Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-28 / 224. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 28. Kultúra 13 Eszenyi Enikő főszereplésével viszi színre Brecht darabját Michal Dočekal a Vígszínházban Fehérben a fekete Eszenyi Enikő és Michal Dočekal (Szkárossy Zsuzsa felvétele Szobrot kapott a Zidane - Materazzi összetűzés Óda a vereséghez MT1-HÍR Jeles színésznők pályájuk egyik legfényesebb kihívásaként tekintenek Bertold Brecht A szecsu- áni jólélek című „paraboladarabjának” kettős főszerepére, az istenek parancsolatait egyedül teljesítő, másokon odaadóan segítő, ám mindenkivel szemben védtelen utcalányra, akinek szívet s nemet kell cserélnie, hogy nyomorúságában talpon maradhasson. SZABÓ G. LÁSZLÓ Sen Te, az utca sáros angyala és önmaga sötétebb énje, a kemény és kíméletlen Sui Ta komoly színészi erőt és állóképességet kíván megformálójától. Nem elég a puszta tehetség, ide jelentős szakmai tapasztalat kell, nagy adag alázat, hangbeli adottság, domináns egyéniség. Törőcsik Mariból Major Tamás, Udvaros Dorottyából Ács János, Börcsök Enikőből Gothár Péter hívta elő a figurát, amely sem női, sem férfi mivoltában nem adja könnyen magát. Sen Te szinte beleolvad Sui Tába, Sui Ta magában hordozza Sen Tét. A két alak egymástól elválaszthatatlan. Jin és Jang. Fehérben a fekete, feketében a fehér. Michal Dočekal, a prágai Nemzeti Színház prózai társulatának igazgatója két évvel ezelőtt vendégrendezett először Budapesten, s az általa létrehozott Mikve azóta is listavezető a közönség által legkedveltebb Pesti Színház-i előadások között. Most Bertold Brecht, az egyetemes színház XX. századi német megújítójának példázatát viszi színre a Vígszínházban, Eszenyi Enikő direktori meghívására. Ő játssza ugyanis az erkölcsi tételekkel szembesülő, igazmondó kínai utcalányt, aki - hogy ne legyen kiszolgáltatva önmaga jóságának és mások lelkiismeret-furdalás nélküli mohóságának, határtalan kizsákmányolásának, érzelmi fojtogatásának - külsőt vált, és férfinak öltözve, saját nagybácsijaként áll ki a zsarolókkal szemben. Brecht mesterműve, a kettős bravúrszerep eljátszása azonban nem Eszenyi Enikő ötlete volt. Igazgatói pozícióját nem arra használja ki, hogy színésznőként hozza magát előnyös helyzetbe. Esetében épp az ellenkezője történik: amióta a Vígszínház élén áll, kevesebbet játszik. Michal Dočekalt a brechti tétel rendkívüli aktualitása vezérelte a darabválasztásban, s ez alapján választott színésznőt. A jóság terhét egyre nehezebben cipelő, a rossz elviselhetetlen súlyától viszont szabadulni kívánó, kétségbeesett utcalány szerepe jutalomjátéknak is kivételes, Eszenyi Enikő azonban már a próbákon is brechti magasságokban jár. Olyan természetességgel jeleníti meg e sokszínű figurát, mintha pályakezdése óta erre készült volna. Színészetének legteljesebb arzenálját adja Sen Tének. „Brecht jeles drámaírója, nagy költője a XX. századnak. Egyik legismertebb műve, A szecsuáni jólélek a harmincas évek végén született, s bár eltelt azóta nyolcvan év, a darab semmit sem veszített időszerűségéből, sőt aktuálisabb, mint valaha - állítja Michal Dočekal. - Csehország, Szlovákia és Magyarország közös történelmi múlttal most a pénz romboló erejét éli meg. Korábban a kommunista rendszer ellen léptünk fel, ez kötött össze bennünket, a pénz hatalma azonban nem fog össze nemzeteket. A szegénység magánügy, inkább elválasztó tényező. A nyomor, ugyanúgy, mint a gazdagság, magányossá teszi az embert. Brecht polemizál: lehet-e, maradhat-e jó az ember az anyagiak szorításában? Munkanélküliek, elesettek, a társadalom peremére szorult, süllyedő egzisztenciák körében játszódik a történet. Sen Te, aki maga is kitaszított, köztük próbál meg talpon maradni, a jóságával azonban semmire sem megy. Örülök, hogy ismét Budapesten dolgozom. Szeretem a Vígszínház csapatát. Eszenyi Enikővel Prágában ismerkedtünk meg, én még akkor nem voltam a Nemzeti igazgatója, ő már ott rendezett. A Mikvében csupa nővel dolgoztam, Brecht darabjában Enikő kivételével mindenki férfi, Enikő viszont Sen Te nagybácsiját, Sui Tát is megformálja, tehát a szerző instrukciója szerint jó ideig ő is férfi a színpadon. Mivel harmadik nem nincs, harmadik meghívásról nem is álmodom.” Brecht műve eddig Nemes Nagy Ágnes fordításában, A szecsuáni jólélek címen szerepelt a színházak műsorán. Té- rey János most újra fordította a darabot, és Jóembert keresünk címmel kerül a Vígszínház repertoárjára. „Izgalmas, szellemes és erős az új szöveg, de hű marad az eredetihez - mondja Eszenyi Enikő -, nincsenek benne átírások, csak frissebb hangon, mai nyelven szólalnak meg a szereplők. Brecht drámáját én is fontos műnek tartom, hiszen olyan kérdéseket vet fel, amelyek személy szerint engem is érintenek. Az ember kettős énje: általában nagyon kedves kolléga vagyok, majd hirtelen megszólal bennem a végzetes nagybácsi, aki elkezd üvöltözni a munka és a fegyelem érdekében. Brecht szórakoztató, magával ragadó darabot írt, Michal pedig nagyon szép előadást rendez. Kollégáimmal, Lukács Sándorral, Mészáros Mátéval, Lengyel Tamással, Te- lekes Péterrel, Fesztbaum Bélával, Molnár Áronnal, Kerekes Józseffel és Gyuriska Jánossal nagy várakozással készülünk a bemutatóra. Michal azt mondta: számára a legteljesebb alkotói Nirvána ez a munka. Ehhez én csak annyit tehetek hozzá: nekünk, színészeknek is rendkívül erős élmény.” Párizs. Monumentális bronzszobor örökíti meg a párizsi Pompidou Központ előtti téren a 2006-os labdarúgó-világbajnokság egyik leghíresebb pillanatát, amikor Zinedine Zidane, a franciák csapatkapitánya a francia-olasz találkozó 110. percében mellkason fejelte az olasz Marco Materazzit, mivel nem bírta tovább az olasz játékos durva sértegetéseit. Adel Abdessemed öt méter magas és több tonna súlyú alkotása abból az alkalomból látható az épület előtt, hogy az algériai-francia művésznek október 3-án nyílik kiállítása a Pompidou Központban. Párizsiak és turisták tömegesen fényképezkednek a nagyon is realista szoborkettős előtt, amely a kiállítás végéig, január 7-ig marad a téren. „Ez a szobor szembemegy azzal a hagyománnyal, hogy a győzelmek emlékére emelünk szobrokat. Ez az alkotás óda a vereséghez“ - mondta Phüippe Alain Michaud, a kiállítás kurátora. Hozzátette:,Abdel műve kettős értelmű. Egy mindenki által jól ismert eseményt örökít meg, amelyre azonnal rá lehet ismerni, ugyanakkor Masaccio freskóira és a realista hagyományra is utal. Zidane lefele forduló tekintete pedig Ádám- nak a paradicsomból való kiűzetésére emlékeztet“. A szobornak egy kisebb változatát korábban már bemutatta a New York-i David Zwirner galéria. Az ominózus mozdulat (Képarchívum Ólja címmel regényt írt a börtönben egy szerb maffiavezér, de a mű meglehetősen szájbarágósra és nehézkesre sikeredett Egy elbaltázott lehetőség MÉSZÁROS GYÖRGY Eddig két alkalommal választottam könyvet borító alapján. Mindkettőt keserű szájízzel és „többet vártam” sóhaj kíséretében fejeztem be. Robert Yugovich Ólja című regényével az a legnagyobb gondom, hogy nem az, aminek eladja magát. Az alapján, ami az ajánlóban olvasható, hogy: ,A szexipar igazi arca” és „volt maffiózó megrendítő beszámolója a nemzetközi lánykereskedelem hétköznapjairól”, izgalmas tényregényre számítottam. Ezt az elképzelésemet a fülszövegben meg is erősítik azzal, hogy közlik, a címszereplő létező személy. Olvasás közben azonban egyre erősödött bennem az érzés, hogy átvertek. Először is, ha tényregény, akkor miért csak Ólja szemszögéből láthatjuk az eseményeket? De legfőképpen magával a történettel volt gondom. Túlságosan is mesébe illő az egész egy tény- regényhez képest. Ólja egy kis moldovai bányászfaluban tengeti sivár mindennapjait, amikor felbukkan a .jóságos” pap, és eladja a kislányt prostituáltnak. Ólja gyönyörű, így nem csoda, hogy néhány év múlva már Duhajban találjuk egy-egy milliomos üzletemberrel, vagy jó nevű orvossal. Naivitása azonban időről időre bajba sodorja. Míg végül a börtönviselt herceg megérkezik, és kiemeli őt a mocsokból. A könyv pont olyan, mint a benne szereplő lányok: kívülről szép és hívogató, ám a belseje üres. Bár a szerző, Robert Yugovich nagyon sokat tud a leánykereskedelemről és a prostitúcióról - a rotterdami szerb maffia alvezére volt mielőtt tartózkodási helyeként kénytelen volt „egy magyar büntetés-végrehajtó intézetet” megjelölni. Viszont az érdekes tényekről sikerült elterelnie a figyelmet a nehézkes és szájbarágós szöveggel. Ez a mű legnagyobb hibája. Mintha az olvasója intelligenciáját a bányászbéka segge alatt keresné az író. .Ahogy beléptek a hotelbe, a kristálycsillárok látványa nyűgözte le őt, olyannyira, hogy ha a producer nem kapja el, elbotlik, mert miközben a szemét a plafonra szegezte, nem nézhetett a lába elé.” Ilyen és az ehhez hasonló szájbarágósok hemzsegnek a könyvben. A másik nagy probléma, hogy az összes szereplőnek ugyanolyan a stílusa. Nincs különbség egy milliomos üzletember és a sarkon dolgozó lány beszédemódja között. Yugovich jelenleg egy magyarországi börtönben tölti kilencévnyi büntetését. Közben pedig tanúvédelmi program részese, mert segített leleplezni egy szerb maffiacsoportot. Ezek fényében látszik igazán, hogy milyen kemény tényregényt lehetett volna készíteni „a szexipar igazi arcából”, ha a szerző és a mű szerkesztője több időt fordít a nyelvezetre, stílusra és magára a cselekményre is. Trendi az MTV Middlesex. Egy friss tanulmány szerint az európai műsorszolgáltatók kínálatában szinte mindenütt szerepel a Music Television és a Disney Channel. A Discovery Channel a harmadik legkeresettebb csatorna. A Digital TV Research nevű médiakutató cég 34 ország 152 szolgáltatóját vizsgálta. Az MTV 123 kínálatában szerepel, a Disney-t 122, a Discovery-t pedig 121 kínálja. Az első ötben a National Gaographic (120) és az Eurosport (115) is szerepel. Egyébként összesen 24 olyan csatorna van, amit a szolgáltatók legalább fele bevett valamelyikcsomagjába. (juk)
