Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-26 / 222. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 26. Vélemény És háttér 5 A mérsékelt pártok félnek szavazóik romaellenességétől, sok politikus is hasonlóan vélekedik Roma reform: sokkhatás? A következő hetekben szinte biztosan sokat hal­lunk majd a Fico-kor- mány és a Matovič-féle Egyszerű Emberek együttműködésében ki­alakított kormányzati romastratégiáról. RAVASZ ÁBEL A kezdeményezés élén az újonnan kinevezett romaügyi kormánybiztos, Peter Pollák áll, aki az Egyszerű Emberek színeiben jutott parlamenti mandátumhoz. Matovičékat máris kritikák sora éri az általuk „roma reformnak” nevezett intézke­déscsomag miatt. A civil szféra azért támadja a stratégiát, mert az olyan elemeket tar­talmaz, amelyek emberi jogi és alkotmányossági aggályokat vetnek fel (ebben egyébként igazat is adok nekik). Közben a jobboldal kollaboránsnak nevezte ki Matovičot, amiért hajlandó együttműködni a Smerrel. Bár enyhén szólva sem tar­tozom a Matovič-féle, patika­mérlegen összeállított, profi populizmus hívei közé, ebben az esetben úgy gondolom, nem az Egyszerű Emberekben kel­lene a hibát keresni. Mondom annak ellenére, hogy a roma reformban számos olyan elem van, amellyel nem tudok egyetérteni és néhány olyan is, amelyet pedig egyáltalán nem tudok elfogadni egy demokra­tikus jogállam intézkedése­ként. A helyzet azonban az, hogy a teljes szlovákiai politikai elit a legnagyobb nyugalommal asszisztál ahhoz, hogy a roma­kérdés megoldását a szélső­jobb - Koüebáék - és a pro­fesszionális populisták vállal­ják magukra. Látható volt ez már a Radičová-kormány ide­jén is, amikor a romák integrá­cióját arra az SaS-re bízták, amelynek programja sokkal inkább hasonlított Matovičék jelenlegi csomagjára, mint a jobbközép pártok elképzelése­ire. És látható ez most is, ami­kor a Smer, kényelmes egypár- ti többsége ellenére is inkább „lepasszolja a romákat” az el­lenzék egyik pártjának. Az sem véletlen, hogy pont a fent említett pártok (OLaNO, SaS, ĽSNS) azok, amelyek haj­landók és képesek foglalkozni a romakérdés kezelésével. Ezek­nek a pártoknak a szavazóbázi­sa viszonylag fiatal és az új öt­letekre nyitott, a politika jelen­legi működésétől undorodik, ami lehetővé teszi számukra a tabuk döntögetését. A mérsé­kelt pártok számára ilyen tabu a romapolitika: egyrészt félnek saját szavazóik romaellenessé­gétől (nem ok nélkül), más­részt pedig a politikusok egyje- lentős része saját maga is ha­sonlóan vélekedik, ami hátrál­tatja a konstruktív munkát. Az Egyszerű Emberek ro­maügyi stratégiájával lehet vi­tatkozni - ahogy fogok is -, de az intézkedéscsomag konkrét tartalmától függetlenül ha­gyományos politikai pártok képviselőinek, jobb- és balol­dalon egyaránt el kell gondol­kozniuk azon, jó ötlet volt-e átadni a terepet az új pártok­nak ebben a jövő szempontjá­ból kardinális kérdésben. Re­mélhetően a Pollák-féle terv elég nagy sokkhatásként éri őket ahhoz, hogy összerántsák magukat, és piacképes alterna­tívát adjanak a választópolgá­roknak a populizmussal szem­ben, meghaladva eddig képvi­selt, jóindulattal is csak alibis- tának nevezhető romapolitiká­jukat. CSILLAGVIZSGÁLÓ Nem értem, hogy a tudósok miért vizet keresnek a Marson, miért nem metil-alkohol-mentes pálinkát. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Megmondok VERES ISTVÁN A nemrég elin­dult madari.sk című weboldal- lal kapcsolatban az embernek ugynaz az érzé­se, mint a hét­főn aláírt Kisebbségi mini­mummal. Történetesen, hogy haszna leginkább létrejötté­ben merül ki. Van, és ez állító­lag jó. A madari.sk-val kap­csolatban a szlovák közvéle­mény érdektelenségére pa­naszkodnak az elindítók, a Szlovákiai Magyarok Kerék­asztala. Elasonló hozzáállás várható azoktól is, akik szá­mára az oldal készül. Ók az át­lag, szlovák nemzetiségű in­ternetezők, akik - talán - alul- tájékoztatottak magyarü­gyekben, és - talán - szeret­nének többet megtudni a ma­gyarokról. Hogy mi veszi majd rá ezeket az átlag-, és nem át­lagpolgárokat a madari.sk rendszeres olvasására, azt eddig nem mondta meg senki. Nem túlzunk, ha azt állítjuk: a madari.sk-t rövid fennállása alatt eddig nagyrészt magyar nemzetiségű érdeklődők ke­resték fel. Ezt bizonyítják a fa- cebookos lájkokis, amelyek közt szinte kizárólag magyar arcokat találunk. Ezeknek az embereknek tetszik, hogy végre létrejött egy weboldal, amely szlovákul tájékoztatja a hazai többséget a kisebbség ügyeiről. Igazuk is van. Mások - szintén magyarok - azt kér­dezik: honnan veszi a bátor­ságot bárki is ahhoz, hogy egy ilyen weboldalon megírja, mi­ről mit gondolnak a szlovákiai magyarok. Nekik is igazuk van. A madari.sk, ugyan apoli- tikusnak vallja magát, mégis nagyon sarkított véleménye­ket közvetít egyes politikai témákról, az átlag magyarok véleményeként prezentálva azokat. Ha csak ráfuttatjuk az egeret a „Kérdések és válaszok” menüpontra, első­ként ezek a további témák ug­ranak ki: Magyar politika, Ha­zai politika, Kettős állampol­gárság, A magyar közösség céljai stb. Vagyis a „magyarok” nevében megvá­laszolt kérdések csupa olyan témát érintenek, amelyek nemcsak a határon túli, ha­nem még a magyarországi magyarokat is megosztják. De ha már a forró témákat sem akarták kikerülni a szerkesz­tők, talán indokolt lett volna lehetőséget adni az olvasók hozzászólásainak. A kom- mentelők vitája ugyanis (le­gyen helyenként bármilyen mocskos) azoknak a vélemé­nyét ütközteti, akik az adott oldalt olvassák, és érdeklőd­nek a felvetett témák iránt. Az ilyen viták sok szlovákot von- zanának az oldalra, és talán nem csak szélsőségeseket. Bekommentelne nekik né­hány magyar is, és máris van egy vitafórum, ahol mindenki elmondhatja, amit gondol. Enélkül viszont az oldal csak vélemények kirakata, szer­kesztői pedig egyszerű meg­mondóemberek. Olyanokból pedig már van elég. KOMMENTAR Kajakoslányok el, focisták haza SZOMBATHY PÁL Hazavágynak a magyar válogatott hosszú évek óta Nyugaton/Keleten profiskodó sztárfutbal- * ■ listái. Dzsudzsák Balázs bizonyos feltételekkel f:'“*" ^ visszatérne Moszkvából az NBI-be. Az Ander- lechtnél kispadozó Juhász Roland középhát- véd elárulta, hogy a fél válogatott szintén mor- m fondírozik; nyílt téma ez az öltözőben. Hazatérnének. A magyar NBI-be. Hm. Azaz: nem képesek megfelelni a kinti profi követelményeknek erősebb bajnok­ságokban. Az első fecske őszre vissza is költözött: Rudolf Gergely nem túl sikeres vándorlás után Diósgyőrben készü­lődik labdába rúgni, gólokat szerezni, extra zsebbe nyúlásra késztetve a tulajt. A példa pedig vonzó, bár ezek a labdarú­gók nem is olyan régen még az otthon futballozásra katego­rikus fejrázással válaszoltak: nem, nem, soha. A magyar labdarúgó-válogatott - a szerethető, Egervári ka­pitány örökbecsűjével - gerince már nem feltörekvő, éhes, fiatal játékosokból áll; sokkal inkább zeniten túl levő, külföl­di csapatukban játéklehetőséggel küszködő focistákból. S mint Uyen, természetes kíváncsisággal kezdenek el hátrapil- lantgatni az óhazába, ahol óriási futball-láz van - no persze főleg aVIP-páholyokban, ahol a miniszterelnök szónokol az új aranykorról és áldoz is rá - segítenek a barátok és a belső körökbe igyekvők. Svájcban dolgozó barátom élménybeszámolót küldött a hét­végén az ottani másodosztály rangadójáról, Luganóból. Tíz­ezres stadion, 3500 néző. Pontosan annyi, amennyi itthon az­nap a Videoton-Győr szuperrangadón volt kint. Ahol a Bun- desligából hazakullogott Torghelle Sándor buzizta a játékve­zetőket kiállításakor. Átigazolási piaci összesítések szerint a magyar bajnokság semmivel sem tart előbbre, mint a szlovák és a szerb élvonal - sőt: pénzügyi mérlege egyedüliként nega­tív-, a román pedig költéseiben teljesen más szint. Miközben aki teheti, számos szakmában menekül Magyaror­szágról jobb jövedelmek reményében, addig a magyar focista éppen most indulna haza. Benedek Dalma és Janics Natasa Szerbiába távozása egy magyar sikersportág klasszis-túlter­melésének következményeit is felvillantja. Alányokel dél fe­lé, a fiúk meg haza. Orbán Viktor a világ élvonaláról álmodik. Olyan szépen beszél, tényleg: csak véletlenül átkapcsolok a Bundesligára, ahol épp a haza sosem vágyó Huszti lő gólt - és felébredek. Jó utat Natasáéknak; kár, ha nem maradnak. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ IZVESZTYIJA Csecsenföldi fejlesztési programok is megszűnhet­nek az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hiva­tala (USAID) Oroszországból való kivonulásával - közölte értesülését az Izvesztyija orosz napilap. A hatalomhoz közeli újság cikke szerint az USAID támogatott egy olyan programot, amely a csecsen vállalkozók új nemzedéké­nek a kinevelését célozza. Az Izvesztyija emlékeztet arra, hogy az amerikai hivatal egy sor orosz jogvédő szervezet­tel működött együtt, közöt­tük a politikai üldözéseket feltáró Memoriallal, de mint azt Washingtonban közölték, a kormányzó Egységes Oroszország párt (JeR) kép­viselői is részt vettek számos közös programban. Utóbbit a JeR cáfolta. Moszkvában a múlt szerdán megerősítették a washingtoni külügyminisz­térium közlését, mely szerint utasítást adtak az USAID oroszországi működésnek a megszüntetésére október 1-jével. A Kreml szerint a szervezet kísérletet tett az orosz belpolitika befolyásolá­sára. Az USAID a fiatal vállal­kozók képzését szolgáló programról tavaly írta alá a megállapodást a csecsenföldi kormány kis- és közepes vál­lalkozásokkal foglalkozó bi­zottságával és a kaukázusi köztársaság kereskedelmi és iparkamarájával. A program végrehajtásával a Center for International Private Enterp­rise (Nemzetközi Magánvál­lalkozói Központ) nevű ame­rikai állami szervezetet bíz­ták meg. A képzés 2011-ben indult és 2013-ig körülbelül 150 fiatal csecsen vállalkozó vett volna benne részt. Az USAID több mint négymillió rubelt (körülbelül 1 millió eu­ró) fordított volna a csecsen­földi képzésre, de a Kreml döntésével veszélybe került annak további sorsa. Az Iz­vesztyijának Borisz Karaglic- kij, a Globalizácó és Társa­dalmi Folyamatok Intézeté­nek igazgatója kifejtette: el­lenzi a nemzetközi szerveze­tek oroszországi működésé­nek betiltását, ugyanakkor nem tartja katasztrófának a USAID kivonulását Oroszor­szágból. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom