Új Szó, 2012. november (65. évfolyam, 253-276. szám)
2012-11-10 / 260. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. NOVEMBER 10. Vélemény és háttér 7 A reklámlobbi győzött, a smeres Zmajkovičová kénytelen volt visszavonni javaslatát Plakátmagányban ázó kudarcok Visszavonta az óriásplaká- tokkihelyezésétkorlátozó javaslatát Renáta Zmajkovičová smeres képviselő. Zmajkovičová korábban nagy hévvel ismertette tervezetét, amelya vizuális szennyezés csökkentése céljából és a biztonságosabb közlekedés érdekében 250 méterre száműzte volna a reklámtáblákat a közutaktól (településen belül 80 méterre). RAVASZ ÁBEL A kezdeményezés végül vita nélkül bukott el: először egy módosító javaslat minimálisra csökkentette volna a távolságokat, majd maga a benyújtó hátrált ki ötlete mögül, nyilván nem nagy örömmel. Érdekes párhuzamot figyelhetünk meg a magyarországi fejleményekkel. Ott az új választási törvény hatalmas akadályokat gördít majd a kampányidőszak- ban hirdetni igyekvő pártok elé. Szigorú korlátozások lépnek életbe például a televíziós, internetes és újságbeli reklámokkal kapcsolatban. Kimaradt azonban az óriásplakátok finanszírozása, ami részben érthetetlen (hiszen talán pont ezek képviseli sokak számára mindazt, ami problémás a kampányidőszakokkal), részben viszont érthető, tekintve azokra a gazdasági szálakra, amelyek a kormányt a tényfeltáró riportok szerint az óriásplakátok piacán jelentős részesedéssel rendelkező körökhöz kötik. A vége tehát mindkét helyen ugyanaz: maradnak a plakátok és marad az a vizuális szennyezés, amely mára gyakorlatilag ellepett bennünket. A vizuális szennyezés némileg humoros neve és szubjektív meghatározása ellenére is nagyon valós probléma. Egyrészt a vizuális információval való túltelítettség csökkenti az érintett területek élvezhetóségét, használati értékét. Másrészt pedig a harsány és figyelemfelkeltő színek, fonnák, alakok és feliratok a velük érintkezőket ingerük, irritálják, és növelik az őket érő stressz mennyiségét. Ez utóbbi állítást nem kell magyarázni Egyetlen párt sem akar a reklámszakma ellen menni, hiszen egymást érik a választási kampányok. például azoknak, akik nagyvárosban dolgoznak, majd hazafelé menet az utak szélén lévő plakátözön mellett haladnak el. Úgy tűnik azonban, ennek ellenére sem várható változás a közeljövőben, és a helyzet talán még rosszabb, mint első látásra tűnik. Mindkét országban magabiztos többséggel rendelkező, egypárti kormány dolgozik. Ennek ellenére sem a Fico-, sem az Orbán-kabinet nem talált elegendő erőt ahhoz, hogy fellépjen a reklámlobbik eüen. Mit várhatunk akkor az őket valamikor felváltó, aligha stabilabb kormányoktól? A dolog persze részben érthető: senki nem akar kampányidőszak előtt a reklámszakma ellen menni - és ma már gyakorlatilag megállás nélkül kampányidőszak előtt és közben vagyunk. A lobbik szorosan összefonódnak a kormányokkal, és informálják, befolyásolják munkájukat. Éppen ezért tűnt elsőre nagyon meglepőnek és kifogásolható részei ellenére is támogathatónak Zmajkovičová javaslata - és éppen ezért kevésbé meglepő, de annál rosszabb hír annak dicstelen és látványos bukása.- Hova rohan? Csak Norris volt kétszer Budán kutyavásáron... (Peter Gossányi rajza) Ma a fehér establishmentnek már nincs monopóliuma az USA irányítására A bevándorlók döntötték el az elnökválasztást MTl-ELEMZÉS Nagy remények után ismét vereséget szenvedett a republikánusok jelöltje az amerikai elnökválasztáson. A 65 éves Mitt Romney várhatóan lelép a politika színpadáról, pártjának viszont szembe kell néznie a nagy kérdéssel: miért nem sikerült 2008 után most sem legyőzni Barack Obamát? Franklin D. Roosevelt 1940-es győzelme óta egyetlen amerikai elnököt sem választottak újra, ha a munkanélküliség aránya 7,5% volt. Most a mutató 7,9%-on állt, Obama mégis győzni tudott. Ha pedig azokat az állástalanokat is tekintetbe vesszük, akik már nem keresnek munkahelyet (tehát kiestek a statisztikából), akkor két számjegyű a ráta. A vereség okait kutatva a Sandy hurrikánra vagy a bengázi konzulátust ért terror- támadásra hivatkozni csupán a felszín kapirgálását jelenti. A legsúlyosabb hiba az volt, hogy a republikánusok nem tudtak közérthető és ésszerű álláspontot képviselni a bevándorlás kérdésében. A párt mindmáig nem heverte ki azokat a sebeket, amelyeket 2007 nyarán saját magának okozott: a George W. Bush elnök által beterjesztett és a bevándorlási politika átfogó reformját célzó javaslatot a republikánusok fúrták meg. A texasi Bush, akinek állama több száz kilométeren határos Mexikóval, meg akarta nyitni az utat a legális státus és végül az amerikai állampolgárság megszerzése felé az Egyesült Államokban élő 12 miüió illegális bevándorlónak. Akkor az ellenzéki demokraták támogatták a kezdeményezését, amely a republikánusokon bukott el. A pártján belüli előválasztások során Romney ebben a kérdésben a jobbszéi álláspontjára helyezkedett. Ellenezte az illegális jövevényeknek kínált amnesztia bármilyen formáját, egyúttal arra ösztönözve őket, hogy „deportálják vissza” magukat oda, ahonnan érkeztek. Az exit pollok azt tanúsítják, hogy a latin-amerikai gyökerű szavazók 71%-a Obamára voksolt (négy éve 67%). Ezzel a sorsdöntőnek számító ingaállamok nagy többségében a demokrata jelölt javára billentették a mérleg nyelvét. (A tíz ingaállam közül Romney egyedül Észak-Carolinában tudott győzni.) 2000-ben Bush még 35 százalékot kapott a „latino” népcsoporttól, négy évvel később pedig 40 százalékot. Romney 29 százaléka súlyos visszaesést jelez, amelynek nyilvánvaló az oka. Mivel az Egyesült Államokban a spanyol ajkúak alkotják a leggyorsabban gyarapodó népcsoportot, egyértelmű, hogy ellenük folytatott politizálással nem lehet többé választást nyerni. Ezt frappánsan fejezte ki Bill O’Reilly publicista, aki így kommentálta Obama győzelmét: „Húsz évvel ezelőtt Obamának fikarcnyi esélye sem lett volna. Ma viszont a fehér establishmentnek már nincs monopóliuma az ország irányítására.” KOMMENTAR Stadiont Felcsútra! KISS TIBOR NOÉ A2010 óta regnáló magyar kormánynakkezdet- től fogva különleges viszonya volt a sporthoz. Hétről hétre hallhattuk a fátyolos hangon előadott beszédeket az egészséges életmódról, a sportolás fontosságáról és arról, hogy a sport egyetemes értékeketközvetít. Hogy akkorieszei rendes ember, ha sportolsz. Hogy több testnevelésórát az iskolába. Nemes célok, amelyek a kezdetektől fogva nem is változtak, legfeljebb másokszájábólhaüjukugyanazt, immár nem Schmitt Pál szónokol, hanem Simicskó István, az újdonsült sportügyi államtitkár. Szóval ismerjük a szövegeket. És lassan rájövünk, hogy ez csak üres duma, demagógia, szirupos máz - a lényeg a pénzkitalicskázás. Márakkormegdöbbentünk, amikor kiderült, hogyatársasá- giadó-kedvezményekből(ahatlátványsportágtámogatására kitalált, úgynevezett „TAO-pénzekből”) idén több jut az Orbán Viktor bábáskodása mellett létrehozott felcsúti futbaüakadé- miának négy olyan sportági szakszövetségnél, mint a kosárlabdázóké, a kézilabdázóké, a jégkorongozóké és a vízilabdázóké . De ha csak a futballistákat nézzük, akkor is óriási az aránytalanság: az NB I-ben szereplő Diósgyőri VTK csapata éppen tizedannyi pénzt kapott az államtól, mint a Felcsút. AFra- di, a Honvéd és a Győr pedig még annyit se. Hab a tortán, hogy a felcsútiak az általuk kapott 2,8 milliárd fo- rinttúlnyomótöbbségétstadionépítésrekívánjákkölteni.Is- mételjükmeg: egy stadionfelépítésére. Magyarországon eddig egy ember épített stadiont, Stadler József, az akasztói pusztán. A sztorit ismerjük, az építményt már csak roncsturisták látogatják, Stadler pedigadócsalásmiattabörtöntis megjárta. Csakhogy Stadler a saját pénzből építkezett- és nem az adófizetőkéből. Arról már nem is beszélve, hogy a felcsúti stadionépítéssel csorbul a kormányzati elv. Ha olyan nagyon fontos lenne az egészséges életmód (és a többi blabla), akkor aTAO-pénzeket a felcsútiak mondjuk utánpótlás-nevelésre fordítanák (ahogy például az átlátszó.hu adatai szerint a győri vagy a ferencvárosi futballklub és -jellemző módon a Magyar Labdarúgó-szövetségen kívül- a többi sportági szakszövetségis teszi). De nem, az 18001akosúFelcsútnak stadionkeil. Akineknem elég a TAO, annak ott az FTC. Az átlátszó.hu november elején közölte a hírt: a Szerencsejáték Zrt. augusztusban 250 millió forintot adományozott a Ferencvárosnak „közérdekű célokmegvalósításához”. Jellemző, hogy az állami cég által 2012-ben kiosztott összesen 844millió forint közül a Fradié volt a legnagyobb tétel - azt pedig, hogy milyen szerve- zetekkaptak 8-10 millió forintokat, le sem írjuk, annyira demagóg lenne. Inkább csak nevezzük a helyzetet annak, ami: felháborító. Kismillió szervezet kaphatna támogatást a civil szférában végzett áldozatos munkáj áért, ehhez képest ki kap negyedmilliárd forintot a magyar államtól? Egy profi futballklub. Nonszensz. Ahelyzetetjóljellemzi, hogy a sportra fordított fejlesztési pénzek elosztása körüliharcokbanfideszesek állnak szemben fideszesekkel. Azaz: az új Fradi-stadionért harcoló KubatovGáboregyiklegfőbbellenfeleadebreceniek- nek lassan egy évtizede futballstadiont ígérő Kosa Lajos. A lényeg, hogy mindenki tartja a markát. Ki beszél itt már sporterkölcsökről, egyetemes értékekről mega sportszeretetéről? Egy a fontos, a stadion. Aszerző magyarországi publicista FIGYELŐ Húsfestés és más hentesmunkák Egy magyar cég vörösre festett sertéshúst adott el Svédországban és Szlovákiában. A húst befóliázták és lefagyasztották, ezért nem lehetett ránézésre megállapítani, hogy nem marha. A hentesek szerint a szokványos csalások jóval egyszerűbbek. Még mindig előfordul, hogy kurkumával vagy sáfránnnyal festik a csirkét, hogy sárgábbnak, frissebbnek tűnjön, de egyre kevesebb háziasszony dől be ennek. „Mit gondolnak, világító sárga csirkék futká- roznak az udvarban?” - mondta a fejét csóválva egy hentes. Könnyebb becsapni a vásárlókat a hipermarketekben árult előrecsomagolt húsokkal, mert nem könnyű megállapítani, pontosan mi az és friss-e. Az alapszabály: ha nincs a húson vér, nem szabad megvenni, (origo) Erdély nem Bukarest „Ez Erdély, nem Bukarest, szurkolóink civilizáltak, mint a magyarok, osztrákok vagy németek.” Iuliu Mure§an, a kolozsvári CFR fociklub elnöke igy nyugtatta a török szurkolókat kolozsvári utazásuk előtt. Az erdélyi románságban egyre inkább tudatosul Erdély civilizáltabb volta (Nyugati Jelen)
