Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-23 / 196. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 23. Vélemény és háttér 5 Van-e valamilyen közös vonás a Pussy Riot és Julian Assange kálváriájában? Nagyhatalmi arroganciák Hetek óta két párhuza­mosan zajló botrány borzolja a kedélyeket a nemzetközi politikában, a nyomtatott sajtó álta­lában egymás mellett tárgyalja őket. Csak ez lenne közös bennük azon kívül, hogy még egyik sem ért véget? MALINÁK ISTVÁN A Pussy Riot orosz lánybanda esete egyértelmű, Julian As- sange-nak, a WikiLeaks alapító­jának az ügye jobban megosztja a közvéleményt. Két év börtön a három fiatal nőnek azért, mert egy percig tiszteletlenül zenél­tek egy székesegyházban, túl sok, joggal háborította fel a vi­lágot. Ráadásul nem is ezért ítélték el őket, hanem mert Pu- tyin ellen „imádkoztak”. Az el­lenük lefolytatott eljárás a leg­sötétebb szovjet idők koncepci­ós pereit idézi. És még ez sem elég: máris nyomoznak a punk­banda még szabadlábon levő tagjai ellen, s biztosak lehetünk abban, ha akarják, elkapják őket. A Kreml ezzel a határtalan cinizmussal azt üzeni a világ­nak, hogy tehet neki egy szíves­séget - és máris visszamutogat, nem alaptalanul. Mert az sem teljesen tiszta, ami Assange-zsal történik, so­kak természetes igazságérzetét borzolja. Egy orosz külügyi ille­tékes szerint Moszkva nem érti Londonnak a politikai menedék­joggal kapcsolatos álláspontját, a bécsi konvencióhoz való vi­szonyulását, amely a diplomáci­ai képviseletek sérthetetlensé­géről is rendelkezik. Hiába mondta később a brit külügymi­niszter, hogy nem fogják lero­hanni az ecuadori nagykövetsé­get, a fenyegetés már elhang­zott. A Kreml további érve: Lon­donban menedéket talált több tucat olyan, „súlyos bűncselek­ményekkel gyanúsított” sze­mély, akinek a kiadatását más ál­lamok - köztük Oroszország is - kérték, s példaként hozta fel a putyini vezetéssel szembekerült Borisz Berezovszkij milliárdos üzletember esetét. A következ­tetés ebből adódik: Assange-nak ez azért nem jár, mert az USA nem akarja? Ami még ennél is rosszabb: Ecuador mögött felsorakoztak a latin-amerikai országok, s most olyan diktatórikus rezsi- mek is ujjal mutogatnak Lon­donra, mint Kuba vagy a Chá- vez-féle Venezuela. Lehet azzal érvelni, hogy London szigorú­an a brit törvények értelmében jár el, amikor mindenképpen ki akarja adni Assange-ot Stock­holmnak. Ez sem változtat azon, hogy a britek nagyon rosszul kommunikálták az egé­szet. London arra a törvényre hivatkozott, amely szerint visszavonható bármely épület diplomáciai státusa, ha az azt használó külföldi hatalom ot­tani tevékenysége nem egyez­tethető össze egy diplomáciai misszióéval. Ez az 1987-es jog­szabály annak hatására szüle­tett, hogy három évvel koráb­ban egy líbiai diplomata orszá­ga londoni nagykövetségi épü­letéből tüntetőkre lövöldözött, és megölt egy brit rendőrt. A WikiLeaks alapítójának ügye más tészta, nem? Őt sokan hősnek tekintik, Nobel-díjra is ajánlották. Akár tetszik, akár nem: kisebb forradalmat csinált a médiában. A kiszivárogtatá­sokkal figyelmeztette a politikai eliteket: nem lehet eltussolni minden disznóságot. Elég csak azt a videofelvételt említeni, amely kétségessé tette a hivata­los amerikai bejelentést arról, miként öltek meg amerikai ka­tonák tizenegy iraki civilt. A ki­szivárogtatott dokumentumok sora igazolta az amerikaiak ál­tal elkövetett kínzásokat, hulla- gyalázásokat stb. Lehetne le- gyinteni is, hogy ezekről Assan­ge nélkül is tudott a világ. Ez igaz, de hiányzott a bizonyíték. Mindezek révén nyilvánva­ló: döntően az US A-tói függ As­sange sorsa. De ahogyan róla Washingtonban beszélnek, az néha olyan, mintha a Kreml szólalt volna meg. Ebben nincs semmi káröröm vagy USA-el- lenesség, sőt. Egyszerűen: kár. JEGYZET Betegségügy PÉTERFl SZONYA Nem tévedés, szándékosan változtattam a címben az egészségügyet betegségügy­re, kis hazánk­ban hosszú évek óta beteg az egészségügy. Az egészségbiz­tosítókat nyugodtan nevez­hetnénk betegbiztosítóknak, mert az adófizetőknemkevés pénzét elosztó intézmények nemszorgalmazzák, nem népszerűsítik az egészség megőrzését, s nem nyújtanak kedvezményeket, nem adnak többletjuttatásokat azoknak, akik figyelnek testi és lelki kon- díciójukmegtartására. Hiába lesz hamarosan csak egyetlen (persze állami) bizto­sító, nem valószínű, hogy a megfelelő pártszíneket viselő vezérigazgató és csapata fi­gyelni fog az egészségesekre. Hivatkozhat arra, hogy abevé­telek a korszerű és gyors beteg- ellátásra nem elegendők, ho­lott haaSmer megvalósítja el­képzeléseit, több pénz folyik a kasszába. Igaz, az állam az adó­fizetők pénzét nyúlja le, az al­kalmazottak, vállalkozók meg­emelt egészségbiztosításijáru- léka hoz a konyhára 150 milli­ót. Akormánykézzel-lábbal hadakozik az ellen, hogy az ál­tala biztosítottakért többet fi­zessen, holott amikor Radičová kormánya 4 százalékra csök­kentette a hozzájárulást, leg­keményebben épp a Smer bí­rálta. Az ellenzék szerint az ál­lam lOcenttelkevesebbetfizet a gyerekek, a nyugdíjasok, a munkanélküliek ellátásért, mi­közben az adófizetők egész­ségbiztosítási díja havonta majd 10 euróval emelkedik. Fé­lő persze, hogy a többletbevétel csupán az egészségügyi dolgo- zókkierőszakolt bérrendezé­sének fedezésére lesz elegen­dő, az ellátás minőségénekja- vításáttessék elfelejteni. Fel­mérések igazolják, hogy pazar­lás folyik az intézetekben, az ál­lami kórházak vezérkarát senki és semmi nem kényszeríti ésszerű gazdálkodásra. Ott, ahol pénztelenségre hivatkoz­va műtéteket napolnak el, szombat-vasárnap nem vé­geznek ultrahangvizsgálato­kat, több hónapos késéssel rendezik a beszállítók számláit, versenytárgyalás kiírása nélkül súlyos százezrekért műszere­ket vásárolnak és azonnal fi­zetnek. És mert senki sem vonja őket felelősségre, az ár mintha nem is érdekelné őket... Netán ezért, mert a megfelelő cég ki­választásáért, a lehető legna­gyobb megrendelésért (anya­gi) jutalomban részesülnek? Vajon a kórházigazgatókis részt vesznek az orvosszak­szervezet korrupcióellenes kampányában? Aligha. Ezért is marad sokáig beteg az egész­ségügy. KOMMENTÁR Adócsalópöröly KOCUR LÁSZLÓ A pénzintézeteket és néhány további intéz­ményt leszámítva 5000 euróbán maximálná a kormány a készpénzfizetés lehetőségét az üz­leti tranzakciók során. Ha a parlament is rábó­lint a kormány tervezetére-e feltevés 83 kor­mánypárti képviselővel némileg retorikai -, akkor már egy jobb karban levő használt autót vagy egy komolyabb lakásfelújítást sem fizethetünk ki cash- ben, hanem a már megadózott euróinkból kell állami ukázra „önkéntesen” dotálnunk a bankszektort, tranzakciós illetékek formájában. Tény, hogy 5000 eurós üzletet az átlagemberek többsége nagyon ritkán köt, mert bizonyos szakmák képvise­lői egész évben nem keresnek ennyit, de ez a tétel már a kis- és középvállalkozói szektorban sem tekinthető a „világ pénzé­nek”, a nagyokról nem is szólva. Az állam jobban bele akar látni a zsebünkbe, azért is, hogy kivehesse belőle a magáét. A restriktiv intézkedéstől a kabinet az adócsalások visszaszo­rulását reméli. A kormány megmondóemberei azzal érvelnek, hogy vannak országok, ahol a nálunk tervezettnél lényegesen alacsonyabb a készpénzfizetési plafon, például Olaszország­ban vagy Spanyolországban. E sorok írójának a közelmúltban mindkét országban alkalma nyílt megtapasztalni a számla­adási fegyelmet, mely az adózási fegyelem terén az első lépés. Ha a készpénzfizetésekre vonatkozó szabályokat is úgy tart­ják be, ahogy a számlázásra vonatkozókat, akkor vajmi kevés foganatja van a törvényi szigornak. Ez az érem egyik oldala. A másik pedig: az, hogy ezt külföldön is így csinálják, nem iga­zolja feltétlenül a korlátozás jogosultságát. A megszorításban a József Attila-i „számon tarthatják, mit telefonoztam” problémája köszön vissza, az állam - már-már a vállalkozás szabadsága korlátozásának határán - erősebb ellenőrző pozíció kialakítására törekszik az üzleti szférában, holott már így is kismillió hivatal jogosult az iparosok vegzá- lására. Ahelyett, hogy az állam az állásokat teremtő vagy legalább az önmagát és családját eltartó célcsoport működése elé gördít újabb (és újabb) akadályokat, nem in­kább saját struktúráinak működését kellene hatékonyabbá (egyben „felhasználóbarátabbá”) tennie? Nem is beszélve két, természetes személy között létrejövő üzletről, gép­jármű- vagy ingatlaneladásról, amikor két magánszemély becsületesen megadózott eurói cserélnek gazdát. A tervezett intézkedéssel a kormány aránytalanul beavatko­zik az állampolgárok gazdasági szabadságába, korlátozva az embereket már megtermelt jövedelmük további felhaszná­lásában, a róluk havonta illetékek formájában egyébként is pénzt legomboló bankszektor további dotálására kénysze­rítve őket. Még ennél is rosszabb azonban a javaslat globális üzenete: az állam minden cipőfelsőrész-készítőben, takar­mányboltosban vagy megunt járművét áruló Linux-rend­szergazdában potenciális bűnözőt lát. TALLÓZÓ EUROPEAN VOICE Magyarországnak nem áll szándékában, hogy figyeljen a médiaszabadság javítását szorgalmazó EU-felszólítá- sokra - írta a European Voice című, uniós ügyekkel foglal­kozó brüsszeli lap a Klubrádió­ról szóló cikkében Lydia Gall. A Human Rights Watch nemzet­közi emberi jogi szervezet Bal­kánnal és Kelet-Európával fog­lalkozó kutatója szerint a leg­több uniós országban ésszerű lenne elvárni az állami ható­ságtól, hogy eleget tegyen egy világos bírósági döntésnek. „Nem így Magyarországon, ahol a médiaszabályozó ható­ság kötelező bírósági döntése­ket hagyott figyelmen kívül egy vezető független rádióál­lomással folytatott engedélye­zési vitájában” - írta Gall. Ä cikkíró emlékeztetett Neelie Kroes EU-biztos ígéretére, hogy az unió fellép Magyaror­szággal szemben, ha nem tesz lépéseket a médiaszabadság javításáért, és nem hallgat az EU, valamint az Európa Tanács ajánlásaira. „Ennek eljött az ideje”-tette hozzá Gall. (MTI) GANDUL Folytatódik a román belpoli­tikai küzdelem, ha Traian Bas- escu visszatér az elnöki hiva­talba. A Gandul című portál publicistája szerint a szociálli- berális kormány és a más párt­ból jövő államfő együttműkö­dése rossz vicc, hiszen a Szoci- álliberális Szövetség (USL) megpróbálja maximálisan ki­használni a lakosság Basescu- ellenes hangulatát, és populis­ta intézkedéseket fog hozni az őszi parlamenti választások előtt. A szerző szerint nem nehéz elképzelni, mi követ­kezik, ha a felfüggesztett ál­lamfő képes volt utasítani az ügyészeket, hogy egyszerű emberek százait hallgassa ki a népszavazásonelkövetetteset- leges csalások ügyében. Bases- cunakbefolyása lehet bizonyos állami intézményekre, ezek segítségével megpróbálhat bosszút állni a felfüggesztését kezdeményező USL-en. (MTI)- Nem félek tőled, te csak egy oroszlán vagy, nem harci kutya!

Next

/
Oldalképek
Tartalom