Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-04 / 204. szám, kedd
10 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 4. www.ujszo.com Az EU-ökocímke 2012. július 1-jétől kötelező A túl korai vetés erőteljesebb őszi fejlődést eredményez, ami csökkentheti a búza áttelelési esélyeit Lejárt az átmeneti időszak EU-1SMERTETŐ I Lejárt a bioélelmiszer-ága- zat számára az új európai uniós címkézési szabályoknak való megfelelés érdekében biztosított kétéves átmeneti időszak. 2012. július 1-jétől az uniós ökocímkét kötelező megjeleníteni minden olyan előre csomagolt bioélelmiszeren, amelyet az EU valamely tagállamában állítottak elő, és megfelel a szükséges előírásoknak. Az uniós lógó használata továbbra sem kötelező a nem csomagolt, valamint az importált biotermékek esetében. A csomagoláson az uniós lógó mellett egyéb, magán-, regionális vagy nemzeti lógókat is el lehet elhelyezni. Az „eurolevélnek” nevezett uniós ökocímkét 2010. július 1-jén vezették be. Annak érdekében azonban, hogy a gazdasági szereplők könnyebben alkalmazkodjanak az új szabályokhoz, valamint a már meglévő csomagolóanyagok elpazarolásának megakadályozása céljából kétéves átmeneti időszak került bevezetésre, mielőtt az eurólevél feltüntetése minden termék esetében kötelezővé vált. A lógóval azonos mezőben fel kell tüntetni az ellenőrző szerv vagy hatóság kódszámát és a termék összetevőiként szolgáló mezőgazdasági nyersanyagok termelési helyét is. A biotermékek fogyasztása az utóbbi években folyamatos emelkedett az unióban, és jelenleg az EU piacának nagyjából 2%-át teszi ki. A termelés szintén jelentősen nőtt az utóbbi tíz évben - az unió mezőgazdasági területeinek hozzávetőleg 5%-a, és mezőgazdasági üzemeinek 2%-a (több mint 200 000 mezőgazdasági üzem) rendelkezik ökológiai tanúsítvánnyal. Politikai téren ebben az évben megegyezés született az ökológiai borokra vonatkozó uniós szabályozásról is, amely augusztus 1-jén lépett hatályba. Ezenkívül az unió februárban a biotermékekre vonatkozó egyenértékűségi megállapodást írt alá az USA-val, aminek köszönhetően csökkenni fognak az EU, valamint az USA területén működő biotermelők adminisztratív terhei (eu-info) A szegényebb talajokon is kielégítő termést ad A rozs jól bírja a hideget TÁJÉKOZTATÓ A gabonafélék közül a rozs búja a legjobban a téli hideget és a fagyot. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlat növénye, de jól tűri a szárazságot is. A rozs tulajdonságaiban és alaktanilag is hasonló a többi gabonaféléhez, főleg a búzához. Hosszú szár, fejlettebb gyökérzet, erősebb bokrosodási képesség jellemzi. A szemtermésből készült rozsliszt vízzel kimosható síkért nem tartalmaz, de lizintartalma nagyobb, műit a búzáé. A gyengébb adottságú talajokhoz jobban alkalmazkodik, mint a búza. Előnye, hogy a tápanyagokban szegényebb talajokon is kielégítő termést ad. Műiden talajon megterem, ahol nincs pangó nedvesség. A gabonafélék közül a rozs a legkevésbé igényes az elővete- ményekre. A növényi sorrendben önmaga, vagy más gabona után is vethető. Ennek az az oka, hogy gyorsan fejlődik, és a gyomokat elnyomja. Ezenkívül a betegségekre és a kártevőkre sem érzékeny. A rozst korán kell vetni, ezért azok a jó előveteményei, amelyek korán lekerülnek. Jobb talajokon az alkalmas elővete- mények azonosak a búzáéval. Homoktalajokon a csillagfürt, az őszi és tavaszi keveréktakarmányok, a fővetésű csalamádé és a korán lekerülő kapások a legkedvezőbbek. A rozsnak egyébkén még a tél beálltáig el kell bokrosodnia, mert tavasszal már nem bokroso- dik. A hosszú és csapadékos enyhe ősz kedvez a kezdeti fejlődésének. Tavasszal alacsony a hőigénye, korán fejlődésnek indul és szárba szökken. De később, főleg a virágzáskor, már érzékeny a hideg időjárásra. A rozs talajának előkészítése a kötött talajokon megegyezik a búza talaj-előkészítésével, de mivel sekélyebben és korábban vetik, ezért még fokozottabban kell törekedni az ülepedett magágybiztosítására. Homoktalajokon - főleg a futóhomokon - nem végeznek tarlóhántást, hanem közvedenül a vetés előtt végzik el a vetőszántást, amelyet gyűrűshengerrel tömörítenék. Lazább homokon a tömörítést, zárást tüskeboronával vagy fogassal végzik. Ha a terület kigyomosodik, akkor tárcsázásra, hengerezésre vagy fogasolásra van szükség. A magágyat a homoktalajon a művelhe- tőségtől függően kombinátorral vagy ásóboronával készítik el. A rozsnál fontos a korai vetés. Az optimális vetésidő gyengébb talajokon szeptember első fele, jobb talajokon pedig szeptember második fele. A rozs vetését szeptember végéig lehetőleg be kell fejezni. Ha nem vetjük el a számára kedvező vetésidőben, akkor nem bokrosodik el kellően, és tavasszal a korai szárbaindulás miatt ritka lesz a növényállomány. Nem szabad mélyre vetni, kötött talajokon 2-3 cm, laza talajokon 3-5 cm a legkedvezőbb vetésmélység. A mélyebb vetés késlelteti a kelést és a bokroso- dást. A rozs jobban bokrosodik, mint a búza, ezért kevesebb vetőmagra van szükség belőle. Folyóméterenként 50-60 szem, vagyis hektáronként 4-5 millió csíra az optimális mennyiség. Ez kiváló minőségű vetőmag esetén 130-150 kg/ha vetőmagnak felel meg. (haszonagrár) Nem igényli a mély talajmunkát A búza jó minőségű, beérett és kellően ülepedett magágyat igényel (Képarchívum) A búza ajánlott vetési ideje október. Konkrét esetben azonban figyelembe kell venni az adott fajtát és a termőhelyet is. ISMERTETŐ A túl korai vetés erőteljesebb őszi fejlődést eredményez, ami csökkentheti a búza áttelelési esélyeit. A megkésett vetéssel viszont nem lesz elég fejlett (4-5 leveles állapot) az átteleléshez. A búza vetésmélysége 4-6 centiméter, kötöttebb talajokon 4-5 centiméter, lazább talajokon 5-6 centiméter. Meleg, száraz ősz esetén a kiszáradás veszélye miatt kissé mélyebbre, nedves, hűvös őszön pedig sekélyebbre érdemes vetni, így a bokrosodási csomó az optimális 4 centiméter körüli mélységben alakul ki. A sikeres termesztés feltétele az ép, csírázóképes, tiszta, fajtaazonos és megfelelően csávázott vetőmag vetése. Mivel a vetőmag minősége szaporulati fokonként egyre csökken (a másodfok az első fok 97 százaléka, míg a harmadfok már csak 92 százaléka), célszerű két-három évenként a magkészletet felújítani. Az optimális állománysűrűséget az adott fajta bokrosodó képessége mellett a vetőmag mennyisége határozza meg. Általában hektáronként 5-5,5 millió csírát vetnek, ez az adott fajta ezerszemtömegétől függően 200-260 kg/ha vetőmagnak felel meg. A vetőmag mennyiségét még befolyásolja a vetés ideje és a magágy minősége is. Ha a vetés megkésett, vagy rögös, száraz a magágy, akkor hozzávetőlegesen 10 százalék ráadással ajánlott számolni. Az elvetett gabona sortávolsága vetőgéptől függően 10- 15,2 centiméter. A direktvetési technológia - gazdaságossági és talajvédelmi okokból is - egyre népszerűbb. Ilyenkor talaj-előkészítés nélkül, közvetlenül a tarlóba kerül a mag. A búza elég érzékeny az elő- veteményekre, mivel azok eltérő módon szárítják ki a talajt, és lekerülési idejük is különböző. Ideális esetben az előző növény betakarítása és a búza vetése között legalább egy hónap áll rendelkezésre a talaj-előkészítésre. A vetésszerkezetben meglehetősen gyakori, hogy a kukorica és a búza egymást követi. Ilyen esetekben korai érésű, szep-tember végéig beérő, biztonsággal betakarítható kukorica-hibrideket érdemes vetni. így a kukorica megfelelő ápolás és trágyázás esetén akár jó előveteménye is lehet a búzának. A búza monokultúrában való termesztése terméscsökkenést eredményez. A nagyüzemek esetében nagy vetésterületi aránya miatt viszont elkerülhetetlen önmaga utáni vetése, így a káros hatásokat agrotechnikával, ezen belül a vízmegőrzést elősegítő talajműveléssel, fajtaváltással és megfelelő tápanyag-utánpótlással enyhíthetjük. Talajfertőtlenítéssel és harmonikus tápanyagellátással kalászos elővetemény után is érhetünk el nagy termést. A búza nem igényli a mély talajmunkát, viszont annál inkább fontos, hogy jó minőségű, beérett és kellően ülepedett magágyat készítsünk. Ellenkező esetben az üreges, rögös magágyban hiányos lesz a kelés, ritkább a vetés, és egy keményebb tél folyamán nagyobb lehet a kipusztulás aránya is. A talajelőkészítés során minden egyes művelettel elő kell segítenünk a csapadékvíz talajba történő befogadását és megőrzését. For- gatásos talajművelést főként a későn lekerülő, nagy tömegű szármaradványt visszahagyó növényi kultúrák (például kukorica), illetve évelő pillangósok feltörése esetén érdemes alkalmazni. Egyre inkább teret hódít a forgatás nélküli talajelőkészítés. Gazdaságossága mellett a talajok vízkészletének megőrzésében is jelentős szerepe van. 10-15 centiméter mélységű tárcsázással megfelelő talaj készíthető a búzának. Terjedőben vannak a különböző kombinált talajművelő eszközök, mulcslazítók, kulti- vátorok is, melyek mulcsképzé- sükkel nagyban segítik a talaj- és erózióvédelmi törekvéseket. Az utolsó magágykészítési műveletet közvetlenül a vetés előtt végzik magágykészítő kombinátorral, 8-9 centiméter mélységben. Vagyis a magágy mélységének 3-4 centiméterrel a vetés mélysége alatt kell lennie. (búzalap) A nitrogén adagját megosztva, az elsőt ősszel, magágykészítéskor, másodikat kora tavasszal juttatjuk ki Legérzékenyebben reagál a nitrogénellátásra ÖSSZEFOGLALÓ Térségünkben a búzatermesztés az egyik meghatározó eleme a mezőgazdasági termelésnek. Az ország déli termőterületeinek környezeti adottságai kedvezőnek mondhatók a növény termesztéséhez. Termését több tényező és technológiai elem is befolyásolja. A környezeti tényezők közül a búza át- telelésére hatással van a száraz ősz, a hiányos kelés, a hótakaró nélküli részlegesen átfagyott talaj és a tavaszi felfagyások. Tápanyagellátása speciális, mivel ősszel vetik és a következő év nyarának első felében takarítják be, így a növény vegetációs időszaka két szakaszra oszlik. Az őszi búza igényes növény, megköveteli és meghálálja a jó, harmonikus tápanyag-ellátottságot. 1 tonna búza szemtermés és a hozzá tartozó szár- és gyökértömeg 25-30 kg N, 12-14 kg P205 és 18-23 kg KO hatóanyagot igényel. A búza átlagos tápanyagigénye egy 5 t/ha-os termésmennyiség eléréséhez 136 kg N, 68 kg P205 és 100 kg K20 hatóanyag. Az intenzív termesztés következtében a talajvizsgálatok egyik tapasztalata, hogy a gabonacentrikus vetésszerkezet, valamint az egyoldalú nitrogéntrágyázás hibájából adódóan a szántóterületeink foszforellátottsága nagyon leromlott. A harmonikus foszforellátottság kedvező hatással van az őszi búza szemtermésének mennyiségére, minőségére. Az őszi búza jól hasznosítja a talaj káliumkészletét is, a kálium mennyiségét a hosszú vegetációs idő alatt veszi fel. Talajvizsgálatok ismeretében megállapítható, hogy legalább közepes káliumellátottságú középkötött, kötött talajokon akár közveden káliumtrágyázás nélkül is termeszthető. A kalászos gabonák közül az őszi búza reagál a legérzékenyebben a nitrogénellátásra. A tél beálltáig megfelelő erősségű zöldtömeget kell előállítani a növénynek, ezért a nitrogénigényt már ebben az időszakban ki kell elégíteni. Normális körülmények között ezt az igényt a termesztésre alkalmas talajok tudják biztosítani. A talajban található felvehető nitrogénformák mennyisége, a felhasznált nitrogén hatékonysága azonban nagymértékben függ az időjárástól és a kijuttatás idejétől. A felhasznált nitrogénműtrágya mennyisége, minősége, kijuttatásának módja, ideje jelentősen meghatározza a növényállomány fejlődését, a termés meny- nyiségét, fehéije- és sikértartalmát. A nitrogén számított adagját megosztva, az első adagot ősszel, a magágykészítéskor, a második adagot kora tavasszal, a vegetáció indulásakor - ha nincs hó a területen - lehet kijuttatni. (sz) A harmonikus foszforellátottság kedvező hatással van az őszi búza szemtermésének mennyiségére, minőségére (Képarchívum)
