Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-02 / 178. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 2. Vélemény És háttér 5 Ötvenezer dollárba került egy kétfős belépő Mitt Romney villásreggelijére Pénz van, oda a tekintély A szíriai válság kissé jegelte, de nem csökkentette a palesztin-izraeli konfliktus jelentőségét a világpolitikában. Az utóbbi napokban Izrael lett az amerikai elnökválasztási kampányban is az egyik központi téma. AAAL1NÁK ISTVÁN Nagyon figyel a világ arra, amit most Obama elnök és valószínű riválisa, Mitt Romney volt massachusettsi kormányzó mond. Romney három országban - Nagy-Britanniá- ban, Izraelben, Lengyelországban - tett bemutatkozó körútja éppen véget ért, s a mérleg tömören: pocsékra sikeredett. Londonban az olimpia megszervezésének bírálatával még csak magát járatta le, Izraelben és Varsóban már az amerikai külpolitikai céloknak is ártott. Ezzel nemcsak a Fehér Házban verte ki a biztosítékot, hanem érdekes módon még Kínában is. Peking csak akkor szokott élesen reagálni, ha őt éri bírálat, ezúttal a Hszinhua állami hírügynökség arra figyelmeztetett: Romney kijelentése csak ronthat az amúgy is feszült közel-keleti helyzeten, újabb háborút robbanthat ki a palesztinok és az izraeliek között. A republikánus elnökjelölt ugyanis Jeruzsálemet Izrael fővárosának nevezte, s felvetette, hogy az amerikai nagy- követséget is oda kellene költöztetni Tel-Avivból. A palesztinok nemcsak tapintatlannak, hanem egyenesen rasszistának minősítették Romney-nak azt a fejtegetését, hogy az izraelieknek kultúrájukból adódóan sokkal nagyobb a gazdasági erejük, mint a Palesztin Hatóság által ellenőrzött területeknek. Amit pedig Varsóból üzent az oroszoknak, az már csak hab a tortán. Romney bemutatkozó útjának egyedüli hozadéka: Londonban kétmillió, Izraelben egymillió dollárt gyűjtött a kampányához. Például a hétfői izraeli reggelin egy kétfős belépő 50 ezer dollárba került, mégis sok fontos pénzember jelent meg. Egyikük állítólag azt mondta, kész százmillió dollárt költeni Obama megbuktatására. Az izraeli zsidók szimpátiáját tehát valószínűleg sikerült elnyernie, Obama nem túl népszerű a körükben, közismert az elnök és Netanjahu kormányfő feszült viszonya. De Romney az Izrael melletti kiállásával az amerikai zsidóság támogatását is meg akarta szerezni, hiszen a Gallup szerint az amerikai zsidók 68 százaléka Obamára szavazna, míg Romneyt csak 25 százalék választaná. És a maga oldalára szeretné állítani az Izraelt támogató amerikai konzervatív keresztényeket is, akik számára Obama csak egy muszlint, és ót sem kedvelik, mert mormon. Romney előszeretettel hangoztatja, nem habozna katonai erőt alkalmazni Irán ellen az atomprogram megakadályozása, Szíriában pedig Aszad eltávolítása érdekében. Az üzenet világos: Obama gyenge elnök, ő erős lenne, visszaállítaná Amerika tekintélyét. Obama elfordult a hagyományos szövetségesektől - Európától, Izraeltől -, ő nem ezt az irányt követné. Nos az üzenet tartalmával nincs baj, csak a módjával. Ezért csak pénzt tudott szerezni, tekintélyt nem. Azt, hogy mennyire fontos Izrael az amerikai kampányban, jelzi: Romney még meg sem érkezett Londonból Jeruzsálembe, amikor Obama gyorsan aláírta az amerikai-izraeli biztonsági együttműködés megerősítéséről szóló törvényt. Az elnök ekkor hangsúlyozta „megingathatatlan elkötelezettségét Izrael mellett”, s az USA rögtön további 70 millió dollárt folyósít a rövid hatótávolságú rakéták ellen kifejlesztett izraeli Vaskupola-rendszer támogatására. A Fehér Ház közleménye szerint Obama harcolt azért, hogy Izrael a 2012-es pénzügyi évben is maradéktalanul megkapja a rekordösszegűnek mondott 3 milliárd dolláros katonai segélyt. Leon Panetta védelmi miniszter pedig épp tegnap kezdett tárgyalásokat Izraelben. JEGYZET A villamos vágya LAAAPL ZSUZSANNA Amikor megérkezett a takarítónő, a villamos még szunyókált. Érezte, hogy vizes kefék vakar- gatják az oldalát és hab pezseg az ablakán, de csak akkor ébredt fel, amikor Péter, az ügyeletes villamos- vezető megköpködte az orrát, és azt mondta: Vilikém, legyen ma is szerencsés utunk. A villamos örült a kedves szónak, mert volt olyan vezető, aki reggel mogorván felszállt rá, egész nap nem szólt hozzá, csak dühösen ráncigálta, és úgy fékezett, hogy az utasok majdnem lepotyogtak az ülésekről. Vili hallotta, hogy azt mondj ák, ilyen hülye villamossal sem utaznak többet. És olyan vezető is volt, aki reggel belerúgott, persze úgy, hogy a takarítónő ne lássa, és azt sziszegte neki: robbannál fel, te dög, hogy soha többé ne kelljen idejönnöm. Szegény Vilinek ilyenkor stresszesen indult a napja, és nem tudta élvezni a sínfutást, amit egyébként nagyon szeretett, mert sportos alkat volt. Egyfolytában csak azon gondolkodott, miért vezeti őt valaki, aki nem szereti ezt csinálni, és miért nem azt csinálja, amit akkor csinálna, ha többet nem kellene idejönnie, mivel ő felrobbanna. De Péter más volt. Azt sem felejtette el, hogy őt Vilinek hívják, pedig nem kommunikációs kurzuson tanulta, hogy fontos megjegyezni a partner nevét, így hát Vili új ült erővel futott ki a garázsból, és amikor megérezte a friss hajnali levegőt, vidáman rikkantott egyet. A környező lakásokban élő emberek ezt csengetésnek hallották, és forogni kezdtek az ágyukban, azt nyöszörögve, jaj, nemsokára fel kell kelni... Vili tudta, hogy rikkantása sokakat felébreszt, de azt is tudta, hogy a városlakók megbo- csátjákezt neki. Olyan ő, mint a kakas. Az sem tehet róla, hogy hajnalban muszáj kukorékolnia. És azt is tudta, hogy az ezek mögött az ablakok mögött szemüket dörzsölge- tők fel sem fogják, mennyire szerencsések. Mert sokan vannak, akik már soha nem ébrednek fel. Vili nagyon élvezte a reggelt, a város illatát, az emberekbe- szédét. Élvezte, hogy futhat. Néha szeretett volna szabadon futni, mint az autók, de aztán látta, hogy hiába szabadok, a nagy dugóban alig araszolnak. Hirtelen le kellett fékeznie. Egy autó ráhajtott a sínre, és összekoccant a másik villamossal. Tekintélyt parancsoló autó volt, a munkába siető emberek dühösen szidták, mert miatta állt le a forgalom. Az autó egyik lámpája ripityá- ra törött, és Vili látta, hogy a fekete szépség sír. Mindig ezt csinálja velem, keseregte a villamosnak. Gátlástalanul hajt, azt mondja, erős autóm van, biztonságos, de én állandó görcsben vagyok, mert félek, hogy egyszer velem fog elütni valakit! Meg a lámpám is fáj... A kényszermegálló nem tartott soká, mert az autó sofőije ordítozott a rendőrökkel, hogy neki sietnie kell, fontos találkozója van. A villamos folytatta útját, s miután meghallgatta az aktuális sporthíreket, hirtelen tudatosította, vaslelke mélyén mire vágyik. Sínfutásban indulni az olimpián! KOMMENTAR Mi és Mika KOCUR LÁSZLÓ Az olimpia és/vagy a nyaralás idején nem feltétlenül bizonyos, hogy a strandi büfé előtt sörért sorakozó állampolgárhoz eljut a hír (és ha igen, akkor megremeg tőle a söröspoharat tartó keze): a parlament egy valóban hozzáértő médiagurut, a zöldmezős beruházásként létrejött Rádio Exprest sikerre vivő, majd a Markízát irányító Václav Mikát választotta meg a közmédia élére. Az Expres a leghallgatottabb rádió, a Markíza pedig a legnézettebb televízió volt Mika működése idején, a rá szavazó honatyák döntését így akár felelősnek is tarthatjuk, ha vélelmezzük, a versenyszférából érkezett szakembert abból a meggyőződésből választották a közszolgálati Szlovák Televízió és Rádió élére, hogy azokat is a leghallgatottabbá- legnézettebbé tegye. Egy médium hallgatottsága/nézettsége számtalan összetevő függvénye. Egy szembetűnő különbséget azonban a sajtóval érintőlegesen sem foglalkozó olvasók is felfedezhetnek, elég, ha megnézik a nevezett intézményeket. Az Expresből úgy lett piacvezető rádió, hogy egy lakásnyi méretű stúdióból sugároz, a Markíza pozsonybesztercei székháza sem sokkal nagyobb egyjobb olajvállalkozó haciendájánál. Ha összevetjük •a közmédiumok székházával, láthatjuk, a méret és a hallga- tottság/nézettség majdhogynem fordítottan arányos, egyben azt is jelezheti az új vezető számára: ami járható út volt a magánszférában, nem biztos, hogy az államiban is az lehet. Az ellenzék nagyobb része nem vett részt az igazgató megválasztásában, csak Matovičék szavaztak, az SaS, a KDH, a Híd és az SDKÚ távol maradt a voksolástól, mondván, politikai jelöltet választanak a közintézmény élére. Ezt meglehetősen szemforgató hozzáállásnak tarthatjuk, hiszen a jelenlegi ellenzék volt az, amely átültette kormányzása idején, hogy az RTVS vezetőjét a parlament válassza, így választották meg Müoslava Zemkovát, akiről Marek Maďarič jelenlegi kulturális miniszter, akkor ellenzéki képviselő sietett is kijelenteni: politikai jelölt. A politikai jelöltezést tekintsük inkább a politikai folklór részének. Naná! Milyen legyen, ha politikusok választották? És előtte, amikor a Rádió-, ill. Tévétanács - ahol szintén a politikai pártok által jelölt emberek ültek, ülnek-választotta az igazgatókat, azok nem politikai jelöltek voltak? A HZDS-székházban rendszeresen vendégeskedő Jaroslav Rezník... Ugyan, kérem. Ezt a gyakorlatot persze nem kell helyeselnünk, de aki rácsodálkozik, az úgy tesz, mint ha nem állna kapcsolatban a hazai politikai valósággal. Amíg a határ mentén foghatók lesznek a magyar tévécsatornák, a kisebbségi magyarokat nem nagyon kell nyomaszta- tia, mi történik a malomvölgyi toronyházban. Mika prezentációjában nem tért ki a kisebbségi adásokra. A tévében jelenleg az a helyzet, hogy az olimpiai közvetítés kilökte megszokott helyükről - a magyarországi csatornák bulvárműsoraival azonos műsorsávból - a magyar nyelvű híreket. Ez jól mutatja, mit jelent a közszolgálat a kisebbségek számára. Ha Mika ezen tud változtatni, és legalább a szlovákiai magyarság számarányának megfelelő műsoridőt szavatolni, az ennek előállításához szükséges gazdasági és infrastrukturális feltételekkel, akkor jól járhatunk vele. Ha nem, akkor marad a zertéel. TALLÓZÓ ADEVARUL Olajat öntenek a tűzre a Szociál-liberális Szövetség (USL) politikusai, akik a romániai magyar közösséget hibáztatják a Traian Basescu államfő leváltásáról szóló népszavazás „kudarcáért” - írta az Adevarul. Az újság külön véleménycikkben foglalkozik azzal, hogy több kormánypárti szociálliberális politikus a romániai magyarokat tette felelőssé azért, hogy érvénytelen lett a népszavazás. A lap Puiu Hasotti román kulturális minisztert idézi, aki szerint a magyarokat egyházi vezetőik „manipulálták”. Radu Mazare, Konstanca polgármestere kijelentette: „a magyarok miatt vesztettünk”. A szerző szerint veszélyesek ezek a kijelentések, hiszen az etnikai jellegű vádak fokozzák a politikusok által gerjesztett „gyűlölethangulatot”. A szerző szerint az USL vezetői saját politikai hozzá nem értésüket akarják leplezni azzal, hogy újabb, etnikai jellegű céltáblát jelölnek meg, és ez „robbanás- veszélyes”. A lap szerint ez újabb bizonyítéka a „felelőtlen hatalomgyakorlásnak”. A magyarokra mutogató USL-es politikusok nem értették meg, hogy a romániai magyar közösséget „nem olyan könnyű manipulálni, mint a dél-romániai oltyánokat” - írja a kommentátor. Szerinte a magyarok fegyelmezetten szavaznak, amikor a tét közvetlenül kapcsolódik politikai céljaikhoz. ,A romániai magyaroknak nem volt fontos Basescu leváltása, de ennek kommunikációs oka van.” (MTI)
