Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-25 / 247. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 25. Vélemény És háttér 7 A jelenség fő magyarázata a magyar választók elégedetlenségében keresendő Kispárt-alapítási láz Ha 10 ezer választópolgár is úgy akarja, megalakul a harmadik magyar párt, s kisvártatva jöhet a negyedik. Miért? MÓZES SZABOLCS Az eddigi, nagyrészt a politikai centrumban elhelyezkedő két párt egy keresztény-nemzeti, illetve egy szocialista (a Somogyi Szilárd-féle alakulat) konkurenciát kaphat. Ahelyett, hogy a „kell ez nekünk” kérdéssel foglalkoznánk (amire elvhű MKP-s csak nemet mondhat, hiszen „mindenki rossz, aki megtöri az egységet”, hithű hidas pedig csak igent, hiszen anno a felhozatal bővítésével, a „végre van választás” szlogennel futtatták fel pártjukat), nézzük meg az okokat, s azt, van-e mitől tartania a vokspiacot eddig uraló két pártnak. A két kérdés ugyanis sokkal jobban összefügg, mint ahogy az első látásra tűnik. Véletlen, hogy az utóbbi másfél évben számtalanszor kelt lábra a pletyka - elsősorban politikai berkekben - a fiatal kerekasztalosok pártalapítási szándékáról? Ez elmaradt (egyelőre?), ám nem véletlen, hogy pártberkekben ettől tartanak a leginkább (már akik fel tudják ismemi a veszélyt). Szakmai potenciálja révén ugyanis a Kerekasztal reális konkurenciája lehet mindkét pártnak. Véletlen, hogy a parlamenti választásokon országos szinten közel 60%-os volt a részvétel, de a magyar szavazók hajlandósága feltételezhetően (a választás titkossága miatt csak sejteni lehet a voksolók etnikai összetételét) az 50%-ot sem érte el? Pedig volt itt aztán konkurenciaharcjó kemény! Ezek a jelek mind azt mutatják, a szlovákiai magyar választó elégededen és apatikus. Többet várt az egységes MKP-tól, a két párt közötti versenytől, s harmadrészt magától a két párttól is. Ezek a választók várhatóan nem fognak tömött sorokban átmasírozni a nagyrészt furcsa politikai életraj zú indivíduuA szlovákiai magyar választó apatikus, többet várt a Híd és az MKP közötti versenytől és magától a két párttól. mok által alapított új párt(ok)- hoz, ám ezek a formációk tökéletesen betöltik társadalmi indikátor szerepüket. Elégedetienség van a levegőben, s ami még rosszabb, rossz hangulat, nem egy helyen kilátástalanság. 2016 még messze van, a Hídnak és az MKP-nak is bőven van ideje kezdeni magával valamit. A modem, nagyrészt stabüizá- lódott pártrendszerrel rendelkező demokráciákra jellemző pártalapítási nehézségek miatt (sok pénz kell hozzá és jó, ha van pár országosan ismert ember is a talonban) több mint kedvező pozícióban vannak. Egyelőre. Ám a legnagyobb hibát akkor követik el, ha a pártalapítási igyekezeteket lefitymálva nem gondolkodnak el ezek kiváltó okain. Viszont ha sikerül levonniuk a megfelelő konzekvenciákat, talán elmondhatjuk, hogy a párton kívüli „mezei szavazók” szempontjából még haszna is volt a 2012-es kis pártalapítási (avagy nagy kispárt-alapítási) konjunktúrának. Persze, a felelős személyeket ismerve ez egy végtelenül optimista kicsengésű summázat.- Nem tudom, mi lesz velem. Amint egy pillanatra nem figyelek, rögtön pártot akarok alapítani. (Peter Gossónyi rajza) Az európaiak 75 százaléka Obama-párti, csak 8 százalék látná szívesen Romneyt a Fehér Flázban Jó lóra teszünk? MALINAK ISTVÁN Európa legnézettebb politikai show-ja az amerikai elnökválasztás. Az amerikaiaknak pedig az a szerencséjük, hogy nem az öreg kontinens választja az elnöküket, hanem megengedjük nekik, hogy ezt ók tegyék meg. Ami teljesen érthetetlen, az a négy évvel ezelőtti Obama-má- nia újraéledése Európában, pedig az utóbbi évtizedekben egyetlen amerikai elnök sem mellőzte olyan mértékben Európát, mint ő. Persze ezt a megállapítást lehet vitatni, egy négyéves elnöki ciklusból sok érvet lehet mellette és ellene is felsorakoztatni, de a Fehér Ház irányváltása vitathatatlan, Ázsia került az amerikai érdekszféra - így a külpolitika - homlokterébe. A németek még a megválasztása előtt hajlamosak voltak arra, hogy egy új Kennedyként tekintsenek rá, s csak Merkel józansága akadályozta meg az „Ich bin ein Berlined’ történelmi mítoszának lesilányítását. A The Washington Post hétfőn idézte a Német Marshall Alapítvány szeptemberi felmérését, amely szerint az európaiak 75 százaléka Obama-párti, és csak 8 százalékuk látná szívesebben Rom- neytaFehérHázban. Az Obama-mánia mint jelenség érdekes, mert rámutat Európa szegénységére, arra, hogy az óceánon túl keresi azt az eszményképet (mai szóhasználattal sztárt), akit itt nélkülözni kénytelen, s aminek talán a legkínosabb megnyüvánulása a „Nobel-békedíj a semmiért” volt. Ez nem rosszmájúság: van olyan európai politikus, akit az uniós polgárok 75 százaléka támogatna? Az idézett amerikai lap úgy látja, még a konzervatív európai vezetők is a hivatalban lévő amerikai elnökhöz igyekeznek dörgölőzni, hogy javítsák saját újraválasztási esélyeiket. Miközben Obama és Romney között rendkívül kiélezett a verseny, Európa nem készült fel arra, hogy a jelenlegi elnök veszíthet is. Egy Romney-győze- lem esetén ez nagyon visszaüthetne. Persze ez így csak féligazság, a kétsebességű Európa itt is megnyilvánul. Európa szegényebbik fele gyanakodva figyelte, mi sül ki az amerikai-orosz viszony hírhedt „restartolásából”. Tény, hogy Obama sokkal kevesebb érzékenységet tanúsított a keleteurópaiak - különösen a baltiak - orosz nyomás miatti aggodalmai iránt, mint elődei. Amikor az új elnök lemondott az európai rakétapajzs Csehországba és Lengyelországba tervezett elemeiről, az egész régióban érezhető volt az elbizonytalanodás. Ezzel magyarázható, hogy például Lech Walesa nyíltan kampányol Romney mellett. Mindezek után azt is ki kell mondani, hogy Obama nem rossz elnök, ki tudja, mire lett volna képes, ha nem a 9/11 utáni zűrzavaros nemzetközi helyzetben és egy nagy pénzügyi válság közepette kell lavíroznia. Ezzel együtt is érthetetlen az Európa gazdagabbik felén tapasztalható Romney-ellenesség. Romney jól teljesít, s egyetlen felróható hibája, hogy tapasztalatlan a külpolitikában. Pontosan annyira, mint Bili Clinton, George W. Bush vagy Barack Obama volt, amikor hivatalba lépett. Az elnökjelöltek utolsó, hétfő esti, az amerikai külpolitikáról szóló tévévitájában szó volt Ázsiáról, Oroszországról, Afganisztánról, Iránról és persze Kínáról, de Európát nem is említették. Egyszer hangzott el egy európai ország neve, természetesen negatív értelemben: Görögországé. Mindegy, ki ül a Fehér Házban. Az USA fő külpolitikai prioritása eddig is az USA volt, és az is marad. KOMMENTAR Előválasztási tévelygések KOCUR LÁSZLÓ A héten a harmadik politikus állt elő azzal a gondolattal, hogy a jobboldali elnökjelölteket - egyelőre csak a SDKÜ-n belül meghonosodott - előválasztásoksoránkellene „megversenyeztetni”, hogy kiderüljön, melyikük az igazi. Az ötlettel elsőként az SDKÜ-s Miroslav Beblavý hozakodott elő, majd a KDH Alfa-hímje, Rado- slav Procházka is magáévá tette, végül a liberális Juraj Droba is elmondta, szerinte ez egyjó ötlet. Hm..., tudják ezek, hányán járnak nálunk elnököt választani? Az első fordulós részvétel utoljára 1999-ben volt 50 százalék feletti, az elmúlt két alkalommal alatta maradt. Ha ebből indulunk ki, az előválasztás eredménye kb. annyira lenne reprezentatív, mint ha a nyájas olvasó vacsora közben megbeszélné élete párjával, kit fog a nép, az istenadta megválasztani 2014-ben. A sikeres elnökjelölt felé vezető út a közös jelölt személyéről egyelőre túl nagy megegyezési hajlandóságot nem mutató jobboldali pártok képviselői által elmondottaknál lényegesen egyszerűbb: olyan államfőjelöltet kell találni, akire majd az emberek szavazni fognak. Ennek megállapításához pedig sokkal olcsóbb egy jó közvélemény-kutatást vásárolni, mint az igazi választás előtt még egy kör előválasztást is lenyomni, (a csekély számú érdeklődő számára) háromfordulóssá tágítani a kétfordulós választást. Egy kedden napvilágot látott közvélemény-kutatás szerint az emberek Iveta Radičovát látnák szívesen a Grassalkovich-pa- lotában, sarkában Robert Fico liheg. Kettejükben nem sok közös van, csak az, hogy nekik kétszámjegyű a támogatottságuk. A többi (önjelölt: Ján Čamogurský, Andrej Kiska, Pavol Hrušovský és Mikulás Huba 10 százalék alatt van. Radičová már jelezte, hátat fordított a politikának. Még nem bizonyos, hogy Fico távozni kíván a jóval komolyabb eredményekkel kecsegtető végrehajtó hatalomból. A többieket összesen az ország 29,6 százaléka választaná... A baloldal higgadt, bár 2014-ig vastagon begyűrűzhetnek a megszorító intézkedések hatásai, de egyelőre olyan a lapjárás, nem kell összetörni magukat. Ajobboldal pedig megismétli a kormányzása során elkövetett hibákat. így félő, hogy az eredmény végre nem egy hiteles, nem kommunista múltú jelölt lesz, hanem olyan, mint az eddigiek. FIGYELŐ Erőtlen Orbán Nem emlékszem az elmúlt 10 évben ennyire jelentéktelen Orbán beszédre - mondta Kéri László politológus. Szerinte már annyiszor hallottuk, hogy mennyire szemétiáda az unió, hogy kellett volna valami új elem, de elmaradt. A nemzeti harc látszatát ez a harmatos beszéd nehezen tartotta fenn - tette hozzá. Kéri, úgy véli: borzalmas lehetett a miniszterelnöki beszédre készülni, mert Orbán Viktor az összes puskaporát ellőtte már a nyáron. Apolitológus szerint a Fidesz továbbra is lázasan keresi a bűnbakot, hogy megmagyarázza, miért nem ért el semmit a kormányra kerülés óta. (ATV) Erődén Bajnai Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet elemzője szerint Bajnai Gordon politi- kaimozgalom-alapítása erőtlennek bizonyult, beszédéből alig lehetett megtudni valami újat, nem fejtette ki, hogyan képzeli a széttöredezett baloldal összefogását. Ehelyett az összes bizonytalan választó megszólítását tűzte feladatául, amelybe a jobboldalból kiábrándultakat is belefoglalta. Az elemző szerint a baloldaliak reménységének bemutatkozója nem váltotta be a hozzá fűzött, hetek óta épülő reményeket. Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet másik elemzője szerint Bajnai Gordon volt kormányfő nem tisztázta saját kormányzati felelősségét. Emiatt egy esetleges Bajnai-kor- mányzástól remélt „változás” egyelőre csak a „visszatérést” mutatja. A baloldali értelmiség vágyai ellenére így a választók joggal gondolhatják, hogy Magyarország többet érdemel annál, semmint hogy egy magára, mint a „legkisebb rosszra” tekintő személy kormányozza. (Magyar Nemzet) „...mind a három lógjon” A Jobbik Ifjúsági Tagozatához tartozó néhány ezer ember október 23-án „mocskos zsidók”, „ÁVH”, „Orbán, takarodj”, „Orbán, Gyurcsány, Gordon, mind a három lógjon” és „fegyverbe” jelszavakat skandálva vonult Budapest utcáin, majd megkoszorúzta a Magyar Rádió oldalán található emléktáblát. Ezt követően felborítottak egy kukát. (MTI)
