Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-16 / 190. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 16. Vélemény És háttér 5 Irán megtámadása után akár 50 ezer rakéta is hullhatna Izraelre Lebegtetett légi csapás A közvélemény masszív megdolgozása folyik Izraelben az Irán elleni légi csapás szükségességét illetően. Bár a téma régóta vezető helyen szerepel az izraeli médiában, a háborús retorika soha nem volt annyira intenzív, mint az utóbbi egy hétben. MAL1NÁK ISTVÁN Netanjahu kormányfő nyitott a hétvégén, amikor azt mondta, az iráni atomprogram jelentette fenyegetés minden más veszélyt felülmúl, amellyel a zsidó államnak szembe kell néznie. Mértékadó izraeli lapok tudni vélik, Netanjahu és Barak védelmi miniszter még a novemberi amerikai elnökválasztás előtt le akar csapni Iránra. A lapok amerikai titkosszolgálati jelentésekre hivatkozva azt írták, hamarosan áttörés várható az iráni atomprogramban: egyrészt a nukleáris robbanófej kifejlesztésében, másrészt a Sahab hordozórakéta tökéletesítésében. Dani Jatom, a Moszad volt igazgatója hétfőn azt nyilatkozta, ha Izrael elszánná magát az Irán elleni légi csapásra, Libanonból a radikális Hezbollah, Gázából pedig a szélsőséges Hamász lőné rakétákkal Izraelt. Ez esetben pedig Izrael kénytelen lenne elpusztítani Libanon és Gáza egy részét. Egy tévéállomás szerint akár 50 ezer rakéta is hullhatna Izraelre. Kedden olyan döntés született, amély tovább erősítette ezeket a feltételezéseket: Avi Dihtert, a nemzetbiztonsági szolgálat, a Sin Bét volt főnökét nevezték ki polgári védelmi miniszternek. Dihter fiatalabb korában Ne- tanjahuval együtt volt elitkommandós, s Barak volt a parancsnokuk. Tehát a volt kémelhárító főnöknek kell megszerveznie a lakosság védelmét egy Izrael elleni rakétatámadás esetén. Állítólag végső döntés még nem született, az izraeli kormány sem egységes, csak Netanjahu és Barak akar november előtt támadni, más titkos- szolgálati, katonai és politikai vezetők ellenzik, hogy az USA jóváhagyása nélkül lecsapjanak Iránra. Obama elnök azt mondta, még mindig esélyt kell adni a diplomáciának, ezzel szemben Netanjahu úgy véli, az Iránnal tárgyalgató hatoknak be kellene jelenteniük, hogy a tárgyalások kudarcot vallottak. Ezért jöhetett az első pillanatban akár logikusnak is tűnhető, egyébként elég abszurd következtetés a médiában: a kora őszi Irán elleni támadással Izrael a republikánus elnökjelölt, Mitt Romney kampányát akarja megtámogatni. Romney jó két hete minden segítséget megígért Izraelnek abban, hogy a zsidó állam megvédje magát. Ászad szíriai elnök támogatásával Irán elszigeteli magát az iszlám és az arab világon belül. Ha Aszad megbukik, márpedig minden jel erre utal, akkor csak az olyan szélsőséges szervezetekre számíthat, mint a Hamász és a Hezbollah. Teherán diplomáciai mozgástere rendkívül beszűkül, a gazdasága egyre nehezebben viseli a nemzetközi szankciókat. A lakosság elégedetlenségét csak fokozzák az olyan tényezők, mint a szombati kettős földrengés kezelésében tapasztalt kormányzati düettantizmus. Ezek azok az okok, amelyek bátoríthatják Izraelt. Aszad bukása politikai cu- namit okozhat a térségben, a felkelők győzelme estén is még nagyon sokáig kiszámíthatatlanok maradnának a szíriai viszonyok. Az egyiptomi hatalmi harcban az iszlamista vonal áll nyerésre, ami az egyiptomi-izraeli különbéke felrúgását jelentheti. A kettő együtt már túl sok lehetne Izraelnek, nem beszélve arról, hogy Irán megtámadása egységbe kovácsolhatná az iszlám világot. Egy háborúnak mindig csak a kezdete biztos, a vége nem, a következményei pedig kiszámíthatatlanok. Minimum 50 százalék az esélye annak, hogy ismét Obama fog győzni az elnökválasztáson. Az olajárak is az egekbe szöknének. Valójában sokkal több érv szól az Irán elleni gyors csapás ellen, mint mellette. Ezért remélhető, hogy az izraeli kardcsörtető retorika csak a Teheránnal szembeni lélektani hadviselés és nyomásgyakorlás eszköze. KOMMENTAR Gesztus PÉTERFl SZONYA Nem egyértelmű az orvosszakszervezet (LOZ) korrupcióellenes kampányának fogadtatása. Vannak elemzők, akik úgy vélik, üres gesztus a kezdeményezés, de akadnak, akikszerintje- lentős előrelépés, hogy a fehérköpenyesek egyáltalán elismerik a paraszolvenciát. Ma még nem tudni, hogy a kórházi orvosok (a főorvosokat is beleértve) közül hányán viselik majd a „Köszönöm, nem fogadom el a hálapénzt” feliratú kitűzőt, de az nyilvánvaló, hogy a magánorvosok nem csatlakoznak a kezdeményezéshez. Pásztor László, a MagánorvosokTársulásának elnöke úgy véli, őket a hálapénz kérdése nem érinti, ők megfizettetik a beteggel - törvényes keretek között - a többletszolgáltatásokat. Többedmagammal mégis azt mondom, nem volna baj, ha az általános és a szakorvosok is kitűznék a jelvényt, és nem kérnének pénzt a rászorulóktól olyan szolgáltatásokért, amelyeket az egészségbiztosítók térítenek. Például bizonyos nyavalyákat infúziókkal kezelnek. A leleményes dokik megfizettetik a beteggel a gyógyítást, de a számlát az egészségbiztosítónak is benyújtják. A sebészek bizonyos bőrkinövések eltávolításáért készpénzt kérnek, s ugyancsak kiszámlázzák a beavatkozást az egészségbiztosítónak. Bizonyára a tisztelt olvasók is folytathatnák a példák felsorolását, bár nincs sok értelme. Tudjuk a magunkét. Jó lenne, ha a magánorvosok is átértékelnék álláspontjukat, s elismernék, köztük is vannak, akik különpénzhez kötik abeteg ellátását. Hogy ezek a juttatások nem sorolhatók a hálapénz kategóriájába? Minden törvénytelen többletbevétel paraszolvencia. Ahhoz, hogy eredményes legyen a kezdeményezés, arra van szükség, hogy a betegek módosítsák rossz szokásaikat. Vállalnunk kell, hogy bélelt boríték nélkül tárgyaljunk orvosunkkal a kezelésről, műtétről, s ha netán a doki anyagi juttatáshoz kötné a gyógyítás időpontját, mikéntjét, nemet mondunk. Tanuljuk meg, nem csupán pénzzel lehet megköszönni a doki kedvességét, emberséges viselkedését, ügyességét, tudását. Könnyen kideríthető (az ápolónők a mindentudók), hogy kezelő orvosunk a bort vagy a pálinkát, esetleges az édességet, virágot szereti-e, netán apró dísztárgyakat, angyalokat, elefántokat gyűjt. Tőlünk is függtehát, hogy üres gesztus lesz-e a fehérköpenyesek korrupcióellenes kezdeményezése, vagy úgy, mint számos fejlett országban, az orvosok kizárólag fizetésükért a lehető legjobban gyógyítják a betegeket. TALLÓZÓ TVR INTERNATIONAL Titus Corlatean román külügyminiszter szerint Magyar- ország rosszabbul bánik a román kisebbséggel, mint Románia a magyarral. A TVR In- temationalon közvetített interjúban Titus Corlatean kijelentette, Magyarország másképp viszonyul a román kisebbséghez, mint Románia a magyarhoz. „Másképpen, negatív értelemben” - pontosította szavait. Megjegyezte, hogy már a kilencvenes évek óta megannyi problémát jeleztek Budapestnek, például a román kisebbség parlamenti képviseletének biztosítását, ami azóta sem oldódott meg. A miniszter az anyanyelvi oktatással kapcsolatos gondokat, a magyarországi román nyelvű sajtó helyzetét, a román ortodox egyháznak nyújtott támogatás problémáit is felhozta. (MTI) JEGYZET Csata után LAMPL ZSUZSANNA mé, a büszkeségé, de a csalódottság, a harag és a káröröm tüze is. Nemes dolog örülni mások sikerének, jó sütkérezni győzelmük fényében, bár ha ez a siker azon a területen születettvolna, ahol az ujjongok tevékenykednek, talán nem mindegyik könnyezne az örömtől. Ilyen az ember, alapvetően irigy természetű. Aztán vannak hatalmas szívek, amelyekben mindegyik tűzből lobog valamennyi. A győztes sportolóra túlcsordulóan árasztjáka szeretetet, de arra, akit vesztesnek tartanak, okád- jáka szinte gyűlöletté fajuló haragot. S úgy tűnik, lassan már mindenkit vesztesnek tartanak, aki nem érmes. Ilyen az ember, magával szemben elnéző, ám más dögöljön meg, ha nem úgy teljesít, ahogy szerinte kell. Igen, minden érzésre van magyarázat, biztosan van a kárörömre is. Tudom, hogy a sport sem mentes a politikától, de hogy miért öröm másnak a kudarca, miért táncol valaki a másik fájdalmát, elkeseredettségét látva, miért ujjong csak azért, mert egy másik sportolónak, aki egy általa nem kedvelt másik nemzet tagja, nem sikerült, azt magyarázza meg az, aki így érez. Csata után vagyunk, olvastam egy lánglelkű szurkoló bejegyzését az interneten. Igen, a szemlélők talán csata után vannak, de a főszereplők nem. Az ő csatáik folytatódnak. A korai kelések, a kemény edzések, a versenyek, a fáradtság, a sérülések, a veszteségek feldolgozása. Az anyagiakkal való küzdelmek. Mert a sport pénzbe kerül, és szponzor többnyire csak akkor van, ha látványos, nagy siker van, s ugyan kit érdekel, melyik szurkolót, hogy odáig is el kell valahogyanjutni. Általában szülői segítséggel, miközben a szülőneknem egyszer olyan megjegyzést is le kell nyelnie, hogy túlértékeli a gyereke tehetségét. Erről is tudnának mesélni a sportolók. Mert a történetek, amelyeket most felkapott a média, nem új keletűek, csak most lettek érdekesek. S nem is teljes történetek, csak a történetek töredékei. Deazéppnem győzteseknek is van történetük. Az egyikTarr György komáromi kajakosé. A most 32 éves élsportoló 17 éves korában rákbeteg volt. Kivették a pajzsmirigyét. Most is látszik a vékonyka forradás a nyakán. Három és fél évig küzdött, de az operációk között is lejárt a vízre, nem élsportolni, csak csendesen evezgetni. A szülei, az orvosai, a sport, és ahogyan nyilatkozta, az őrangyala állt mellette a nehéz évek alatt. Meggyógyult, és utána egyebek mellett nyert négy Eu- rópa-bajnoki címet, egy világ- bajnoki aranyat és egy olimpiai ezüstérmet. Most nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, de attól még ő és a többi, olimpiára kijutott magyar vagy szlovák vagy egyéb sportoló nem lett értéktelenebb. Ezt persze nem ő nyilatkozta, ezt én gondolom. Folytatódik az élet, folytatódnak a történetek. Ennek örüljünk, csendes vagy hangos, de tiszta örömmel.- A kollégák azt suttogják, hogy le akarnak váltana
