Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-19 / 242. szám, péntek

20 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 19. www.ujszo.com Rózsa Törpe fajta, mely szoba­iként kezdte, a telet a kertbe leásva töltötte, ott is erősödött meg. Apró (itt: sárga) virágai folya­matosan nyílnak, az el­nyíltak helyébe rögtön új bimbók lépnek. Már csak ezért is nagyon kedves. A minirózsát tavasszal metsszük, télre csak beta­karjuk. Rézvirág Vagy zinnia (cínia). Rengeteg színben és vi­rágnagyságban ismert. Elegáns és hálás virág, csoportosan ültetve mutat jól. Vágott virágként vá­zában, temetőben sokáig kitart. Napos helyre ültet­jük vagy magról vetjük, jó vízáteresztő földbe. A leg­szebbeknek most fogjuk föl magját. Török szegfű Kétnyári: az első évben a növény fejlődik ki, a kö­vetkezőben virágzik - a kora tavasszal vetett vi­szont már ugyanabban az évben hozhat virágot: a képen látható, hogy még októberben is. Bogernyőjű virágzata egyszerű vagy telt, színe rendkívül válto­zatos. A talajjal szemben nem túl igényes, és a fél­árnyékot is szereti. Ha megfelelő helyet találtunk neki, hagyjuk, hadd szórja el magától a magját. Jó hírek. Jövő hét pén­tekig napos idő, eső még elvétve sem valószínű, legföljebb a hétvégén Lo­sonc környékén. Szomba­ton 22 fok, egy hét múlva pénteken 17, éjjelenként 7 fok. Irány a kert! Egy termetében, küllemében s ízében is rusztikus, népdalba is illő konyhakerti növény: csípős a gyökere, csipkés a levele Fitnesz és fítoterápia: őszi tormagyakorlatok Új SZÓ-T1PP Híres 17. századi tudósunk, Apáczai Csere János enciklo­pédiája mindenre kiterjedő fi­gyelemmel foglalja össze ég és föld dolgait s mozgatóit, így a növényekét is, köztük pedig (Parés füvek címszó alatt) ki­lenc ennivaló zöldséget sorol föl, a káposztától a petrezse­lyemig. A torma nincs köztük. A meghökkentő tényt némi­leg árnyalja, hogy egy ilyen TOP 9-be nyilván csak erős megszorításokkal és kompro­misszumokkal kerülhet be ez vagy az a zöldség, s persze az első magyar nyelvű összefogla­ló, a szóban forgó Magyar En- cyklopaedia is külföldi hagyo­mányokra épült. Mindezt számba véve fogadjuk el, hogy az ezerhatszázötvenes években részint más zöldségfélék élvez­tek előnyt, mint manapság. A porcsin például, ez a közelebb­ről meg nem határozható, leg­inkább salátának fogyasztott gyom az ötödik helyet fogta ki - nem csoda, ha a tüneményes tormánk leszorult a listáról. Pedig ugye, mi volna velünk torma nélkül? Sokan még a mustárból is a tormásat része­sítik előnyben, megint mások és ugyancsak sokan többféle tormát tartanak a spájzban vagy a hűtőben. Rivaldafénybe a húsvét hozza: amely háznál a főtt sonkához nem kínálnak tormát is, oda felvüágosult fér­fiember a következő évben nem tér be öntözni. A zsidóknál a szédertál elengedhetetlen kelléke a torma - hogy a hajda­ni rabszolgaélet keserűségére emlékeztesse a családot. S van ebben igazság, a torma tulaj­donképpen oly különösen rossz, hogy az már szinte fen­séges. Aki enyhíteni szeretne csípősségén, az a reszeléket le­forrázza, ettől viszont lőttek a C-vitamin-tartalmának. Jobb módszer tepsire szórni és a nem nagy hőfokú sütőbe tolni: a helyén, akkor fölszedjük, s vagy teljesen felhasználjuk, vagy részint szétültetjük. Szét- ültetése helyett pontosabb sza­porítást mondani: ehhez a fő­törzsről leágazó oldalgyökere­ket használjuk föl; a gyökér­dugványok hossza leginkább talajfüggő: vannak kertek, ahol a kiásott torma földben mara­dó legapróbb darabja is újra ki­hajt, megint másokban a szab­ványszerűnek mondott 25 cen­tis dugványok se hajtanak ki. A kertészeti szakkönyvek úgy tartják, októberben még szapo­rítható a torma. A gyakorlatban ezzel szemben a telet kivéve bármikor szaporítható; sokan arra panaszkodnak, hogy nem tudják kiirtani, mások arra, hogy nem tudják meghonosí­tani, holott a szabadban vadon is szépen teljed. Éghajlatfüggő is, Mikes Kelemen a Törökor­szági levelekben az ottani tor­máról ezt írja: „Gyakorta a szi­getparton csak a tormához kö­tötték a hajót, mert olyan vas­tag gyökerek vannak, mint a szekér rúdja.” De vigasztalta-e vajon szegény száműzött feje­delmünket ekkora tormák lát­ványa? Erősen kétséges. Hiába: mindenütt jó, de legjobb ott­hon, s ez alól a torma sem kivé­tel. Nálunk a könnyen kiszára­dó, kevésbé kötött talajok tény­leg nemigen vannak a torma ínyére. Kevésbé ismert tény, hogy levele is ízletes: káposztalevél helyett ebbe is csomagolható a húsos töltelék a hagyományos töltött (takart, takartos) ká­poszta elkészítéséhez. Persze, csak a friss és zsenge fiatal leve­lek használandók fel. Könnyen belátható: az a jó, ha tormából is sok van, de legalábbis több tő. Megelégszik a kerítés mel­letti parlaggal, a ház vagy komposzttároló tövével, s eze­ket páfrányszerű termetével, zöldjével díszíti is. (b) (Legközelebb: a remek rebar­bara) Recept Az ecetes torma elkészíté­si módjainak se szeri, se száma, s érthetően min­denki a magáéra esküszik. Van, aki a reszeléket forró ecetes vízzel önti le, má­sok almát reszelnek hoz­zá. Ecetre (vagy almaecet­re, citromlére) s pici cu­korra mindenképp szük- Egy közepesen fejlett gyökértörzs, tizenhét centiméteres darab. Le- ségünk lesz. reszelve két mustárosüvegnyi (350 ml) lett belőle tízpercenként a harmadára csökken a maró illata és torok­kaparó ereje - bámulnia nem szabad. Egy lépéssel hamarabbi műsorszám a reszelése. Vannak típusok, akik még a reszelt tor­mánál is jobban szeretik a tor­mareszelést, s alighanem nekik van igazuk. A természet (az emberi) bágyadtságát a torma­reszelés szünteti meg: a makacs keménységű gyökér apró lyukú reszelőn való feldolgozása igazi edzőtermi gyakorlatsor, mond­hatni, karizmatikus tevékeny­ség. Közben (reszelés közben) előbb a tál és szűkebb pátriájá­nak légköre dúsul átható torma­illattal, majd az orrunk (tor­kunk, tüdőnk, nyelőcsövünk, szemgödrünk), aztán az egész helyiség, és még a szomszédba is jut. A reszelt torma illata át­járja minden porcikánkat. Ha a természet (a kinti) nyálkássá, ködössé válik, térjünk be a konyhába egy kis tormaresze­lésre. Ugyanezt tegyük meg bá­natos vagy beteges állapotunk­ban is: a tormareszelés segít, bízhatunk benne. Említett művében a derék Apáczai még a sírásnak is megadja definíció­ját: „A könnyhullások a szemből lehulló savós cseppek, többire a szomorúság miá..- a mondat jelentésének árnyaltságát a sti­lisztákon kívül egyedül a tor­mareszelő ember látja át. A legelső lépés persze a tor­ma kiásása. Mivel mélyen s szerteágazón gyökerezik, ki­sebb testedzéssel ez is fölér. Ál­talában négy-öt évig maradhat Kannában a földből frissen kiásott tormagyökerek (Az oldal képei: Új Szó/Kertészkedő) A húsos zöldpaprikával ellentétben nem igényel nagy törődést Mielőtt a fagy megcsípné ÚJ SZÓ-HÍR Semmi szükség tovább reg- getni a szabadban a csípős pap­rikát, jobban már nem fog be­érni. A zöld termések sem éret­lenek: ugyanazt tudják, mint idősb, elszíneződött tőtársaik: csípnek. Ha az idei sokkal job­ban csíp, mint a tavalyi, annak egyszerű oka van: a hibridből fogott magból már nem föltét- len lesz fajtaazonos tulajdon­ságú növény. Ha nem baj, nem baj. Ha baj, ajándékozzuk csí­pősért élni-halni képes baráta­inknak, ismerőseinknek. Vagy marad mint dekoráció, (r) ...száraz helyen tartjuk, felfűzzük vagy ledaráljuk Leszedjük, megmossuk, papí­ron, pádon szárítjuk, aztán... És mi legyen... a csalánnal? Semmi. Úgy jó, ahogy van, ott, ahol van, főként ha nem kí­vánjuk az alatta levő területet művelni. Vagyis kerítés mellett, komposztáló tövében, évelők közt, virágágyásban, de akár a két veteményes közti keskeny úton is hagyjuk meg. A kultúr­növényeknek, a virágoknak, a rovaroknak is jót tesz - a kertész­ről nem is szólva. Csípjük le friss hajtásait, s igyuk meg teaként. Alternatív javaslat: mielőtt szo­kásos teánkat leforráznánk, dobjunk a csészébe fél marék frissen szedett csalánlevelet is. A változatosság gyönyör­ködtet: a csalánhoz szedjünk pár levél citromfüvet, zsályát, mentát. Nagyjából egy marék­nyi keverékből már testnek-lé- leknek üde főzetet kapunk, de úgy praktikus, ha egyszerre három-négy bögrényivel ké­szítünk. Igyuk mindennap, melegen, langyosan, hidegen, gyengélkedők ízesítsék cit­rommal és mézzel, (o)

Next

/
Oldalképek
Tartalom