Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)

2012-09-08 / 208. szám, szombat

20 Szalon UJSZO 2012. SZEPTEMBER 8. www.ujszo.com 1 KORONG - 1 KÖNYV Rokonszelekció, avagy „A halottak nem szarnak” H. NAGY PÉTER Rendkívül hosszan lehetne fejtegetni, hogy George R. R. Martin A tűz és jég dala című bri­liáns fantasyciklusa miért lett napjaink egyik legkedveltebb megatörténete, de másról fogok beszélni. A Martin által hétköte­tesre tervezett sorozat első része - és egyben az HBO filmsoroza­tának tízrészes első évada -, a Trónok harca cselekményének egyik központi eleme ugyanis alkalmas arra, hogy - ter­mészetesen értelmezett formá­ban - tudományos kérdések tár­gyalásának kiindulópontja le­gyen. Ez a komponens az örök­lődés jelensége. Pontosabban annak egy olyan válfaja, melyet nepotizmusnak neveznek. Kezdjük egy kicsit messzebb­ről, hogy tágabb horizontból te­kinthessünk a problémára. A 20. század egyik legnagyobb hatású biológusa, William Do­nald Hamilton viselkedésgene­tikus a nemi szelekciót és az ön­zetlen segítségnyújtás jelensé­gét vizsgálta a társas rovarok esetében. Hamilton arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy ezek a lények (pl. a hangyák) nem a közösség javára cselekszenek, hanem éppen ellenkezőleg: a saját génkészletük megszilárdí­tása és rokonaiknak való to­vábbadása vezérli őket. Vagyis az evolúció hajtómotorja a ro­konszelekció. Ha összevetjük ezt a viselke­dési formát az emberi társa­dalmakkal, számos hasonlóság­ra és különbségre bukkanha­tunk. Egyrészt a nepotizmus - a rokonok előnyben részesítése a közösség más tagjaival szem­ben - aligha kerülhető meg a történelem tanulmányozása­kor; másrészt ez a magatartás szinte mindig, minden társada­lomban egyenlő a korrupcióval. Rengeteg példa támasztja alá, hogy az emberek lokális szinten kedveznek ugyan a rokonaik­nak, de közösségi szinten nem. „Vagyis az emberi társadalom - ahogy Matt Ridley Az erény ere­dete című kitűnő könyvében megfogalmazza - minden, csak nem egyetlen, nagy család. [...] Az emberi társadalmakban a nepotista klikkek igen rossz­hírnek: legjobb példa erre a maffia.” (50.) Ha ennek fényében vetünk egy pillantást a Trónok harcá­ra, a párhuzam rendkívül szembeötlővé válik. A Hét Ki­rályság nagy hatalmú családjai vívják küzdelmüket a Vastrón megszerzéséért, miközben az egyik nepotista klikk (a király­né családja, a Lannister-ház) mindent elkövet, hogy pozíci­óban maradjon. A történet ele­jén a király Segítője, Jón Arryn azért halt meg, mert rábukkant egy adatra (a hajszín öröklődé­se kapcsán), amely arra utalt, hogy a királyi pár gyermekei­nek valószínűleg nem a király a természetes apjuk. Utódja, Ed- dard Stark (Sean Bean) rész­ben ugyanezért lesz a Lanniste- rek áldozata, míg egyik fia, Bran szemtanúja is lesz a ki­rályné és ikerpárja vad szeret­kezésének. Ezzel megjelenik tehát a Trónok harcában a ne­potizmus egyik szükségszerű eleme, a beltenyészet. A vérfertőző viszonyt folyta­tó királyné, Cersei (Lena Hea- dey) klasszikus példája az önérdekű motivációnak. Nem csak rokonszelekciót működ­tet, de a politikai szálak kézben tartása érdekében idegenek­nek is a bájaival fizet. Vagyis olyan kurvoid stratégia meg­testesítője, melynek lényege, hogy a családi akarat folyto­nosságát egyengető erőket is a központi hatalom közelébe en­gedi. Ridley kifejezésével élve, „a viszonzás [azonban] más va­lutában, szex formájában tör­ténik.” (115.) Ezen túl Cersei viszont úgy viselkedik, mint egy hangyaboly királynője. Az imént vázolt nepotista cse­lekvésmintázatnak van persze egy remek ellenpólusa a Martin­Tyrion Lannister (Peter Dinklage) műben: az Éjjeli Őrség. AHét Ki­rályság észald határvidékét egy óriási Fal védi a betolakodóktól. Az itt szolgálatot teljesítő fekete ruhások olyan önkéntesek vagy elítéltek, akik cölibátusban él­nek, s hű katonaként őrzik azt a birodalmat, melynek törvényeit megszegték. Közéjük tartozik Eddard Stark fattya, Havas Jón (Kit Harington) is, aki a nélkü­lözhetetlen számkivetettek kö­zött fut be karriert. Az Éjjeli Őr­ség a nepotista logikát felfüg­gesztve működik, s azt bizonyít­ja, hogy „a társadalmi nyereség [valójában] az egyéni bűnökből származik”. (55.) Ha az eddigiekből az derült volna ki, hogy Martin világa fe­kete-fehér logikát visz színre, bizony nagyot tévednénk. Fi­gyeljünk fel rá, hogy az önzést korlátozza a társadalmi érde­kek távlata, az altruizmus mö­gött pedig - a la Hamilton - va­lójában tetten érhető az ego­izmus. Egy ilyen jellegű alak­zatnak „a színtiszta” esszenciá­ját nyújtja az egész ciklus talán legizgalmasabb karaktere, Ty- rion Lannister. Ő az a figura, MATT RIDLEY AZ ERENY EREDETE AZ EMBERI ÖSZTÖNÖK ES A TÁRSADALMI EGYÜTTMŰKÖDÉS XKAÍÍrMIA! KIADÓ akiért biztosan érdemes elol­vasni a több ezer oldalas re­gényciklust, akiért érdemes megnézni az ötkorongos film­sorozatot (az egészen kiváló Peter Dinklage alakítja ugyan­is), és őt érdemes szem előtt tartanunk olykor, amikor Rid­ley az erényről szóló tudomá­nyos ismeretterjesztő remekét lapozgatjuk. Szóval Tyrion megér még egy bekezdést. Bármit is mon­danánk róla, annak az ellenke­zője is igaz lenne. Tyriont nem lehet rögzíteni. Testileg törpe, de szellemileg óriás stb. - mi­csoda közhelyek. Nézzünk in­kább egy-két konkrét példát ró­la. A Trónok harca elején - két szajha és két pohár bor (csakis vörös) között - Tyrion úgy nyi­latkozik, hogy jó volna lepisál- ni egyszer a Falról; aztán azt mondja, hogy úgy szeretne meghalni, hogy egy szűzlány szájában van a farka. Sorolhat­nánk az aranyköpéseit... De ő áz a figura, aki kapcsán érde­mes kicsit előrefutnunk. Tyrion ugyanis majd a széria valame­lyik következő évadában be­tesz a nepotizmusnak, hasba lövi a vécén trónoló nagy ha­talmú atyját, a prosti királynő védelmezőjét, a beltenyészet­ből származó kiskirály Segítő­jét, a Lannister-ház fejét (Char­les Dance). Ezzel egy szép alle­góriát nyit fel, hiszen a vérfür­dőként aposztrofálható Hét Ki­rályságot meglehetősen ironi­kus keretbe ágyazza az „altesti hagyaték” berekesztésének hangsúlyozásával. A törpe tehát - miközben sokkolja társadalmi tudatunkat - újabb és újabb csavarral for­gatja fel a motivációs és az eti­kai képleteket, hiszen ahogy majd a széria ötödik, Sárká­nyok tánca című kötetében megfogalmazza: „Még egy ro­kongyilkos sem akarja megölni az összes rokonát”. Innen nézve még azon sem lepődnénk meg, ha majd úgy nyilatkoznának egyszer erről a törpéről, hogy nem valamely félszerzet, ha­nem ő az, akiért a fantasyt kita­lálták. A HÉT SZALON-HÍREI Kétesélyes történet Bodor Lila a Kétesélyes törté­net című képe előtt a budapesti TAT galériában, az Örmény Kul­turális Központban, ahol ked- dennyíltmegkiállítása. (MTI) Libro di memorie Olaszul is megjelent Nádas Péter Emlékiratok könyve című kötete, melyet Susan Sontag napjaink legnagyobb regényé­nek nevezett. The Body as Protest A test mint tiltakozás címmel nyílt fényképkiállítás a bécsi Albertinában. A felvételen: John Caplan: Az összefont uj­jak sorozatból. (albertina.at) István Orosz Ez a neve a világhírű magyar grafikus első szlovákiai kiállítá­sának, mely Pozsonyban nyílt s a hónap végéig látható (Satelit, Dobrovičova3.). (sdc.sk) VI. Finnugor Világkongresszus, Magyarország MAGYARORSZAG J7J AWy'-i* A siófoki VI. Finnugor Világkongresszust köszöntő bélyeget adott ki a Magyar Posta. A bélyeg tervezője Orosz István grafikusművész. (posta.hu) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom