Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-19 / 242. szám, péntek
20 Kertészkedő ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 19. www.ujszo.com Rózsa Törpe fajta, mely szobaiként kezdte, a telet a kertbe leásva töltötte, ott is erősödött meg. Apró (itt: sárga) virágai folyamatosan nyílnak, az elnyíltak helyébe rögtön új bimbók lépnek. Már csak ezért is nagyon kedves. A minirózsát tavasszal metsszük, télre csak betakarjuk. Rézvirág Vagy zinnia (cínia). Rengeteg színben és virágnagyságban ismert. Elegáns és hálás virág, csoportosan ültetve mutat jól. Vágott virágként vázában, temetőben sokáig kitart. Napos helyre ültetjük vagy magról vetjük, jó vízáteresztő földbe. A legszebbeknek most fogjuk föl magját. Török szegfű Kétnyári: az első évben a növény fejlődik ki, a következőben virágzik - a kora tavasszal vetett viszont már ugyanabban az évben hozhat virágot: a képen látható, hogy még októberben is. Bogernyőjű virágzata egyszerű vagy telt, színe rendkívül változatos. A talajjal szemben nem túl igényes, és a félárnyékot is szereti. Ha megfelelő helyet találtunk neki, hagyjuk, hadd szórja el magától a magját. Jó hírek. Jövő hét péntekig napos idő, eső még elvétve sem valószínű, legföljebb a hétvégén Losonc környékén. Szombaton 22 fok, egy hét múlva pénteken 17, éjjelenként 7 fok. Irány a kert! Egy termetében, küllemében s ízében is rusztikus, népdalba is illő konyhakerti növény: csípős a gyökere, csipkés a levele Fitnesz és fítoterápia: őszi tormagyakorlatok Új SZÓ-T1PP Híres 17. századi tudósunk, Apáczai Csere János enciklopédiája mindenre kiterjedő figyelemmel foglalja össze ég és föld dolgait s mozgatóit, így a növényekét is, köztük pedig (Parés füvek címszó alatt) kilenc ennivaló zöldséget sorol föl, a káposztától a petrezselyemig. A torma nincs köztük. A meghökkentő tényt némileg árnyalja, hogy egy ilyen TOP 9-be nyilván csak erős megszorításokkal és kompromisszumokkal kerülhet be ez vagy az a zöldség, s persze az első magyar nyelvű összefoglaló, a szóban forgó Magyar En- cyklopaedia is külföldi hagyományokra épült. Mindezt számba véve fogadjuk el, hogy az ezerhatszázötvenes években részint más zöldségfélék élveztek előnyt, mint manapság. A porcsin például, ez a közelebbről meg nem határozható, leginkább salátának fogyasztott gyom az ötödik helyet fogta ki - nem csoda, ha a tüneményes tormánk leszorult a listáról. Pedig ugye, mi volna velünk torma nélkül? Sokan még a mustárból is a tormásat részesítik előnyben, megint mások és ugyancsak sokan többféle tormát tartanak a spájzban vagy a hűtőben. Rivaldafénybe a húsvét hozza: amely háznál a főtt sonkához nem kínálnak tormát is, oda felvüágosult férfiember a következő évben nem tér be öntözni. A zsidóknál a szédertál elengedhetetlen kelléke a torma - hogy a hajdani rabszolgaélet keserűségére emlékeztesse a családot. S van ebben igazság, a torma tulajdonképpen oly különösen rossz, hogy az már szinte fenséges. Aki enyhíteni szeretne csípősségén, az a reszeléket leforrázza, ettől viszont lőttek a C-vitamin-tartalmának. Jobb módszer tepsire szórni és a nem nagy hőfokú sütőbe tolni: a helyén, akkor fölszedjük, s vagy teljesen felhasználjuk, vagy részint szétültetjük. Szét- ültetése helyett pontosabb szaporítást mondani: ehhez a főtörzsről leágazó oldalgyökereket használjuk föl; a gyökérdugványok hossza leginkább talajfüggő: vannak kertek, ahol a kiásott torma földben maradó legapróbb darabja is újra kihajt, megint másokban a szabványszerűnek mondott 25 centis dugványok se hajtanak ki. A kertészeti szakkönyvek úgy tartják, októberben még szaporítható a torma. A gyakorlatban ezzel szemben a telet kivéve bármikor szaporítható; sokan arra panaszkodnak, hogy nem tudják kiirtani, mások arra, hogy nem tudják meghonosítani, holott a szabadban vadon is szépen teljed. Éghajlatfüggő is, Mikes Kelemen a Törökországi levelekben az ottani tormáról ezt írja: „Gyakorta a szigetparton csak a tormához kötötték a hajót, mert olyan vastag gyökerek vannak, mint a szekér rúdja.” De vigasztalta-e vajon szegény száműzött fejedelmünket ekkora tormák látványa? Erősen kétséges. Hiába: mindenütt jó, de legjobb otthon, s ez alól a torma sem kivétel. Nálunk a könnyen kiszáradó, kevésbé kötött talajok tényleg nemigen vannak a torma ínyére. Kevésbé ismert tény, hogy levele is ízletes: káposztalevél helyett ebbe is csomagolható a húsos töltelék a hagyományos töltött (takart, takartos) káposzta elkészítéséhez. Persze, csak a friss és zsenge fiatal levelek használandók fel. Könnyen belátható: az a jó, ha tormából is sok van, de legalábbis több tő. Megelégszik a kerítés melletti parlaggal, a ház vagy komposzttároló tövével, s ezeket páfrányszerű termetével, zöldjével díszíti is. (b) (Legközelebb: a remek rebarbara) Recept Az ecetes torma elkészítési módjainak se szeri, se száma, s érthetően mindenki a magáéra esküszik. Van, aki a reszeléket forró ecetes vízzel önti le, mások almát reszelnek hozzá. Ecetre (vagy almaecetre, citromlére) s pici cukorra mindenképp szük- Egy közepesen fejlett gyökértörzs, tizenhét centiméteres darab. Le- ségünk lesz. reszelve két mustárosüvegnyi (350 ml) lett belőle tízpercenként a harmadára csökken a maró illata és torokkaparó ereje - bámulnia nem szabad. Egy lépéssel hamarabbi műsorszám a reszelése. Vannak típusok, akik még a reszelt tormánál is jobban szeretik a tormareszelést, s alighanem nekik van igazuk. A természet (az emberi) bágyadtságát a tormareszelés szünteti meg: a makacs keménységű gyökér apró lyukú reszelőn való feldolgozása igazi edzőtermi gyakorlatsor, mondhatni, karizmatikus tevékenység. Közben (reszelés közben) előbb a tál és szűkebb pátriájának légköre dúsul átható tormaillattal, majd az orrunk (torkunk, tüdőnk, nyelőcsövünk, szemgödrünk), aztán az egész helyiség, és még a szomszédba is jut. A reszelt torma illata átjárja minden porcikánkat. Ha a természet (a kinti) nyálkássá, ködössé válik, térjünk be a konyhába egy kis tormareszelésre. Ugyanezt tegyük meg bánatos vagy beteges állapotunkban is: a tormareszelés segít, bízhatunk benne. Említett művében a derék Apáczai még a sírásnak is megadja definícióját: „A könnyhullások a szemből lehulló savós cseppek, többire a szomorúság miá..- a mondat jelentésének árnyaltságát a stilisztákon kívül egyedül a tormareszelő ember látja át. A legelső lépés persze a torma kiásása. Mivel mélyen s szerteágazón gyökerezik, kisebb testedzéssel ez is fölér. Általában négy-öt évig maradhat Kannában a földből frissen kiásott tormagyökerek (Az oldal képei: Új Szó/Kertészkedő) A húsos zöldpaprikával ellentétben nem igényel nagy törődést Mielőtt a fagy megcsípné ÚJ SZÓ-HÍR Semmi szükség tovább reg- getni a szabadban a csípős paprikát, jobban már nem fog beérni. A zöld termések sem éretlenek: ugyanazt tudják, mint idősb, elszíneződött tőtársaik: csípnek. Ha az idei sokkal jobban csíp, mint a tavalyi, annak egyszerű oka van: a hibridből fogott magból már nem föltét- len lesz fajtaazonos tulajdonságú növény. Ha nem baj, nem baj. Ha baj, ajándékozzuk csípősért élni-halni képes barátainknak, ismerőseinknek. Vagy marad mint dekoráció, (r) ...száraz helyen tartjuk, felfűzzük vagy ledaráljuk Leszedjük, megmossuk, papíron, pádon szárítjuk, aztán... És mi legyen... a csalánnal? Semmi. Úgy jó, ahogy van, ott, ahol van, főként ha nem kívánjuk az alatta levő területet művelni. Vagyis kerítés mellett, komposztáló tövében, évelők közt, virágágyásban, de akár a két veteményes közti keskeny úton is hagyjuk meg. A kultúrnövényeknek, a virágoknak, a rovaroknak is jót tesz - a kertészről nem is szólva. Csípjük le friss hajtásait, s igyuk meg teaként. Alternatív javaslat: mielőtt szokásos teánkat leforráznánk, dobjunk a csészébe fél marék frissen szedett csalánlevelet is. A változatosság gyönyörködtet: a csalánhoz szedjünk pár levél citromfüvet, zsályát, mentát. Nagyjából egy maréknyi keverékből már testnek-lé- leknek üde főzetet kapunk, de úgy praktikus, ha egyszerre három-négy bögrényivel készítünk. Igyuk mindennap, melegen, langyosan, hidegen, gyengélkedők ízesítsék citrommal és mézzel, (o)
