Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-20 / 217. szám, csütörtök

www.ujszo.com UJSZO 2012. SZEPTEMBER 20. Kultúra 9 A fiatal zenész, Ölvecky András bőséges új mondanivalóval látta el a Cseh Tamás-dalokat Előre, sohase hátra... Ólvecky András és Csengd Mónika (Oriskó Norbert felvétele Minden bizonnyal igaz, hogy önmagában fél si­ker, ha az ember jól vá­laszt barátokat. Az is igaz, hogy teljes kudarc­ra számíthat, ha rosszul választja meg azokat, akiket barátaiként kíván a nagyérdemű elé kiállí­tani. Hogy Ölvecky And­rás jól választott-e vagy pedig tévedett, az a szep­tember 13-án tartott Cseh Tamás-emlékkon- certen kiderült... KISS PÉNTEK JÓZSEF Az egyre masszívabb művé­szi körvonalakat mutató ifjú ze­nésztehetség egy évvel ezelőtt tartott már egy kamarakoncer­tet a Bereményi-szövegek fe­ledhetetlen megzenésítőjének, előadójának dalaiból. Ezt egy Dés László-szerzeményekből válogatott est követte. Most ismét Cseh Tamás dala­iból szemezgetett. A kamara­koncerten elhangzottak a ko­rábbi összeállításból már is­mert szerzemények, de más, tőle eddig nem hallott dalokat is beválogatott. Óriási rizikó egy ilyen emb- lematikus szerzőpáros és zenészikon dalait műsorra tűz­ni, mint amilyen Cseh Tamás és Bereményi Géza. fia az ezt fel­vállaló előadó nem képes új tartalmakkal kiegészíteni pro­dukcióját, jobban teszi, ha bele sem kezd az ilyesmibe. Ölvecky András nem gitáron, hanem villanyorgonán tolmácsolja a dalokat, saját személyiségére fogalmazva azokat. Ami na­gyon jót tesz nekik, hiszen egy új meglátást sejtet. Kijelenthetjük, hogy a fiatal zenész bőséges új mondaniva­lóval látta el a választott dalo­kat. Éppen ezért úgy véljük, hogy itt az ideje még önállóbb megmutatkozásra. Konkrétab­ban saját szerzemények, vagy új, neki írt dalok bemutatására. A koncerten erre nézve is bíztató jelek tanúi lehettek az egybegyűltek, hiszen három olyan dalt is hallhattunk, amelynek szövegét Varga Eme­se, a Komáromi Jókai Színház dramaturgja írta. Közülük ket­tőnek maga az előadó, Ölvecky András szerezte a zenéjét. Mindkét dal hasonló gondola­tiságot és igényességet képvi­sel, mint a Bereményi-szöve­gek, és Ölvecky András zenéje is egy nagy jövő előtt álló zene­szerzőt ígér. A harmadik dal pedig a Budapest című Cseh- Bereményi szerzemény amo­lyan csasztuska-parafrázisa. Itt a helyszín a magyar főváros he­lyett a Csallóköz egykori kultu­rális „fellegvára”, a manapság egyre lepusztulóbb képet mu­tató Komárom. Bevallom, nagyon útálom a csasztuskákat! Most fordult elő először az életemben, hogy ki­fejezetten tetszett egy új, az eredetire hajazó, mégis önma­gán jóval túlmutató szöveg in­terpretálása. Ehhez nyilván hozzájárult Benkő Géza, szín­művész könnyed eleganciával és bátran felvállalt szarkaz­mussal teleszőtt előadása is. Még az sem zavart, hogy nem tanulta meg fejből a szöveget, hanem egy papírlapról olvasta fel azt. Ez a megállapítás azonban csak az ő interpretálására igaz. Általában bosszantó - és most is az volt -, ha a vendégelőadó nem tanulja meg rendesen a szöveget. Helyette puskaként odacseni maga mellé, vagy lát­ványosan a kezében tartva a szöveget tartalmazó könyvet, arra törekszik, hogy ezzel a gesztussal még új hangsúlyo­kat is kölcsönözzön az egyéb­ként kimódolt és minden igye­kezete ellenére is patetikusan általános szövegtolmácsolásá­nak. A fellépő barátok sorát gyarapította Szabó Csilla és Csengd Mónika is. Az előbbi, drámapedagógus, az őrsújfa­lui És Színház rendezője, a kezdetektől figyelemmel kíséri az ifjú előadó pályájának ala­kulását, a másik vendég pedig mostanában vette védőszár­nyai alá. Rövidesen közös munkájuk is a nézők elé kerül a GIMISZ Diákszínpad készülő előadásában. Koroszálybeli barátok is do­bogóra léptek, Habodász Ist­ván és Zsidek Pál, akik a ko­rábbi koncertek során is közre­működtek már. Példás felké­szültségükkel nagyon jó és iz­galmas kezdést biztosítottak a koncertnek. Tabi Balázs gitár­játéka is méltán egészítte ki Ölvecky zongorajátékát. Mint már jeleztem, jót tett volna az összhatásnak, ha ez a szakmai alázat minden fellépő produkcióját jellemzi... Mindent összevetve, a kissé széteső szerkezetű est most is tartogatott néhány ihletett pil­lanatot. RÖVIDEN Galériák seregszemléje Bécsben Becs. A kelet- és a nyugat-európai műkereskedelem kö­zött közvetít a Viennafair kortárs képzőművészeti kiállítás és vásár, amely ma nyitja meg kapuit Bécsben. A nyolcadik Vi- ennafairen 26 országból 122 galéria mutatkozik be a bécsi vásárközpontban. Noha a vásár szervezői háttere tavaly óta megváltozott, ugyanúgy nagy hangsúlyt kap a közép-, kelet- és ‘délkelet-európai kortárs képzőművészet bemutatása, mint korábban. A rendezvény új nevével - Viennafair - The New Contemporary (Viennafair - Az új kortárs művészet) - Bécs szerepét akarják hangsúlyozni a nyugat- és kelet-euró­pai kultúra közötti közvetítésben. A közép- és kelet-európai térségből 47 galéria állít fel standot, de csaknem ugyanennyi osztrák kiállítóhely is bemutatkozik. (MTI) Aj Vej-vej a velencei biennálén Berlin. Aj Vej-vej kinai művész és másként gondolkodó képviseli Németországot három másik alkotóval együtt a kö­vetkező velencei művészeti biennálén. Németország a világ­ra nyitott országként akarja megmutatni magát a soron kö­vetkező mustrán Velencében, ezért Aj Vej-vej mellett az in­diai Dajanita Szingh, a dél-afrikai Santu Mofokeng és a Né­metországban született francia filmes, Romuald Karmakar gondoskodik a német pavilonról. Aj Vej-vej világszerte a kor­társ művészet egyik legismertebb alakja, sok kínai számára maga a „társadalmi lelkiismeret”, mert munkáiban társa­dalmi problémákat dolgoz fel, például a korrupciót és az egyenlőtlenségeket. Nyugaton egyenesen szupersztárként ünnepük az 1957-ben született szobrászt, filmest, installáci­ós művészt. Mivel politikai ügyei miatt nem hagyhatja el Kí­nát, bizonytalan, hogy jelen lehet-e majd Velencében. A négy művész a tervek szerint szobrokkal, installációkkal, fo­tográfiákkal és filmekkel tölti meg a német pavilont. (MTI) Utolsó filmjét Oliver Stone-nal forgatta Meghalt Stephen Dunham MTl-HÍR Los Angeles. Elhunyt Step­hen Dunham amerikai filmszí­nész, akit - utolsó szerepében - Oliver Stone új filmjében látha­tunk majd, de szerepelt a Vadál­latokban, valamint A múmiá­ban, és népszerű tévésoroza­tokban is játszott. A színész 48 esztendős korában egy bur- banki kórházban szívinfarktus következtében hunyt el. A kaszkadőrként is jegyzett Dun­ham színészi pályafutása a ki­lencvenes években indult, 1999-ben játszotta el A múmi­ában Henderson szerepét. Ké­sőbb a Traffic című drámában, a Kapj el, ha tudsz című vígjá­tékban és a Ki nevel a végén? című komédiában is feltűnt. A televízióban 2005-ben a Hot Properties vígjátéksorozat főszerepét alakította, korábban játszott a DAG, a Divatalnokok és a What I Like About You című szériákban is. MJW] Imié L® 1 : * * n fiv-.-íd (1964-2012) (Képarchívum) Ismét itt a Tücsök Somotja. Az új tanévben ismét változatos tartalommal jelent meg a Tücsök. Színes, vidám, hasznos és szórakoztató gyer­mekmagazin, tele új ötletekkel, megújult rovatokkal. A tarta­lomból: Iskolák, képek; Földönfutók, légigérők (madarak és más állatok); Tájak, emberek (ázsiai kalandtúra); versek, magyar legendák, régi gyermekjátékok, mondókatár, angol nyelvlecke, szlovák játék, anyanyelvi feladványok, matema­tikai és logikai agytekergetők, színezők, kézimunkák, foglal­koztató, mesék, népmesék, új sorozatok és sok-sok rajz, il­lusztráció... érdemes megrendelni, megvenni, olvasgatni. A Tücsökről bővebb tájékoztatást a Facebookon is találnak, (rv) PENGE A szépség vonala „Úgy játszotta a Chopin Scherzo No. 2-t, mint ahogy egy futár indítja be a motorbiciklit” - jellemzi a csehszlovák Nina Hogyishív- jákova koncertjét Alan Hol­linghurst. Máskor épphogy egy parkban lebonyolított ak­tust ír le a zenei metaforák plasztikusságával: „Egyszer­re magas és mély, feneketlen pizzicato, a legsötétebb rezes csapás, és fölötte a vonósok hajmeresztő ragyogása. (...) , 'JM Csehy Zoltán kritikai rovata Az a szörnyű gondolata tá­madt, hogy ha létezik ez az akkord, akkor valószínűleg Richard Strauss írta, hogy va­lami baltás gyilkosságot vagy lefejezést illusztráljon”. A szi­porkázó zeneiség Holling- hurst nyelvezetét és regény­struktúráját is áthatja. A Thatcher-korszak Nagy Bri­tanniájának szatírájaként is olvasható regény egy feltö­rekvő macsó képviselő család­jába kerülő fiú, asokrétű más­ságot megtestesítő, friss ox­fordi diplomás, sodródó „kalandor” Nick Guest sorsát mondja el. Azt a folyamatot, mely a sajtó hathatós segítsé­gével teszi tönkre egy család látszatidillj ét, illetve robbant­ja fel Nick idilli álomvilágát, mely a felső tízezerhez köti. A közegében lényegében fel sem tűnő, észrevétlen alak a regény egy dramaturgiai pontján kulcspozícióba jut: a sodródó Nick és a maszkos já­tékaiba belepusztuló Warn egyaránt tragikus hősökké válnak, egy beteges norma- rendszer áldozataivá, az ön­maguk által kreált képmuta­tás összeomlása elkerülhetet­len. Az AIDS árnyéka, a politi­kai helyezkedés csendes háttérmunkája, az elhallgatás poétikája mintha csak fokoz­ná a szereplők verbális kép- mutatásigényét és sznobiz­musát: Hollinghurst az angol társasági stílus mágusa. Káp­rázatos finomságokat lát meg a legsemmitmondóbb kom­munikációban is, humora pe­dig átsüt a legkomolyabb ol­dalakon is: e humor sajátos­sága pedig abban rejlik, hogy nem tűr kommentárt, és nem válik gúnnyá, hanem egysze­rűen jelen van. Olykor Oscar Wilde szellemessége ez, de aforisztikus póz nélkül. A felső tízezer világában kevés az al­ternatíva: az önmegvalósítás lehetősége olykor ideig-óráig épp a Nick-féle külsősök kive- séző megfigyelésében rejlik. Hollinghurst végtelen termé­szetességgel ír szexről, drog­ról, taburól, politikáról, ha­talmi ambícióiról, zenéről, szenvedésről. És áttételesen magáról az irodalomról: Nick ugyanis irodalomból készül doktorálni. Jane Austen, Wil­de, Conrad világa átszövi a tel­jes művet. Nick csak és kizáró­lag esztétikai alapon hajlandó szemlélni a létezést magát, be­leértve önnön szexualitását is: s így az erkölcs is az esztétiká­nak rendelődik alá, a tragédia pedig az iróniának. Ezt az ér­zékenységet nevezi Susan Sontag campnek. Holling- hurst helyenként mintha Rorty liberális ironikus embe­rének koncepcióját is felhasz­nálná hol pozitív értelemben, hol pedig oppozíciós bázis­ALAN HOLLINGHURST ként. A társadalmi nem és a biológiai nem konfliktusa ugyancsak releváns terepet kínál az értelmezéshez. Ami a látásmódot illeti, itt nincsenek radikálisan új vagy posztmodem elbeszélői fogá­sok: az író nem mutatványos többé, hanem aprólékos, az arányokra ügyelő szerző, affé­le szavakkal dolgozó kompo­nista. A szépség vonala nem pusztán egy esztétikai har­móniát jelző aránymeghatá­rozás vagy egy ellenőrizhetet­lenül asszociatív, kompenzá­ciós folyamatokat beindító narkócsík, hanem maga az el­beszélés füzére. A könyvet a kortárs brit irodalom megke- rülheteden alkotásának tart- ják-méltán. (Alan Hollinghurst: A szép­ségvonala, ford. BertaÁdám, Budapest, Scolar, 2011.) Értékelés: HMMHH

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom