Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-20 / 243. szám, szombat
24 Szalon ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 20. www.ujszo.com SZALON-SZELET Retró és underground CD. Akkoriban fészekké tupíroztuk a hajunkat, pókhálót rajzoltunk a szemünk köré, szigorúan feketében jártunk, és boldogok voltunk, ha elég búskomomak látszottunk. Főleg Cure-t hallgattunk. Azután jött a hír, hogy Budapesten, a PeCsá- ban és a Fekete Lyukban van egy csapat. Úgy éreztük, az F. 0. System a - mi más, ha nem elveszett - generációnk hangja, maga a lázadás a konformizmus ellen. Pech, hogy a „magyarországi dark rock színtér legstílusosabb formációja” csak öt évig létezett; mikorra legyőztük a szülők és a távolság jelentette akadályt, Mátyás Attiláék is befejezték. Maradt utánuk egy demó és egy nagylemez, jobbára az is agyonnyúzott, másolt kazettákon. Ami azóta volt, tulajdonképpen nosztalgia. Most megerősítte- tett: dupla CD-n jelennek meg a 22 évvel ezelőtti album digitálisan feljavított dalai, valamint a nyolcvanas évek végén felvett demószámok. Lesz tehát újra Utolsó üvöltés, Hiába minden, Hold meg Öngyilkos vágyak. És koncert is lesz: december 21-én a PeCsa Music Hallban játszik az F.O. System. A Világvége Fesztiválon. (F. O. System, Grund Records) A világirodalom 14 receptben Könyv. A könyv költséges szórakozás. Örül az ember, ha akciót lel - ilyenkor olyasmi is a kezéhez ragad, ami fölött máskor elsiklana. És milyen jó ez: a Kafka levese kis könyv, de jó fogásnak bizonyult az Alexandra nemrégiben megtartott nagy kiárusításán. Mark Crick (akiről annyi tudható, hogy londoni fotós, és ez az első kötete) parádésan szórakoztat: 14 szerzőt „szólaltat meg” a rájuk jellemző stílusban, formában, műfajban - egy- egy recept erejéig. így történhet meg, hogy Homéroszunk hexameterei az akháj hősök korgó gyomráról és egy remek görögös nyúl elkészítéséről szólnak. A romantikus angol udvarházak minden rezdülését ismerő Jane Austen a háztáji tojások és az arisztokratikus tárkony társításáról elmélkedik. Raymond Chandler, a krimiirodalom mestere egy hűvös, nyirkos báránycomb fölött áll meg késével. Vagy itt van Franz Kafka, illetve K., ingujjban és alsónadrágban, szorongva, egy gyors misolevessel... Főzni nem okvetlenül Crickből kell, de ha betoltuk a húst a sütőbe, félórát megér egy-egy mini paródiája. (Mark Crick: Kafka levese, Alexandra) Komáromi Szalon a Mokkában, október 24-én, szerdán: Beszélgetés a romakérdésről Az est házigazdája: Hunčík Péter író, pszichiáter, publicista Az est vendége: Ravasz Ábel szociológus, Forgács István romaügyi szakértő Időpont: 2012. október 24., szerda, 18:00 Helyszín: Mokka kávézó, Megye utca (Župná 11.), Révkomárom f facebook.com/komaromiszalon Az 1941 -es kőrösmezői deportálás és a kamenyec-podolszkiji vérengzés emlékezete Különvonatok és előholokauszt Hontalan zsidók 1941 nyarán, valahol Magyarországon (Képarchívum) 2003 ban egy kis cserjét ültettünk el „a galíciai és i diaszpórákból hozzánk érkezett, köztünk élt, tihurcolt embertársaink emlékére". nenyec-Podolszkifban 1941-ben rteienség helyszínéről hoztuk, ta fácskává sarjadt, és számunkra, rátáink számára eszköze az, , jelképe a megbékélés reményének. ~-------------------——■?. Emléktábla Budapesten, a Wesley János Lelkészképző Főiskola udvarán (A szerző felvétele) „Az európai állomás határain sok vonat bejött és kiment, és mindig érkezett egy újabb szerelvény, mit nem jelölt a menetrend” - énekli Koncz Zsuzsa az 1980-as évek elején megjelent Különvonatok című dalában Bródy János szövegét. Kétségtelen, ezek a vonatok nagy szerepet játszottak Európa 20. századi történetében. L. JUHÁSZ ILONA Az első világháború idején még a monarchia katonáit szállították külön szerelvények a frontokra, a második világháborúban a hatalom urai már nem csupán a katonákat utaztatták így, hanem sok százezer halálra ítélt zsidót küldtek túlzsúfolt marhavagonokban a különböző megsemmisítő táborokba, elsősorban Auschwitzba. E háborút követően ismét indultak különvonatok tájainkról - ezúttal a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba „máleny- kij robotra” összegyűjtött emberekkel (köztük a koncentrációs táborokat túlélt zsidókkal is). Majd nemsokára a sokezer, szülőföldjét elhagyni kényszerülő csehszlovákiai magyarral robogtak ismét a különvonatok, akiket a kollektív bűnösség bélyegével csehországi munkára, vagy az ún. csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény értelmében új lakhelyükre, Magyarországra szállítottak. Nagy tragédia volt ez a szülőföldjüket elhagyni kényszerült magyarok számára, sokan beleroppantak, s halálos áldozatot is követelt, de nem volt népirtás, amit egyre több szlovákiai magyar hangoztat! A holokauszt során a zsidók tendenciózus fizikai megsemmisítése zajlott, amiről a csehszlovákiai magyarok esetében - szerencsére - nem beszélhetünk. Kevésbé köztudott, hogy Magyarország területéről 1941. július 15. és augusztus 12. között is indítottak különvonato- kat, ezek a szerelvények a magyar kormány által kiutasított több ezer ún. „hontalan”, rendezetlen állampolgárságú zsidót szállítottak az ukrajnai hadműveleti területekre, Kőrösmezőre. Ezek között a „hontalan” zsidók között sokan voltak, akik már generációk vagy évtizedek óta Magyarországon éltek, de Szlovákiából átmenekült, a szlovákok elma- gyarosításával vádolt, valamint Lengyelországból menekült zsidók is szép számmal akadtak közöttük. Többeket azért deportáltak, hogy megkaparinthassák lakásukat és vagyonukat, de voltak közöttük hadiözvegyek és az első világháborúban kitüntetett egykori katonák is. Az Ukrajnába szállított szerencsétlenek tömegére a nácik nem voltak felkészülve, kérték a magyar hatóságokat, szállítsák őket vissza Magyarországra. Ez azonban nem történt meg, így a zsidók embertelen szenvedéseknek és az ukrán antiszemiták vérengzésének, kínzásainak voltak kitéve. A kassai származású Slachta Margit ország- gyűlési képviselő a belügyminiszternél tiltakozott a deportálások ellen, s miután gróf Appo- nyi Györggyel, Szabó Imrével, valamint Szapáry Erzsébettel a helyszínre utazott, és személyesen győződött meg a rettenetes körülményekről, még intenzívebben küzdött megmentésükért - eredménytelenül. Augusztus 27-28-án a Sonder- kommando tagjai (néhol magyar segédlettel) tömegsírokba lőtték a deportáltakat. A gyilkolás addig tartott, amíg egy-egy gödör meg nem telt. Ha valaki nem halt bele azonnal a lövésbe, élve földelték el. Szemtanúk elmondása szerint a föld a gödrök fölött még 1-2 napig hullámzott. Később ezt a mészárlást legalább három további követte: Kolomeában, Nadvornán és Sztaniszlauban, ahol a még életben maradt zsidókkal végeztek. A történészek a Magyarországról kitoloncoltak számát majdnem 20 000-re, a legyilkoltak számát pedig közel 12 000-re becsülik. Hogy ebből mennyi lehetett a mai Szlovákia 1938-ban Magyarországhoz visszacsatolt területeiről kiutasított áldozat, nem tudni, mivel sem a szlovák, sem pedig a szlovákiai magyar történészek nem kutatták ezt a témát. Budapesten a Wesley János Lelkészképző Főiskola (WJLF), valamint a Soá és Kereszténység Kutatóintézete a Magyar Evangéliumi Testvérközösséggel közösen régóta szívügyének tartja az áldozatok emlékének ápolását. 2006 óta rendszeresen megemlékeznek a tragédiáról, s 2009-es zarándokútjuk során emléktáblával is megjelölték a vasútállomás épületét, a deportáltak végállomását, a Mártírok Parkjában, Kamenyec- Podolszkijban pedig emlékművet állítottak az áldozatoknak. Az előholokausztként is emlegetett vérengzés 70. évfordulóján nagyszabású, kétnapos emlékező és tudományos konferenciát is szerveztek olyan neves előadók részvételével, mint Randolph L. Braham professzor, a holokausztkutatás doyenje, számos alapmű szerzője, valamint George Eisen, a New York-i Nazareth Egyetem professzora, akinek családját szintén érintette az 1941-es kitoloncolás. A kerek évforduló alkalmából emléktáblát is avattak, amelyet az eredetileg tervezett helyszín, a Páva utcai zsinagóga helyett a főiskola udvarára ültetett, az évekkel ezelőtt Kamenyec-Podolszkijból, az áldozatok nyughelyéről hozott facserjével szemben helyeztek el. A Páva utcai zsinagóga falán (itt volt a deportáltak egyik gyűjtőhelye) a magyar kormány képviselői avattak fel egy másik emléktáblát. A főiskola és a kutatóintézet idén októberben is megemlékezett az áldozatokról, és egynapos konferenciát is szervezett. Még 2011-ben vetették fel egy köztéri emlékmű felállításának tervét a budapesti Józsefvárosban, ahol az egykori ideiglenes toloncállomás működött. E kezdeményezésnek is a motorja Majsai Tamás, a WJLF teológus és lelkész szakának dékánja, akinek még 1986-ban megjelent tanulmánya (A kőrösmezei zsidódeportálás 1941-ben. Rá- day-gyűjtemény évkönyve, IV- V.) ma is mérvadó. A ténta kutatása szempontjából fontos előrelépés a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény keretében 2011-ben létrehozott Kőrösmező 1941 kutatócsoport is, amelynek két tagja - Gellért Ádám és Gellért János - folytatja a még 2009 szeptemberében elkezdett tudományos kutatást. Szisztematikusan gyűjtik és rendszerezik az 1941-es kőrösmezői deportálással, a kamenyec-podolszkiji és az azt követő mészárlásokkal összefüggő hazai és külföldi levéltári anyagot, illetve a magyar és a nemzetközi szakirodalmat. Az 1941-es mészárlás és a holokauszt számtalan feltárt dokumentuma, a már a világhálón is megjelent korabeli dokumentumfilmek ellenére sajnos aránylag magas a holokauszt- tagadók száma. Megdöbbentő, hogy a megtörtént szörnyűségek ellenére az antiszemiták tábora napjainkban egyre hangosabb és merészebb. Talán fel lehetne tenni nekik is a kérdést, melyet a Nobel-díjas Kertész Imre így fogalmazott meg: „...megváltozott az antiszemitizmus tartalma, jelentősége és dimenziója. Az új, aktív antiszemitizmus Auschwitz tudatán alapszik, vagyis Auschwitz után az antiszemitától már pontosan meg kell kérdezni, mit akar, mik a céljai, hogy például a maradék zsidóságot is ki óhajtja-e irtani...” (Haldimann levelek 219. o). A ház falán - hogy ismét Bródyt idézzem - már feltűnt a jel, s nem csupán az, hanem a szörnyű múltat idéző, bakancsban masírozó paramilitáris csoportok is - határon innen és túl. S ahogy az lenni szokott a gazdasági válságok idején: kijelölték a minden rosszért okolható bűnbakot- bűnbakokat... Szörnyű arra gondolni, hogy amennyiben csak rajtuk múlna, a „probléma” okozóinak kiiktatásához ma már talán különvonatokra sem lenne szükségük... SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
