Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)

2012-10-13 / 237. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. OKTOBER 13. RIPORT 17 R anulph Fiennes, ko­runk egyik legismer­tebb, egyben legsike­resebb kalandkeresője 68 évesen úgy dön­tött, gyalog átszeli az Antarktiszt, méghozzá télen. Sötétség, mínusz 90 Celsius-fok és hófúvások vár­nak rá. De milyen jelentős ka­landok maradtak még? Vannak-e olyan helyek ezen a bolygón, ahová nem jutott el egy rettenthe- teden felfedező sem? Jelent-e még valamit a 21. században a Terra incognita, vagyis a szűzföld kifeje­zés? Mint kiderül, igen. Ranulph Fiennes korábban már átszelte a jeges kontinenst, kolle­gáival megtalálta a Homok Adan- tiszát, vagyis Ubár elveszett városát Ománban, légpárnás hajóval pedig végighajózott a Níluson. Igazi „elsőket”, vagyis hódításokat azonban manapság nehéz találni, az ember szinte a világ minden sarkába és csúcsára eljutott. Majd’ minden hegyet megmásztak már, a Földet számtalanszor megkerülték gyalog, biciklivel, hőlégballonnal is. A világ minden tavát és folyó­ját át- vagy végigúszták, -hajózták. Nincs már szűzfold, a műholdas technológia révén nem marad rejt­ve az ember előtt egy patak, domb vagy csalitos sem. Különböző szer­kezetek révén a felfedezőknek már cipekedniük sem kell, és biztosí­tott a velük való kapcsolattartás is. Fiennest például két bulldózer is kíséri majd legújabb expedícióján, ezek vontatják a szánokat az ellát­mánnyal és a szálláshellyel. A felfedezés ma már „kihalóban levő művészet” Egyszer, régen azonban nem volt ez így. Nagy Sándor és Dzsingisz kán földrészeken, több ezer kilométeren át vezette hadait, előre az ismeret­lenbe. Eközben még az ellenséggel is meg kellett küzdeniük. A nagy hajósok - Vasco da Gama, Kolum­busz Kristóf és Cook kapitány - va­lóban új kontinenseket fedeztek fel. A 19. században rongyos misszio­náriusok, úriember felfedezők és spekulánsok versenyfutása indult meg Afrikáért, miközben vajmi keveset tudtak arról, hogy mi vár rájuk a vad földrészen. A felfedezés azonban ma már „kihalóban levő művészet”, a nagy „mutatványok” manapság inkább a kitartásról és az erő­ről szólnak. Az elsők manapság specialisták, kiváló technikai felszereltséggel. Ilyen Michael Wolff búvár, aki elsőként merült az Északi-sarkon, Yves Rossy, aki elsőként szelte át a La Manche- csatornát jetpackkel, vagyis raké­taövvel. A technika volt a segít­ségére a Mount Everestet a világ legidősebb nőjeként megmászó Vatanabe Tamaénak is. De mi maradt még? Van-e olyan kihívás, amely ötvözi a veszélyt, az újdonságot és a gátakat, amelyeket le kell küzdeni a hódítás mámorító érzéséhez? Vannak még elérhetetlen zugok Nem sok, de akad. Ilyen például a Gangkhar Puensum Bhutánban. Ez a világ legmagasabb még meg nem mászott hegycsúcsa, 7570 méteres. De csak azért nem mász­ták meg, mert nem szabad: tör­vény tiltja. A Gangkhar Puensum is bizonyítja, hogy a hódításban sokszor a politikai akadályok ne­hezebben leküzdhetők a fizika­iaknál. Bhutánban például igen szigorúan szabályozzák a hegymá­szást, nem utolsósorban környe­zetvédelmi megfontolásokból, de Sötétség, mínusz 90 Celsius-fok és hófúvások várnak Ranulph Eennesre az Anktartiszon Martin Strel végigúszta az Amazonast. „Nagyon boldog voltam, hogy még élek" - emlékszik vissza a szlovén úszó. (Fotók: sita/ap, wikipedia/Borutstrei) Milyen kalandok maradtak még? senki. Strel - egy szlovén férfi - vé­gigúszta a Jangcét, a Mississippit és a Dunát is. Mint mondta, a Nílus még hiányzik a listájáról. De jelentős akadályok tornyosulnak előtte. „Óriási folyó, és gyönyörű. De néhány helyen nagyon szűk. Ott vannak a trópusi betegségek, a szudáni harcok, a veszélyes törzsek és a sok állat” - mondta. Ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen, ka­tonai biztosításra lenne szüksége, nem is beszélve az óriási anyagi támogatásról. Úszási lehetőségekben azért nincs hiány: Strel át akarja úszni a Grand Canyont, a fagyos - és több mint ezer mérföld hosszú - Mackenzie folyót Kanadában és a Volgát, ami szintén több ezer kilométer. Irán­ban és az Egyesült Arab Emírségek­ben, Japán és Oroszország között is vannak vízi képződmények, ame­lyeket nem úsztak még át. „Mind­egyik szabadon megközelíthető, de még nem szelték át őket. Talán politikai okokból, de talán más mi­att” - mondja a BBC-nek Simon Murié, a Swimtrek nevű túraszer­vező alapítója. Furcsaságokból is akad bőven. Helen Skelton például elbiciklizett a Déli-sarkra. És vajon megpró­bált már valaki felkerékpározni a Mount Everestre? Benedict Allen, aki átszelte az Amazonas medencé­jét annak legszélesebb pontján, azt mondta: „a nagy, lenyűgöző uta­kat” már szinte mind megtették. Ami maradt, az a kaland. Allen sze­mély szerint nagy tisztelője Fiennes teljesítményének. De szerinte amire a britek doyenje készül, az közelebb áll az extrém sporthoz, mint a fel­fedezéshez. „Fizikuma és szelleme rendkívüli. Ha meghal, be kellene balzsamozni, és múzeumba vinni. De ez akkor sem felfedezés” - vé­lekedik. Az Antarktiszt már átszelték ko­rábban is. Fiennes pedig GPS-szel, műholdas telefonnal és a külvilág támogatásával teszi meg a persze így is rendkívül nehéz utat - mutat rá Allen. Pen Hadow, aki elsőként gyalogolt át Kanadából az Északi- sarkra utánpódás nélkül, egyetért Allennel. Más a kaland és más a felfedezés. A brit királyi földrajzi társaság al- elnöke szerint a „legjobb” helyek már elkeltek. Grönlandon és az Antarktiszon még mindig vannak érinteden csúcsok és területek. „Persze ez nem az Everest. De oda manapság bárki feljuthat, akinek van elég pénze” - mondja kissé tán túlzóan - Paul Rose. Megtapasztalni az ismeretlent A Nílus Dél-Szudánban. „Óriási folyó, és gyönyörű. De néhány helyen nagyon szűk. Ott vannak a trópusi betegségek, a szudáni harcok, a veszé­lyes törzsek és a sok állat" - mondta Martin Strel. Ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen, katonai biztosításra lenne szüksége, nem is beszélve az óriási anyagi támogatásról. sokkal inkább vallási tiszteletből. A himalájai királyság lakosai közül ugyanis sokan úgy tartják, a he­gyek a védelmező szellemek vagy istenségek szent helyei. A Climb című hegymászó magazin szerint vannak további szűz csúcsok is, amelyek korábban hozzáférhe- tedenek voltak, de manapság már egyre nagyobb számban engednek fel rájuk kísérletezőket. Sok ilyet ta­lálni Tibet nyugati vidékén, ahová a politikai szigoron enyhítve a kínai » Jelent-e még valamit a 21. században a Terra incognita, vagyis a szüzfóld kifejezés? kormányzat egyre több hegymászót engedett be az utóbbi 15 évben. A világ nyolcezer méter feletti hegycsúcsait - mind a 14-et - rég meghódították, így a hegyek sze­relmeseinek már nem is az jelenti a nagy kihívást, hogy felmásszanak, hanem sokkal inkább az, hogy le­csússzanak róluk. Szinte mind­egyiken vannak extrém sípályák, ahol pedig nincsenek - a K2-n, a Makalun és a Kancsendzöngán -, ott csak azért, mert egyszerűen sí- elhetedenek. Keresztül-kasul bejárták már a sarkvidékeket is. Roald Amundsen a brit Robert Falcon Scottot előzte meg a Déli-sarkért folyó verseny­futásban 1911-ben. Amundsen volt az, aki 1926-ban elérte az Északi-sarkot is, noha sokan azt hitték, Robert Peary megelőzte őt néhány évvel. Senki sem szel­te át viszont az Antarktiszt télen, erre készül most Fiennes. A nagy folyókat és az óceánokat már át­szelték, Benoit Lacomte volt az első, aki átúszta az Atlanti-óceánt, Lewis Pugh egy kilométert tempó­zott az Északi-sarkon, Lynne Cox egy mérföldet az Antarktiszon. Martin Strel végigúszta az Ama- zonast. A Csendes-óceánt még nem úszták át, de a hírek szerint Lecomte azt tervezi, hogy megte­szi. Nem hódították meg viszont az úszók a Kongót és a Nílust. Az első, aki átúszta a La Manche csa­tornát, Matthew Webb odaveszett Whirpool Rapidsnál, a Niagara alatt. Azóta sem próbálkozott ott Felfedezésre vár viszont az óceánok feneke. Ezen a téren még vajmi kevés ismerettel rendelkezik az em­beriség. Valójában a világ óceánjai kevésbé feltérképezettek a Marsnál- világít rá Rose. Elsőnek lenni számít. Azt jelenti, hogy valaki az emberiség határait feszegeti. Ha pedig sikerrel jár, azt jelenti, hogy senki sem előzheti meg. A sikert általában megköny- nyebbülés követi. Sok felfedező a technikát hátrahagyva a nehezebb utat választja. ,A testednek és a lelkednek meg kell tapasztalnia az ismeredent” - magyarázza Allen. Az eredmény néha hősies bukás. Allen megkísérelte átszelni a befa­gyott Bering-szorost kutyaszánnal, de elbukott. Kétli, hogy most már bárkinek is sikerülhet, mert a ten­ger jege olvad. ,A szoros most már nem fagy be, a világ megváltozott”- mondja. Talán néhány „mutat­vány” örökre elérheteden marad az ember számára. És talán jól is van ez így... (MTI-Press)

Next

/
Oldalképek
Tartalom