Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-25 / 221. szám, kedd

8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 25. www.ujszo.com Michelangelo Antonioni olasz rendező létjátékai valóság és film között Száz év nagyításban A Nagyítás különc divatfotósa, Thomas (David Hemmings) akci­óban (Képarchívum) A gyanú árnyékában című sorozat szereplői lepipálják a sorozatsztárokat Hús-vér emberek a tévében Száz éve született az olasz és az egyetemes filmművészet meghatá­rozó alakja, Michelang­elo Antonióni. A legen­dás filmesről hazájában az évforduló alkalmából filmszemlével, filmvetí­tésekkel és kiállítással is megemlékeznek. TALLÓSl BÉLA Az Antonioni-év kapcsán a bolognai filmmúzeum a rajon­gókat egy DVD-vel ajándékoz­za meg karácsonyra, melyen a mester Antonioni Antonioniról című önéletrajzi dokumentum- filmjét jelentetik meg. A sejtelmes lélektani film képviselőjeként indult a Cine- cittában. Olyan hatásra töre­kedett, amit a néző teljességei át tudott élni. Ezt azzal érte el, hogy a mindennapi életből vett egyszerű helyzeteket és általá­nos emberi érzéseket emelt fe­szült drámai valósággá. Ilyen egyszerű helyzetből építkezik nagyhatású, 1957-es filmje, a Kiáltás. Egy munkásról szól, aki amiatt szenved, hogy élete szerelme beleszeret egy másik férfiba. A rendező ebből a sze­relmi sztoriból pontos lélektani ábrázolással ijesztően kemény sorstragédiát formált meg. Azt a lélektani ábrázolást, amely ebben a filmben eresztett gyö­keret, Antonioni később a bűnügy izgalmaival vegyítette. Ebből született meg a tengeri nyaralás során eltűnt lány és barátai rejtélyes kalandját fel­dolgozó A kaland című 1960-as munkája, amely meghozta számára a hírnevet és az elis­merést; Cannes-ban megkapta a zsűri nagydíját. E filmjével a munkás környezetből átlépett a polgári környezetbe. Később a lélektani bűnügyi alapot a 60-as évek intellektuális, ület- ve diákmozgalmainak szelle­miségével egészítette ki. Anto­nioni azonban egyik filmjével sem krimit forgatott, nem bűnügyet göngyölített fel, a sztorijait csupán áthatja egy háttérből felsejlő bűnügy ide­geket borzoló szele. Ebből a különös ötvözetből született egyik legnagyobb ha­tású, legendás munkája, a Na­gyítás, amellyel Antonioni ki­lépett az olasz kispolgári létből. Az angol környezetbe ültetett sztorit a nemtörődöm lezser életérzés és a művészetfilo­zófia hatja át, s az a lélektani kérdés is felvetül benne, mennyire manipulálható a meggyőződés. A film egy sajá­tos lehetőséget mutat arra (a teniszezők epizódjával), ho­gyan végződhet a létjáték lát­szatvalóság és valóság között, amikor az a tét, hogy maradjon vagy meneküljön az ember ab­ból a felemás, festett világból, amelybe belekeverte magát. A lázadás, a menekülés, a szere­lem és álmodozás misztikájá­nak elidegenítő sivatagi világát teremtette meg a Zabriskie Po­int című, 1970-es munkájával. Kísérteties hangulatával lebi­lincsel a film. Antonioni 1985-ben agyvér­zést kapott. Felépült ugyan, de beszélni már soha nem tanult meg újra. Kommunikálni vi­szont olyan nagyszerűen tu­dott, hogy kollégák segítségé­vel tovább dolgozott. Wim Wendersszel megalkotta a Túl a felhőkön című szkecsfilmet. E késői mű hatásos belső utazás, melyek során az érzelmi té­velygések, az ideál és a valóság összekuszálódása, a jelenben felbukkanó múlt visszás hatá­sa, a látszat és a személyiség el­lentéte vetül elénk. JUHÁSZ KATALIN „Hallottad, hogy a Kovácsék lánya külföldre szökött egy ná­la húsz évvel idősebb férfivel? Szegény anyja teljesen kivan idegileg! Egyetemre szánta a lányt és tiltotta attól a pasitól.” Vagy: „Képzeld, a Szabónak egy másik városban van egy gyereke valami nővel. Hat évig titokban tudta tartani, véletle­nül derült ki...” Mindegyikünk tud néhány ilyen kínos, megrázó vagy pi­káns történetet, hiszen a városi és falusi pletykák gyorsabban terjednek, mint az influenza. Az emberek úgy mondják to­vább ezeket, mint régen a népmeséket - az alaptörténet változik, hízik, alakul, aztán kiderül, hogy minden egész máshogy volt. „Nikolett egyszerre több munkát vállal, hogy gyermeke­inek mindent meg tudjon adni és fiatal kora ellenére jó anyu­kájuk tudjon lenni. Erőfeszíté­sei ellenére a gyámügyesek el­veszik tőle gyerekeit, mint ki­derül szomszédasszonya köz­benjárása miatt.” Ez a harma­dik történet már az RTL Klub napi áldokumentumfílm-soro- zatából származik. A gyanú ár­nyékában már májusban ha­talmas nézettséget produkált, pedig akkor csupán néhány epizódot vetítettek lé - teszte­lésképpen. Az áldoku érdekes műfaj: ki­talált történet valósként tálal­va, vagy igaz történet, de nem a valódi szereplőkkel. A legna­gyobb magyar kereskedelmi tévécsatorna ez utóbbit adap­tálta Németországból, ahol egy hasonló sorozat már évekkel ezelőtt komoly sikerszériát produkált. Az ráadásul kitalált sztorikkal operált, a magyar verzió epizódjai pedig állítólag igaz történeken alapulnak. Az RTL Klub ugyan azt tartotta a legfontosabbnak közölni a so­rozatról, hogy hősei hétközna­pi emberek, akik köztünk él­nek, szomszédaink, ismerőse­ink lehetnének. „Olyanok, mint mi: békés életre, szerető csa­ládra, kiszámítható jövőre vágynak. Azt gondolják, hogy a jó embereket nem érheti baj. Ám egy nap rájuk vetül a gyanú árnyéka, és világuk össze­omlik.” Szerintem azonban a sorozat fő vonzereje az amatőr színé­szek néha zavarba ejtően hite­les és profi játéka. Hirdetésre jelentkezők közül választják ki a szereplőket, és bizony meg­emelem a kalapom a castingot vezető szakemberek, valamint az epizódok rendezői előtt. Mert a színészi tehetséget ész­revenni nem könnyű, és ama­tőrökkel dolgozni sem lehet könnyű, bár, ki tudja, talán ők kevesebbet hisztiznek, mint azok a sorozatsztárok, akiknek kötelező néznivalóként tudom ajánlani A gyanú ámyékában-t. A főnökeiknek szintén. Mert ahogyan ezek az utcáról be­csöppenő emberek átélik a sze­repüket, ahogy nevetni, sírni, őrjöngni, magukba roskadni tudnak, az egészen elképesztő. Reklámblokkok nélkül há­romnegyed óra naponta, ennyit leforgatni komoly teljesítmény a stáb részéről. Az operatőri munka is a valódi dokufilmre hajaz, sok a kézikamerás felvé­tel, futnak a szereplő után, rás­venkelnek az arcára satöbbi. Az egyetlen negatívum, hogy hü­lyének nézik a kedves nézőt, mert a narrátor legtöbbször ugyanazt mondja el, amit lá­tunk a képen. „Nikolett nagyon szeretné megsimogatni gyer­mekeit, de a kerítés elválasztja őket egymástól. És érkezik a nevelőnő” - adja tudtunkra, miközben azt látjuk, hogy Niko­lett nagyon szeretné megsimo­gatni gyermekeit, de a kerítés elválasztja őket egymástól. És érkezik a nevelőnő. Szóval ez a lebutítás felesleges, mint ahogy az is, hogy a reklám után a nar­rátor szép lassan megismétli nekünk mindazt, ami addig tör­tént, mintha szellemi fogyaté­kosok lennénk. Az viszont jó öt­let, hogy a szereplők időnként inteijú-szerűen, premier plán­ban értelmezik a velük történ­teket, elmondják, hogy érezték magukat a sztori egyes pontja­in. Szintén „realista” húzás, hogy a külső helyszíneken kita­karják a rendszámtáblákat, óri- sáplakátokat, vagy a véletlenül lefilmezett emberek arcát. A gyanú árnyékában olyan, mintha ügyes kezek összegyúr­ták volna nekünk a Fókuszt, a Barátok közt-öt és a Mónika Show-t. És sokkal jobb, mint a felsoroltak külön-külön. Néha az esti híradókat is érdemes ki­hagyni miatta... Zene. Holnap 19 órai kezdettel újra a régi helyszínen, a pozso­nyi Csemadok-székházban ren­dezi klubestjét a JAIK és az Expi­red Passport Music polgári tár­sulás. Ezúttal egy érdekes pécsi formáció, a magyar népzenei elemeket is felhasználó, s az in­dustrial, gothic, folk, metal jel­zőkkel körülírható, de teljesen egyedi jegyekkel rendelkező Virrasztók zenekar lesz a ven­dég, amelynek tagjai nemcsak zeneüeg, de vizuálisan is külön­leges élményt nyújtanak. A be­lépés ingyenes. (lager) Képzőművészet. Eltűnt a Fran- co-diktatúra idején az ETAbaszk szeparatista szervezetnek ado­mányozottképgyűjtemény, köz­tük Joan Miró, AntoniTapiés ésp Joan Brossa műveivel. Az ETÄ 1970-ben vettrábaszk diákokat, hogy kéijenek meg jelentős művészeket arra, adományoz­zanak alkotásokat a szervezet­nek. A művek jelentették egy tervezett baszk művészeti mú­zeum alapját. A munkákat a diá­koktól az ETA egy fegyveres tag­ja gyűjtötte be, de azóta nyo- mukveszett. (MTI) Film. Az arab világban Amerika- ellenes tüntetésekhez vezető isz­lámellenes film miatt az Oscar- verseny bojkottjára szólította fel hazáját az iráni filmhivatal veze­tője. Dzsávad Samakdári kije­lentette, hogy Iránnak mindad­dig bojkottálni kell a hollywoodi filmünnepet, amíg az amerikai filmakadémia el nem ítéli az USA-ban készült iszlámellenes filmet. Az Innocence of Muslims című film 1,5 milliárd muzul­mánt sértett meg Samakdári szerint. (MTI) (Fotók: Képarchívum) ÁLLJON MEG EGY IIJiMítJ-RA! 1 HE LV SZÍN* NAGYKAPOS, MAGYAR KÖZÖSSÉGI HÁZ, CSEPELY 64. IDŐPONT: SZEPTEMBER 28., PÉNTEK, 18.00 BESZÉLGETŐTÁRS: MOLNÁR NORBERT, FŐSZERKESZTŐ MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK! 2. HELYSZÍN: KIRÁLYHELMEC, BODROGKÖZI KULTURÁLIS FESZTIVÁL IDŐPONT: SZEPTEMBER 29., SZOMBAT LÁTOGASSA MEG SÁTRUNKAT! AJÁNDÉKOKKAL ÉS KEDVEZMÉNYES ELŐFIZETÉSI AJÁNLATTAL VÁRJUK! EZ A LAP JÁR ÖNNEK! UJSZO ___I______I I 'I i—— I Él1 Vem tudjuk, kik ők, de jól játszanak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom