Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-26 / 248. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 26. Vélemény És háttér 7 A demokrácia arról is megismerszik, hogy működő intézményei vannak felelős vezetőkkel Vagy lesz, vagy nem főügyész Nagyjából itt tartunk főügyész-ügyben, állunk együgyűen, és nem értjük, hogy ügyetlenek vagyunk- e, vagy ügyefogyottak. LOVÁSZ ATTILA Ügyesen fogalmazott ugyanis az Alkotmánybíróság, részéről az ügy lezárva, az olvasatokból meg nagyjából annyi lesz, mint amennyi a hágai bíróság bősi ítélete után. Tehát legalább egy tucat. De ettől még az országnak nem lesz legitimen megválasztott főügyésze. Merthogy, ha a köztársasági elnök ki akarta volna nevezni Jozef Čentéšt, már rég megtette volna. Čentéš azért nem kinevezett főügyész, mert a köztársasági elnök nem akarja kinevezni. Az Alkotmánybíróság döntése után pedig teljesen világos, hogy az alkotmányosság őrzői kimondták: nem köteles kinevezni a megválasztott tisztségviselőt (ez is érdekes olvasata az alaptörvénynek), de kötelessége időben döntést hozni, és a kinevezés megtagadását meg kell indokolni. Hogy mit jelent az „időben” vagy a „méltányos határidőben” kifejezés, azt a bíróság nem tisztázta, gondolván, ez nem kötelessége. Az indoklást illetően pedig ne legyenek illúzióink, ha valakit nem akarunk kinevezni, akkor a „nincs rajta sapka” megállapításnál csak egy kicsikét komolyabb kijelentés elegendő indoklás lehet. És azt sem tudjuk most elképzelni, mihez kezdhet a még nem főügyész, de már nem is jelölt akkor, ha az államfő indoklása a „csak” szóban merül ki. Persze, a kinevezés elmaradása óta világos, Čentéš nem lesz főügyész. Ó ugyan harcolhat alkotmányos jogaiért, de közben majd csak választ a parlament egy másikat és - ugye - a múlt héttől a Tisztelt Ház még csak kártérítésre sem kötelezhető politikai döntései kapcsán. Ami sokkal nagyobb baj, hogy ez a hercehurca egy újabb rossz hír a szlovákiai demokráciának. A demokrácia arról is megismerszik, hogy működő intézményei vannak, szakmailag vagy politikailag felelős vezetőkkel. Igen, előfordul néha, hogy beköszönt az interregnum Az államfő csak egy kicsivel komolyabb indokot talál annál, hogy Centesen „nincs sapka”, és nem nevezi ki. állapota, de nem úgy, hogy van egy legitimen megválasztott figura, csak legitim kinevezése nincs. A közintézmények és hatalmi szervek vezetőinek mandátuma egy demokráciában nem fedi a parlamenti választási időszakot, pontosan ezért egy-egy elnöki, főügyészi, főbírói, számvevőszéki pozíció komoly fékje a mindenkori hatalomnak, amelynek el kell tűrnie, hogy „nem az ő embere” ül ott. Ha ezt a hatalom nem tűri meg és mindent megtesz azért, hogy a „nem ő embere” labdába ne rúghasson, akkor a demokrácia alapvetéseit úja fölül. A demokrácia többek közt a törvény hatalmát is jelenti. Tegyük hozzá: az érthető, a betartható és a betartott törvényé. Mert ha a törvény akárhogy értelmezhető, az értelmezés meg bárminemű hatalmi elgondolást szolgálhat, akkor a gyalogpolgár egy szép napon megunja, magasról tesz a törvényre és önbíráskodásba kezd. Ha a törvény betartása gond, vagy annak körmönfont értelmezése a trendi, akkor csak idő kérdése, mikor írja felül valaki, valami a törvény hatalmát. És ki tudja, milyen hatalom javára... (Peter Gossónyi rajza- Azt mondta az orvos, az alkoholistáknak nincs tegnapja, nincs holnapja, és nincs mája. GLOSSZA A tbc megfékezése LAAAPL ZSUZSANNA Lyall Watson biológus írja, hogy a tüdőbaj 1870 körül ért Európába és nagy pusztítást végzett. Aztán 1882-től hirtelen feltűnő hanyatlás következettbe, amit nem tudtak megmagyarázni. Voltak, akik azt gondolták, hogy az emberek szervezete ellenállóbbá vált. Mások az orvostudomány fejlődésében keresték az okot. Watson mindkét magyarázatot valószínűtlennek tartja. Szerinte a 19. században semmi olyan nem történt az orvostudományban, ami indokolná a tbc visszaesését, hiszen a betegséget érintő operációk csak 1912 után kezdődtek, az antibiotikumos kezelés pedig csak 1944 után. T örtént viszont egy dolog, ami igen jelentőségteljes lehet, mondja a biológus, mégpedig az, hogy 1882-ben a német Robert Koch felfedezte a tuberkulózis kórokozóját. Az orvosok egyik napról a másikra a saját szemükkel láthatták a mikroszkópon keresztül, az emberek pedig az ábrázolások alapján el tudták képzelni. És Watson szerint épp ez, a betegség okával kapcsolatban terjedő tudatosság járult hozzá a tbc megfékezéséhez. A manapság elterjedt életvezetési könyvek is hangsúlyozzák, hogy fontos a tudatosság. Fontos, hogy az embernek legyen célja, fontos, hogy tudja, mit miért tesz. Máskülönben nem tudja kormányozni azt, ami (emberileg) kormányozható, s csak ide-oda hányódik az élet tengerén. Azt gondolom, ez a társadalmi jelenségekre is vonatkoztatható. Itt van például az asszimiláció. Négy évvel ezelőtt tartottam egy előadást a leendő Szlovákiai Magyarok Kerekasztala konferenciáján, ahol az asszimilációt megfékező stratégiákról volt szó. Háromfélét soroltam fel, és azt is mondtam, hogy bár ez evidensnek, kezdetlegesnek és egyszerűnek tűnhet, az a legfontosabb, hogy megfogalmazzuk, miért fontos, miért éri meg, és miért jó magyarnak maradni. Mert aki hajlamos az asszimilációra, azt talán épp ezek a kérdések foglalkoztatják, és nem mindegy, hogy ki válaszol neki, és mit. Főleg mikor sokszor hallhatja, hogy a magyaroknak rossz. Akkor meg miért legyen magyar? „Érezni” a választ nem elég. Fontos? Megéri? Jó? Tudjuk? Tudatosítjuk, hogy miért? Még egy kis kérdőívet is szétosztottam. Összesen ketten válaszoltak. Újabban sokat utazom a csallóközi sárga vonattal. Hosszú idő után találkoztam egy kalauzzal, aki magyarul is beszélt. Persze lehet, hogy többen is tudnak, de ő volt az egyetlen, aki magyarul szólt vissza. Aztán a mellettem ülőktől kérte a jegyet, akik szlovákul válaszoltak, holott előtte magyarul beszélgettek, és hallották, hogy a kalauz szintén beszél magyarul. Semmi közöm hozzá, de azért kicsit elképedtem. Amikor elment a kalauz, mondom nekik, hogy ő ám beszél magyarul. Az utastársak értetlenül néztek. Lehet vele magyarul is beszélni, próbálkoztam. Erre az egyik megszólalt. Magyarul beszéljek vele? De miért? KOMMENTAR Ennivaló nacionalizmus VERES ISTVÁN T~ Ki a legjobb? Hát a hazaiak! Mi a legjobb? Hát a hazai! Miért? Mert hazai! Miért nem olyan jó llWf*® a külföldi? Mert nem hazai! Nagyjából így fog- 6 :g§íS lalhatnánk össze a pozitív értelemben vett naci°nalizmus érvrendszerét, amely az utóbbi I években az élelmiszer-vásárlás kultúrájába is beszivárgott. Olyannyira, hogy az egész témát kezdi megtévesztő módon elszínezni, akár az ötletes magyarországi forgalmazók a disznóhúst, amelyet külföldön pirosra festve árultak marhahúsként. De hát a paprika országában ez már csak így megy. Nálunk meg úgy, hogy egyre nagyobb divat reklámozni a hazait. Meg előnyben részesíteni. Igor Matovič tegnap azt javasolta a parlamentben, hogy törvénnyel kötelezzék az üzletláncokat a polcaikon található élelmiszerek származási arányának feltüntetésére. Az Egyszerű Emberek elnöke szerint az lenne a legjobb, ha a hazai meg a nem hazai élelmiszerek aktuális arányáról a vásárló már akkor értesülne, amikor füles kosarával az érzékelős ajtón belép. írja ki az üzlet vezetője, mert ezt mindenkinek joga van tudni - figyelmeztet Matovič. Szerinte sok ember gondolja majd meg az üyen információk láttán, hogy bete- gye-e a lábát az adott boltba. Az Egyszerű Emberek vezetője már megint túl egyszerűen gondolkodik. Könnyen megemészthető jelszavakkal próbálja elhitetni magáról, hogy jó hazafi, és hogy szívén viseli honfitársai gyomrának tartalmát. Az üzletekbe viszont kétféle ember jár. Az egyik csoportot azok alkotják, akik eddig is megnézték, honnan származik (és milyen minőségű) az élelmiszer, amit rendszeresen vásárolnak, a másik csoport pedig csakis és kizárólag a legolcsóbbat veszi. Miből gondolja Matovič, hogy a hazai gyártók nem trükköznek? Mert trükköznek, talán még durvábban, mint a nyugatiak (lásd: opavai szeszfőzde). Mindenki trükközik. Ha Matovičnak tejvagy húsüzeme lenne, ő is trükközne. Trükközik a nagy külföldi áruházlánc ugyanúgy, mint a piaci őstermelő. Mert profitot termelni csak trükközéssel lehet. Az ember csak abban bízhat, amit saját maga termeszt vagy tenyészt. Sokszor még abban sem. Az olyan átlátszó érvekben, hogy jobb a hazai, meg aztán végképp. JEGYZET támogatnáka megelőző programokat. Újabban a parlament egészségügyi bizottságának Megelőző párbeszéd elnevezésű programja is erre fókuszál. Célja szakmai vitát indítani a parlamentben az egészségvédelmi programok elfogadásáról . Amelyek köztudottan hiányoznak- szinte biztos, hogy anyagi okok miatt. Ezt a kezdeményezést is a gyógyszer- társaságoktámogatják-az egészségügyi bizottság elnöke erről nem tett említést. A képviselő hölgyekelsőként tanulhatták mega mell megfelelő önvizsgálatát, maj d az egészségügyi minisztérium dolgozói következtek. Aztán az oszteoporózis világnapj a alkalmából csonttömeg-mérésre nyílt alkalmuk, a képviselő urak pedig urológussal vitathatták mega prosztata megbetegedés és a hererák megelőzését, és egész biztos, hogy hamarosan az asztma kizárása miatt ellenőrzik tüdő- kapacitásukat, majd beoltják őket influenza ellen. Persze az egyszerű földi halandó számára is adottaka megelőző vizsgálatok, természetesen nem munkaidő alatt. De csak a vak nem látja, hogy a gyógy- szertársaságokparlamenti buzgólkodása mögött más is rejlik... De most az önvizsgálaton van a hangsúly. Parlamenti önvizsgálat PÉTERFI SZONYA Mindannyiunkra ráférne. Mert a rohanó életre hivatkozva figyelmetlenek va- gyunk. Betegség esetén szabadságunk terhére kezeltetjük magunkat, időhiányra hivatkozva mellőzzük a megelőző vizsgálatokat. Holott tudjuk, ha nagy a baj, nehezebb kilábalni belőle. Arról nem is szólva, hogy a kezelés jóval többe kerül. Rengeteg fórumon elhangzott már, hogy az emlőrák egyszerű önvizsgálattal is felfedezhető. Viszont a számtalankampány ellenére csaka nők 2-3 százaléka képes önvizsgálattal korai stádiumban felfedezni. Ezért december közepéig a mellrákos nőket tömörítő betegtársulás - szakértőkközreműködésével - lehetőséget kínál a megfelelő önvizsgálat elsajátítására. Minden üyen kezdeményezés pénzbe kerül, és köztudott, hogy ezt sem az egészségügyi tárca fedezi. A sokat szidott gyógyszergyártók azok, amelyek tetemes összegeket ál- doznakerre, holott ha tényleg csakahasznotlesnék, aligha