Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-13 / 237. szám, szombat

24 Sport ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 13. www.ujszo.com Kaitlyn Weaver és Andrew Poje, a nizzai vb-n negyedik helyezett jégtánckettős Pozsonyban kezdte az új szezont, Andrew édesanyjának nagy örömére „Az inspiráció bárhonnan jöhet” A pozsonyi Ondrej Nepe- la Emlékverseny legna­gyobb sztárja a kanadai Kaitlyn Weaver, Andrew Poje jégtánckettős volt. A pár óriási, 35 pontos fö­lénnyel győzött, s külön kis szurkolótábora is volt - Andrew-nak tucatnyi rokon is szorított a lelá­tón, ugyanis édesanyja Pozsonyból származik. A szimpatikus kettős a ver­seny szüneteiben senkit nem utasított el, kérjen bár autogramot, közös képet - vagy esetleg in­terjút. BŐDT1TAN1LLA Először járnak Pozsony­ban? Andrew: Igen, pedig édes­anyám itt született, és itt nőtt fel, én azonban korábban so­sem voltam itt. Nagyon tetszik a város, élvezem, hogy látha­tom, honnan indult az édes­anyám. Tizennyolc éves korá­ban, 1968-ban hagyta el az or­szágot, és Kanadában kötött ki. Örülök, hogy végre megismer­hetem a szülővárosát. Édesanyja nagynénje Ag­nesa Búrílová egykori páros műkorcsolyázó. Tudott erről, amikor korcsolyázni kez­dett? Andrew: Nem, de ahogy idősebb lettem, egyre többet tudtam meg a családom törté­netéről. A műkorcsolya a génje­imben van! Édesanyám szintén tud korcsolyázni, de ő sosem űzte magasabb szinten ezt a sportot. Szlovákul tud valamit? Andrew: Édesanyám nem tanított meg. Azzal szoktunk viccelődni, hogy azért, hogy ha rólam beszél, ne értsem. Kaitlyn: Andrew édesanyja természetesen remélte, hátha Pozsonyra esik a választásunk. Nagyon boldog volt, hogy vé­gül így lett, de a fő ok tényleg az volt, hogy ez felelt meg a leg­jobban a céljainknak. Tavaly negyedik helyen végeztek a világbajnokságon, kűrjük, melyet a Je suis ma­lade című francia dalra futot­tak, a szezon egyik kimagasló produkciója volt. Nem volt nehéz búcsút venni tőle? Kaitlyn: Dehogynem. Hosz- szú utat jártunk be azzal a kűrrel. Nyáron a Stars on Ice- tumé során mindig ezt is előad­alakult ki, végül pedig megta­láltuk hozzá a megfelelő zenét is. Az inspiráció tényleg bár­honnanjöhet, ha az ember nyi­tott az ötletekre. Ettől izgalmas az alkotás - bármikor talál­hatsz valami újat. A kűrben használt zenéjük­re tényleg edzőjük, Pasquale Camerlengo kislánya talált rá? Kaitlyn: Igen. Nagyon hosszú ideig kerestük a megfe­lelő zenét. Aztán Pasquale egy­szer a Különleges táncosok lé­giója című internetes sorozatot nézte, de valami miatt kiment a szobából. A kislánya nézte to­vább a részeket, Pasquale kint Kaitlyn: Azt szeretnénk, ha két kanadai pár állhatna a do­bogón a világbajnokságon. Ez lenne az első alkalom, és fan­tasztikus volna. Az egyetlen do­log, amiből kimaradunk Tessa és Scott miatt, a World Team Trophy, mert ott egy országból csak egy jégtánckettős indul­hat. Az viszont nagyszerű, hogy a kanadai jégtánc ennyire erős. Mit gondolnak, lehet a jég­táncban hasznosítani a tár­sastánc vagy a modem tánc elemeit? Andrew: Mindenképpen. Aki nem a jégen táncol, az in­nék ki, mint egy-egy tornagya­korlat, hanem a program többi részével egységes egészet al­kossanak. Remek edzőink van­nak, akik segítenek nekünk eb­ben. Arra kémek, hogy egy egyszerű koszorúzásba ugyan­annyi energiát fektessünk, mint egy emelésbe, hiszen vi­zuálisan mindkettő egyforma értékű. A nézők nem csukják be a szemüket az összekötő ele­meknél. A program különböző elemekből áll össze, mint egy puzzle, de akkor csináljuk jól, ha az összetételeket a néző nem veszi észre. Ha megváltoztathatnának (Rudolf Anna felvétele) Kaitlyn Weaver és Andrew Poje a napsütötte Pozsonyban Találkozott a rokonokkal pozsonyi tartózkodása alatt? Andrew: Több unokatest­vérrel, nagynénivel és nagybá­csival is! Jó érzés, ha együtt van a család. Ezért is kezdték az Ondrej Nepela Emlékversennyel a szezont? Andrew: Nem igazán, ez kö­zös ötlet volt. Az edzőinkkel megnéztük, melyik kisebb nemzetközi verseny illeszked­ne a legjobban a programunk­ba a Grand Prix-viadalok előtt. Szerettük volna versenyhely­zetben is bemutatni a program­jainkat, mielőtt elrajtol a Grand Prix-szezon. tuk, s ezután már készen álltunk rá, hogy új fejezetet nyissunk. De a Je suis malade örökre kü­lönleges marad számunkra. Mi inspirálja önöket egy új program összeállításakor? Kaitlyn: Minden! Bármi ins­pirálhat bennünket! Egy tánc, egy művészeti alkotás, például egy kép, egy dal, egy film. Ren­geteg dologból ihletet meríthe­tünk. Nagyon szeretjük A mu­zsika hangjai című filmet, szó­val azonnal tudtuk, hogy erre akarunk korcsolyázni, amikor kiderült, hogy a rövidtáncban a kötelező rész idén a polka lesz. A kűr ötlete pedig fokozatosan hallotta a zenét, egyszer pedig berontott: „Mi ez?” így találták meg a tökéletes zenét a körünkhöz. Vicces, hogy mi­lyen apróságok alakíthatják a dolgokat. Tavaly a Je suis malade-t egy névtelen rajongó aján­lotta önöknek. Kaitlyn: Pontosan, minden év egy új kaland. Tavaly egy ra­jongó talált rá a megfelelő ze­nére, és most sem konkrétan mi akadtunk rá. Ez tényleg ér­dekes. Különleges programokat adnak elő, fantasztikusan korcsolyáznak, mégis a má­sik kanadai pár, az olimpiai és kétszeres világbajnok Tes­sa Virtue és Scott Moir ár­nyékában varrnak. Nem bán­kódnak emiatt? Andrew: Ez csak azt mutat­ja, müyen jó a kanadai jégtánc. Tessa és Scott arra késztet minket, hogy minél jobbak le­gyünk, és egyszer legyőzzük őket. Ez nagyszerű ösztönző erő. kább a művészeti oldalát domborítja ki a produkció­nak. Hasonló szellemben sze­retnénk mi is megalkotni a programjainkat. Tágítjuk a határainkat, hogy az egyes elemek ne csak technikailag legyenek tökéletesek, hanem a közönségnek is élményt je­lentsenek. Kaitlyn: Idén a kűrünk el­készítésénél egy „rendes” tán­cos is közreműködött, akinek semmi köze a jéghez. Teljesen új és különleges ötletei voltak. Néha teljesen elámultunk: igen, valószínűleg meg tud­nánk csinálni ezt a jégen, csak korábban soha nem jutott eszünkbe. Ezáltal is szélesítjük a jégtánc spektrumát. Az új pontozási rendszer bizonyos tekintetben megkö­tötte a jégtáncosok kezét. Nem nehéz megfelelni a szi­gorú technikai követelmé­nyeknek, s egyúttal megőriz­ni a saját stílusukat? Kaitíyn: A mai jégtáncban az egyik legfontosabb dolog, hogy az egyes elemek ne úgy nézze­egy szabályt a jégtáncban, mi lenne az? Kaitlyn: Húha... Andrew: Húha... Kaitlyn: Hm... Az első do­log, ami eszembe jut, az a kikö­tés a zenénél, hogy legalább 10 másodpercenként legyen ben­ne ütem. Sok olyan zene van, például több balett is, amely nem felel meg ennek a sza­bálynak, de attól még csodála­tos, dallamos. Ez a szabály beszűkíti a választási lehetősé­geinket. Andrew: Én azt sajnálom, hogy kivettek egy emelést a rö­vidtáncból, így most már csak egy maradt benne. Pedig a lát­ványos emeléseket imádja a közönség. Beszélgetésünk alatt gyak­ran összenéznek, szinte sza­vak nélkül is értik egymást. Mindig ilyen jó barátok? Kaitlyn: Nagyon jól kijö­vünk egymással. Az edzőink mindig mondják is, hogy nem ismernek még egy párt, ame­lyik olyan jól megvan együtt, mint mi. Persze ha valakivel Hatvannyolcban ment el Andrew Poje édesanyja, Tatjana a beszélgetés alatt a háttér­ben várakozott. „Magyarul nem tudok” - mondta aztán (ma­gyarul), amikor megtudta, hogy az Új Szótól vagyunk. An­nak azonban nagyon örült, hogy szlovákul beszélhet. „Hat­vannyolcban mentem el. Azóta jártam már itthon néhány­szor, de nagyon boldog vagyok, hogy most a fiam is itt lehet Pozsonyban. A család egy részével most találkozott először” -tudtuk meg Tatjana Pojétól. (bt) ilyen sok időt töltünk együtt, altkor óhatatlanul vannak rosszabb pillanatok is, de so­sem fajul el a dolog annyira, hogy már ne lennénk barátok. Lehet, hogy valamiben nem értünk egyet, de aztán, ha megnyugodtunk, felül tudunk ezen emelkedni. Nagyon jó együtt dolgozni, mindketten szenvedélyesen szeretjük a sportágunkat, és ez sokat se­gít. Jó érzés Andrew-t magam mellett tudni. Felvidít, meg­nyugtat. .. Andrew: Vagy felidegesí­tem... Kaitlyn: Néha azt is, de job­ban ismer bárki másnál. Kettejük közül ki izgul job­ban egy versenýen? Andrew: Ez a versenytől is függ. De mivel nagyon jól is­merjük egymást, azt is tudjuk, éppen hogyan érzi magát a má­sik. Ha egyikünk idegesebb, akkor a másik megpróbálja megnyugtatni, hogy egy szin­ten legyünk. Kaitlyn: Egyre jobban tud­juk kezelni az ilyen helyzete­ket. Minél több éve korcsolyá­zunk együtt, annál kevésbé stresszelünk a verseny előtt. A következő világbajnok­ságot a kanadai Londonban rendezik. Plusz nyomást vagy plusz motivációt jelent hazai közönség előtt korcsolyázni? Andrew: Nem jelent több nyomást, de más érzés. Szere­tünk Kanadában versenyezni, ott vagyunk otthon, és a közön­ség ott a legjobb az egész vilá­gon. Rengeteg energiát kapunk tőlük. Kaitlyn: Úgy tűnhet, hogy nagyobb rajtunk a nyomás, mert sokakat ismerünk a lelá­tón, és mindannyian minket néznek, de amikor kilépünk a jégre, és megérezzük, ahogyan vibrál a levegő, az csak segít - hiszen most is libabőrös va­gyok, ha csak beszélek róla! A kanadai közönség szereti a versenyzőket, mindegy, mi történik. Jól ismerik a sport­ágat, és nemcsak a hazaiak­nak, hanem mindenkinek szo­rítanak. Már annak is örülnek, hogy láthatnak bennünket, ezért mi is mindig nagy örömmel várjuk a hazai verse­nyeket. Név: Kaitlyn Weaver Született: 1989. április 12-én, Houstonban Név: Andrew Poje Született: 1987. február 25-én, Waterlooban Edzőjük: Pasquale Ca­merlengo, Angelika Krilo­va, Shae-Lynn Bourne Koreográfusuk: Shae­Lynn Bourne, Pasquale Camerlengo Legnagyobb sikereik: vb­4. hely (2012), Négykon­tinens bajnokság, 1. hely (2010), kanadai bajnok­ság, 2. hely (2012,2011)

Next

/
Oldalképek
Tartalom