Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-25 / 221. szám, kedd
www.ujszo.com UJSZO 2012. SZEPTEMBER 25. Vélemény és háttér 5 Ahol nem értik, mi a magyarok gondja, hiányozni fog a jóindulat a követelésekkel szemben Láthatatlan falak Érdekes, de szlovákiai magyar viszonylatban megszokott jelenség kísérte a magyarokról szlovákul írt www.madari.sk első napjait: a magyar közösség tagjainak jobbára tetszett a weboldal, a szlovák célközönség (beleértve a médiát) értetlenül szemlélt és kivárt. TOKÁR GÉZA A cikk szerzője a korrektség kedvéért szeretné leszögezni, hogy ■ elfogult, személyesen érintett a kezdeményezésben. A problémák, melyek az üzenetnek a célközösséghez való eljuttatásával kapcsolatban felmerültek, egyetemesek és súlyos társadalmi jelenségekre mutatnak rá. Az többé-kevés- bé köztudott, hogy a szlovákiai szlovák és magyar közösség eltávolodott egymástól, egy másik értelmezés szerint pedig a helyi szlovákok és magyarok soha nem is voltak egymáshoz közel. A tájékozatlanság és tudatlanság mögé pedig nagyon könnyű valamiféle látens nacionalizmust képzelni. Ennek a távolságtartásnak az okait többféle módon magyarázhatjuk: eltérő mentalitással, a történelem másfajta felfogásával, értelmezésével vagy a kézenfekvő nyelvi akadályokkal. Olyan súlyos ez az érdektelenség és tájékozatlanság, hogy a többségi közösség semmilyen módon nem érzi magáénak a kisebbség problémáit, kezdeményezéseit. Hiába volt az erős promóció, a weboldal bemutatójára összesen két szlovák újságíró jött el. Általánosságban az jellemző, hogy a többségi közvélemény egyetlen dologra kapja fel a fejét: ha a szlovákiai magyar politikai szereplőknek akad fontos kije- lentenivalójuk. A figyelemfelkeltéssel hiába próbálkoztak a vasútfelújító aktivisták vagy a kettős állampolgárságért Kassán tüntetők is. Ez az állapot a szlovákiai magyarság egyik kulcsfontosságú, megoldandó problémája, hiszen közvetve az összes többi káros jelenségre is hatással van. Egy olyan közegben, ahol nem értik, mi a magyarok gondja, hiányozni fog a jóindulat minden formája az esetleges követelésekkel szemben. A szlovák társadalom érzéketlensége hosszú évek alatt fejlődött ki, az oktatástól kezdve a nacionalista kijelentések köztudatba ivódásán keresztül egészen odáig, hogy a kisebbségi közösség képviselőit jó” és „rossz” magyarokra osztják fel csak annak fényében, ki, milyen okból szólal meg a nyilvánosság előtt. Ahogy a láthatatlan fal is több évtized alatt, fokozatosan épült fel, úgy a ledöntése is sok időt vesz igénybe. Vannak kiindulási pontok, más helyütt pedig módszeresen kell megteremteni a két közösség között - helyi és országos szinten. A békés együttélés kulcsa nem feltétlenül a szoros együttműködés vagy az, hogy a két nemzetiség egyetértsen egymással mindenben. Már az is elég lenne, ha eljutnánk odáig, hogy egyetértés helyett legalább megértsük egymást. A szerző a Szlovákiai Ma- gyarokKerekasztala szóvivője- Doktor úr, amióta európai parlamenti képviselő vagyok, megsüketülök, amint valaki kimondja a Beneš-dekrétumok kifejezést! (Peter Gossányi rajza) Az önkéntesség és a demokratikus működés kínálja a lehetőséget, hogy a sajátunkká alakítsuk De tényleg: kié az unió? HORBULÁK ZSOLT A kérdést, hogy kié az Európai Unió egyre többen teszik fel, de egyelőre nem sikerült rá elfogadható választ adni. Az biztos, hogy a lakosság nem érzi magáénak. Brüsszel távol van, és - legalábbis látszólag - nem az emberek gondjával foglalkozik. Vagy ha egy-egy országra fókuszál, az sohasem Szlovákia, hanem mondjuk Görögország vagy Portugália. Más kérdés, hogy se a hellének, se a luzitánok nem érzik úgy, hogy ez a figyelem segítene megoldani a problémáikat. Ezekben a hetekben úgy tűnik, csak a csúcspolitikusoknak fontos az eurózóna egyben tartása, ugyanis már a befolyásos pénzemberek között is akadnak olyanok, akik lemondanának az euróról. Most látszik meg igazán, hogy a pénzügyi unió mai formája inkább politikai projekt, mintsem gazdasági. A régi Közös Piac, amely biztosította az áruk, a tőke és a munkaerő szabad áramlását, valóban sikeres volt, hiszen ez hozta el az európai jólétet, a pénzügyi közösség azonban már egy kissé nagyobb falat. A fő gond a szolidaritás. Ebből egyelőre kevés van. Egy pénzügyi konföderáció akkor működőképes, ha a tagjai hajlandók közösködni. Németországban, amely szövetségi állam, a bajorok gond nélkül hajlandók támogatni a mecklenburgiakat, noha - mivel a két nyelvjárás igencsak eltérő - nem is értik egymás nyelvét. A német egység megvalósítása is sokáig tartott, a 843-as verduni szerződéstől 1871-ig. Hasonló a helyzet az Egyesült Államokkal is, még ha ott mindez „röpke” két évszázad alatt játszódott is le. Ebből a perspektívából nézve nagyon korai pálcát tömi az eurózóna felett, mert csak egy évtizede hozták létre. Az előző példák azonban sántítanak, mert csak egynyelvű országokról volt szó. A soknemzetiségűekkel más a helyzet, azok napjainkban is felbomlanak. Az erősebb nemzet-osztrák, orosz, szerb, cseh - mindig többet tartott meg magának a közös javakból. Az EU helyzete azonban még ezektől is különbözik, mert nem egy egynemzetiségű mag köré tömörül, hanem a személytelen brüsszeli bürokrácia köré. Mindent számba véve tehát nincs múltbeli összehasonlítási alap, az EU-hoz, de még inkább az eurózónához hasonló szövetség eddig sohasem létezett. Ami a korábbi példáktól leginkább különbözővé teszi, az az önkéntesség és a valóban demokratikus működés. Ez hordja magában a lehetőséget, hogy a sajátunkká alakítsuk. Minden kétkedés ellenére érdemes időt adni az eurózóná- nak, hogy tegyen még néhány kísérletet a közös pénz stabüi- tásának megteremtésére. Ez a mi közvetlen érdekünk is. KOMMENTAR Megvan a közös jövő? NAGYANDRÁS A Híd, az MKP és a Szlovákiai Magyarok Kerékasztala képviselői tegnap aláírták a „kisebbségi minimumot, mely annak megszövegezői szerint a szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételeit veszi sorra”. A Kerekasztal képviselői szerint olyan komoly dokumentumról van szó, mely évekre, sőt akár évtizedekre is befolyásolhatja a szlovákiai magyarok ügyét. Ezt a kijelentést enyhén túlzónak, az öröm mámorában születettnek mondanám, hiszen a két párt közül azért egyik sem önként és dalolva ült le a másikkal tárgyalni, s az is tény, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalát mindkét párt a másik előretolt helyőrségének tartja. Az, hogy végül miért ment bele mindhárom fél a közös dokumentum aláírásába, pontosan nem tudható, de nyilván mindenki a maga stratégiai célját követte vele, s az is elképzelhető, hogy a három stratégiai cél eredője még akár a szlovákiai magyarság valódi céljaival - ha van ilyen - is azonos lehet. Bár a szöveg megpróbál konkrétabb célokat megfogalmazni több témában is, de a csiszolgatás, az egyeztetés és a kompromisszumkeresés láthatóan elvette több dolog élét, nem szól már akkorát, amekkorára tervezhették kitalálói. Az ilyen dokumentumok megszövegezésénél általában, ahogy itt is, a többségi oldal az, amelytől a dokumentumban foglaltak teljesítését legfőképpen elválj uk, ám a szlovákiai valóságot ismerve valószínűsíthetjük, hogy ezzel a dokumentummal mint követeléssel egy ideig egyetlen szlovák partner elé sem állnak oda. Ebben a pillanatban a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a legnagyobb nyertese a játszmának, mivel a dokumentum aláírásával a két párt partneri szintre emelte képviselőit. A ldsebbségi minimum lehetne egy olyan új alapdokumentum, mellyel valóban mindenki tiszta lappal kezd, és közösen megpróbálnak az abban lefektetett célokért tenni. De ha a két párt politikusai nem képesek egymással más ügyekben szóba állni, nehezen történhet bármilyen előrelépés. Ha a másik pártot nem fogadjuk el versenytársként, s erre biztatjuk saját szövetségeseinket is, szinte felesleges egy ilyen anyag aláírása. Hogy ne újra magyarországi témával jöjjek, érdekes lesz megfigyelni az MKP viselkedését, ha a Híd - ahogy jelezte - beadja felvételi kérelmét az Európai Néppártba, melynek az előbbi a tagja, s az utóbbinak komolyan keresztbe tehet. Ugyanígy kérdéses, hogy a Híd mennyire lesz hajlandó képviselni a szlovák jobboldal vagy akár a kormányoldal előtt olyan magyar témákat, melyek eddig főleg az MKP agendájában szerepeltek, de a dokumentum aláírása által közösek lettek. A szlovákiai magyarok választott képviselői korábban is írtak alá memorandumokat, ezért csak remélni lehet, hogy ennek a dokumentumnak az előkészítése előtt tanultak az akkori hibákból, és ezúttal sikerült valós célokat megfogalmazniuk. TALLÓTÓ KOMMERSZANT Kétséges, hogy a Szabad Szíriái Hadsereg (SZSZH) vezetőinek sikerül egyesíteniük a lázadók erőit - írta a Kommer- szant. Az ellenzéki Szíriái Nemzeti Tanácshoz (SZNT) tartozó hadsereg vezetése szombaton közölte, áthelyezte főparancsnokságát Szíriába. Célja felgyorsítani Bassár el- Aszad rendszerének bukását. Azorosz lapbanAlekszandrFi- lonyik, az orosz tudományos akadémia tudományos munkatársa úgy vélte: az SZSZH azért nem képes egyesíteni a hatalmon levő szíriai rezsim ellenfeleit, mert az ellenzék soraiban nincs erős vezető. Korai lenne egyesített ellenzéki kormány létrehozataláról is beszélni, mellyel a Nyugat együtt tudna működni - véli. A szíriai ellenzék széthúzására utal az is, hogy a csoporton belüli ellentétek miatt távozott a Szíriai Nemzeti Tanácsból Beszme Kodmani, a szervezet szóvivője és külkapcsolatokért felelős tagja. A lap szerint Bassár el-Aszad ellen legalább harminc fegyveres csoport harcol Szíriában. A törvényes ellenzékhez tartozónak mondják magukat, de önállósodnak és figyelmen kívül hagyják a Nyugattal együttműködő Szíriai Nemzeti Tanács és a Szabad Szíriai Hadsereg vezetésének utasításait. A külföldi fegyveres csoportok között felbukkantak csecsenföldi és más észak-kaukázusi harcosok is. Makszim Juszin, a lap kommentátora azt írta: „Paradox helyzet van kialakulóban. A nyugati demokráciák Bassár el-Aszad ellenfeleit támogatva saját leggonoszabb ellenségeik, a szunnita fundamentalisták kezére játszanak.” A külpolitikai szakíró utal arra, hogy az „iszlám terrorista intema- cionálé” harcosai is részt vesznek a Damaszkusz elleni harcokban. Kételkedik abban, hogy Bassár el-Aszad hatalmának leverése után sikerül a fundamentalistákat megfékezni, és legalább nem Nyugat-ellenes erőket hatalomra juttatni. (MTI)
