Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-09 / 233. szám, kedd
Osztályozókönyv: Barcelona-Real Madrid, ahogy mi láttuk... 12. oldal 2012. október 9., kedd, VIII. évfolyam, 37. szám Egy futballfüggő naplójából („így van jól”) Október 4., csütörtök Este van, hideg van, egy óra múlva kezdődik a Sparta Praha- Bilbao kupameccs. Ácsorgók a tribünön. Fázom. Megállás nél......... kül esik az eső. Már akkor is esett, amikor Česká Trebovánál kinéztem a vonatból. Ez egy ilyen nap. Egy büszke baszk csapatra vagyok kíváncsi, az Athletic Bilbaóra, amely - az európai topligákban egyedülálló módon - etnikai alapon szerveződik. A vendégszektorban gyülekező esőköpenyes szurkolók kezében ott a baszk zászló, az ikurrina, nemzeti identitásuk legismertebb szimbóluma. De amint elkezdődik a meccs, már nincs se hideg, se eső, se zászló. Akkor már csak meccs van. Pörgős, hajtós, jó iramú. A bilbaói edzőt, Marcelo Bielsát figyelem. Nincs még egy ember, aki olyan intenzitással, olyan eröbedobással nézne meccset, mint ő. Leguggol, felpattan, gesztikulál, integet, telieget, idegesen járkál fel-alá a kispad előtt, megint leguggol, megint felpattan. Ügy becézik: El Loco. Az őrült. Az utolsó percekben már csak fogja a fejét. Csapatán se a mágia, se a ráolvasás nem segített, a Bilbao 3-1 -re kikapott Prágában. Október 5., péntek Délelőtt: Kafka-múzeum. Nem először járok itt. A pénztáros lány ingyen enged be. Erezd, magad otthon. Fekete alapon fehér betűk: „Nejsem nie jiného než literatúra a nie jiného taký byt neumím a nechci.” („Magam vagyok az irodalom, és semmi más nem lehetek, s nem is akarok lenni.”) Kafka tuberkulózisban szenvedett, és fiatalon, 40 évesen hunyt el. Az utolsó hetekben már nem evett, mert a nyelés elviselheteden fájdalommal járt számára. „Ne menjen el” - könyörgött aggódó barátjának, az ágya mellett posztoló Klops- tock Róbert magyar orvosnak. „Nem készülök sehová” - felelte Klopstock. „Én viszont elmegyek” - suttogta Kafka. Gyakorlatilag éhen halt. „így van ez jól” - mondta utolsó szavaival. A félhomályos folyosókon bolyongok. Turisták alig. „Kondolenční návštevy se s díky odmítajf („A részvédátogatások- tól köszönettel eltekintünk”) - ez állt a Prager Tagblatt gyászjelentésében. A vetítőteremben egy spanyol család bámulja a vásznon imbolygó árnyakat, a kartotékos szoba sarkában valakik csókolóznak (az élet él, és élni akar). Este futballmeccs, Dukla Praha-Hradec Králové. Szép, rendezett környék. Dejvice városrész. A Dukla retrócsapat, öregek és nyugdíjasok csoszognak a stadion felé. A főbejáratnál Masopust-szobor: éppen lövésre emeli a lábát. Később kiderül, hogy egész este ez az egyeden, futballra emlékeztető jelenet — szomorú megállapítás, hogy a botrányosan gyönge Dukla-Flradec (1-0) meccs legjobbja egy bronzszobor. (Még szerencse, hogy a stadiont dombra építették, s legalább a kilátás kárpótolja az embert: a főtribünről rálátni a kanyargó Moldvára). Este olvasom, hogy Franz Kafka szerette a focit. (Forrás: Josef Čermák: Život ve stína smrti. Poslední leta a poslednípŕátelství Franze Kajky, Mladá Fronta, Praha, 2012, 138. oldal.) Ezen elmosolyodom. („Magam vagyok a futball, és semmi más nem lehetek, s nem is akarok lenni.”) Október 6., szombat Délelőtt 10:15-kor kezdődik a Pardubice-Baník Most második ligás bajnoki. Vajon merre lehet a stadion? Megkérdezem a pardubicei állomás körül őgyelgő helyiektől. Csodálkozva néznek rám. „Stadion? A co tam jako bude?” Fogas kérdés: vajon mi lehet egy fútball- stadionban? Nézzük a lehetőségeket: a, horgászverseny; b, futballmeccs; c, Enrico Caruso feltámadt poraiból, és szombaton délelőtt 10:15-től a pardubicei focipályán, a platánfák alatt előadja az Una Furává Lagrimdt (zongorán közreműködik Glenn Gould). Maga a meccs erősen bundagyanús, mással legalábbis nehéz magyarázni a játékvezető furcsa ítéleteit. A közönség tüntet, és a kínhalál különösen brutális válfajait emlegetve meglehetősen rövid, ám annál fájdalmasabb hátralévő életet prognosztizál a bíró sporttárs számára. A meccs utáni ' lincspartit már nem várom meg, siemem kell, hogy elérjem a vonatot. Sprintverseny a pardubicei utcákon, buszokra fel, buszokról le, átsüvítve az állomásépület haliján stb. Hogy felnövök-e egyszer? Nem tudom. Remélem, nem. Arra se tudok válaszolni, hogy mi a jó ebben. Az ilyen kérdéseket nehéz értelmezni, mert honnan is tudhatnám, hogy odabent, a szív legrejtettebb zugaiban milyen folyamatok zajlanak... Csak azt tudom, hogy a futball él, és élni akar. S ez így van jól. Gazdag József Komáromi Szalon a Mokkában, október 9-én, kedden: ^ Hova tűnt a szerelem? Beszélgetés a magánszféra elvesztéséről, a Facebook hatásáról, Sade márkiról, Simone de Beauvoirról és a szerelem filozófiájáról. Médiapartner: új Szó Az est vendége: Almási Miklós esztéta, az ELTE Média Tanszékének professzora jk Az est házigazdája: Mészáros András filozófus Almási Miklós új könyve [A szerelem lehetetlensége; Kalligram Kiadó, 2012) a helyszínen kedvezménnyel megvásárolható. Időpont: 2012. október 9., kedd, 18:30. Helyszín: Mokka kávézó, Révkomárom. A belépés díjtalan. facebook.com/komaromiszalon
