Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-14 / 188. szám, kedd

www.ujszo.com UJSZO 2012. AUGUSZTUS 14. Vélemény És háttér 5 Hlina a pártstruktúrák kialakítását szorgalmazza, Matovič laza, önszerveződő közösséget akar Parttalan pártvita A 2012-es szlovákiai vá­lasztásokon parlament­bejutó legszínesebb párt címét egyértelműen az Egyszerű Emberek és Független Személyisé­gek érdemelte ki. TOKÁRGÉZA Igor Matovič kényszerből alakult, vállaltan sokszínű, régiós aktivistákból és a tá- gabb családból, baráti körből alkotott mozgalmának céljai­ról és programjáról sem lehe­tett semmit tudni. Fél évvel a választások után sem látni, merre tart az Egyszerű Emberek, azt vi­szont egyre inkább, hogy merre nem. Hagyományos párttá alig­ha alakul át, emellett pedig megkezdődik a lassú lemor­zsolódás, ha távoznak a helyzettel elégedetlen képvi­selők. Márciusban az Egyszerű Emberek valós pártstruktú­rák nélkül, mindössze Igor Matovič központi és a jelöl­tek helyi kampányára ala­pozva jutott be a parlament­be. A mozgalom abban az időben tudott betömi a szlo­vákiai politikába, amikor a jobboldal a belharcok kap­csán teljesen lebénult, a bal­oldal pedig nem szolgált ér­demi mondanivalóval a vá­lasztók számára. Ráadásul a Gorilla-botrány, a politikai szerepvállalásból fakadó kor­rupciós ügyek megtépázták a „hagyományos” politikusok tekintélyét. Ez az a légüres tér, ahol Matovič listája ké­pes volt hiteles, vállalható és egyesek számára kimondot­tan szimpatikus politikai erőként megjelenni. A parlamentbe való beju­tás azonban hosszabb távon nem elég. Ahhoz, hogy egy csoportosulás a törvényho­zásban meg is ragadjon, ne­tán a politikában ténykedve átültesse a gyakorlatba az öt­leteit, létre kell hozni a régi­ós és a helyi struktúrákat, a kádereket, kialakítani a műveletek hátterét adó szponzorok és mecénások körét. Az Egyszerű Emberek a megyei választások kap­csán kialakuló párbeszéd után úgy tűnik, nem hajlan­dó megtenni ezt a lépést. A kérdés hangsúlyosabban a párt két erős embere, Alojz Hlina vállalkozó és Igor Matovič vitájában vetődött fel. Míg Hlina a pártstruktú­rák kialakítását szorgalmaz­za, addig Matovič nyilvánva­lóvá tette, irányítása alatt az Egyszerű Emberek marad egy laza, önszerveződő kö­zösség, melynek tagjai véle­ménynyilvánítási szabadsá­got kapnak, valamint nem lesznek kompromisszumkö­tésre kényszerítve. A probléma abban rejlik, hogy ez a státus lehetetlenné teszi az Egyszerű Emberek esetleges kormányzati sze­repvállalását. A legtöbb, amit ilyen körülmények között a párt el tud érni, az a külső, ellenőrző szerep, vagy külö­nösen kedvező feltételek mellett a kormánnyal való laza, kötöttségek nélküli ko­operáció. Ennek példáját lát­juk a jelenlegi választási idő­szakban is, hiszen Peter Pol- lák jó eséllyel elfoglalhatja a romaügyi kormánybiztos székét. Ha a képviselők ennél ambiciózusabb célokat dé­delgetnek, rá kell jönniük, hogy nem az Egyszerű Embe­rek az ő pártjuk - ezt a logi­kát követve morzsolódhat le augusztus végén Alojz Hlina.- Gyomorrontást kapok a sok elhízott turistától! (Peter Gossónyi rajza) Nincs az a kormány, amelyik az utána következő kabinet kedvéért lemondana a mai bevételeiről Nyugdíj - illúziók nélkül HORBULÁK ZSOLT Bevégeztetett. A tőkefede­zeti nyugdíjpillér végleg megváltozott. Formailag ugyan működik, de a befize­tések drasztikus csökkentése után legfeljebb kiegészítő jö­vedelem lesz. 2004-ben, amikor megal­kották a II. nyugdíjpillért, a legnagyobb kérdés az volt, hogy a tőkepiac mint intéz­mény alkalmas-e a hosszú távú anyagi biztonság megte­remtésére a teljes lakosság számára. Annak idején arról szólt a vita, miként reagálnak a megtakarítók a tőzsdéken időről időre előforduló, akár az egy évtizedet is meghala­dó esésekre. Azóta sok min­den megváltozott. Az utóbbi negyven év legmélyebb gaz­dasági válságát éljük át a hozzá tartozó tőzsdei mély­repüléssel, a magánnyugdíj­pénztárakban levő megtaka­rításokra mégis a politikusok jelentik a legnagyobb ve­szélyt, bár a reform egyik fő célja az volt, hogy a nyugdí­jak mértéke ne legyen aktu- álpolitikai kérdés. Be kell látni, hogy a reformátorok néhány dologban tévedtek. Az, hogy a nyugdíjjárulé­kok fele, eredetileg 9%-a, szeptembertől csak 4%-a, a pénztárakba megy, még job­ban megnöveli az állami nyugdíjkassza jelenkori hiá­nyát, holott az egész átalakí­tás éppen azért történik, mert a Szociális Biztosító de­ficitje már most tarthatatlan. A kiesés csökkentésére szánt magánosításból, konkrétan a Szlovák Gázművek értékesí­téséből származó bevételek alig öt évig tartottak ki. Tu­domásul kell venni a reali­tást, hogy nincs az a kor­mány, amelyik az utána kö­vetkező tizedik kabinet ked­véért lemondana a mai bevé­teleiről! A másik tévedés az volt, hogy az éveken-évtize- deken át halmozódó vagyon nem kelti fel senki érdeklő­dését. A pénztárak aktívumai a tőkepiacon pihennek, pon­tosabban, lassan gyarapod­nak. De még itt is van el­lentmondás: mivel Szlováki­ában nem alakult ki működőképes tőzsde, valós hozamot kínáló részvényeket külföldön kell beszerezni. Ha pedig mégis itthon realizáló­dik a befektetés, akkor ma­radnak a jó öreg államkötvé­nyek, ami formailag nem je­lent mást, mint állami garan­ciát. A viharvert második pillér története azt mutatja, hogy a fő ok, amiért olyan népszerű, az az örökölhetősége, hogy a pénzt az emberek a sajátjuk­nak tekintik, noha nincs be­lőle reális haszon, és még mindig nem alakították ki az onnan származó nyugdíjak kifizetési rendszerét. A nagy tanulság az, hogy hiába van­nak törvények, hiába vannak demokratikusan megválasz­tott kormányok, létrehozott L, II., illetve III. pillér, a nyugdíj továbbra is politikai kérdés maradt. KOMMENTAR Mit akar Hlina? NAGYANDRÁS B Alojz Hlina, a második legfontosabb Egyszerű Ember a múlt héten megpendítet­te, talán elhagyja a szervezetet, mert a töb­biek nem hajlandók párttá alakítani a tö­Az Egyszerű Embereket teljes joggal nevez­hetjük fura figurák független frakciójának, mivel a szereplési vágyon, a feltűnősködni akaráson kí­vül nem igazán találunk bennük túl sok közöset. A szlovákiai politikai pártok többsége valamilyen eszmei áramlat mentén jött létre, és bár néhányukban a pártel­nök szerepe elnyomja, esetleg helyettesíteni is tudja az ideológiát, senki sincs akkora bajban az öndefinícióval, mint Matovičék. Az Egyszerű Emberek a jelenlegi pártok elleni tiltakozásként jöttek létre. Azt akarták bebizonyí­tani, hogy ők tölthetik be azt az űrt, mely a szavazók és az addig létező pártok között tátong. Igor Matovič sike­resen kommunikálta, hogy ő a nép egyszerű fia, aki az eddigi, velejéig romlott politikai elittel szemben újat tud hozni. A szavazók komoly része számára meggyőző, amit mond, hiszen egymaga ugyanannyi karikát kapott, ahány szavazatot az SaS, a párt mely 2010-ben felfedez­te, és a parlamentbe juttatta. De a hírek most mégsem róla, hanem Alojz Hlináról szólnak. A sikeres pozsonyi vállalkozó furcsa politikai nézetivei éveken keresztül borzolta a közvéleményt, le­gyen szó a parlamenti pártokról, a romakérdésről vagy a magyar-szlovák kapcsolatról. Korábban senki sem akar­ta őt komolyan venni, de talán neki is jobb volt a pálya széléről beldabálni. Igor Matovič volt az, akivel egymás­ra találtak, de már akkor sejteni lehetett, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. Pont fél évig tartott, amíg kibújt a szög a zsákból. Úgy tűnik, Igor Matovič megelégszik azzal, ha a média és az köz érdeklődésének középpontjába kerül, ám ötle­tei sorra elbuknak, Alojz Hlinának ennél több kell. Ő ta­lán érti, ahhoz, hogy akár Szlovákiában, akár külföldön bárki is komolyan vegye, egy igazi pártot kell létrehoz­nia. Ennek viszont elég kicsi az esélye, így elképzelhető, hogy Hlina hamarosan más jobboldali parlamenti párt­nál kopogtat. Ha van elég eszük a többieknek, nem nyit­nak neki ajtót, hiszen láthatják, hogyan járt az SaS Matovičékkal. Hlina is csak egy bohóc, nem több. Mindenkinek vannak bolondos ötletei, de senki sem akart fehér lovat vinni Budapestre, vagy tutajon leutazni a magyar fővárosig a szlovák-magyar megbékélés jegyében, esetleg egy csó­nakot felgyújtani a Duna közepén, és még sorolhatnánk. Sokak számára a klasszikus, régi pártok, elhasznált poli­tikusaikkal már feleslegesnek tűnnek. Ám tény, hogy ezeknél az ember tudja, hányadán áll. A Matovič- és Hlina-féle politikusokkal az a legnagyobb baj, hogy sohasem tudhatjuk, bizonyos válsághelyzetek­ben hogyan fognak viselkedni, mi jut az eszükbe. Ez meg egy kissé veszélyes. TALLÓZÓ NEUE ZÜRCHER ZEITUNG A magyarországi zsidóság helyzetéről és az antiszemi­tizmusról közölt terjedelmes írást a liberális konzervatív irányultságú Neue Zürcher Zeitung internetes kiadása. A svájci lap tudósítója, Charles E. Ritterband a bu­dapesti zsidó közösség kép­viselőivel folytatott beszél­getések során azt tapasztal­ta, hogy a politikai helyzet egyre inkább kellemetlen ér­zést vált ki bennük. Az újság­író emellett a magyar zsidó­ság megosztottságát érzé­kelte, ami „megnehezíti, hogy növekvő félelmeiket tudatosítsák és hangot adja­nak nekik, és csaknem lehe­tetlenné teszi a közös fellé­pést a nyilvánosság előtt és különösen a kormánynál”. A lap szerint az elmúlt hóna­pokban megsokasodtak Ma­gyarországon az antiszemita incidensek. (MTI) UWAZAMRZE Az Uwazam Rze című konzervatív lengyel hetilap szerint a Moszkvát támoga­tó, gazdaságilag felelőtlen Victor Ponta román kor­mányfő a magyar gazdasági válságot okozó Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök­höz hasonlít, aki Magyaror­szágot gazdaságilag nagy részben Oroszországtól tette függővé. Az Európai Unió (EU) mégis kettős mércét alkal­maz a barátként kezelt új román kormány hibáinak megítélésében és „Orbán Viktor magyar miniszterel­nökkel szemben, aki soha nem szegte meg a törvényt” - olvasható a lengyel lap­ban. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom