zán, hogy az 1950-es évek má­sodik felében a légierő pilótája­ként Németországba, Bitburgba vezényelték. Akkoriban a va­dászpilótáknak engedélyezték, hogy magáncélra is igénybe ve­gyék gépüket, és Fenn ezt arra használta ki, hogy olyan helyek­re menjen, ahol találkozhat a történelemmel. „Háromszor dobtak ki Pompeji­ből, de azért sikerült olívaolajjal és borral teli amforát is találnom” - mesélte. Egy másik alkalommal a líbiai Sahrathába, a Kr.e. mintegy 500 évvel alapított föníciai kikötővá­rosba ment, amely előtt észrevett valamit a víz alatt - egy kötél és egy dzsip segítségével húzta ki a partra. Egy újabb amfora volt, és amikor feltörte, a sós vízben oxidálódott, egymáshoz tapadt bronzérméket talált benne. Kedvenc vadászterepe azonban a Szahara volt, ahol „nyolcezer éves dárdahegyeket találhat az ember, abból a korból, amikor a sivatag helyén még búzát termesztettek, a közelben pedig egy német csontvá­zat, fel nem robbant kézigránátot vagy kiégett tankot a második vi­lágháborúból”. Az ilyen fajta kincskeresésnek a KP MÁSO­DIK KÉRDÉS uradalmi beosztás "l észak­atlanti katonai tömb tanuló Marx szülő­városa félév! bőrtől belseji Y.N. eme hvi ▼ ▼ ▼ ▼ ▼ ▼ isk.oktatč ► pirula ► második válasz/1 az OTI utódja 168 órás naptári időszak .▼.. ► apró ► .▼. lyuk, n< lenmag­ban van! vál óla focista rF ▼ katonai egység ► ▼ férfinév szabás­minta ► acélöntő ► .....V"" fénykép­javitás kavics sorvég! ► félár! ► * gramm ► ötödrész ► eredmé­nyes gyógy­cukorka zöldsége; húsétel ősi er. lábbeli ks ▼ ▼ ▼ a hangos ság egy­sége <=s<?m A Apage (távozz, 3átán!) ► Kelvir dán autójt össze­megy. töpörö­dik ► ▼ J __I I __J

Next

/
Oldalképek
Tartalom