Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-17 / 214. szám, hétfő
www.ujszo.com UJSZO 2012. SZEPTEMBER 17. Vélemény És háttér 5 A szlovákság a nemzetállamra úgy tekint, mint egy olyan területre, amely egy nemzet tulajdona Ti, a szlovák nemzet A szlovák alkotmány pre- ambulumanemjó. 1992. szeptember 1-jeóta tudjuk. A Híd és az SaS módosító indítványa tehát nem meglepő. Mint ahogyan az sem, hogy a két párt közötti mosolyszünet (lásd görög mentőcsomag és bizalmi szavazás) éppen ebben az egy témában szűnt meg. LOVÁSZ ATTILA Igaz, a 21. században klasszikus értelemben vett értékrendi pártokról már aligha beszélhetünk, mégis mindegyik politikai erő valamihez közel áll. Deklaráltan vagy sem, mégis olvasható, tehát az, hogy az SaS meg a Híd liberális vagy legalábbis liberális értékeket valló párt, akár evidenciának is tekinthető. így hát akár azt is kijelenthetjük, e két párt gyárilag olyan, hogy a nemzetállami értékeket megfogalmazó preambulumot kirekesztőnek, ebből következően a 21. századra elavultnak tartja. Nem véletlen, hogy a szlovák alaptörvény preambuluma a „My, národ slovenský” kifejezéssel kezdődik. Szlovákia a balkáni háborúk centrifugális mozgásai idején Európa egyik utolsó nemzetállamaként alakult. Közel kétszáz évvel azután, hogy a nemzetállami eszme egyáltalán megfogalmazódott, s azután, hogy a nemzetállami Európa véres háborúk sorát élte meg, éppen nemzeti államai léte miatt. Az „alapító atyák” - bár ma már tudjuk, hogy elsősorban hatalmi és gazdasági okok miatt - nagyon ügyesen hitették el a szlováksággal 1992-ben, hogy megérett az idő arra, hogy a szlovákok a nemzeti felszabadító igyekezeteik eredményeképp kapjanak egy nemzetállamot. A baj csak az, hogy történt mindez abban az Európában, ahol a nemzetállamok már leszálló ágban voltak, s bár az európai országok nagyon is nemzetállamok, a nemzet kategóriáját már évtizedek óta teljesen eltérő módon fogalmazzák meg. Történelmi és politológiai diskurzus helyett fogadjuk most el a zsurnalisztika egyszerűsítésre való törekvését, és nem axiómaként, de mégis vegyük észre: a szlovákság a nemzetállamra máig úgy tekint, mint egy olyan területre, amely egy (hangsúlyozzuk: egy!) nemzet tulajdona. E leegyszerűsítő, de talán mégsem hazug megállapítás után feltehetően érthető, miért van baja a preambulummal a) a nem szlovákoknak, b) a liberálisan gondolkodóknak. S az is érthető, hogy a liberalizmussal és „nem Minél több szó esik az alkotmányról folyó vitában a Szlovákiában élő nem szlovákokról, annál jobb. szlováksággal” egyáltalán nem vádolható smeres Miroslav Číž miért gondolja, hogyapreambu- lumúgyjó, ahogy van. Minden parlamenti politikai erő tartogat valamit a tarsolyában az alaptörvény módosítására. Kérdés, melyik, nem a Smer által beterjesztett javaslat ér majd valamit a tárgyalásokon. Feltételezhetjük, hogy a preambulum megváltoztatása csak akkor jöhetne számításba, ha a Smer valamilyen csoda folytán egy liberálisabb alaptörvénnyel tudna azonosulni. Akkor meg mire jó az egész? - kérdezhetné az egyszeri választó. Semmi másra, csak arra, hogy minden egyes jogalkotói fázisban, minden egyes alaptörvény-módosításnál, minden egyes alaptörvényhez visszavezethető problémánál figyelmeztetni kell: Szlovákia nem egynyelvű nemzetállam, a nem szlovákok erőszakos eltávolítása nélkül nem is lesz az. Ebből következően szépen lassan el kell majd fogadni, hogy egy országot annak minden polgára építi, eltartja, felvirágoztatja vagy romba dönti, szereti vagy csak elviseli, éppen ezért egyik polgárjogállását sem fogalmazhatja meg az alaptörvény prioritásként, a másik polgárt háttérbe szorítva. Úgyhogy a Híd és az SaS csak tartsa melegen a témát és tárgyaljon róla, minél több szó esik ugyanis egy alkotmányról folyó vitában a Szlovákiában élő nem szlovákokról, annál jobb. Egyelőre.- Szerződtem egy cseh utazási irodával. Holnap hoznak húsz autóbusz szeszturistát. (Peter Gossányi karikatúrája) Az Egyesült Államok és az egész Nyugat egy változó arab világgal áll szemben Az amerikaiak népszerűek az új Líbiában - írta korábban a meggyilkolt nagykövet MTl-FIGYELŐ Az Észak-Afrikán végigsöprő arab tavasz nyomán több országban meggyengült az állam- hatalom, ami megnövelte a radikális mozgalmak mozgásterét - mutatott rá a Financial Times a bengázi amerikai konzulátus elleni támadást értékelő írásában. Az autokrata rezsimeket megdöntő tunéziai, egyiptomi, líbiai felkelések láttán Nyugaton sokan hajlamosak voltak azt hinni, hogy ezzel egy csapásra megnyílik az út a parlamenti demokrácia, a toleráns társadalom kiépítése felé. Közéjük tartozott Christopher Stevens diplomata, akit ez év elején nevezett ki Barack Obama elnök az Egyesült Államok líbiai nagykövetévé. Stevens - aki beszélt arabul - két hónappal ezelőtt barátainak írt levelében lelkesen számolt be az „új Líbiában uralkodó légkörről”. „Az emberek gyakrabban mosolyognak, és sokkal nyitottabbak a külföldiekkel szemben. Az amerikaiak, franciák, britek szokatlan népszerűségnek örvendenek. Reméljük, hogy ez tartós lesz” - állt a levélben. Ezt a reményt egy csapásra szertefoszlana a bengázi amerikai konzulátus elleni támadás. Az épületet megrohamozó feldühödött tömeg felgyújtotta az épületet, és a tűzben életét vesztette Stevens és három másik amerikai. A támadók több líbiai őrt lelőttek. Az Egyesült Államok és az egész Nyugat egy változó arab világgal áll szemben. A múlt évben végbement forradalmak nyomán mind Egyiptomban, mind Líbiában alaposan meggyengült az állam, ami megnövelte a radikális csoportok mozgásterét. A Financial Times által idézett elemzők szerint üyen instabil biztonsági helyzetben a fősodorhoz tartozó iszlamista mozgalmaknak kötelességük volna féken tartani a radikálisokat, továbbá biztosítani, hogy az állam betölthesse a belbiztonság szavatolásában reá háruló szerepet. ,A líbiaiak játszmájának az volt a tétje, hogy politikailag hozzák rendbe országukat, még mielőtt a biztonsági környezet túl veszélyessé válna. Nos, a kormány elvesztette ezt a játszmát. Hagyta olyannyira elmérgesedni a helyzetet, hogy életét vesztette annak az államnak a nagykövetre, amelyik segített Líbiának a brutális Kadhafi-re- zsim megdöntésében” - értékelte a helyzetet Geoff Porter, a North Africa Risk Consult kockázatelemző csoportvezetője. KOMMENTAR A munkanélküliség törvénykönyve MOLNÁR NORBERT Mire való a munka törvénykönyve? Kinek találták ki? Mit kellene szabályoznia? Milyen a jó munkatörvénykönyv? Mindezen kérdésekre a jó, nemszűklátókörű politikusnak tudnia kellene a választ. Ajó és nem szűk látókörű nem feltétlenül ugyanaz. Ajó politikus általában megnyeri a választást, s képes elvtelen, saját maga pillanatnyi érdekeit a köz érdekei fölé helyezni. Olyan érdek- szövetségeket köt, amelyekhozzásegítika győzelemhez, még akkor is, ha ez a szövetség a győzelem éjszakájától már csak keseríti az életét. Ezért nem feltétlenül szűklátókörű, de úgy kell viselkednie. Szlovákia ma a versenyképesség, a munkanélküliség, a munkahelyteremtés terén alaposan lemaradt a régió és az unió többi államától. Mindez nem feltétlenül csak a baloldali Fico-kor- mány számlájára írható, hanem a korábbi, sokpárti jobboldaliéra is, amely megosztottsága miatt nem tette mega reformlépéseket, inkább csak bénázott. Ezért az ország ma stagnál a munkahelyteremtésben. Ebben a helyzetben minden normális és nem szűk látókörű hatalom olyan intézkedéseket hoz, hogy segítse a munkaerőpiac felpörgetését, vagyis stimulálja és támogassa azokat a vállalkozókat és vállalatokat, akik képesek új munkahelyeket teremteni, hogy a nép tudjon dolgozni. Vagy legalábbis nem hoz a kormány olyan intézkedéseket, hogy a munkaadóknak elbocsátásokhoz kelljen folyamodniuk, mert nem bírjákkifűteni az állam által kiállított egyre magasabb számlákat. Ezért a kormányzat jobb, rugalmasabb munkatörvénykönyvet fogalmaz meg, vagy nem nyúl hozzá ajelenlegi- hez, vagyis nem rontja tovább az amúgy is ócska helyzetet. Minden normális országban ez így működne, de nálunk nem. Mert a kormány vagy szűk látókörű, vagy olyan egyezséget kö- tött a világ legszűklátókörűbbérdekszövetségével, a szakszervezetekkel, hogy most kénytelen padlóra küldeni Szlovákiát. Nem tudom, melyikajobb alternatíva. Abban a helyzetben, amikor nincsenek munkahelyek, nincsenek beruházások, tombol a válság, nincs pénz semmire, nem lehet elfogadni olyan munkatörvénykönyvet, amely tovább sarcolja a cégeket, megnöveli a szakszervezetek hatalmát, és elveszi a munkahelyteremtéstől a vállalatokkedvét. Az állam nemfogmunkahelyeketteremteni, mert nem tud, sőt, szűkítia bürokratikus rendszert, egyébkénthelyesen. Az állam-a szociálisvédőháló kiszélesítésejegyében-mostmégisarrakény- szeríti a cégeket, hogy elbocsátásokba fogjanak. Mert ne legyünk naivak, ezlesz. így aFico-kormánymajdelbüszkélked- het azzal, hogy az elmúlt 15 évben soha nem volt ekkora munkanélküliség az országban, és soha nem ment üyen rosszul a szekér. Csakmert egy éve jóljött a szakszervezetek ölelése. Halálos ölelése. Most válaszoljuk meg az írás elején feltett kérdéseket. A munka törvénykönyve arra van, hogy szabályozza a munkapiacot. Ne kösse gúzsba a munkaadót, de ne engedjen packázni a munkavállalóval sem. Nem a kormánynak, hanem a munkapiac igényeinek kedvez. A munkahelyteremtést ösztönzi, és nem az elbocsátásokat vagy a lustaságot. Ennek fényében kijelenthetjük, kevés ilyen munkaadó- és munkavállaló-ellenes, a munkapiacot tönkretevő, de legalább a társadalmi haladás legnagyobb kerékkötőjének, a szakszervezetnek tetsző munkatörvénykönyv született az elmúlt évtizedben a szabad országokban. TALLÓZÓ 200 félmeztelen fénykép Több száz fotó készülhetett a félmeztelenül napozó Katalin hercegnőről, a brit trón várományosa, Vilmos herceg feleségéről. A képeket egy lesi- puskás fotós teleobjektíwel, legalább egy kilométerről készítette, és a héten valószínűleg további felvételek jelennek meg. Az elmosódott, de felismerhető képek közül a Closer francia bulvármagazin közölt többet pénteken. A The Sunday Times brit lap értesülése szerint azonban több mint kétszáz felvétel készült, és az olasz Chi magazin ötve- net közölni akar egy 26 oldalas különkiadásban. Londoni értesülések szerint a Closer és a Chi Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök média- birodalmához tartozik. A brit sajtó jórészt szolidáris a hercegi párral, egyetlen brit újság sem közölte a felvételeket - pedig több bulvárlapnak is felajánlották. Viszont megjelentek olyan írások, amelyek bírálják Katalint elővigyázatlanságáért. A királyi házra specializálódott Majesty magazin főszerkesztője, Ingrid Seward azt a kérdést tette fel, hogy Katalin „miképp lehetett ennyire bolond”. (MTI)
