Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-31 / 252. szám, szerda
16 Horgász - hirdetés ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 31. www.ujszo.com Néha a legtapasztaltabb horgász is olyan hibákon bukik el, amilyeneket kezdő korában sem követett volna el A SÉF AJANLASAVAL Házilag füstölt pisztráng Hozzávalók 4 db pisztráng 3 evőkanál só egész bors kakukkfű 0,5 dl fokhagymás Sungarden olaj 4 gerezd fokhagyma Elkészítése A sót, borsot, kakukkfüvet, olajat és fokhagymát vízbe tesz- szük, majd felforraljuk. Hagyjuk kihűlni, ezt követően 24 órán át pácoljuk benne az előzőleg megtisztított halat. Ezt követően a halszeleteket 70 °C-on 3 órán át nedves, rozmaringgal és kakukkfűvel kevert fűrészpor fölött füstöljük. (Kanovits Gábor felvételei) Bindics Imre, a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa SLNEČNICOVÝ OLEJ panensky * i,»i ^ éh A rovat támogatója a Búšlak Dunatőkés - Dunajský Klátov MP9120010 horgászati es vadászati kellekek Amikor a horgász bakot lő Bős, Mlynársky rad 250. (Szolgáltatások háza) tel.: 031/558 4329, mobil: 0905 325 052 Vásárét, Fő utca 111. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 653 hogy nagyot hajlik a feederbot. Bevágok, tekerek kettőt-hármat az orsón, s megnyugodva állapítom meg, hogy jól ül a kapás, a hal ellenáll és harcol, ahogy kell. Már ez is félúton van, amikor odaszólok, hogy „Légy szíves, hozd a mentőt”, ám a pikkelyes leakad. Döbbenet, felháborodás, s még egy sort azonosítadan érzés kerít hatalmába. Varázsereje lenne a merítő szónak? Ismerek ugyan néhány babonás sport- társat, akik esküdni mernek rá, hogy a szétnyitott, kéz alatt elhelyezett szák balszerencsét hoz, de sosem tulajdonítottam igazán jelentőséget ennek a hiedelemnek. Fogom hát a kis köszörűt, és szépen megélesítem a horgot. Még biztatom is magam: no, így biztosan nem fog kiakadni. Repül a szerelék, s kis idő múltán ismét bottörő kapással jelentkezik a következő potyká. MegakaszMP9120011 Nemhogy lőni, látni sem igazán szoktam bakot a horgászkalandok hajszolása közben. Ha mégis megesik, hogy baklövést követek el, az kizárólag az emberi bolondság számlájára írható, amelyről egy arab közmondás azt tartja: sokféle lehet, de legalább harminc. DRENKO FLÓRIÁN A tó egy horog kerül a zsinór végére, s másik csaknem harci kiáltásban török alka- ki. Majd most meglátjátok, halommal lak...! ezzel a A bedobást követően már meseszép kedvedenül, lehangoltan váltói rom a következő kapást, amely kárásszal kisvártatva be is következik. kárpótolt Rendeset húz őkelme, s vinné is a botot az ágasból, de egy szakszerű bevágással megállítom. A kontaktus megvan, felmérjük egymás erejét, s kezdetét veszi a csőrié. Mivel .kimenőm” lassan végéhez közeledik, minden reményemet ebbe a halba fektetem. Igazságtalanság lenne, ha egyetlen pikkelyest sem sikerülne a partra emelnem. Hogy ez végül sikerül-e? Hát nem... Félúton „menetrendszerűen” leakad, én meg csalódottan rakom el a cuccot, s úgy vágom be a kombi csomagterének ajtaját, hogy az első szélvédő is belerezdül. Azt mondják, a horgászat nyugtat - hát ezen a napon ez az állítás is megcáfolja önmagát. Talán legközelebb... A dolog persze nem hagyott nyugodni, így később minden hibalehetőséget alaposan fontolóra vettem. Amikor a végére értem, áramütésként ért a felismerés, hogy az általam felkötött horgok egyike sem volt oldalra kihajlítva, horgász zsargonnal élve: csempítve! Hát ennyin múlott, hogy horgászat helyett aznap egy szép nagy bakot lőttem a tó pariján. Ilyentájt, amikor morcosabbra fordul az idő, bizony jólesik felidézni a nyár folyamán átélt élményeket - még ha azok egyike- másika kudarccal is végződött. Miképp a jó pap, a horgász is holtáig tanul - ellenkező esetben kedvenc hobbija sikerélmények, eseménytelenné válik. Augusztus derekán, egy napfényes vasárnapi horgászatom során egy gömöri tó partján állapodtam meg, s szúrtam le a földbe bottartó villáimat. Egyik botomat hagyományos potyká- zásra szereltem fel, s mártottam a vízbe, majd elővettem elmaradhatatlan feederbotomat is. Azt a taktikát követtem, hogy a durvább és finomabb szerelékek valamelyikére majd csak „bebukik” a hal. Ahogy telt-múlt az idő, kiderült: a feeder jó választás volt. Az adott horgásztó kiváló pontyállománnyal büszkélkedhet, s a pikkelyeseket nem is kellett sokáig kínálgatnom. Bár potykázás során a kapások leggyakrabban a botvég erőteljes elhajlásával jelentkeznek, bizony megesett már az is, hogy egyszerűen megindult, pontosabban kirepült a bot a villából, úgy kellett utánakapnom. Ez esetben is így történt; a spicc nagyot bólintott, s még időben elkaptam, majd - ahogy a nagy könyvben írva áll - bevágtam. Éreztem a halat a zsinór végén, örültem az első kapásnak, odaszóltam hát horgászkollégámnak: ugyan készítse már el és hozza közelebb a merítóhálót, amely jó szokás szerint valahol feljebb, a parton hevert. Amikor a szák nyele már a markomban volt, éreztem, hogy mégsem nyerek; a hal valahol a part felé félúton leakadt a horogról, s elinalt. Nem igazán értettem a helyzetet; valószínű, hogy rosz- szul akadt be a horog, szemlél- gettem mogorván a szárazra került szerelék végét. Nincs mit tenni - próbálkozom újra. Alig telt el egy kis idő a következő bedobás után, máris látom, A Horgász melléklet legközelebb 2012. november 14-én jelenik meg. Négy halat is adott a hely - egyik sem ért partot (A szerző felvételei és képarchívum) tom, s már nagyon óvatosan fárasztóm, gondosan ügyelve arra, hogy nehogy kiejtsem a számon a merítő szót. Hiába minden - ez a pikkelyes is faképnél hagy, partközeiből szökik meg. Némi fogcsikorgatás következik; a legpechesebb horgász sem lehet ennyire balszerencsés, villan át az agyamon, s keresni kezdem a hiba forrását. Hogy egy hal leakad, az még lehet véletlen; de hogy még kettő meglóg, az már aligha. Vagy a vízi manó a ludas, vagy - le kell cserélnem a horgot. Előfordul, hogy a pufitól vagy más csalitól eltompul, s ezért akad rosszul. Elhatározásomat tett követi; ugyanolyan méretű és típusú, ám vadiúj
