Új Szó, 2012. szeptember (65. évfolyam, 203-225. szám)
2012-09-07 / 207. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. SZEPTEMBER 7. Vélemény És háttér 5 Ma már azt sem tűrik el, ha valaki ki meri mondani róluk az igazságot Médiaterroristák Bármily őrült diktátori hajlamokkal van is megáldva egy politikus, csak addig feszítheti a húrt, ameddig azt a lakosság hagyja, ellenkező esetben nagyon gyorsan a politikai szemétdombon, rosszabb esetben egy lámpavason végzi. MOLNÁR IVÁN Magyarország ebből a szempontból ideális hely a zsebdiktátorok számára, hiszen a lakosság nagyobbik része tétlenül nézi, egy része pedig egyenesen tapsol a demokratikus rendszer teljes leépítésének. Mindezt jól tudják a hatalmon levő politikusok is, így nem csoda, hogy azt a bizonyos húrt igyekeznek pattanásig feszíteni. Az emberek többsége az elmúlt két évben tétlenül nézte, ahogy a Fidesz teljesen letarolja a közmédiát, egyik napról a másikra utcára téve a szakma által elismert, független gondolkodású újságírókat, máshol rég leszerepelt, bakit bakira halmozó Fidesz-celebekkel töltve be az így keletkezett űrt. És aztán jöttek az első retusálások, az elhallgatások, az egetverő hazugságok és a brutális rágalmazó hadjáratok. Az ellenállás nem volt olyan nagy, mint amilyenre eredetileg számítottak, így jöhetett a független média bedarálása, a kellemetlen rádióadók ellehetetlenítése, a független újságírók nyüt lejáratása és megfélemlítése. Aki arra számít, hogy Orbán médiaterroristái számára is van határ, súlyosan téved. Ma már azt sem tűrik el, ha valaki ki meri mondani róluk az igazságot. Legújabban a Magyar Távirati Iroda az általa benyújtott bírósági keresetben nyilvános bocsánatkérésre, blogbejegy- zései eltávolítására és tízmillió forint anyagi kártérítés kifizetésére kötelezné a hvg.hu állandó bloggerét, Balavány Györgyöt. Az intézmény szerint az újságíró személyes blog- ján megjelent írása megsértette a távirati iroda „szakmai jó hírnevét”, amikor kritizálta a hírszolgáltató csatornáján és a hirado.hu-n közölt tartalmakat. Az „Elegem van a közszolgálatból” című cikkben Balavány azt írta: „a közmédia ma azt jelenti, kisfiam, hogy a pénzükből hazudnak nekünk”, illetve hogy a közszolgálati média „egyoldalú tájékoztatásért, sőt álhírek terjesztéséért” és „dühítően ostoba” tartalmak közléséért perelhető lenne a médiahatóságnál. A mai magyar igazságszolgáltatást ismerve, az MTI jó eséllyel pályázik arra, hogy megnyerje a pert, földbe döngölve az utolsó embert is, aki le merte írni a véleményét. Ezt követően a magyar köz- szolgálati média legbugyutább műsorairól, később pedig az egész Orbán-rendszerről minden magyar polgár csak pozitív hangnemben nyilatkozhat, jövőbe néző szemekkel és optimista mosollyal az arcán. Az emberek többsége ugyanakkor nem tudja, vagy már megfeledkezett arról, hogyan is kell tudatosan hazudni, hogy ne váltsák ki a rendszer haragját, így ha a Fidesz médiaterroristái tovább szeretnének lépni, itt az ideje, hogy a magyar diákok számára észak-koreai tanul- mányutakat szervezzenek. JEGYZET Nem bántott senkit LAMPL ZSUZSANNA Régi kollégám telefonált, hogy csatlakozzak a Pussy Riot védelmére induló nemzetközi kampányhoz. A társadalmat a hataloméhes kereszténység uralja, mindegy, hogy pápa vagy pátriárka, a hívők követik őket, mint a birkák, mondja. Putyin is az ő áldozatuk. Meg kell mutatni ennek az intoleráns bandának, hogy a másság nem bűn! A művésznek joga van ahhoz, hogy szabadon nyüvánítson véleményt! Ráadásul ezek nők, az egyik anya is! Hát hol itt a keresztényi szeretet? Úgy begeijed, hogy talán még mindig mondaná, ha nem szakítanám félbe azzal, hogy nem csatlakozom. Neeem? Miért???? Neki nem volt kedvem megmagyarázni, de most elmondom. Azt sem bánom, ha valaki birkának fog tartani. Láttam a Pussy Riot templomi show-műsorát. A csajok nem énekelnek rosszabbul, mint sok mai felkapott énekes. A jelmezük ízlés, stílus és műfaj dolga, engem nem zavart. De zavart a helyszín. Miért nem mentek Putyin ablaka alá, ha őt akarták kritizálni? És zavart az egzaltált, kikarikírozott térdhajtás és keresztvetés. Mert nagyon sok ember nemcsak megszokásból és birkatermészetből jár templomba, hajt térdet és vet keresztet az Isten előtt, hanem meggyőződésből, és nem tartom művészinek, sem etikusnak, sem jogszerűnek az ő meggyőződésük kicsúfolását. Persze vannak emberek, akik mindent tolerálnak, kivéve azt, amit nem, és közülük sokan épp a keresztény vallást nem tolerálják. Ugyanakkor kiállnak például amellett, hogy Pozsonyban az egyik katolikus templomot iszlám imahellyé alakítsák, mondván, az iszlámhívő polgártársaknak is joguk van imádkozni. Én ezt egy percig sem vitatom. De eszembe jut a bor- deaux-i székesegyház melletti arab piac, s az, ahogy az ottani árusok a sok koszos ládát a templom lépcsőire dobálják. El tudja valaki képzelni, hogy egy mecset kapujába szemetet hordjon? S azt, hogy mi történt volna a Pussy Riottal, ha egy mecsetbe törtek volna be? Akkor hogy is van ez a toleranciával? Az értékek védelme mely esetben minősül annak, s mely esetben intolerancia? Meddig szabad mások szabadságát csúfolva szabadon véleményt nyilvánítani? Úgy tűnik, nem mindig ugyanaz a mérce. Nagyon nem ugyanaz. Amikor megverték Hedviget, az említett kolléga a következő szavakkal fogadott. Micsoda felhajtás! A csaj összeveszik a barátjával, az jól eltángálja, aztán a csaj szégyenében, hogy ilyen vadbarommal jár, kitalál egy történetet, mi meg itt bedőlünk neki! A fejleményeket ismerjük. Igen, Hedvig sajnos nem csinált show-műsort, amit fel lehetne tenni a jútúbra. Nem húzott maszkot az arcára, egyszerűen, közönség nélkül hagyta megveretni magát. Ne is csodálkozzon hát, hogy miközben már évek óta állami szinten zaklatják őt, sem az ismerősöm, sem a diplomaták, sem a felvüágosult, toleráns nyugati és keleti közvélemény, de még Madonna sem érzi annak szükségét, hogy nyilvánosan kiálljon mellette. Pedig ő is nő, és ő is anya. És ő nem bántott senkit. KOMMENTÁR Verseny, biztonságban LOVÁSZ ATTILA Szlovákia az EU legkevésbé versenyképes államai közé került. Csak ketten vannak mögöttünk, Románia és Görögország. A hír nem kellemes, főleg mert válság van, amikor a legkevésbé sem örülhetünk annak, hogy a befektetések messzire elkerülhetik az országot. A munkaerő-piaci állapotok siralmasak, nagyon nagy a pályakezdő munkanélküliek aránya, néhány régióban pedig a munkáért kapott bér sem elegendő a felemelkedésre, demo- tiváló, s ha az ember nem munkához szokott lény, akkor még az adódó lehetőség helyett is a szociális hálót választja. E kellemetlen bevezetés után nézzük meg, hol van a hiba. Mikor jön a pénz, mikor a befektetés. Mondhatnék, a két Dzu- rinda-kormány ebben a tekintetben kimondottan sikeres volt. De! Az első Dzurinda-kormány Mečiar után érkezett, tehát jóformán a semmiből kellett kreálnia valamit. Ez nem nagy ügy, arról nem beszélve, hogy mindez egy gazdasági növekedéssel jellemezhető európai gazdasági térségben zajlott. Nem csoda, hogy rövid időn belül tátrai tigrisként emlegették a szlovák gazdaságot. Csakhogy az egészben van egy kis bökkenő: ha eddig ugyanis valaki 10 gumikalapot gyártott, és a következő évben 20 lett az eredmény, akkor 100 százalékos növekedésről beszélünk. Ha viszont valaki 100 gumikalapot gyártott, és ugyancsak tízzel emelte mega gyártást, akkor csak 10 százalékot emelkedett. Az ezredforduló látványos százalékos sikere alapvetően a startvonalnak köszönhető, nullából vagy aszimptotikusan a nullához közelítő állapotból rázta fel az országot az akkori reformfolyamat. No jó, de most, amikor pang a gazdaság, vagy legalábbis nem úgy növekedik, mint tíz éve, milyen eszközöket vethet be a kormányzat? Az adók nem nagyok, a személyi jövedelemadó konkurenciaképes, ugyanígy vagyunk a társasági adóval. Az ország a befektetési ösztönzésekkel tovább talán már nem is mehet, hiszen ha a beruházó csak az adómentesség vagy a közvetlen kormányzati támogatás miatt érkezik, akkor könnyen kitermelheti a következő évtized hatalmas munkanélküli-seregét, ha a támogatás végeztével veszi a kalapját. Szlovákia, mivel nem rendelkezik sem nagy aranytartalékokkal, sem költségvetési többlettel, egyetlen módon hívhatja ide a beruházókat. Ha nyugodt, kiszámítható ország lesz. A grafikonokkal nem lakunkjól, állítja Robert Fico, de a grafikonok sok mindent elárulnak. A befektető ugyanis pontosan számszerűsíteni képes, mekkora veszélyt rejt magában a jogi környezet állandó változása, milyen veszélyeket tartogat az esetleges komoly sikert követő különadók elszabadult rendszere (hiszen aki ma a telekomosokat adóztatja, mert sikeresek, akkor holnap a gumikalaposokkal is megteheti). Ha a számszerűsítés végeredménye a befektetőnek kedvezőtlen, köszöni szépen, megy máshová. A szlovák gazdasági siker egyik ára az is volt, hogy rettentően alacsony szinten maradt a bérezés, ami az euróövezethez csatlakozva még látványos is lett. Ez az előny nem előny többé, ellenben a kiszámítható, egyszerű adózás, a működőképes állam- és közigazgatás, a gyors ügyintézés és a biztonság olyan tényezők, amelyek eléréséhez nem kell tengernyi pénz, mégis meghozzák gyümölcsüket. A stabilitás, amelyet egyébként az a kormányzat megígért a választási kampányban, komolyan veendő. Abizton- ságérzet leglátványosabb kikezdői viszont a különadók, az államosítási vagy kisajátítási kísérletek (lásd egészségbiztosítás), a hosszú távú pénzeket hordozó nyugdíjbiztosítás körüli bizonytalanság. Csak a második helyen szerepel, de mindenképp fontos, hogy az országban tartózkodók érezzék a biztonságot, a stabilitást, ami leginkább a jogérvényesítésben és közbiztonságban mutatkozik. Mind-mind olyan feladat, ami nem pénzigényes. A kihívás hatalmas, és most nem arról van szó, hogy Robert Fico kormánya miként képes saját fényezésére használni az elvégzendőket, hanem arról, hogy az előzőekben leírtak az ország polgárai számára is jó üzenetek lennének. A versenyképességi statisztika figyelmeztető eredménye, ha semmi másra, erre min- denképpjóljött. TALLÓZÓ FÁZ A német konzervatív lap Guido Westerwelle külügyminiszter írását közli, amelyben a politikus a sajtószabadság magyarországi helyzetére is kitér. Védjük meg Európa értékeit! című írásában kifejti: a válság közepette „minden erővel oltalmazni” kell az európai értékeket, és „szükség esetén határozottan meg kell védeni” őket. „Európának ezért mechanizmusokra van szüksége a visszás helyzetek hatékony kezelésére, például amikor veszélybe kerül Magyarországon a sajtó- szabadság, vagy Romániában az igazságszolgáltatás függetlensége.” (MTI)- Putyin elhúzott a darvakkal, mi mért nem visszük Picét melegebb tájakra?
