Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-24 / 197. szám, péntek
www.ujszo.com UJSZO 2012. AUGUSZTUS 24. Kultúra 7 A kulturális államtitkár „vitatott megítélésű milliárdos műgyűjtőnek" nevezte Zelnik Istvánt A Seuzo-kincs marad a lordnál A kincs, ami nincs? (Képarchívum) Nem tetszik a magyar kormánynak a milliárdos műgyűjtő, Zelnik István ajánlata, miszerint visszavásárolná a Seuzo- kincset. A kultúráért felelős államtitkár szerint a javaslat blöff, nem lehet komolyan venni. JUHÁSZ KATALIN Zelnik május végén szerződést kötött a tizenöt ezüsttárgyból álló Seuzo-kincs tulajdonosaival a tárgyak átruházásáról. A milliárdos arra kérte a kormányt, hogy mondjon le a magyar tulajdonjogról, és ismeije el, hogy a tárgyak az ó tulajdonát képezik. Cserébe azt ígérte, múzeumot létesít a leleteknek az Andrássy úton, végrendeletében pedig a magyar államra hagyja a műtárgyegyüttest. A történet meglehetősen szövevényes, sőt krimibe illő. Az antik kultúra egyik legértékesebb leletegyüttesére Magyarországon bukkantak még 1976-ban, a megtaláló Sümegh Józsefet nem sokkal később felakasztva találták. Kezdetben azt mondták, öngyilkos lett, ám 1990-től már emberölés miatt vizsgálódtak. Hat év után lezárták a nyomozást, később hol újraindult, hol ismét lezárult a vizsgálat. Nemrég új információk birtokába juthatott a rendőrség, ugyanis ismét nyomozás folyik az ügyben, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettének megalapozott gyanúja miatt, ismereden tettes ellen. Tanúkat hallgatnak ki, adatgyűjtés van folyamatban, a határidő október 26. A római kori kincs az egykori Pannóniából származik. Seuso egy magasrangú katona vagy gazdag római polgár lehetett, akinek az esküvőjére készíthették a szóbanforgó kincseket a negyedik században. Később, feltehetően a barbárok elől menekülve, a kincstulajdonos lakóhelyén Polgárdi közelében áshatta elértékeit. Szinte biztos, hogy egy amatőr régész, Sümegh István bukkant a tárgyakra, aki elkótyavetyélte őket, és a gyűjtemény egy libanoni közvetítő útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai műkincspiacra, pontosabban a Sotheby’s aukciós házhoz. A híres Los Angeles-i Getty Múzeum is érdeklődött irántuk, de miután egy magyar szakember felfedezte az egyik tálon a Pelso feliratot, ami a Balaton római kori elnevezése, megkérdőjeleződött a tárgyak eredete, így a Getty Múzeum elállt vásárlási szándékától. Néhány évvel később a Sotheby’s felajánlotta a készletet egy Lord Northampton nevű brit milliomosnak. Ám a tárgyakat tisztázatlan eredetük miatt lefoglalták, az új tulajdonos ellen pedig bírósági eljárás indult. A perben Libanon, Horvátország és Magyarország próbálta bizonyítani, hogy ők a tárgyak eredeti tulajdonosai. A libanoniak hamar visszaléptek, mivel a kiviteli papírokról kiderült, hogy hamisak. A többszázmillió forintos költséggel járó pereskedés nem hozott sikert Magyarország számára, úgyhogy a tárgyak maradtak Lord Northampton befektetési társaságánál. Zelnik István felvette a kapcsolatot a lorddal, akinek szándékában áll eladni a kincset, de mivel hiányzik a hiteles eredet- igazolás, a gyűjtemény lopottnak minősül, ezért legálisan nem adható el. A tárgyak egyébként csak együtt, készletként érnek sokat, értékük jelenleg több tízmilliárd forintra rúghat. (Az egykori árverési ár 40 millió angol font volt.) A Magyarországra szállításhoz akkor is szükség van az állam hozzájárulására, ha a kincset egy magánszemély vásárolja meg. Az állam ugyanis nem mondott le a Seuso-kincsek fölötti tulajdonjogáról. Augusztus elején jött a hír, hogy Zelnik Szőcs Géza volt kulturális államtitkárral állapodott meg arról, hogy saját felelősségére megkísérli a kincsek hazahozatalát. A milliárdos azt nyilatkozta, magyar állampolgárként szeretné, ha a nemzeti vagyon részét képező értéktárgyak végre hazakerülnének. Az államtól viszont azt kéri, mondjon le tulajdonjogáról, és ismerje el őt tulajdonosként. Úgy tűnik, Szőcsnek tetszett az ajánlat, mert közölte, hogy a Seuso- kincs mihamarabbi visszaszerzése a nemzet „világraszóló sikere lenne, melynek üzenete évszázadokra szólna. Ha a kincs már az országban van, utána már lehet bármennyit jogász- kodni, pereskedni, bizonyítékokat keresni”. A lelkes államtitkár azonban júniusban lemondott, utódja, L. Simon László a Heti Válasz honlapján tegnapelőtt úgy reagált, hogy a javaslat blöff, nem lehet komolyan venni. L. Simon Zel- niket vitatott megítélésű milliárdos műgyűjtőnek nevezte, és nem ért egyet Szőcs Gézával abban, hogy Zelnik ajánlata lenne az egyetlen reális esély a kincs visszaszerzésére. Sőt szerinte a műgyűjtőt teljesen ki kellene hagyni az ügyből, annál is inkább, mivel minden jel szerint súlyos anyagi gondokkal küszködik, a tulajdonában lévő Andrássy úti Aranymúzeum épületén is jelzálog van. L. Simon ezért „el sem tudja képzelni”, miből akarná a lelkes hazafi megvásárolni a különösen értékestárgyakat. „A magyar állam a Seuso- kincsekkel kapcsolatban továbbra is tulajdonosnak tekinti magát. A kormány nyitott műiden komoly és tisztességes szándékú, az ország érdekeit szem előtt tartó műgyűjtővel és műkereskedővel a Seuso-kincsek és más, a nemzeti kultúra szempontjából meghatározó műtárgyak és lelet-együttesek sorsáról is érdemben a hazai és nemzetközi jogszabályokat betartva egyeztetni” - hangsúlyozta az államtitkár. RÖVIDEN Arany Ikon Richard Gere-nek Genf. Richard Gere kapja szeptember 23-án a zürichi filmfesztivál életműdíját, az Arany Ikont. Az elismerést szeptember 23-án adják át a művésznek. Ekkor vetítik a fesztiválon az Arbitrage című pénzügyi thrillert, amelyben egy személyben becsvágyó nyomozót, férjet és szerető apát alakít. Gere több mint ötven filmben játszott. 1980-ban lett világszerte ismert a Paul Schrader rendezte Amerikai dzsigoló című erotikus filmdrámával, valamint az 1990-es Micsoda nő című romantikus vígjátékkal, amelyben Julia Roberts volt a partnere. A 8. zürichi filmfesztivál szeptember 20-án nyílik meg Oliver Stone Vadállatok című alkotásának vetítésével. (MTI) Újabb film John F. Kennedyről Los Angeles. Film készül John F. Kennedy meggyilkolásáról, melynek a Tom Hanks és Gary Goetzman produkciós cége látja el produceri teendőit. A Parkland című alkotás a forgatókönyvíró Peter Landesman első rendezése lesz. A film sorra veszi az elnök meggyilkolásához vezető eseményeket, és az Abraham Zapruder által a merényletről készített legendás amatőr felvételt is felhasználja. A mozi címe a Parkland Memorial Hospital nevére utal: 1963. november 22-én itt nyilvánították halottnak. Két nappal később az elnök gyilkosa, Lee Harvey Oswald is ebben a kórházban vesztette életét. Több évvel később pedig a merénylővel végző Jack Ruby halt meg itt. A készülő alkotás azt mutatja be, müyen hatással volt a végzetes nap különböző személyek, köztük egy FBI- ügynök, egy fiatal orvos, egy riporter, számos titkosszolgálati ügynök, az elnöki személyzet, Oswald bátyja, valamint Jaclde Kennedy és Zapruder életére. (MTI) Újszínház lesz az Új Színházból Budapest. Indul az évad az Újszínházban. Hétfőn megkezdődnek Nyirő József a Jézusfaragó ember, valamint Csurka István Deficit című művének próbái. Dörner György igazgató elmondta, hogy az átfogó arculatváltozás első láthatójele, az új lógó már elkészült, megváltozik a honlap, és a teátrum ezentúl egy szóban írja a nevét: Újszínház. A társulat új tagjai között ott van Koncz Gábor, a Marosvásárhelyről érkező Koncz Andrea, Helyey László és Gregor Bernadett. A legnagyobb várakozás Csurka István A hatodik koporsó című művét előzi meg. (MTI) Módosult a lista Budapest. Az Oscar-díjra nevezhető magyar filmek sora a korábban nyilvánosságra hozott listához képest kiegészül a Drága besúgott barátaim (r.: Cserhalmi Sára) című játékfilmmel és Az ember tragédiája (r.: Jankovics Marcell) című egész estés animációs filmmel. Sas Tamás filmrendező tájékoztatta a magyar Oscar-bizottságot, hogy nem kívánja a legjobb külföldi film kategóriájában indítani az S.O.S. Love! - Az egymillió dolláros megbízás című filmet. (MTI) Lelkes budapesti diákok a nyári szünidőben Pozsonyba utaztak, hogy minél többet megtudjanak a fiatalon elhunyt Tálamon Alfonz íróról Utasként Tálamon Alfonz hajóján ALMÁSl KRISZTINA Egy hétköznapi délutánnak tűnt az egész, mégis volt benne valami különleges. Egy pozsonyi kocsma kerthelyisége néhány órára az irodalom aurájával telt meg és változott literá- lis műhellyé. Egy kis csoportnyi ember gyűlt itt össze, mint valami titkos társaság tagjai, melynek szertartásain csak a beavatottak vehetnek részt. Kívülállóként szemlélve őket nagyon elszántnak és elhivatottnak tűntek. A csoport Németh Zoltán irodalomtörténészt ülte körbe, aki mellett Bacsó Péter tanár foglalt helyet. A fiatalok a budapesti Eötvös József Gimnázium egykori diákjai, akik érdeklődésüktől vezérelve szerveződtek egyfajta irodalmi körbe. Ez az egymásra találás annyira tartósnak bizonyult, hogy a gimnázium padjaiból kilépve, az ELTE diákjaiként is megmaradt az irodalmi indíttatás, mint összetartó erő. A diákok egy irodalmi tábor keretén belül utaztak Pozsonyba, mely már a harmadik alkalom, hogy kiélhessék a literatúra iránti szeretetüket. Táboraik során kapcsolatot létesítenek különféle irodalmi médiumokkal, a pécsi tábor alkalmával a Jelenkorral, Békéscsabán pedig a Bárka kulturális folyóirattal ismerkedtek meg behatóbban. Ennek keretén belül pedig mindig valamilyen előre kiválasztott műveket, írásokat veséznek ki. Pozsonyban a Kalligram Kiadó szerkesztőségét látogatták meg, a kerthelyiségben pedig egy szlovákiai magyar író, Tálamon Alfonz munkásságát bontották elemeire. Németh Zoltán egy kultúr- és irodalomtörténeti előadásba kezd, majdnem egy évszázaddal korábbi kiindulási pontról. Tálamon Alfonz vonatkozásában a multikulturalizmust elemzi, amely magába foglalja a sokszínűséget, egyfajta hibridi- tást, kevert identitást testesít meg. Részletesebben a Sámuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából című műve kerül górcső alá. Tálamon írásait a posztmodern futáraként értelmezik. Az író az Iró- dia-nemzedék tagjaként tűnt fel, akit Grendel Lajos vezetett be az irodalmi berkekbe. Első három művével szemben a negyedik váltásnak bizonyult, már nem a nehezen referencializál- ható helyszínek jellemzik, hiszen a regény Diószegen játszódik. Tipikusak benne az artista mutatványra hajazó hosszú mondatok, a titokzatosság iránti igény és a tudatos fikcionali- zálás. Szereplőit karikatúrasze- rűen ábrázolja, akik egydimenziós, eltúlzott figurák. A „sok- nemzetiségű” személynevek egy multikulturális réteget képviselnek, a műfaj is nehezen meghatározható. Önéletrajzi mű, napló, önvallomás? Egyszóval gazdag és izgalmas értelmezési közeget kínál. A pozsonyi asztalnál ülve azonban olyan értelmezési terekbe is bepillantást nyer a résztvevő, melyekbe máskor (Juhász Katalin felvétele) Bal szélen az előadó, körülötte az információkra éhes fiatalok nincs módja belesni. Számos „bennfentes” háttérinformáció fültanúja lehet, aki befurakodik egy ilyen titkos kis társaságba. Emellett folyamatos interakció áll fenn az előadó és a diákok között, akik közbekérdeznek, értelmeznek. Manapság ritkán találkozni olyan fiatalokkal, akik amiatt ülnek egy asztal köré, hogy egy művet közösen beszéljenek meg. Sugárzik róluk az irodalom tisztelete és az elhivatottság. A találkozó szeretnivaló vonása, hogy a generációkon átívelő irodalomápolás testesül meg benne. Az ily módon fenntartott kapcsolat diák és tanár, ember és irodalom között, mindenki számára követendőpélda lehet.
