Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-03 / 179. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 3. Sport-londoniolimpia 13 Kiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Londonból Gyurtát az utolsó métereken az vitte be a célba, hogy a családjára és testvérére gondolt (MTI-felvétel) Gyúrta Dániel arra a legbüszkébb, hogy négy éve nem kapott ki 200 mellen „Életem legjobbja volt a cél” LONDONI NAPLO Lélekben a legerősebb BŐD TITANILLA Sokféleképpen lehet olimpi­ai bajnokságot nyerni. Úgy is, hogy szinte fel sem fogja az ember, mert még csak ti­zenöt éves, mint a litván Ru­ta Meilutyte. Meg úgy is, hogy az ember megjárta előtte a poklot. Mint Gyúrta Dani. Amikor Athénben ezüstér­met nyert, ő is csak tizenöt éves volt. Akkor tőle sem várták a sikert, a semmiből tört elő, egy ország kedvence lett. Nem is tudott mit kez­deni vele. Volt két szörnyű éve, mélyre zuhant, de összekaparta magát. Pe- kingben az esélyesek között emlegették, ám még érmet sem szerzett. Hiába nyert aztán két Eb-t és két világbajnokságot, úgy érezte, nem hisznek benne. Ő viszont minden körülmé­nyek között hitt magában, az edzőjében, az elvégzett munkában. Meg abban, hogy egyszer úgyis olimpiai bajnok lesz. Egészen meglepő, milyen csendesen, minden csinnad­ratta nélkül jön el a pillanat, amire az ember évek óta vár. Nem szólalnak meg a haran­gok, nem támad fel a szél, nem torpannak meg világ­szerte a járókelők. Telnek a hónapok, hetek, napok, órák, és egyszer csak kezdő­dik az olimpiai döntő. Gyúrta Dani tizennégy éve várt erre a két percre. Ettől kegyetlen a sport: két perc alatt eldől, volt-e értelme hosszú évek munkájának. Meg persze ettől szép is. Az fog nyerni, aki mentálisan a legerősebb - mondta Gyúr­ta még a középdöntő után. S bár évekkel ezelőtt talán nem ő volt lélekben a legerő­sebb, Londonban kétség sem férhetett hozzá, mindent bírni fog. Látszott rajta, hogy olimpiai bajnok lesz. Kemény volt, el­tökélt, végtelenül tudatos. Azért jött, hogy nyerjen, és tudta, hogy csak rajta múlik, sikerül-e. Világcsúcsot úszott. Gyúrta győzelme nem egyszerűen egy újabb arany a magyar olimpiai sikerek hosszú listáján. Annak ékes bizonyítéka, hogy minden­honnan fel lehet állni - ha az emberben van elég akarat, alázat, kitartás. Ezért annyi­ra felemelő. Széles Sándor sörivásban döntött csúcsot Nagyon félt a végén Mindenki aranyat várt tőle, de nem roppant össze az elvárások súlya alatt. Gyerekkorától erre a pillanatra készült, és a legtöbbet hozta ki magá­ból. Gyúrta Dániel 2:07,28-as világcsúccsal nyerte a férfi 200 méte­res mellúszás döntőjét, ezzel ő lett a magyar csa­pat második londoni aranyérmese. A 23 éves úszó olimpiai győzelmé­nek másnapján válaszol- gatott a sajtó kérdéseire. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Hogy aludt? Sok érzés kavar­gón bennem, de hajnaltájt sikerült elaludnom. Nyertem már két­szer világbajnokságot, de ez az arany teljesen más érzéseket mozgatott meg bennem. Sokan mondták, hogy az olimpiai arany különleges, most ezt én is átélhettem. Meglepte valami a verseny során? Tudtam, hogy világcsúcs kell az aranyhoz. Én ezt egy éve megmondtam, be is jött. De azt nem gondoltam, bogy ennyire erős lesz a mezőny, Ki- tadzsimával, az angolokkal, az amerikaiakkal. Nagyon nehéz volt, szerintem mentálisan tudtam a többiek fölé kere­kedni. Mi volt a taktikája? A többiek arra számítottak, hogy a végén fogok hajrázni, és próbáltak a saját fegyve­remmel legyőzni. Sikerült őket meglepnem, az elején is erős tempót tudtam diktálni. Ez volt szerintem a siker kulcsa. Az elmúlt három évben veret­len voltam, s idén is tudtam tartani a veretlenségemet. Öt­venméteres medencében 200 mellen a pekingi olimpián ver­tek meg utoljára. Egerszegi Krisztinán és Damyi Tamáson kívül magyar úszó ezt nem na­gyon tudta megcsinálni. Erre vagyok a legbüszkébb. Hogyan látta belülről a versenyt? Nagyon nehéz volt taktikai­lag. Láttam, hogy a japánok a szélső pályákon nagyon el­kezdték. Nem tudtam, hogy meddig fogják bírni, ezért nem akartam semmit a vélet­lenre bízni, de azt is tudtam, hogy ha túl erősen kezdek, akkor a két angol rám fog jönni a végén. Nagyon nehéz volt, minden tempónál takti­kailag is kontrollálnom kellett az úszásomat, nehogy túl erős vagy túl lassú legyen. Az utol­só 30 méteren a két angolt nagyon hozta a közönség, már minden egyes tempó na­gyon fájt, de a családomra és a testvéremre gondoltam, és ez bevitt a célba. Mikor érezte, hogy megvan a győzelem? Ha már valaki az utolsó mé­tereken elhiszi, hogy megvan, akkor biztosan ki fog kapni, ezt sajnos saját tapasztalatból tu­dom. Addig küzdöttem, amíg el nem értem a falat, fel nem néztem a táblára, és láttam, hogy egyes van a nevem mel­lett. Mindenki aranyat várt ön­től. Hogyan tudta elviselni ezt a terhet? Fontos volt, hogy mit vártak el tőlem mások, de a saját elvá­rásaim voltak számomra a leg­fontosabbak. Életem legjobb ideje volt a kitűzött cél, titkon reménykedtem benne, hogy ez az aranyéremhez is elegendő lesz. Hogyan lehet arra felké­szülni, hogy 2012. augusztus 1-jén 20.30-kor megúszom életem legjobbját, ami világ­csúcs lesz? Ez nagyon összetett dolog. A felkészülésnek vannak kü­lönböző részei: alapozás, formába hozás, gyorsítás. Amikor kijöttünk Londonba, még voltak nagyon kemény edzések is, aztán fokozatosan csökkentettük a terhelést, és a döntő napjára időzítettük a csúcsformát. Friss olimpiai bajnokként is azt mondta, Kitadzsima Koszuké a világ legjobb mell­úszója. Négyszeres olimpiai bajnok, és két olimpián tudott egymás után győzni százon és kétszá­zon is. Ez szerintem óriási do­log. Nagyon sokra tartom, ezért is nagy elégtétel szá­momra, hogy le tudtam győz­ni, ráadásul egy olimpiai dön­tőben. Újdonsült olimpiai baj­nokként gondol már arra, hogy Rióban is ott akar-e lenni? Természetesen, ez nem kér­dés! Huszonhárom éves va­gyok, hosszú pályafutás van még előttem. 2004-ben Athénben ezüst­érmes lett, 2008-ban Peking- ben ötödik. Volt nagyon mé­lyen is, de fel tudott állni. Kel­lettek ezek a tapasztalatok is ahhoz, hogy most olimpiai bajnok legyen? Igen. Ebben a mellúszóme­zőnyben én voltam mentálisan a legerősebb. Sosem bizonytalanodott el? Természetesen voltak rosszabb időszakok, de egy igazi sportolónak nem akkor kell keménynek lennie, ami­kor jól megy minden, hanem akkor, amikor nehéz és fáj. Akkor kell legyőznie saját magát. Az elmúlt pár hétben is voltak nagyon nehéz napok, de az a morzsányi hit mindig megvolt, hogy meg fogom csinálni. Londonban százon negye­dik lett, Rióban már két számban lesz éremesélyes? Már most is reménykedtem, hogy százon is meglehet a do­bogó. Nagyon közel voltam hozzá. Akkor a szerencse nem állt mellettem, de kétszázon mindent visszaadott a sors! De Rióban két számban szeretnék nyerni. Gondolt már arra, mihez kezd az aranyért járó juta­lommal? Még nem. Azt viszont tu­dom, hogy az olimpiai arany­érmem másolatát el fogom küldeni a tavaly elhunyt nor­vég úszó, Alexander Dale Oen családjának. Ezzel próbálom kifejezni a tiszteletemet, mert biztos vagyok benne, hogy ő nyerte volna a százméteres mellúszást. Látta az interneten a kli­pet, amelyben a kommentá­tor Szántó Dávid otthon a kanapéról közvetíti végig a diadalát? Ezt a közvetítést én kértem tőle, mert régóta ismerjük egymást, és nagyon jó barát­ságban vagyunk. Aztán hosszú ideig nem is beszél­tünk róla, csak a döntő után küldött egy sms-t, hogy néz­zem meg. Azt kell monda­nom, nagyon jó! Mit vár a testvérétől, Ger­gőtől, aki 1500 m gyorson áll rajthoz pénteken? A döntőm után találkoztam vele, és láttam, hogy nagyon lefárasztotta a szurkolás. El­képesztő volt a magyar tábor, néha szerintem még az ango­lokat is túlüvöltötték. Remé­lem, hogy az öcsém jól fog menni, és tizenöt perc körüli, vagy akár ennél jobb időt is el tud érni. (bt) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Széles Sándor, Gyúrta Dáni­el edzője elismerte, az utolsó métereken nagyon izgult, meg- lesz-e tanítványa olimpiai baj­noki címe. „Nagyon féltem a végén, hogy utoléri az angol, mert ezt már ismerem, amikor valaki a hajrában ráúszik a másikra” - mondhatta már fel­szabadultan a tréner, aki a dön­tő egyes részeit alig látta, mert a rendezők taszigálták. „Azt mondták, máshonnan kell néznem, én pedig magyaráz­tam, hogy már csak húsz méter van hátra, és én vagyok annak a magyar fiúnak az edzője, aki vezet... Ha nem nyert volna, szerintem levetem magam a lelátóról.” Erre szerencsére nem került sor, Széles pedig Molnár Zoltán csapatvezetővel egy kissörrel ünnepelte a sikert. „A benyúlás és a sör között négy egész két tized másodperc telt el, és ak­kor már a gyomromban volt!“ - kacagott Gyúrta mestere, (bt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom