Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-30 / 251. szám, kedd
18 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2012. OKTOBER 30. www.ujszo.com Befflrö Gábor Futballgyílkosok(9.résii A magyar bundabotrány - pénz, drogok, prostlk.. 9. fejezet (folytatás) Drágán megint beleszívott a szivarjába. A torka kiszáradt, kapart, töltött magának egy kevés Hennessyt, és leöblítette. - Két éve csinálom ezt. Amióta abbahagytam a játékot, komolyabbra fordult a történet. Most már szervező vagyok, nem egy csicska, aki másoknak dolgozik. Péter elengedte a fiile mellett a kétségkívül bántó megjegyzést. Drágán tovább mondta:- Idefigyelj, Peti. Akit eddig megkerestem, mind elfogadta az ajánlatomat. Mind. Senki nem mondott nemet. Se bíró, se játékos, se edző. Senki.- Edző?- Néha rájuk is szükség van, de te ne törődj ezzel. Magaddal foglalkozz. Csináljátok meg ezt a Ligakupát, aztán, ha jól mennek a dolgok, és akarsz még pénzt keresni, rám számíthatsz. Adok majd melót. Péter utálta magát, de közben kissé kínos is volt ennél az asztaltársaságnál, amiért ennyire naiv maradt éveken át, miközben a szeme előtt csalták el a mérkőzéseket. Hogy nem vette észre, mi folyik? Pedig, ha jobban visszagondolt, látott jeleket. Nem is egyszer, csak hát akkor elképzelni sem mdta, hogy egy védelmi megingás szándékos lett volna. Ki feltételezne ilyet a saját csapattársairól, akikkel mindennap együtt készül az edzéseken, akikkel együtt jár szórakozni? Ki? Az óráját nézegette. Éjfélre járt, amikor szólt Váczinak és Töröknek, hogy indulniuk kéne. Hosszú út várt rájuk, s valamit aludniuk is kellett még a délutáni edzésig. A többiek lassan összeszedelődzköd- tek. A magát rommá ivó Váczit Stefan a hónaljánál megragadva húzta fel a székről. Szánalmas látványt nyújtott. Török nyavalygott, hogy nincs kedve vezetni, Bajusz pedig elmondott egy újabb rossz viccet.- Kimegyek a mosdóba, mindjárt jövök, és mehetünk - mondta Péter, és vele tartott Drágán is. Vizelés közben Drágán kíváncsiságból megkérdezte a mellette álló barátjától, hogy mennyi a mostani fizetése.- Öt kiló. Persze, ha megkapom, ami nem sűrűn fordul elő. Drágán alaposan megrázta a péni- szét, lecsöpögtetve róla a vizelet- cseppeket, majd visszatette a helyére. Felhúzta a sliccét, benyúlt a nadrágzsebébe, és előhúzott némi pénzt.- Tessék. Nem a meccsért kapod. Ajándék. Vegyél magadnak új ruhákat - mondta olyan egykedvűséggel, amit megjátszani sem lehet, és azzal kiment a mosdóból. Péter megszámolta. Kétezer euró volt.- Ez nem mosott kezet, baszd meg- állapította meg magában. 10. fejezet Pontban hajnali három órakor támolygott be a lakása ajtaján. Az autópályán tudott aludni valamennyit, de frissnek messze nem érezte magát, ráadásul a gyomra is korgott. Reggelire vágyott. A kabátjából kitette a pénzt a konyhaasztalra, alsónadrágra vetkőzött, és kinyitotta a hűtőszekrényt. Egy felbontott, félig üres májkrémkonzervnél és egy zacskós kakaónál többet nem talált benne. El akart menni bevásárolni, hogy végre telepakolja a frizsidert, de aztán lebeszélte magát. Most jött haza, inkább pihennie kellene valamicskét. Leült egy székre, és arra gondolt, hogy a szerdai meccsig nem nyúl a pénzhez, de utána, ha minden jól megy, akkor először kifizeti Ferit, akinek még mindig lógott azzal a pénzzel, amit a szerződésért cserébe ígért neki. Ezenkívül is volt még jócskán tartozása, de mindent nem lehet azonnal - hű- tötte le magát. Amíg ezeken rágódott, valahogy megszokta azt az ötezer eurót ott az asztalon. Természetessé vált, hogy van. Szórakozott is egy kicsit. Elfordult, visszanézett, és mindig ott volt. Kiment kezet mosni, de a pénz nem tűnt el. Az övé volt. Még meg kell érte dolgozni, de az övé volt. Könnyed, felhődén érzés kerítette hatalmába. Azt hitte, sokkal nehezebb lesz feldolgoznia ezt a helyzetet. Haragudni akart magára, hogy lám, ő is olyanná válik, mint Török, Váczi, Bandi meg a többiek. Akiket még mindig megvetett, és akiket legszívesebben leokádott volna. De túl sok csalódás érte már a futballban, ahol megfordult, ott átverték. És ami nyomasztóbb és sürgetőbb volt, az a felhalmozott adóssága. így aztán az önvád elmaradt, sőt legbelül már szép lassan fel is mentette magát azért, amit tett. És amit tenni készül. Talán háromnegyed óráig ülhetett így a gondolataiba merülve, aztán lefeküdt aludni. Unta már, hogy nincs állandó barátnője, hogy nincs kihez hozzábújni, nincs kivel megosztani az életét, a gondjait, de amíg anyagilag nem tudott rendbe jönni, nem is erőltette a dolgot. Hiába jártak ki miatta is a lányok a csapat edzéseire, meccseire, ő nem akart kapcsolatba bonyolódni. Azok a csajok, akik a magyar futballistákat két lábon járó pénzeszsáknak nézik, néha csalódnak, mert bizony többségük albérletben él, és hitelből vett autóval jár. Vagy az anyjáéval. Az lehet, hogy a napszemüvege eredeti Police, és jól áll rajta a negyvenezer forintos Replay-farmer, de általában nincs több ötezer forintnál a zsebében. Az ő csapattársai is zömmel ilyenek voltak. Kivételek persze mindig vannak. Ezen a hajnalon ő is kivételnek érezte magát. * * * A következő szerdán Péternek már attól a pillanattól, hogy reggel kikelt az ágyból, csak egyvalami járt a fejében. Olyasmire készült, amire korábban soha: hibákat elkövetve kellett futballoznia. A feladata az volt, hogy az ellenfelet hozzásegítse három gólhoz a második félidőben. Mindenáron. A fülében csengtek Drágán szavai, amit a Sheratonban mondott. Egyáltalán nem akart belegondolni abba, mi történik, ha véledenül nem sikerül összehozni a második félidőben azt a három gólt. Az elmúlt napokban ezerszer lepörgette maga előtt a meccset, de egészen eddig nem tűnt annyira komolynak a dolog. Most viszont nem érezte jól magát, a torkában gombóc volt. Visszakozni semmiképpen nem akart, annál nagyobb szüksége volt a pénzre, de ezen a reggelen újra és újra meg kellett győznie magát arról, hogy amit tesz, arra a körülmények kényszerítik. A találkozó 18 órakor kezdődött, két órával előtte már kint volt a pályán. Szórádi egy perc késésért ezer forintot számolt fel a házirend szerint. Persze, ritkán hajtotta be, hisz nem volt szíve a játékosok utolsó forintjait elszedni, amikor tudta, hogy a többségük kölcsönökből, hitelekből él. Már aki, ugye. Péter ezúttal a megbeszéltnél negyedórával korábban kiért a stadionba, de még nem szállt ki az autóból. A rádiót kapcsolgatta, amikor hirtelen valaki megkocogtatta az anyósülés felőli ablakot. A frász jött rá.- Na, szevasz! Minden oké? - bámult be a kocsiba Török, de a felhúzott ablak miatt tompa volt a hangja. Alig lehetett érteni, mit mond. Péter átnyúlt az ülésen, és letekerte az ablakot.- Minden oké? - kérdezte újra Török.- Fogjuk rá. Voltam már jobban is. Mi van, ha Szórádi lecserél? Erre nem gondoltunk!- A második félidőben kell kapni a gólokat. Addig normálisan toljuk, nem lesz gond. Menni fog a dolog, ugye? Oké vagy?- Ja. Csináljuk.- Helyes. Ne parázz, könnyebb lesz, mint hinnéd. És utána el- költheted a lóvét is. Erre gondolj. Kifizeted az adósságaidat, tudsz venni rendes kaját, ruhát, amire szükséged van. Eladsz egy-két labdát, nem ütközöl annyit a középpályán, ennyi az egész. A többit megoldjuk hátul a Váczival. Remélem is - gondolta Péter, és kiszállt a kocsiból. Miután besétáltak az öltözőbe, egy ideig próbálta kerülni csapattársai tekintetét. Félt, hogy az arca elárul valamit. Amikor megérkezett Váczi is, lopva egymásra néztek, ám Péter gyorsan elfordította a fejét, és letekerte a Nicoflex kupakját, hogy bekrémezze a combját. A kezdő sípszó pillanatában elmúlt a gyomorgörcs, ami reggel óta kínozta. Ismét lazává vált, könnyedén focizott, úgy érezte, egyszerű lesz az egész. Az első félidőben hajtott rendesen, labdát szerzett, indított, egyszer még kapura is lőtt. Élvezte a játékot, ameddig lehetett. A szünetben 1-0-ra mentek, Szórádi elégedetten tapsikolt. Az öltözőben mindössze annyit mondott, hogy így tovább. Komolyabb taktikai utasítást nem adott. Nem csak most, máskor sem. Szerencsétlennek persze fogalma sem lehetett, mire készül néhány játékosa a második félidőben. Mielőtt visszamentek volna a pályára, Török a folyosón odasúgta Péternek, hogy minden rendben.- Küldött SMS-t a Drágán. Továbbra is áll a dolog - mondta, és csinált két guggolást, mert a szünetben kissé lemerevedett. Péternek nem volt stratégiája, mostantól egyszerűen csak sodródni akart, improvizálni. Nem kereste a lehetőséget, hogy mikor adhat el egy labdát, vagy mikor rúghat fel valakit a saját tizenhatosa előtt. Ügy érezte, bőven van még ideje. És abban is bízott, hogy a társak tényleg megoldják hátul a feladatot, és akkor rá már nem is lesz szükség. Az 51. percben Török elkezdett cselezni saját tizenhatosának előterében. Péter tudta, hogy ez már az ő játékuk része. A válogatott magyar bajnok hátvéd még a labdára is rálépett „véletlenül”, így az ellenfél csatára simán kapura tört. Váczi nem futott ki a kapujából, ott maradt a gólvonalon, pedig egy pillanatra úgy tűnt, az ellenfél hosszan tolta meg a labdát, és talán elérhette volna. Ehelyett le- cövekelt, a támadó meg be is verte az ajtó-ablak helyzetet. Kész, egy megvolt. Péter szinte fel sem fogta, olyan gyorsan és természetesen történt minden. Váczi még le is szidta Törököt, hogy mi a francnak cselezget hátul, az meg feltett kézzel kért elnézést a kapustól és a többiektől. Atyaisten, hány ilyen jelenetet látott már, amióta futballista? Vajon mennyi volt színjáték ezek közül? A meccs csordogált tovább, még két gólt kellett összehozni. Tizenöt perccel később újból eredményes volt az ellenfél. Váczi alászaladt egy szögletből beívelt labdának, Török lemaradt az emberéről, megvolt a második. Oké, már majdnem zsebben a meccs. Ez tényleg simán megy - gondolta Péter, és elindult a középkezdéshez. Most már azonban ő is tenni akart valamit az ügy érdekében. Elkezdett könnyelműsködni, elszórt néhány labdát, de azért arra figyelt, hogy a teljesítménye ne legyen látványosan pocsék. Nem akarta, hogy Szórádi dühében lekapja a pályáról. A 72. percben felrúgott valakit a saját tizenhatosa előtt. A labdát is elérte volna, de a becsúszásnál néhány centivel feljebb emelte a lábát, hogy a vádlit trafálja telibe. Kapott érte egy sárga lapot, ráadásul a szabadrúgásból megint betalált az ellenfél. Váczi, biztos, ami biztos, későn indult el a bal felsőbe tartó labdáért. Péter megkönnyebbült. Ügy érezte, ezzel megdolgozott a pénzéért. Váczin és Törökön is azt látta, hogy megnyugodtak. Innen már bármi történhet, övék a dohány. A házigazda innen már nem tudott felállni, a vendégeknek meg tökéletes volt a 3-1. A közönség rezignáltan vette tudomásul a végeredményt. Egy-nullás vezetésről hazai pályán kikapni persze nem számít jónak, de hát ez Ligakupa-mérkőzés volt, igazából senkit nem érdekelt. Még Szórádi is csak annyit dünnyögött az öltözőben, hogy jobban kellett volna figyelni hátul, aztán otthagyta őket. A parkolóban Török és Váczi bevárta Pétert. Mint két bunkó, tréningben, terpeszállásban rágták a szotyolát. íme, az új haverjaim - fűtött át Péter agyán.- Remekül ment - kacsintott elégedetten Török.- Jó volt a faultod, szerencsére a csávó eléggé eltalálta a szabadrúgásból a labdát. Már azt hittem, össze kell hoznunk hátul egy tizenegyeset - vágta rá Váczi, és kiköpött egy szotyihéjat.- Nem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz. Igazatok volt. De nem csodálkozom, hogy eddig fogalmam sem volt semmiről. Ha nem tudom, hogy direkt szaroztok ott hátul, soha nem jövök rá.- Na látod, erről van szó. Lesz még ilyen meccsünk. Szükségünk lesz rád akkor is. Ugye, tudod? Péter felszabadultnak érezte magát. Mint aki nagy tehertől szabadult meg.- Viccelsz? Most már ne hagyjatok ki semmiből - mondta, és kinyújtotta a markát egy kis szotyiért. (Folytatás a jövő héten!) hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden.
