Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-03 / 179. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 3. Vélemény És háttér 5 Nem lehetünk biztosak abban, hogy az egyetlen egészségbiztosító gazdaságosan tud működni Kézi vezérlés Aki Szlovákiában figyelemmel kísérte az egészségbiztosítási piac alakulását, nem csodálkozhat azon, hogy Robert Fico és csapata egyetlen, állami egészségbiztosítóban gondolkodik. PÉTERFl SZONYA Hiszen a baloldali pártok, amikor döntés született arról, hogy az állami mellett magán- biztosítók is működhessenek, hangosan tiltakoztak az állami monopólium eltörlése ellen. Persze, érvek nélkül. Aztán 2005-ben, Rudolf Zajac egészségügyi miniszter reformja idején Fico is hallatta hangját, nem tudta megemészteni, hogy a magánbiztosítók nyereséget termelnek, s osztozkodhatnak a hasznon. Amint a kormány élére került, ahelyett, hogy megfelelő törvénnyel szigorúan szabályozta volna a nyereség részvényesek közötti elosztását - annak betiltásán fáradozott. Az Alkotmánybíróság másképp értékelte ki a helyzetet, s engedélyezte a haszon tetszés szerinti felhasználását. Várható volt tehát, mivel a kudarcot a kormányfő nem emésztette meg, hogy hatalomra kerülve ismét támadásba lendül. Teljesen mindegy, milyen úton kívánja likvidálni a magánbiztosítókat - államosítás, kisajátítás, bérlés viszont nem mindegy, hogy ez mibe fog fájni. Nem neki, nekünk. Nem tudni, hogy honnan halássza elő a szükséges milliókat, számolni kell viszont azzal, hogy ha komolyan gondolja, tervét valóra váltja. Kerül, amibe kerül. Biztosítottként, ellátásra szorulóként végképp nem lehetünk biztosak abban, hogy az egyetlen állami egészség- biztosító képes lesz gazdaságosan működni, s nem haveri alapon köt szerződéseket kórházakkal, (magán) orvosi rendelőkkel. Nem valószínű az sem, hogy a milliárdokkal gazdálkodó intézmény élére olyan szakértők kerülnek, akik képesek a közpénzek tisztességes kezelésére. Ugyanis mindig is politikai döntés volt az igazgató kinevezése. Aki persze hajlandó volt arra, hogy a magasabb, jól jövedelmező posztokra megfelelő pártközeli embereket ültessen. Épp ezért fordulhatott elő, hogy Fico első kormányzása idején az Állami Egészségbiztosító több pénzt utalt a kormánybarát kórházaknak, nem követelte az állami egészségügyi intézetektől az eredetileg visszatérítendő kölcsönök megfizetését, több alakalommal - a kormány utasítására - kifizette adósságaikat stb. Az akkori igazgató kézi vezérlésre működött, csak az utasítások teljesítésére volt jó, a döntések máshol születtek. Hogy mindezek miatt csődközeibe került az állami egészségbiztosító? Na és? A helyzet orvoslása Iveta Radičová kormányára hárult, kizárólag a nagyon következetes gazdasági szabályozásnak köszönhetően lábalt ki az anyagi nehézségekből. Nem titok ennek ára sem, romlott az ellátás minősége, elérhetősége, és tovább mélyült a kórházak eladósodása. Ha 2014-ben megvalósul Fico terve, egyetlen intézmény dönt majd arról, hová megy az egészségbiztosítási járulék. Ezért fontos a kormánynak, hogy rátenyereljen az anyagiakra, s az intézmény gazdálkodását kézileg vezérelje. Ne kényeskedjen! Tessék mielőbb meggyógyulni, mert kiebrudaljuk, ha nem tudja megfizetni az ellátást! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET A szivárvány gyermekei JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Talán tízéves lehettem, amikor az alábbi eset történt. A rimaszombati autóbusz-állomáson anyámmal a hazafelé tartó buszra várakoztunk, amikor verekedés kellős közepébe csöppentünk. A nem egyenlő erők küzdelmének vége késelés lett, s bizony az az egy bátor jelentkező is megkapta a magáét, aki a sértett fél védelmére kelt. Anyám riadtan kapta el a kezemet, s elinaltunk a tett helyszínéről. A napokban fényes nappal ismét hazafelé tartottam, amikor ismét erőszak kellős közepébe csöppentem. Az egyik busz előtt egy fiatal férfi a hajánál fogva húzott egy nőt, aki szemmel láthatóan nem szeretett volna vele tartani. A férfi bal kezében több táska, a jobb kezében a nő haja. Hogy nyomatékot adjon a szándékának, párszor bele is rúgott a nőbe, a fejét pedig hozzávágta a busz oldalához. A sofőr békésén nézte a jelenetet, várva a végeredményt. Mi, civilek is inkább elhúzódtunk. Nem úgy a mellettünk álló másik busz két utasa. Leugrottak, s halált megvető bátorsággal közrefogták a férfit, aki annyira meglepődött a nem várt ellenállás láttán, hogy elengedte a nő haját, majd két-három fenyegető mozdulat után visszavonulót fújt. Látván, hogy a két utas már nem tart vele, a sofőr gyorsan bezárta a busz ajtaját, és elindult. A bátor utasok egyébként a Szivárvány harcosai közelben táborozó tagjai voltak, akik kézzel- lábbal, de megpróbáltak kapcsolatot teremteni a megrugdosott fiatal nővel, míg a buszban ülők türelmetlenül várták a végeredményt, és a sofőr is többször mutatott az órájára. A nő választás elé került, de amikor félve rápillantott a még mindig dühöngő, vérben forgó szemmel a közelben lesben álló férfira, az idegenek mellett döntött. Már csak a táskák visszaszerzése volt hátra, de miután még két férfi csatlakozott a „harcosokhoz”, a táskákat könnyűszerrel sikerült visszaszerezni, s a busz immár a fiatal lánnyal együtt hagyta el a buszmegállót. A vesztes férfi hangosan káromkodva hagyta el a tett helyszínét. A fiatal lánynak két lehetősége maradt. Vagy a társaságot választja, s velük együtt végleg odébbáll (ebben kevésbé hiszek), vagy visszakullog az őt megrugdosó férfihoz (ennek nagyobb a valószínűsége). Aki majd ezért a szombati „kalandért” is benyújtja a számlát. KOMMENTAR Borító és tartalom MÓZES SZABOLCS Nem egyszerű dolog az önuralom. Az ösztönök visszaszorítása, megnyirbálása. A Smer politikusai nap mint nap kénytelenek ezt tenni, hiszen az új PR-manuál előírásai e nélkül teljesíthetetlenek - de esetük is bizonyítja, hogy nehéz. Ők is csak emberek. Robert Fico normálisan viselkedik az újságírókkal, a kormányhivatal - összehasonlítva a 2006-2010 közötti időszakkal - nagyon készséges. A párt politikusai nyilatkozgatnak, a szótárból törölték a hiéna szót, nem tartják osztályellenségnek a médiát. Látszólag az ellenzéket sem szeretnék eldózerolni, szóba állnak vele, meghallgatják, itt-ott bólogatnak, s úgy tesznek, mint ha adni szeretnének neki egy kis teret. Emellett viszont itt-ott előbukkan a régi jó Smer. A parlamentben a képviselők a pártközpont által előre megírt kérdéseket szegezik a minisztereknek - mint ha ezekre nem kaphatnának választ belső fórumokon -, elszippantva az időt és a lehetőséget az ellenzék elől. Melynek egyetlen feladata a számonkérés, a kérdésfeltevés. A közmédia élére való választáson a komoly és sikeres szakmai múltat maga mögött tudó Václav Mika mellett a régi jó káder, Jaroslav Rezník támogatását is komolyan mérlegelik. Majd jön a szkanderezés párton belül, végül pedig nyer a józanabb megfontolás - és az új Smer-imidzs. A Nemzeti Emlékezet Intézete igazgatótanácsába a párt ifjúsági főnöke két furcsa kreatúrát jelöl, ám némi meglepetésre már másodszor buknak el a titkos szavazáson. Szerencsére. A sort folytathatnánk felülnézetből apró-cseprőnek tűnő ügyecskékkel. Melyek mind azt mutatják, hogy a régi politikai ösztönök legbelül megvannak - azt szinte lehetetlen kigyomlálni -, minden héten felszínre törnek, hogy aztán kemény belső csaták után jórészüket lenyomják. Kérdés, meddig megy ez. Mindezekből is látni, a tartalom nem változott, csak a borító lett új. S idővel egyre jobban fog kopni. A kevésbé fontos és a részben szimbolikus jellegű dolgok mellett ugyanakkor a nagyobb horderejű ügyeknél a homlokzatot sem sikerült lecserélni. Elég, ha csak a II. nyugdíjpillér le- gyalulására vagy az egészségügyi több-biztosítós modell likvidálására gondolunk. A lényegi ügyekben az irány maradt. A nagy kérdés így az, meddig tart ki az új imázs. Amíg politikai pontokat hoz a konyhára? Amíg nem lesz még rosszabb a gazdasági helyzet? FIGYELŐ Elégedetlen magyarok A magyarok 4%-a tartotta jónak a gazdaság helyzetét júniusban, míg a nemzetközi átlag 37% - derül ki az Ipsos piackutató legújabb, 24 országra kiterjedő felméréséből. Az Ipsos emlékeztet: a magyarok induló értéke 2009 áprilisában alacsony volt, akkor 2% tartotta az ország gazdaságát rendben levőnek. 2010-re javult a közvélekedés, a lakosság átlagosan 8%-a minősítette kedvezőnek a magyar gazdaságot. Tavaly az átlagérték ennél alacsonyabb lett, 4%, és idén júniusban is a megkérdezettek 4%-a vélekedett így. A júniusi eredményekből kiderül, hogy a vizsgált 24 országból csak a spanyolok és az olaszok látják rosszabbnak a gazdasági helyzetet a magyaroknál: mindkét ország megkérdezetteinek 3%-a ítéli meg kedvezően országa gazdasági helyzetét. Az elmúlt negyed évre tekintve hajszálnyi negatív változást regisztrált az Ipsos: márciusban a nemzetközi közvélemény 39, áprilisban 38, május és júniusban 37%-a értékelte jónak a gazdasági helyzetet. Kifejezetten sokat romlott az indiaiak gazdasági közérzete (79%-ról 60%-ra esett a pozitívan vélekedők aránya), az argentinoké (51-ről 34-re) valamint a kínaiaké (71-ről 60-ra). Az Ipsos emlékeztet arra, hogy a pénzügyi válság előtt a jelenleginél sokkal többen, 58%-nyian értékelték pozitívan a nemzet- gazdaságukat. 2007 és 2009 közepe között a világ lakosságának gazdasági hangulata folyamatosan romlott, az ezt követő hónapokban valamelyest javult, majd 2010 elejétől kezdve stagnál ez a mutató. Az elmúlt két és fél évben a gazdasági helyzettel elégedettek aránya egy szűk tartományon belül mozgott, 38 és 41% között alakult. A világ lakosságának érzékelése szerint még nincs vége a pénzügyi válságnak, a kormányok élénkítő és megszorító intézkedései ellenére a nemzet- gazdaságok sokasága továbbra is nehéz helyzetben van. (MTI)
