Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-26 / 222. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 26. Közélet 3 Mindenki nyert: a Kerekasztal presztízsét növeli, hogy asztalhoz ültette a két pártot; az MKP-nak kitörési pont; a Hidat nehezebb lesz leárulózni Rögös út vezetett a kisebbségi minimumig „Itt valahol, ott valahol esett, szép, szomorú fejekkel négy-öt magyar összehajol" (TASR-felvétel Pozsony. Először abszol­vált sikeresen egy hosszú tárgyalássorozatot a Híd és az MKP. A két párt és a Kerekasztal nemcsak a kisebbségi minimumban egyezett meg, hanem abban is, hogy a vég­eredményen kívül hiva­talosan semmit sem kommentálnak. A tár­gyalás résztvevőit és a hátteret jól ismerőket faggattuk - mikrofon nélkül. Egy tárgyalásso­rozat anatómiája. MÓZES SZABOLCS A két párt és a Szlovákiai Ma­gyarok Kerekasztala által hét­főn aláírt dokumentum para­dox kettősséget mutat. Szinte semmi újat sem tartalmaz - ezt aláírói is elismerik ugyanak­kor mégis áttörésnek számít. Egyrészt, született egy politikai jellegű dokumentum a hazai magyarság kisebbségi mini­mumáról, másrészt, három éve folyó hidegháború után először ült tárgyalóasztalhoz és egye­zett meg valamiben az MKP és a Híd vezetősége. A tárgyalások egyik kiváltó oka a népszámlálás magyar szempontból negatív eredmé­nye volt. Egyik kerekasztalos forrásunk szerint ez inkább a katalizátor szerepét töltötte be, a megoldandó probléma a kö­zös elvi platform hiánya volt. Kezdetben mindkét párt ré­széről az abszolút bizalmatlan­ság volt jellemző. A másik párt­tal, de a Kerékasztallal szemben is. A Híd az MKP civil ruhás ak­tivistáit látta bennük, de leg­alábbis egyfajta „MKP lightot”. Az MKP ugyanakkor gyanakod­va tekintett a civil szervezetre, politikai konkurenciát látva benne - mondta civil forrásunk. MKP-s és hidas forrásaink ezt nem cáfolták, de szerintük már nem azzal kellene foglalkozni, mi volt, hanem, hogy milyen eredményt értekei. Három éve nem beszéltek A tárgyalássorozat június 18-án indult, valamennyi forrá­sunk szerint rendkívül fagyos légkörben. „Látni lehetett raj­tuk, hogy három éve nem álltak szóba egymással” - mondta a Híd és az MKP politikusairól egyik kerekasztalos forrásunk. A következő üléseken már ol­dottabb volt a hangulat. .Amint normálisabbá vált köztük a vi­szony, érezni lehetett, hogy egy politikai közegben szocializá­lódtak, közösek az élményeik az elmúlt húsz évből. Ekkor már egész normálisan viselkedtek egymással” - tette hozzá. MKP-s és hidas forrásaink szerint is nagyon konstruktív volt a meg­beszélések hangulata. A Híd részéről Bugár Béla, Sólymos László és A. Nagy Lász­ló vett részt az egyeztetéseken, az MKP delegációjában Berényi József és Bárdos Gyula az összes tárgyaláson jelen volt, rajtuk kívül nagyrészt Farkas Iván és Szigeti László kapcsolódott be. Csáky Pál 2010-es lemondása óta ők számítanak az MKP veze­tő négyes fogatának. A Kerék­asztal részéről Tokár Géza, Öll- ös László, Orosz Örs és Király Zsolt vett részt az egyeztetése­ken. Az MKP-sok az elején fur­csállták, Bugárék miért A. Naggyal érkeztek, aki kor­mánybiztosi kinevezése után lemondott pártfunkcióiról. Kol­légái több évtizedes kisebbségi jogi munkásságával magyaráz­ták jelenlétét. „Egyébként még jó is, hogy ő jött. Hármuk közül az elvi kérdésekben ő állt hoz­zánk a legközelebb” - mondta MKP-s forrásunk. A Híd Király Zsolt részvételét furcsállta az elején. Ó a választások előtt az MKP elnökének tanácsadója volt. Forrásaink szerint egyéb­ként ezek a kérdések nem hát­ráltatták a tárgyalásokat. „Ez csakszurkálódás szintjén jelent meg. Kérdeztük Zsoltitól, hogy nem ült-e rossz helyre” - mondta hidas forrásunk. Titoktartást fogadtak A felek nyáron több alka­lommal is találkoztak, ám erről a nyilvánosság semmit sem tu­dott. A „titkosítást” mindkét párt szorgalmazta és a Kerék­asztal sem ellenezte. Hidas for­rásunk szerint a kormányzás alatt rendkívül rossz tapasztala­tuk volt azzal, hogy félkész ter­vek mentek ki a sajtóba. „Segí­tett a csend, a közvélemény nyomása nélkül gyorsabban meg lehetett egyezni” - mondta MKP-s forrásunk. ,Az elején nem voltam biztos benne, hogy mindenki meg akar egyezni” - mondta kerekasztalos forrá­sunk. A Híd és az MKP politiku­sai szerint viszont ők az elejétől fogva a megegyezésre hajtot­tak. Állítják: tisztában voltak azzal, hogy az egyezséggel ők csak nyerhetnek. Arról, hogy kinek kellett többet engednie, megoszlanak a vélemények. Hidas forrásunk szerint mindenkinek kompro­misszumokat kellett kötnie, MKP-s forrásunk viszont azt mondja, Bugáréknak volt több elvi kifogása - ám nagyrészt engedni is kényszerültek. In­formációink szerint a Híd nem volt kibékülve azzal a megfo­galmazással, mely szerint a szlovákiai magyarság a magyar nemzet része - ezt kiegészítette volna -, másrészt a regionális önkormányzatiság kérdéskö­rében is több kikötése volt. Augusztus végén a tárgyalá­sok majdnem megfeneklettek, egyik kerekasztalos forrásunk azt mondta, akkor úgy tűnt, vége mindennek. Ám miután a fenti kérdésekben sikerült áttö­rést elérni, rövid időn belül le­zárták az ügyet. A hidasok szerint őket az idő is szorította, gyorsan meg akar­tak egyezni. ,A dokumentumot a kongresszusnak kellett jóvá­hagynia, nekünk szeptemberre volt betervezve a közgyűlésünk. Nem akartunk emiatt idén még egyet összehívni” - mondta. Az MKP-nak mindegy volt, decem­berben tisztújító közgyűlést is tartanak. Kerekasztalos forrásunk sze­rint sokszor egy-egy szavacs- kán ment az izmozás, ami szá­mukra olykor rendkívül bosz- szantó volt. Ezt hidas forrásunk is elismerte, aki szerint viszont a cél az egyértelmű szöveg volt. „Azt akartuk, hogy utána ne in­terpretálhassa mindenki a saját szája íze szerint” - tette hozzá. Mindenki jól járt Abban mind a három fél egyetért, hogy az egyez­ménnyel mindenki jól járt. A Kerekasztal ázsióját növeli, hogy részt vett - kezdeménye­zőként, közvetítőként - az egyeztetésben, és sikeresen ül­tette asztalhoz a két, egymással hadilábon álló pártot. A siker el­lenére ugyanakkor felemás ér­zésekkel zárták a tárgyalásokat. „Örülök, hogy vége, életem ta­lán legszömyűbb három hónap­ja volt” - mondta egyik kerek­asztalos forrásunk. Megjegyez­te: amellett, hogy viszonylag konstruktív volt a hangulat, sokszor nehezen tudott túllen­dülni a politikusok rigolyáin. Az MKP számára az egyezség kitörési pont, másrészt siker is- ebből pedig az elmúlt két év­ben, főként a két elvesztett par­lamenti választás fényében sok nem volt. ,A választóknak tet­szeni fog, az MKP imidzsét ja­vítja, végső soron a Hídét is” - vélte MKP-s forrásunk. „Meg kellett csinálni, még ha az egész csak szimbolikus erejű is”- tette hozzá. A Híd az egyez­ménnyel magyar arculatát erő­sítette, a párt hátteréből szár­mazó vélemények szerint ezek után nehezebb lesz őket leáru­lózni. „Elfogadhatunk 150 do­kumentumot is, amíg helyi szinten a hidasokat nem enge­dik koszorúzni, nem léptünk előre” - tette hozzá forrásunk. VILLÁMINTERJÚ Tokár; a pártegyesítési törekvés látszatát is el akartuk kerülni MÓZES SZABOLCS Tokár Gézával, a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának szó­vivőjével a kisebbségi minimum aláírása után beszélgettünk. Mi volt az egyeztetés, az alapdokumentum célja? A két párt szétválása óta a szlovákiai magyar politikai képviselet meglehetősen rossz irányba fordult. A Kerékasztal­ban az volt az érzés, hogy na­gyon sokszor nem beszélünk az érdemi dolgokról, amelyekről kellene. Nagyon fontosnak lát­tuk, hogy ezeket a dolgokat megpróbáljuk visszaterelni a normális mederbe. Ha a szlová­kiai magyarság érdekképvisele­téről beszélünk, tudatosítani kell, hogy az MKP és a Híd en­nek az egésznek a letéteménye­se, a szlovák többsége számára ők a magyar kisebbség „szája”. Ha politikai téren alapvető dol­gokban nincs konszenzus, an­nak az egész közösség látja ká­rát. Annak, aki olvassa a doku­mentumot, lehet olyan érzése, hogy közhelyes dolgok vannak benne megfogalmazva, de az is óriási haladás, hogy ezeket a közhelyesnek tűnő dolgokat fel tudjuk vállalni és nyíltan tudjuk hirdetni. A Kerekasztal mennyire elégedett a végeredménnyel? Ha nem lenne elégedett, ak­kor nem írta volna alá. A doku­mentum mind a három félnek az álláspontját tükrözi. Szület­tek kompromisszumok, ha a Ke­rékasztalon múlik a minimum elkészítése, akkor a hangsúlyo­kat máshová helyezzük. Mit vár a Kerekasztal az alá­író pártoktól? Illesszék bele a téziseket a programjukba? Nagyon szeretnénk, ha a pár­tok tartanák magukat ehhez. Ez mindenképpen előrelépést je­lentene a jelenlegi állapotokhoz képest is. Váijuk tőle a politikai kultúra javulását. Miután a pár­tok tisztában vannak azzal, hogy vannak köztük nézetkü­lönbségek és nézetegyezések, a szakmai vitát teljesen új szintre tudják emelni. Az egész szlová­kiai magyar közösség érdeke, hogy a politikai képviselet, a vi­ta, ügyeink prezentációja kifelé minőségivé váljon. Volt olyan téma, amelyet szívesen látott volna a Kerék­asztal a dokumentumban, ám az egyik vagy mindkét párt miatt kiesett? Biztosan fel fognak merülni olyan témák, amik egyesek sze­rint a dokumentum részét ké­pezhették volna. Ez egy végte­len történet. A dokumentumot Születtek kompromisszumok, mondja a Kerekasztal szóvivője (Képarchívum) tetszőlegesen lehetne bővíteni újabb és újabb pontokkal. Két dolgot szerettünk volna elke­rülni: egyrészt, hogy túl sok pontot öleljen fel, és kapjunk egy átláthatatlan felsorolást, amelyből hiányoznak a hang­súlyok, a másik pedig, hogy túl konkrét legyen, és egyfajta ak­ciótervvé váljon, mert abban a pillanatban valamiféle párt­egyesítési törekvéssé vált volna az egész. Ennek még a látszatát is el akartuk kerülni. A Szlovákiai Magyarok Ke­rékasztala közel száz civil szervezetet fog össze. A do­kumentum a tagszervezetek álláspontja is? Maga a minimum, az alapdo­kumentum elkészítésének ötle­te a Kerekasztal korábbi konfe­renciáin is felmerült. Ami a mi­nimum tartalmát illeti, a Kerék­asztal koordinációs bizottságán belül folytak erről egyeztetések, ez az a testület, amely havi rendszerességgel ülésezik, a Kerekasztal folyó ügyeit intézi és döntéseket hoz. Mit kívánnak tenni azért, hogy a pártok ezt a dokumen­tumot ne tegyék fel a többi politikai deklaráció mellé a polcra, s ne feledkezzenek meg idővel róla? Egy ilyen alapdokumentum elfogadása különbözik egy vá­lasztási pártprogramtól. Utóbbi legfeljebb a választóknak szól, ez a dokumentum az egész szlovákiai magyar közösséggel szemben jelent egy bizonyos fokú elköteleződést. A pártok esetleges felelősségre vonása nem feltétlenül csak a mi fel­adatunk - ami nem jelenti azt, hogy nem akarunk vele foglal­kozni. Ez egy olyan alap, amely­re a későbbiekben bárki hivat­kozhat. Ez a történet nem csak arról a három félről szól, amely ezt a dokumentumot aláírta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom