Új Szó, 2012. október (65. évfolyam, 226-252. szám)
2012-10-09 / 233. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. OKTÓBER 9. Vélemény És háttér 7 Függetlenedési törekvések Skóciában, Katalóniában és Észak-Olaszországban Ami elválaszt Aki azt gondolta, hogy a régimódi nacionalizmus és a nemzeti különbözőségek hangsúlyozása olyan csö- kevényes jelenség, amelyen a nyugat-európai politikai fejlődés és gondolkodás már régen túllépett, meglepetten figyelheti az utóbbi hetek eseményeit. Ismét felkapott, magának az uniónak is gondot okozó téma lett az egyes régiók függetlenségi törekvése. TOKÁR GÉZA A gazdasági válsággal és a régiós nehézségekkel párhuzamosan felütötte a fejét egy sajátos jelenség a nyugati országokban, mutatva, hogy az egyes régiókban nagyon is tudatában vannak a különbségeknek. Skóciában a függetlenség kérdése új lendületet kapott az év első felében, most úgy tűnik, pár éven belül népszavazás lesz az ország önállósodásáról. Pár hete Barcelonában másfél millióan tüntettek Katalónia függetlenségéért vagy annak alternatívájaként a szélesebb körű gazdasági autonómiáért. A hétvégén Velencében váltak láthatóvá az országrész önállósodásáért tüntetők, és elsőre hangozzék bármilyen viccesen a velencei állam feltámasztása, Olaszországban az Északi Liga révén állandó politikai téma az északi, gazdag régiók függetlenedése a szegény déltől. Itt kell megemlíteni Belgium folyamatos politikai válságát is, melyből az egyik kiútnak az ország szétválasztása tűnhet. Részben a régiók közötti gazdasági szakadék indokolja és magyarázza a függetlenedési mozgalmak erősödő népszerűségét: azokról a nemzeti vagy regionális közösségekről beszélünk, amelyek közvedenül ráfizetnek a takarékoskodásra és a helyi adók elvándorlására. A megszorítások és gazdasági nehézségek idején azok a témák kerülnek előtérbe, melyek elválasztanak; nem pedig azok, amelyek összekötnek, s ezt a nemzeti mozgalmak ügyesen használják ki. A függetlenségi mozgalmak megerősödése a válság közepén nemcsak az érintett országok kormányait, hanem az Európai Uniót is kellemetlen helyzetbe hozza, hiszen az illetékeseknek valamilyen módon illik kommentálniuk a függetlenségi törekvéseket. Meglehetősen szeRészben a régiók közötti gazdasági szakadék indokolja és magyarázza a függetlenedési mozgalmak erősödését. rencsétlen módon teszik ezt: Jósé Manuel Barroso főbiztos szájából egyetlen érdemi kijelentés hangzott el, gyakorlatilag az is egyfajta fenyegetésnek felel meg: a portugál politikus a skót, majd a katalán törekvések kapcsán elmondta, egy önállósodó állam nem számolhat az unióba történő automatikus felvétellel. Komolyabb következménye lehet az Európai Parlament alelnökeként is ténykedő Alejo Vidal-Quadras megjegyzéseinek, aki kimondottan az erőteljes spanyol fellépést szorgalmazta a katalán függetlenségi törekvések ellen - Martin Schulz, az EP elnöke ennek kapcsán negyvenezernél is több tiltakozó levelet kapott, s vélhetően Vidal-Quadras is bocsánatkérésre kényszerül. A közeljövőben tehát két érdekesjelenséget is figyelemmel kísérhetünk. Az első, hogy miként alakítja mondanivalóját az Európai Unió egy olyan témában, amely szöges ellentétben áll a gazdasági problémák megoldásaként bemutatott mélyebb integrációval. A másik jelenség Közép-Európával kapcsolatos: miként birkózik meg a régió azzal, hogy az elítélendőnek és meghaladottnak tartott nacionalizmus a fejlett nyugaton nemhogy szalonképesnek számít, de akár még konkrét eredményei is lehetnek?- Most van az idősek hónapja, az apróját hagyd meg neki. (Peter Gossónyi rajza) A magyar kormány maga is igen komoly megszorításokat hajt végre, függetlenül az IMF-től Se veled, se nélküled? HORBULAK ZSOLT Lassan egy éve akar Magyar- ország tárgyalni a Nemzetközi Valutalappal. Annak idején az optimisták már az év végére, a pesszimisták az idei tavaszra várták a megállapodás aláírását. Arra senki sem számított, hogy ennyire elhúzódik a tárgyalás. Joggal merült fel a kétely, hogy az Orbán-kabinet csak időhúzásra játszik. Ebben valóban van ráció, hiszen a kormányzás első fél évében határozottan elutasított mindenfajta együttműködést az IMF-fel, a kapcsolatfelvétel így egyértelműen presztízsveszteséget jelent. Hogy ezt mégis megtette, akár dicsérni is lehetne, mivel egyéni ambícióm felül tudott emelkedni. A tárgyalások elhúzódását ismét csak kétféleképpen lehet értékelni. Az, hogy az ország képes egyedül lavírozni, valójában azt mutatja, mégsem olyan sürgős a hitelmegállapodás. Másrészt be kell látni, hogy a mostam helyzet mégiscsak előnytelen. A piaci kamatok Magyarország számára 6-7% körül mozognak, az IMF 2-3% között tudna tőkét biztosítani. Ennek viszont ára van: beleszólást követel a gazdaságpolitikába. Tekintettel arra, hogy Orbán Viktor pontosan ezért halogatja az aláírást, mégiscsak a presztízst emeli az ország érdekei fölé. A hitelszerződés ellen általában azzal érvelnek, hogy az IMF csak súlyos megszorítások fejében hajlandó kölcsönözni. Ez a vélemény rögződött a közvéleményben, való igaz, nem alaptalanul. Csakhogy a magyar kormány maga is igen komoly megszorításokat hajt végre, függetlenül az IMF-től. Például éppen az IMF az, amely a liberális egykulcsos jövedelemadó helyett a szociálisabb, többkulcsos megoldást javasolja. Ha a kormány ügyesebb lenne, néhány negatív intézkedést az IMF nyakába is lehetne varrni. Újra oda lyukadunk ki, hogy az IMF-hitel tulajdonképpen nem lenne akkora teher, mint ahogyan az állítják. Igen, később vissza kell fizetni, de Magyarország így is vesz fel hitelt, csak éppen drágábban. Románia példája bizonyítja ezt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az IMF nem jószolgálati intézmény. Korábban elsősorban csakugyan arra összpontosított, hogy a kiadott pénzt mindenáron visszakapja. Az általa ajánlott reformok jelentős része tényleg megszorítás volt. Manapság azonban már jobban figyel a versenyképesség megalapozására, mint a kölcsön visszafizetésének biztosítására. Ennyi hónap tárgyalás után már az jelentené az igazi kockázatot és presztízsveszteséget, ha mégse sikerülne megállapodni. KOMMENTAR Van itt elég nacionalista NAGY ANDRÁS A felszínes szemlélő akár még fel is lélegezhetett 1 márciusban, amikor Ján Slota és az SNS kima- I radt a parlamentből: végre csökken a naciona- mtr \ lizmus és a magyarellenesség az országban. Sióiul'' 'S“ ' ■ tamúlthetinyugdíjbavonulásávaleztovábbi T megerősítést kaphatott, de aki egy cseppet is fi- gyeli a közéletet és a szlovákiai politikát, tudja, hogy ez nem így van. Robert Fico miniszterelnökről és a Smerről évek óta tudjuk, hogy a magyar témában pragmatikusan politizál. Ha a helyzet és a koalíciós partnerük úgy kívánta, a szlovákiai magyarok „ügyét” minden gond nélkül másodrendű témává degradálta. Az előző koalíciós kormányzás idején hagyta, hogy koalíciós partnere, az SNS alázza a magyarokat, és a parlamenti döntésekkel, legyen szó a beneši dekrétumok megerősítéséről vagy a kettős állampolgárságot tiltó törvényről, különösebb gond nélkül tettek nekünk keresztbe. Az idei választás után a pragmatizmusuk azt diktálta, hogyaSmerkoalíciótajánljonaHíd- nak, és annak elutasítása után végül a kisebbségi kormánybiztos hivatalának létrehozásával mutatta meg szebbik arcát. A Smer a magyar témában nem homogén, de egyelőre úgy tűnik, a miniszterelnök féken tartja saját nacionalistáit, így a kormány ésaparlamentitöbbségrészérőlkülönösebbkirohanásoknem várhatók. Ám ahogy a legutóbbi Fico-Orbán találkozó is megmutatta, a diplomatikus vállveregetéseken túl látványos pozitívlépésekre nem számíthatunk. Asajtóban is gyakran emlegetett, és a kormányfőn előző ciklusa során gyakran számon kért status quo jobb irányba szinte biztosan nem mozdul el, de egyelőre a másik irányba sem indult el. Aszlovákjobboldal két és fél cikluson keresztül az MKP, majd a Híd természetes partnerének volt tekinthető, és az elmúlt években sose intézettnyíltnacionalistakirohanástamagyarokel- len, de ezt inkább köszönhetjüka pártvezérek racionális mérlegelésének, mint mélyrőljövő magyarbarátságuknak. Sajnos mindenjobboldali pártban ugyanúgy létezik az a csoport, amely a magyarokra mint szükséges rosszra tekint. És ez nemcsak a régebbi pártokra, hanem az SaS-re is vonatkozik, senki- neksemkellkülönösebbenbemutatni Dániel Krajcer „áldásos” tevékenységét a kulturális tárca élén. Ám a pragmatikus Smer és a baráti jobboldal nacionalizmusánál sokkal veszélyesebbnek tűniklgorMatoviépopulista nacionalizmusa. Az Egyszerű Emberek vezére egyre inkább ráérez a magyarellenesség ízére, ennek remek példája múlt heti kirohanása a Híd ellen. Ennek részleteit most felesleges itt tárgyalni, de érdemes észrevenni, hogy most Matovič ugyanazon a szinten beszél a magyarokról, ahogy a többi politikus mondjuk 15 éve. A primitív hozzáállás, hogy a mi magyarjaink remekül érzikitt magukat, csak a politikusaik szítják az ellentéteket, komolyan idézi a küencvenes éveket. A „legegyszerűbb ember” még csak kóstolgatj a a magyar témát, de biztos, hogy nagyon gyorsan ráérez az ízére. Slotát visszasírni senki sem fogja, ám kevésbé primitív és szinte ugyanolyan rosszindulatú növendékeiből nem lesz hiány. FIGYELŐ Halló, ön nyerte a Nobel-díjat! Néhány perccel azelőtt, hogy Stockholmban nyilvánosságra hozzák, ki kapja a Nobel-díjat, a bizottság telefonon értesíti a nyerteseket, ám ez sokszor nem is egyszerű - árulta el Astrid Gräslund, az egyik bizottság titkára. A vá- rományosokjó része rendszerint nem ül a telefon mellett, hanem alszik. A Nobel-hívá- sok tetemes része ugyanis az Egyesült Államokba irányul, ahol még éjszaka van, amikor Stockholmban a telefonért nyúlnak. „Az is előfordult, hogy rossz számot kaptunk” - emlékezik vissza Gräslund. Nem akarja elárulni, kiről volt szó, egyszerűen Smith-nek nevezi az illetőt. „Miféle Smith professzor és milyen Nobel-díj? Én csak Mr. Smith vagyok” - mondta valaki a vonal túlsó végén. Még rosszabbul jártak tavaly az orvosiélettani Nobel-díjról döntő bizottság tagjai. Telefonhívásuk hiábavaló volt, ugyanis kiderült, hogy Ralph Steinman három nappal korábban elhunyt New Yorkban. Stockholmban ugyanakkor senki sem tudott erről, a bejelentést pedig meg kellett tenni, hiszen mindössze pár percük volt. Ennyi idő alatt pedig nem lehet új Nobel-díjast találni. Némi hercehurca után végül eldőlt, hogy Steinman - bár ez ellenkezik a szabályzattal - posztumusz megkaphatja az elismerést. A bizottságok a tudományos világból, ismerősök hálózatán keresztül szerzik meg a tudósok magántelefonszá- mait, lehetőleg titokban. Nem akarják ugyanis, hogy kiderüljön, Stockholmban „nyomoznak ennek meg ennek a száma után”. Csak így maradhatnak titokban az utolsó percig a díjazottak nevei. (MTI)
