Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-26 / 248. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 26. Vélemény És háttér 7 A demokrácia arról is megismerszik, hogy működő intézményei vannak felelős vezetőkkel Vagy lesz, vagy nem főügyész Nagyjából itt tartunk fő­ügyész-ügyben, állunk együgyűen, és nem értjük, hogy ügyetlenek vagyunk- e, vagy ügyefogyottak. LOVÁSZ ATTILA Ügyesen fogalmazott ugyan­is az Alkotmánybíróság, részé­ről az ügy lezárva, az olvasa­tokból meg nagyjából annyi lesz, mint amennyi a hágai bíró­ság bősi ítélete után. Tehát leg­alább egy tucat. De ettől még az országnak nem lesz legitimen megválasztott főügyésze. Merthogy, ha a köztársasági elnök ki akarta volna nevezni Jozef Čentéšt, már rég megtette volna. Čentéš azért nem kine­vezett főügyész, mert a köztár­sasági elnök nem akarja kine­vezni. Az Alkotmánybíróság döntése után pedig teljesen vi­lágos, hogy az alkotmányosság őrzői kimondták: nem köteles kinevezni a megválasztott tiszt­ségviselőt (ez is érdekes olvasa­ta az alaptörvénynek), de köte­lessége időben döntést hozni, és a kinevezés megtagadását meg kell indokolni. Hogy mit jelent az „időben” vagy a „méltányos határidőben” kifejezés, azt a bí­róság nem tisztázta, gondolván, ez nem kötelessége. Az indok­lást illetően pedig ne legyenek illúzióink, ha valakit nem aka­runk kinevezni, akkor a „nincs rajta sapka” megállapításnál csak egy kicsikét komolyabb ki­jelentés elegendő indoklás le­het. És azt sem tudjuk most el­képzelni, mihez kezdhet a még nem főügyész, de már nem is je­lölt akkor, ha az államfő indok­lása a „csak” szóban merül ki. Persze, a kinevezés elmara­dása óta világos, Čentéš nem lesz főügyész. Ó ugyan harcol­hat alkotmányos jogaiért, de közben majd csak választ a par­lament egy másikat és - ugye - a múlt héttől a Tisztelt Ház még csak kártérítésre sem kötelez­hető politikai döntései kapcsán. Ami sokkal nagyobb baj, hogy ez a hercehurca egy újabb rossz hír a szlovákiai demokrá­ciának. A demokrácia arról is megismerszik, hogy működő intézményei vannak, szakmai­lag vagy politikailag felelős ve­zetőkkel. Igen, előfordul néha, hogy beköszönt az interregnum Az államfő csak egy ki­csivel komolyabb indo­kot talál annál, hogy Centesen „nincs sapka”, és nem nevezi ki. állapota, de nem úgy, hogy van egy legitimen megválasztott fi­gura, csak legitim kinevezése nincs. A közintézmények és ha­talmi szervek vezetőinek man­dátuma egy demokráciában nem fedi a parlamenti választá­si időszakot, pontosan ezért egy-egy elnöki, főügyészi, főbí­rói, számvevőszéki pozíció ko­moly fékje a mindenkori hata­lomnak, amelynek el kell tűrnie, hogy „nem az ő embere” ül ott. Ha ezt a hatalom nem tűri meg és mindent megtesz azért, hogy a „nem ő embere” labdába ne rúghasson, akkor a demok­rácia alapvetéseit úja fölül. A demokrácia többek közt a törvény hatalmát is jelenti. Te­gyük hozzá: az érthető, a be­tartható és a betartott törvényé. Mert ha a törvény akárhogy ér­telmezhető, az értelmezés meg bárminemű hatalmi elgondo­lást szolgálhat, akkor a gyalog­polgár egy szép napon megun­ja, magasról tesz a törvényre és önbíráskodásba kezd. Ha a tör­vény betartása gond, vagy an­nak körmönfont értelmezése a trendi, akkor csak idő kérdése, mikor írja felül valaki, valami a törvény hatalmát. És ki tudja, milyen hatalom javára... (Peter Gossónyi rajza- Azt mondta az orvos, az alkoholistáknak nincs tegnapja, nincs holnapja, és nincs mája. GLOSSZA A tbc megfékezése LAAAPL ZSUZSANNA Lyall Watson biológus írja, hogy a tüdőbaj 1870 körül ért Európába és nagy pusztítást végzett. Aztán 1882-től hirtelen feltűnő ha­nyatlás következettbe, amit nem tudtak megmagyarázni. Voltak, akik azt gondolták, hogy az emberek szervezete ellenállóbbá vált. Mások az orvostudomány fejlődésében keresték az okot. Watson mindkét magyarázatot valószínűtlennek tartja. Sze­rinte a 19. században semmi olyan nem történt az orvostu­dományban, ami indokolná a tbc visszaesését, hiszen a be­tegséget érintő operációk csak 1912 után kezdődtek, az anti­biotikumos kezelés pedig csak 1944 után. T örtént viszont egy dolog, ami igen jelentő­ségteljes lehet, mondja a bio­lógus, mégpedig az, hogy 1882-ben a német Robert Koch felfedezte a tuberkulózis kórokozóját. Az orvosok egyik napról a másikra a saját sze­mükkel láthatták a mikro­szkópon keresztül, az embe­rek pedig az ábrázolások alap­ján el tudták képzelni. És Wat­son szerint épp ez, a betegség okával kapcsolatban terjedő tudatosság járult hozzá a tbc megfékezéséhez. A manapság elterjedt életve­zetési könyvek is hangsúlyoz­zák, hogy fontos a tudatosság. Fontos, hogy az embernek le­gyen célja, fontos, hogy tudja, mit miért tesz. Máskülönben nem tudja kormányozni azt, ami (emberileg) kormányoz­ható, s csak ide-oda hányódik az élet tengerén. Azt gondo­lom, ez a társadalmi jelensé­gekre is vonatkoztatható. Itt van például az asszimiláció. Négy évvel ezelőtt tartottam egy előadást a leendő Szlová­kiai Magyarok Kerekasztala konferenciáján, ahol az asszimilációt megfékező stra­tégiákról volt szó. Háromfélét soroltam fel, és azt is mond­tam, hogy bár ez evidensnek, kezdetlegesnek és egyszerű­nek tűnhet, az a legfontosabb, hogy megfogalmazzuk, miért fontos, miért éri meg, és miért jó magyarnak maradni. Mert aki hajlamos az asszimiláció­ra, azt talán épp ezek a kérdé­sek foglalkoztatják, és nem mindegy, hogy ki válaszol ne­ki, és mit. Főleg mikor sokszor hallhatja, hogy a magyarok­nak rossz. Akkor meg miért legyen magyar? „Érezni” a vá­laszt nem elég. Fontos? Meg­éri? Jó? Tudjuk? Tudatosít­juk, hogy miért? Még egy kis kérdőívet is szétosztottam. Összesen ketten válaszoltak. Újabban sokat utazom a csal­lóközi sárga vonattal. Hosszú idő után találkoztam egy ka­lauzzal, aki magyarul is be­szélt. Persze lehet, hogy töb­ben is tudnak, de ő volt az egyetlen, aki magyarul szólt vissza. Aztán a mellettem ülőktől kérte a jegyet, akik szlovákul válaszoltak, holott előtte magyarul beszélgettek, és hallották, hogy a kalauz szintén beszél magyarul. Semmi közöm hozzá, de azért kicsit elképedtem. Amikor elment a kalauz, mondom ne­kik, hogy ő ám beszél magya­rul. Az utastársak értetlenül néztek. Lehet vele magyarul is beszélni, próbálkoztam. Erre az egyik megszólalt. Magyarul beszéljek vele? De miért? KOMMENTAR Ennivaló nacionalizmus VERES ISTVÁN T~ Ki a legjobb? Hát a hazaiak! Mi a legjobb? Hát a hazai! Miért? Mert hazai! Miért nem olyan jó llWf*® a külföldi? Mert nem hazai! Nagyjából így fog- 6 :g§íS lalhatnánk össze a pozitív értelemben vett na­ci°nalizmus érvrendszerét, amely az utóbbi I években az élelmiszer-vásárlás kultúrájába is beszivárgott. Olyannyira, hogy az egész témát kezdi megtévesztő módon elszínezni, akár az ötletes ma­gyarországi forgalmazók a disznóhúst, amelyet külföldön pirosra festve árultak marhahúsként. De hát a paprika orszá­gában ez már csak így megy. Nálunk meg úgy, hogy egyre nagyobb divat reklámozni a hazait. Meg előnyben részesíte­ni. Igor Matovič tegnap azt javasolta a parlamentben, hogy törvénnyel kötelezzék az üzletláncokat a polcaikon található élelmiszerek származási arányának feltüntetésére. Az Egyszerű Emberek elnöke szerint az lenne a legjobb, ha a ha­zai meg a nem hazai élelmiszerek aktuális arányáról a vásár­ló már akkor értesülne, amikor füles kosarával az érzékelős ajtón belép. írja ki az üzlet vezetője, mert ezt mindenkinek joga van tudni - figyelmeztet Matovič. Szerinte sok ember gondolja majd meg az üyen információk láttán, hogy bete- gye-e a lábát az adott boltba. Az Egyszerű Emberek vezetője már megint túl egyszerűen gondolkodik. Könnyen megemészthető jelszavakkal próbál­ja elhitetni magáról, hogy jó hazafi, és hogy szívén viseli hon­fitársai gyomrának tartalmát. Az üzletekbe viszont kétféle ember jár. Az egyik csoportot azok alkotják, akik eddig is megnézték, honnan származik (és milyen minőségű) az élelmiszer, amit rendszeresen vásárolnak, a másik csoport pedig csakis és kizárólag a legolcsóbbat veszi. Miből gondol­ja Matovič, hogy a hazai gyártók nem trükköznek? Mert trükköznek, talán még durvábban, mint a nyugatiak (lásd: opavai szeszfőzde). Mindenki trükközik. Ha Matovičnak tej­vagy húsüzeme lenne, ő is trükközne. Trükközik a nagy kül­földi áruházlánc ugyanúgy, mint a piaci őstermelő. Mert pro­fitot termelni csak trükközéssel lehet. Az ember csak abban bízhat, amit saját maga termeszt vagy tenyészt. Sokszor még abban sem. Az olyan átlátszó érvekben, hogy jobb a hazai, meg aztán végképp. JEGYZET támogatnáka megelőző prog­ramokat. Újabban a parlament egész­ségügyi bizottságának Meg­előző párbeszéd elnevezésű programja is erre fókuszál. Célja szakmai vitát indítani a parlamentben az egészségvé­delmi programok elfogadásá­ról . Amelyek köztudottan hi­ányoznak- szinte biztos, hogy anyagi okok miatt. Ezt a kez­deményezést is a gyógyszer- társaságoktámogatják-az egészségügyi bizottság elnö­ke erről nem tett említést. A képviselő hölgyekelsőként tanulhatták mega mell megfe­lelő önvizsgálatát, maj d az egészségügyi minisztérium dolgozói következtek. Aztán az oszteoporózis világnapj a alkalmából csonttömeg-mé­résre nyílt alkalmuk, a képvi­selő urak pedig urológussal vi­tathatták mega prosztata megbetegedés és a hererák megelőzését, és egész biztos, hogy hamarosan az asztma ki­zárása miatt ellenőrzik tüdő- kapacitásukat, majd beoltják őket influenza ellen. Persze az egyszerű földi halandó szá­mára is adottaka megelőző vizsgálatok, természetesen nem munkaidő alatt. De csak a vak nem látja, hogy a gyógy- szertársaságokparlamenti buzgólkodása mögött más is rejlik... De most az önvizsgálaton van a hangsúly. Parlamenti önvizsgálat PÉTERFI SZONYA Mindannyi­unkra ráférne. Mert a rohanó életre hivat­kozva figyel­metlenek va- gyunk. Beteg­ség esetén szabadságunk ter­hére kezeltetjük magunkat, időhiányra hivatkozva mel­lőzzük a megelőző vizsgála­tokat. Holott tudjuk, ha nagy a baj, nehezebb kilábalni be­lőle. Arról nem is szólva, hogy a kezelés jóval többe kerül. Rengeteg fórumon elhang­zott már, hogy az emlőrák egyszerű önvizsgálattal is fel­fedezhető. Viszont a számta­lankampány ellenére csaka nők 2-3 százaléka képes ön­vizsgálattal korai stádiumban felfedezni. Ezért december közepéig a mellrákos nőket tömörítő betegtársulás - szakértőkközreműködésével - lehetőséget kínál a megfele­lő önvizsgálat elsajátítására. Minden üyen kezdeményezés pénzbe kerül, és köztudott, hogy ezt sem az egészségügyi tárca fedezi. A sokat szidott gyógyszergyártók azok, ame­lyek tetemes összegeket ál- doznakerre, holott ha tényleg csakahasznotlesnék, aligha

Next

/
Oldalképek
Tartalom