Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-28 / 200. szám, kedd
o N Európai futballkörkép, 12-13. oldal 2012. augusztus 28., kedd, Vili. évfolyam, 31. szám Kinek az ügye? Ez a jegyzet most nem a futballról fog szólni. Hanem egy sokkal fontosabb dologról. Miről? Vagy inkább: kiről? Rólam, rólunk. Mindnyájunkról. fejleményeit érthetetlen hallgatás és csönd övezte a nagyvilágban. Senki sem nevezte felháborítónak, hogy 2012-ben egy kétgyermekes, ártatlan családanyát - aki semmi rosszat nem tett - pszichiátriai intézetbe zárnának, két hónapos megfigyelésre, hogy így derítsék ki, milyen lelkiállapotban volt hat évvel (!) ezelőtt... Emlékeznek Franz Kafka A per című regényének nyitó mondatára? „Valaki megrágalmazhatta Josef K-t, mert noha semmi rosszat nem ten, egy reggel letartóztatták.” Štefan Hríb vezércikke a múlt heti Týždeňben arról szólt, hogy míg a Pussy Riot nevű orosz punkzenekar megbüntetése ellen az egész nyugati világ felháborodottan tiltakozott - művészek, értelmiségiek és jogvédő szervezetek követelték az ítélet enyhítését -, addig Maiina Hedvig ügyének legújabb Elolvastam Hríb jegyzetét, és elszégyelltem magam. Mert vajon éreztettük-e Hedviggel, hogy vele vagyunk? Vajon felemeltük-e a hangunkat, amikor a közvélemény manipulációja zajlott egyenes adásban? Vajon kiálltunk-e Hedvig mellett - egyszer, kétszer, tízszer -, ahányszor csak a vele szemben elkövetett jogsértésekről hallottunk? Nem, nem álltunk ki mellette, ez az igazság. Közönyösek vagyunk és lusták. Hiányzik belőlünk az emberség, az empátia, a szolidaritás. Ha nem a mi bőrünkre megy a játék, akkor nem szívesen mozdulunk ki a néző szerepéből, igaz? Pedig Hedvig mellett kiállni nem szimpátia kérdése, hanem kötelesség. Lelkiismereti parancs, imperatívusz. Mert vajon kinek az ügye ez? Maiina Hedvigé? O, nem. Ez már rég nem az ő ügye. Hanem kié? A miénk. Minden állampolgár ügye. Maiina Hedvig mi vagyunk. Hogy néhány klasszikus irodalmi példát idézzek: Franz Kafka Josef K-ja, Heinrich von Kleist Kohlbaas Mihályi vagy Heinrich Böll Katharina Blumji. is segítséget várt, de nem kapott. Magukra maradtak, és védtelenül, kiszolgáltatottan néztek szembe a láthatatlan, de annál nagyobb erejű hatalommal, a monstrummal, amely a „hazugságot avatja világrenddé”. n Ez már rég nem az ö ügye. Hanem kiéi A miénk. Minden állampolgár ügye. Maiina Hedvig mi vagyunk. A pozsonyi főügyészség által kért „pszichiátriai megfigyelés” pedig a Medvegyev testvérek Ki az örült? című, egészen döbbenetes kordokumentumát juttatja eszembe, amely arról szólt, hogy a brezsnyevi Szovjetunióban hogyan hurcolták meg Zsoresz Medvegyev világhírű biokémikust. A totalitárius rendszerek előszeretettel alkalmazták a „kényszerhospitalizációt” a nagy nyilvánosságot kapó, s ezért kényelmetlen politikai perek helyett: a „másként gondolkodókat” pszichiátriai vizsgálatnak vetették alá, zavarodott elmeállapotúvá nyilvánították és őrültekházába csukták. Kedves Hedvig, restellem, hogy eddig hallgattam. Pedig olykor még a nyitrai futballstadion lelátóin is a Te nevedet szajkózta a primitív, gyalázkodó kórus, írnom kellett volna Neked, már régen. Megírni azt, hogy sosem maradtál magadra, s hogy „a történelem során mindig az igazság és a szeretet győzedelmeskedett, mert bár akadtak zsarnokok és gyilkosok, akik legyőzhetedennek tűntek, de végül mindig elbuktak, ne feledd: mindig”. (Gandhi) Csak ennyit akartam jelezni, kedves Hedvig. Hogy tudd, ott állunk melletted, mögötted: Veled vagyunk. Gazdag József A magyar bundabotrány: .................................................. pénz, drogok, prostik .............. Futballgyilkosok - a jövő héttől sorozatként a Focitippben! Hogyan szervezik be a focistákat? Milyen módszerekkel dolgoznak a bűnözők? Kik vannak benne a csalásban: a játékosok, az edzők és a klubvezetők is? Hogyan néz ki a magyar futballvilág a színfalak mögött? Ne hagyja ki a ziccert!
