Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-09 / 233. szám, kedd
14 FUTBALLGYILKOSOK FOCITIPP ■ 2012. OKTOBER 9. www.ujszo.com Futballgyilkosok te. részi A magyar bundabotrány - póni, drogok, prostik.„ 5. fejezet Ügy érezte, ha most valaki azonnal nem fogja le, felrohan a székházba, rátöri új klubja elnökére, Ficzerére az ajtót, kirángatja az asztala mögül, és felképeli. Péter négy hónapot töltött a klubnál, s ez idő alatt egyszer, egyeden- egyszer kapta meg a teljes havi fizetését, azt is háromhetes csúszással. Két alkalommal még adtak neki borítékban 150 ezer forintot, hogy az albérletét meg a rezsit rendezhesse, de azonkívül egy fillért sem. Ficzere az előző héten személyesen ment be az öltözőbe, és ígérte meg, hogy a klub napokon belül rendezi az adósságát a játékosokkal. A határidő most járt le, és amikor a technikai vezető az edzés után közölte, hogy srácok, hát izé, pénz még most sincs, Péterben elpattant az ideg. A többiek is zúgolódtak, a helyzet tarthatadannak tűnt, mert a fiatalabb, a pénzükre ugyancsak hónapok óta váró játékosok többségének nem volt tartaléka. Sokan hitelből éltek, és egyre csak halmozták az adósságokat. Az új évezred első évtizedének közepe táján a fényesebb időket is megélt klubnál akadt, aki úgy spórolt, hogy hazajárt a szüleihez kajálni, és lógott a villamoson. Szórádi mester türelemre intette a feszült társaságot. Süketek valamit, hogy majd beszél az elnökkel, próbál intézkedni, de a játékosok jól ismerték. Tudták, ő lenne az utolsó, aki felmegy, és rácsap a főnöke asztalára a jussukért. Jobban féltette a helyét annál, mintsem hogy ilyet megtegyen. Ha ők nem tesznek valamit, semmi nem fog történni, ezért mind a húszán szépen felcammogtak Ficzeréhez. A drámaibb hatás kedvéért a többség ezúttal nem adott a megjelenésre. Ki gumipapucsban és fecskenadrágban, más frottírtörülközővel a dereka körül lépett az irodába. Akiknek még ekkor is volt kedvük viccelődni, azok hajszárítóval mentek, amit úgy tartottak a kezükben, mint egy Smith & Wessont. A helyiség nem volt több harmincöt négyzetméternél, de ez senkit nem érdekelt. Mind egy szálig benyomultak. Ügy álltak ott a félpucér, szőrös mellkasú férfiak, mintha éppen egy gangbang-jelenet forgatásán várnának a sorukra a néger háziasszony ágyánál. Az iroda megtelt tesztoszteronnal, Ficzere segglyukába egy rizsszemet sem lehetett volna begyömöszölni, úgy megrettent. Egy pénzbehajtóbrigád sem tudott volna határozottabban fellépni, mint ezek a fiúk. Az elnök most is tartotta magát jó szokásához, és viszonylag gyorsan megegyezett velük, hogy negyven- nyolc órán belül legalább egyhavi bérét mindenkinek kifizeti. A játékosok sztrájkkal fenyegetőztek, s ebből Ficzere felfogta, hogy a blöff most nem elég, a dolgok komolyra fordultak. De nem lett volna ízig- vérig magyar klubvezető, ha nem szabja meg feltételként a játékosoknak, hogy a pénzükért, vagyis jogos pénzük egy részéért cserébe nincs kibeszélés, a sajtó nem tudhat meg semmit a kínos incidensről. Az elnök betartotta a szavát. Talán bankot rabolt, vagy kaszinózott és mázlija volt, de ezúttal tényleg szerzett pénzt. A klub két napon belül átutalta a keret összes labdarúgójának az egyhavi járandóságát. Hogy ehhez kéttucatnyi felnőtt férfinak csaknem pucérra kellett vetkőznie, az ekkor már tökéletesen másodlagos volt. A pénztelenséghez és Szórádi ócska edzéseihez képest az együttes nem is szerepelt annyira rosszul. A bajnokság felénél a középmezőny alján tanyázott, ami ebben a helyzetben több volt, mint bravúros. Péter mindenesetre nem hitte volna, hogy alig néhány hónap alatt ekkorát fordul vele a világ. A büszkesége rég elszállt, hiába volt a híres egyesület tagja. A kerületet ismét szánalmasan szürkének, lepusz- tultnak látta. Az épületekről omló vakolat és az utcai koldusok jobban bosszantották, mint bármikor. Eközben tehetedennek, csórónak érezte magát. És az is volt. Szégyell- te, hogy profiként folyton a szüleitől kell kölcsönkérnie, és hogy még mindig nem tudta lecserélni anyja kocsiját egy sajátra. 6. fejezet Márciusban Péter összeszedett egy kisebb sérülést, ami miatt két hétig nem edzett. A kényszerpihenőt arra használta fel, hogy kicsit kikapcsolódjon, és elmenjen a volt csapata mérkőzésére. Az együttes meglepően jól szerepelt a Magyar Kupában, már az elődöntőben volt. Örült, hogy újra láthatja a régi arcokat, a biztonsági őröket, a büféslányokat, Jutkát és persze Dragant. Azt viszont remélte, hogy Baloghgal nem fog összefutni: most jól akarta érezni magát, egy jó meccsre vágyott, nem egy kínos jelenetre. Az ötvenedik percben aztán utolérte a kínos jelenet, igaz, ehhez Baloghnak semmi köze nem volt. Még a sósperecet is csaknem félrenyelte, amikor Drágán bődületes helyezkedési hibát elkövetve alászaladt egy beívelt labdának. Az ott ólálkodó csatár köszönte szépen, beverte, nulla-egy. A hazaiak nem sokkal később egyenlítettek, de aztán a védelmük újra megzavarodott, Drágán ezúttal az ellenfélhez passzolt, pedig úgy tűnt, kivághatta volna a labdát — aminek megint gól lett a vége. Később még szabadrúgásból is betaláltak a vendégek, így végül simán bejutottak a kupadöntőbe. Dragant kórusban szidta a lelátó, ami nem csoda, mert egyértelműen rajta ment el a meccs. Ha aznap este visszakergetik Horvátországba, senkit sem ér meglepetés. Az igazat megvallva, Péternek sem fért a fejébe, rutinos középső védőként hogy tudott ekkora hibákat elkövetni az egykori csapattársa. A meccs után csak vonakodva merte szóba hozni a dolgot.- Veled mi a fene történt? - kérdezte, és remélte, hogy Drágán nem kapja fel a vizet. Ügy gondolta, elég rossz lelkiállapotban lehet, és bizonyosan megviselte, hogy nyilván az öltözőben is elővették. Ennek ellenére Drágán nyugodtan, szinte szenvtelenül válaszolt:- Látod, csak én lehetek ilyen szerencséden. Rossz napot fogtam ki. Ennyi az egész, brate. - Azzal biccentett egyet, félhosszú, fekete hajtincseit beigazgatta a füle mögé, és jelezte, hogy részéről a téma lezárva. Nem akart többet beszélni a történtekről. Legalábbis egyelőre. Egy hónappal később váratlan esemény történt: Drágán huszonhét évesen befejezte a labdarúgó-pályafutását. Az újságokban azt nyilatkozta, azért döntött így, mert elvesztette a motivációját, kiégett, ezért hazatér Horvátországba, hogy a családi üzletben dolgozzon tovább. Klubja annak ellenére is elengedte, hogy a bajnokságból még hátra volt két mérkőzés, de mivel a csapat szereplése már nem függött a még megszerezhető pontoktól, nem marasztalták. Amikor Péter elolvasta a hírt a lapokban, azon tűnődött, volt csapattársa említette-e valaha, hogy otthon családi, vállalkozásuk van. Ebben egyáltalán nem volt biztos. Próbálta felhívni telefonon, de Drágán elérhetetlennek bizonyult. Később azonban küldött egy üzenetet azzal a szöveggel, hogy majd keresni fogja. Péter igencsak fürcsállotta a történteket. Azt, hogy abbahagyta a fütballozást, és azt is, ahogy egyik pillanatról a másikra felszívódott. * * * Időközben véget ért a bajnokság, és mire a játékosok észbe kaptak, már kezdődött is az új idény. Tulajdonképpen semmi nem változott az előző szezonhoz képest: a klubnál továbbra is komoly anyagi problémák voltak, és Ficzere legnagyobb félelme még mindig az volt, hogy a játékosok a pénztelenség miatt az MLSZ-hez rohannak feljelentést tenni. Ezért hát zsarolta őket. Akinek az árulkodás akárcsak megfordul a fejében - dörögte -, az megnézheti magát. Fenyegetőzött: ha megtudja, hogy valaki ilyesmiben mesterkedik, onnantól kezdve nem játszik egy percet sem, és lemondhat a pénzéről is. Egyértelmű volt, hogy egy évekig tartó, kilátástalan bírósági küzdelemhez senkinek nem lesz kedve, ezért jobb híján a játékosok befogták a szájukat, és várták, hogy néha-néha megkapják a fizetésüket. Ficzere csakugyan minden eszközt bevetett, ha az érdekei úgy kívánták. A csapatnál senki nem felejtette el, amikor évekkel korábban lefizetett egy újságírót, hogy az egyik, a klubot feljelentő, amúgy válogatott játékosáról jelentessen meg valami rosszat. Rábízta, hogy mit talál ki. így terjedt el a szerencsétlen fiúról a pletyka, hogy súlyos alkoholproblémákkal küzd. Péter tehát, mit tehetett volna mást, szintén várt a pénzére. A szüleire továbbra is számíthatott, apja még mindig jól keresett, de nyilvánvaló volt, hogy ha nem változik hamarosan a helyzet, beront Ficzeréhez, és kisajtol belőle egy közös megegyezéses szerződésbontást.- Legfeljebb lemondok a pénzemről, csak engedjen el ingyen - mondogatta mindig. A bajnokság megkezdése előtt már a Ligakupában játszott a csapat néhány érdektelen, alacsony színvonalú mérkőzést, és ugyancsak gyatrán indult számára a bajnokság is. Ficzere, a szurkolók és az újságírók is zúgolódtak a gárda pocsék játékát látva, de Szórádi azzal indokolta a gyengébb produkciót, hogy rövidre sikerült a nyári pihenő, és a Ligakupa-meccsek miatt sem tudták rendesen végigcsinálni az alapozást. Ami persze röhejes magyarázat volt, lévén hogy éppen ő hangoztatta korábban, hogy a sorozatot beépíti a felkészülés programjába. Mellesleg Szórádival egyéb probléma is akadt. Olyasmi, ami komoly fennakadást okozott az öltözőben, és egy időre még jobban visszavetette a csapat teljesítményét. Szórádi alsónemű nélkül egyszerűen nem tehette volna be a lábát arra a csapatértekezletre. Oké, kánikula volt. Lehetett vagy harminc- nyolc fok, negyven? Tökmindegy. Az embernek rohadt melege van ilyenkor, legszívesebben egész nap egy lavór hideg vízben álldogálna, és jégkrémmel hűtené a hónalját, hogy megállítsa az izzadást. Egyébként meg valószínűleg az lehetett a baj, hogy Szórádi zacskó alatt is izzadós volt. Van ilyen. Ettől még felhúzhatott volna egy fecskét, mert a feleségén kívül ő az egyedüli, aki tökéletesen tisztában volt a dimenzióival. Hogy akkora a heréje, mint egy bölénynek, a játékosai most szembesültek először. Szórádi pontban 14 órára hirdette meg a taktikai megbeszélést. A téma mi más lett volna, mint a következő ellenfél és játékuk elemzése a mágnestábla és egy vágott videó segítségével. A játékosok nem szerették ezeket az egy-másfél órákat. Szórádi nem tudott úgy előadni és magyarázni, ami felkeltethette az érdeklődésüket, vagy ami szakmailag, taktikailag magasröptű lett volna, ezért az ilyen megbeszélések jórészt unalomba fulladtak. Ezúttal nem. Szórádi telekre járós szerkóban lépett be az öltözőbe. Ilyenkor nem adott a marketingre, ha nem voltak jelen az újságírók, fotósok, esze ágában sem volt belebújni a szponzorpólóba. Még mit nem. Ő ebben a melegben gumipapucsban, klasszikus, lukacsos atlétatrikóban, baseballsapkában, nyakában síppal és digitális kínai stopperórával jelent meg. Eddig rendben is lett volna a dolog. Ám Szórádi elkövette azt a helyrehozhatatlan hibát, hogy alulra csupán egy 100%-os poliészterből készült rövidnadrágot húzott - amiben történetesen nem volt bélés. Szórádinak szokása volt, hogy miközben magyarázott, feltette a lábát egy hokedlire. Ahogy most is. Csakhogy tényleg rohadt meleg volt, és hát Szórádi semmit sem húzott alulra. Kellett volna. Talán aggódott, hogy izzadni fog a fütykös, mindenesetre fecske és a poliészter gatyó bélése nélkül akaratlanul is szabad kijárást biztosított a csúnyájának. A játékosok sokkot kaptak. Mintha egy alient láttak volna a Nyolcadik utas a hal4foó\. Péter, amikor észrevette a valóban döbbenetes, combközépig lelógó, bölényméretű heréket, két kézzel markolta a padot, nehogy leessen. Röhögni senkinek nem volt kedve, többüket a szívroham kerülgette, a helyzet valóban válságos volt. Az öltözőben mindenki az ágyúgolyókat - amelyek szemre egyenként is nehezebbek voltak, mint egy jóllakott Schmuck Andor - szuggerálta. Figyelték, ahogy kileng jobbra és balra. Bing-bang. Egy pisszenés nélkül próbálták feldolgozni a feldolgoz- hatatiant, a harangozó herék látványát. Soha ilyen csend nem volt még az öltözőben, amikor Szórádi eligazítást tartott. És ő csak mondta, és mondta. Beszélt hadrendről, lestaktikáról és sündisznóállásról. Am eközben fogalma sem volt róla, hogy alul kilóg, aminek nem szabadna kilógnia, mert pusztító hatással van a jelenlévők lelkiállapotára. Péterék a hétvégén beleszaladtak egy komoly vereségbe. A rákövetkező héten még mindig kitartott a hőség. A játékosok - biztos, ami biztos - eltüntették az öltözőből a tojásos hokedlit. (Folytatás a jövő héten!) A Futballgyilkosok-at a DUNA International Könyvkiadó Kft. hozzájárulásával közöljük. Szerkeszti: Gazdag József (jozsef.gazdag@ujszo.com) ■ Tördelés: Toronyi Xénia ■ Munkatársak: Grendel Ágota, Kiss Tibor Noé, Kiss László ■ Megjelenik minden kedden. Benkö Gábor
