Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-20 / 243. szám, szombat

wvw.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 20. Vélemény és háttér 7 A Sólyom-ügyben Szlovákia vallott kudarcot, nem pedig Magyarország Szlovákok talpon Szlovákia kitörő lelkese­déssel fogadta az Európai Unió bíróságának dönté­sét arról, hogy Sólyom László magyar államfőt Szlovákia három évvel ezelőtt persona non gra- tává nyilvánította. JURAJ HRABKO A bíróság ugyanis a többi között azt állította, hogy a nemzetközi és diplomáciai jog értelmében az államfő a tiszt­ségéből adódó minden kivált­sággal és korlátozással együtt államfő. Még véletlenül sem lehet egy pillanatra sem - még a fürdő- vagy a hálószo­bában sem - magánember, ha külföldön tartózkodik. A döntés talpra állította Miroslav Lajčák európai ügyi és külügyminisztert, Maroš Šefčovičot, az Európai Bizott­ság alelnökét és természete­sen Robert Fico miniszterel­nököt is. A legtökéletesebb a külügy nyilatkozata volt: „A bíróság szó szerint kimondta, az uniós jog nem kötelezi Szlovákiát arra, hogy a ma­gyar államfőt beengedje terü­letére. A Szlovák Köztársaság Európai Ügyi és Külügymi­nisztériumának meggyőződé­se, hogy az ítélet egyértelmű válasz azoknak, akik bírálták a szlovák fél lépéseit.” Az idézett sorokban min­den benne van, ami ehhez az ügyhöz tartozik. A szlovák sajtó nagy része ugyanis elfe­ledkezett arról, mi volt a va­lódi és hivatalos oka annak, hogy a kormány megtiltsa Só­lyom elnöknek a szlovákiai lá­togatást: nem volt képes - nem köteles - garantálni a biztonságát. Nagy különbség, ami nem a Duna jobb, hanem A Tátra alatti ország te­hetetlenségét az Euró­pai Unió bíróságának döntésével próbálják palástolni. a bal oldalán elterülő orszá­got jellemzi. Pontosabban Robert Fico kormánya nem tudta szavatolni a magyar ál­lamfő biztonságát, mert Mikulás Dzurinda kormánya képes volt az amerikai és az orosz államfő biztonságát is garantálni. S nem külön-kü- lön, hanem egy időben. Tehát az „egyértelmű vá­lasz a bírálóknak” csak egy újabb lufi és politikai manő­ver ebben a történetben. A je­lenlegi kormányfő, a külügy­miniszter és az Európai Bi­zottság alelnöke a szükségből erényt kovácsol - a Tátra alat­ti ország tehetetlenségét az Európai Unió bíróságának döntésével próbálják palás­tolni. Összefoglalva és kiemelve: ebben az ügyben Szlovákia vallott kudarcot, nem Ma­gyarország, noha a politiku­sok ennek ellenkezőjéről pró­bálják meggyőzni a közvéle­ményt. JEGYZET Az őrangyal JUHÁSZ KATALIN Lucia Holická tizenkét éve él Londonban, ott végezte el a vendéglátó­ipari főiskolát, most egy szál­loda második embere, az üzemelésért felelős mene­dzser. Emellett banketteket, esküvőket szervez a szalvé­táktól a zenekarig, a legkü­lönfélébb nációk násznépé­nek kívánságait teljesítve. Ez a munka külön misét is meg­érne, hiszen egy afrikai lagzi egészen más, mint egy zsidó, ír vagy roma lagzi. De vissza a szállodaportára, ahol, ha kell, Lucia kisegít, reggelente a svédasztaloknál segédkezik, szóval olyasmit is csinál, ami nem szerepel a munkaköri le­írásában. Mint ahogy az sem dolga, hogy a rossz dátummal lefoglalt repülőjegy miatt Londonban rekedt, figyelmet­len honfitársai életét meg­könnyítse. A fapados légitársaságoknál nincs mód a foglalás törlésére, sem arra, hogy az ember visszakapja a pénzét, közölte, miután végighallgatta a prob­lémámat, és a csattanót, hogy nekem még ma haza kell jut­nom. Nehéz lesz, és nem lesz olcsó. Ezt én is sejtettem. De próba szerencse, Lucia félbe hagyta munkáját, és kutatni kezdett a neten. Csodák csodá­ja talált szabad helyet egy másnap hajnali gépre. Talán azért nem telt meg, mert a központból éjjel háromkor kell elindulni ahhoz, hogy az em­ber hatkor a fedélzeten legyen, biztonságban, az üléshez szí- jazva. Húsz perc múlva ke­zemben volt a beszállókártya. Vigyázzon rá nagyon. Vigyázni fogok. Inkább nyomtatok még egy példányt. Az jó lesz. És ekkor mosolyogva felaján­lotta, hogy az este hattól haj­nali háromig tátongó időt töltsem nála, a lakásán. Mégis kényelmesebb, mint valami parkban csövezni. Egy köpés­re lakik a reptéri busz megál­lójától. Nehezen fogadok el szívességet, még rokontól is, ez a fiatal nő azonban úgy ke­zelte a helyzetet, mintha csak egy ügyetlen bölcsődés pofiját kellene megtörölnie. Szétke- nődött egy kis répafőzelék, de annyi baj legyen, nagyobb tragédiák is történnek. Telefonszámot cseréltünk, délután kétszer hívott fel megérdeklődni, hol járok és hogy vagyok. Amikor végzett, találkoztunk a hallban. Be­tuszkolt a kocsijába, hazavitt, etetett, itatott, aztán beszél­getni kezdtünk. Tizenegyig többet megtudtam róla és csa­ládjáról, mint némelyik osz­tálytársamról négy év alatt. És én is közlékenyebb voltam, mint általában. Aztán eltettük magunkat másnapra, hajnali háromkor pedig felöltözött és elfuvarozott a buszhoz. Akkor már tegeződtünk. Lelkemre kötötte, hogyjelentkezzem, mihelyt Pozsonyba értem. Nyugodtan hívj, hatkor kelek, fél nyolctól dolgozom, mond­ta, amikor búcsúzóul a ke­zembe nyomott egy nagy csomag finom angol teát. Megkérdeztem, hányszor pesztrált már így szállóven­dégeket. Te vagy a második. Az első anyukám ismerőse volt pár évvel ezelőtt. Lekéste a gépét... KOMMENTÁR Ünnepi helyezkedés LAKNER ZOLTÁN Szokásos október 23-i békétlenségére készül Magyarország. A nemzeti ünnep alig látszik a pártpolitikai küzdelmektől. Kormány és ellen­zéke egyaránt bizonyítani akar ezen a napon. Az amennyire civü, annyira spontán Békeme­net szervezői harmadszor fogják demonstrál­ni: a kormánynak vannak támogatói. Ezt eddig se vonta senki kétségbe, miként azt sem, hogy a Fidesz képes támogatómák megmozdítására. A januári első alkalom után március 15-én még a lengyel ellenzék is küldött erősítést, s végül a Fidesznek nagyobb tömege volt, mint az ellene tün­tetőknek. Kis szépséghiba, hogy az EU- és IMF-kritikus jelszavak alatt vonuló demonstrálok eddig mindkétszer olyan kormány mellett álltak ki, amely alig pár nappal korábban biztosította együttműködési készségéről az uniót. Most sincs ez más­képp. A kabinet két hét alatt kétszer igazította ki azt a költ­ségvetést, amit még el sem fogadott a parlament. Matolcsy György minden idők egyik legfurcsább indoklását vette elő, mikor közölte, hogy a második megszorításra szerinte nincs is szükség, sőt, az szakmailag hibás. Mégis bevezetik, mert ez az európai elvárás. Úgy tűnik, a „szabadságharc” átmeneti­leg szünetel. Az ellenzéki oldalon Bajnai Gordon már anélkül visszatért, hogy egy szót is kiejtett volna. Mióta a Müla vezetője bejelen­tette, hogy a volt kormányfő rendezvényük egyik szónoka lesz, az ellenzéki sajtó attól hangos, ki miért megy el a kor­mányellenes demonstrációra vagy miért marad tőle távol. Nem mellesleg, a Milla saját deklarált elveivel megy szembe, hiszen ez a szervezet az Orbán-kormány mellett a 2010 előtti időszaknak is kritikusa. Bajnai Gordon pedig annak a perió­dusnak emblematikus figurája. Pontosan ebből az ellent­mondásból adódik a mostani vita a Milla oldalán. Bajnai Gordon egyes támogatói meg azt nehezményezik, mit keres a volt miniszterelnök olyan demonstráción, amelynek szer­vezői arra kérik a pártokat, hogy pártként ne legyenek jelen, csak a híveiket hozzák magukkal. Józanabb ellenzékiek azonban nem felejtik el, hogy nem ok­tóber 23-át kell megnyerniük. A vita valódi tétje az, mi lesz október 23. után. Az év utolsó hónapjaiban elindulhat a sze­lekció a ellenzéki táborban. A Demokratikus Koalíció és az LMP könnyen magára maradhat. Bajnai Gordonnak a jó kezdés után tartós teljesítményt kell nyújtania. Az MSZP-nek fel kell mérnie, akadhatnak-e partnerei és ha igen, mihez kezd velük. Minderre már nincs sok idő. Egy év múlva ilyenkor bőven zajlik majd a kampány. FIGYELŐ Európai lapok a brüsszeli csúcsról Az elkerülhetetlen intéz­kedések, vagyis egy bank­unió és egy bankfelügyelet létrehozása, a bajban lévő in­tézmények likviditásának helyreállítása vagy közösségi pénzekből való refinanszíro­zása állt a középpontban - ír­ta a brüsszeli EU-csúcsról a Neue Zürcher Zeitung. Mindezt egy politikai unió hosszú távú terveivel kap­csolnák össze - folytatódik a konzervatív svájci lap cikke, amely szerint egy ilyen unió létrehozása inkább a kény­szer, semmint valamilyen ví­zió eredménye lesz. A szuve­renitás és hatalom átruházá­sát Brüsszelre demokratikus legitimációval támasztanák alá. A politikusok többsége azonban elmulasztotta, hogy országa közvéleményét erről a kényszerről tájékoztassa. Ez is megnehezíti vagy el­nyújtja a válság leküzdését, és a politikai színtér peremén lévő populisták kezére játszik - állapítja meg a tekintélyes svájci újság. „Angela Merkel és Francois Hollandé nem egy test, egy lélek” - állapította meg a Frankfurter Allgemeine Zei­tung. A konzervatív német lap szerint a német kancellár be­vezetné a „takarékossági biztos” tisztségét Brüsszel­ben, míg a francia elnök sze­rint a takarékosság nem min­den. A takarékossági biztos Merkel és pénzügyminiszte­re, Schäuble véleménye sze­rint beleszólhatna a tagálla­mok költségvetési politikájá­ba, és kikényszerítené a fiská­lis fegyelmet. A bankfelügye­let bevezetésében azonban nincs szükség sietségre. Hol­landé szerint viszont a bank­unió létrehozásában nem le­het elég gyorsnak lenni. A francia elnök ismét felmelegí­tette az eurókötvények témá­ját, és követelte, hogy a ver­senyképes exportországok élénkítsék fel a belső keresle­tet. Nem nehéz kitalálni, Né­metországra gondolt. Párizs persze elhivatva érzi magát arra is, hogy másokat meg­győzzön arról, a takarékos­kodás nem mindenek felett való. Nem beszélve az adós- ságokról-írta az újság. (MTI)- Asszony, ezek valami valósáeshow-t akarnak a budinkban..

Next

/
Oldalképek
Tartalom