Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-13 / 187. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 13. Sport-londoniolimpia 17 Nagy László (pirosban) a bronzmeccsen egy fokkal jobban játszott, mint az elődöntőben, de a horvátok ellen ez sem volt elég (MTI-felvétel) Negyedik lett a magyar férfi kézilabda-válogatott Londonban, ez is óriási siker Mocsai: erőn felül teljesítettünk A magyar férfi kézilabdaválogatott a bronzmeccsen 33:26-ra kikapott a horvátoktól, így a negyedik helyen végzett a londoni olimpián. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL A lelátókon a vereség ellenére is zengett a „Szép volt, fiúk!”, a Mocsai- . hellyel káprázatos ért el. A bronzmeccs A magyar csapat nagyon közel járt az éremhez - pénteken. A svédek az elődöntőben verhe- tőek voltak, nagyon kévésén múlt, hogy nem a magyar válogatott került a döntőbe, s akkor története legnagyobb olimpiai sikerét érhette volna el. De az elődöntőt a svédek nyerték, ráadásul megsérült a meccs legjobb embere, Császár Gábor, aki nemhogy a bronzmeccsen nem játszhatott, de hosszú lábadozás vár rá. Hiánya nagyon érezhető volt a horvátok elleni találkozón, s bár Nagy László egy fokkal jobban játszott, mint két nappal korábban, a 43%-os helyzetkihasználás nagyon kevés egy ilyen kaliberű játékosnál. A horvátok egyértelműen jobb csapat voltak, s az első félidőben a bírók is megtámogatták őket egy kicsit, három gyors kiállítást ítélve a magyarok ellen (ebből kétszer Nagyot szórták ki - a visszajátszás megmutatta, hogy egyszer teljesen indokolatlanul -, ami a világ- klasszis átlövő későbbi játékát is visszavetette). Cupic és Lacko- vic brillírozott, Duvnjak is jól játszott, míg a magyaroknál talán csak a hétgólos Harsányi Gergely nyújtott átlagon felüli teljesítményt. A második félidő elején ugyan a magyarok feljavuló védekezésüknek köszönhetően feljöttek mínusz hétről mínusz háromra, de a horvátok idővel megtalálták az új felállás ellenszerét, és magabiztosan nyerték meg a meccset. Csakúgy, mint a csoportmérkőzésen, most is hét góllal győztek - ez a reális különbség a két csapat között. Az olimpia A magyar válogatott így is óriási utat járt be az olimpián: a csoportjában kikapott ugyan Horvátországtól, Spanyolországtól és Dániától is, de legyőzte Dél-Koreát, utolsó csoportmeccsén pedig Szerbiát is, ezzel bejutott a nyolc közé, majd a negyeddöntőben örökre felejthetetlen mérkőzésen kétszeri hosszabbítás után legyőzte Iz- landot. Az elődöntőben aztán jöttek a svédek, akiktől peches, egygólos vereséget szenvedett a gárda. „Ez a csapat erőn felül teljesített Londonban - mondta a bronzmeccset követően Mocsai Lajos. - Bejutott a négy közé, közben olyan élcsapatok, mint Dánia, Spanyolország, Izland, már régen hazautaztak, az oroszok és a németek ki sem jutottak. Két dolognak köszönhető a siker: a csapat a kritikus nagy meccseit megnyerte, amivel óriási szolgálatot tett az egész sportágnak; és a legnagyobb tétmeccseken mindig jóval erején felül teljesített.” Mocsainak a svédek elleni vereség fáj a legjobban. „Egy góllal kaptunk ki, úgy, hogy az utolsó két percben három ziccert hibáztunk. Pedig az volt a reális esély az éremszerzésre. Én 2000-ben a női válogatottal már játszottam olimpiai döntőt, és nagyon szerettem volna a fiúkkal is ezt elérni. Meggyőződésem, hogy ha Izlandot a rendes játékidőben vetjük egy góllal, nem 80 percet játszunk, akkor a svédek elleni meccs meglehetett volna. De hát a kritikus ziccereket be kell lőni. A horvátok a bronzmeccsen egyértelműenjobbak voltak.” A magyar'férfi kézisek ötödször lettek negyedikek (ebből egyszer még nagypályán) az olimpián, érmet még sohasem szereztek. A magyar kézilabda jövője Mocsai Lajos arra is rámutatott, miben kell fejlődnie a magyar kézilabdának, ha a jövőben is versenyképes akar lenni. „Nagyon felgyorsult a játék. Amikor az 1988-as olimpián lettem negyedik a férfi csapattal, meccsenként volt 60 támadás, most pedig csapatonként van ennyi - magyarázta a magyar mesteredző. - Ebben a gyors játékban pedig nagyon sokat számít a játékosállomány individuális potenciálja. Tíz éve még egy olyan meccset, mint a dánok elleni, a küzdő- szellemünknek köszönhetően megnyertünk volna. Most már nem, mert a dánok egyénileg annyival jobbak voltak. Sok kézilabdázónk kihullott a rostán, mert nem bírja a játék sebességét, egyrészt a fizikai gyorsaságot, másrészt azt, hogy gyorsan kell dönteni. Nagyon fontos lesz, hogy a most 16-21 éves játékosok megfelelő, komoly képzést kapjanak.” Ennek a képzésnek az egyik célja, hogy univerzális, támadni és védekezni is képes játékosokat neveljen, hiszen a jelenlegi kézilabdában már tarthatatlan, hogy támadásban és védekezésben három-négy embert cseréljen egy csapat. „Meg kell tanítani a kiváló átlövőinket is védekezni -hangsúlyozta Mocsai. - Egy kétméteres ember álljon oda, és oldja meg! A magyar kézilabda jelenlegi legnagyobb problémája ez a szerkezeti felfogás: mi vagyunk az egyetlen csapat a világon, amely több embert cserél kényszerből. Most a bronzmeccsen a szokásosak mellé még Nagy Laci is hozzájött, mert nem akartam, hogy esetleg egy harmadik kiállítással végleg kiszórják.” Mocsainak egészen konkrét elképzelései vannak a csapat fiatalításáról, átépítéséről, de tudja, „csak építkezésre” nem kap időt: „Magyarország nem Svédország vagy Dánia, ahol az olimpia utáni két évet a csapat- építésre szánják. Nekünk mindig teljesítenünk kell, mindig nagyok az elvárások velünk szemben. De ez tulajdonképpen így van rendjén.” (bt) csapat a 4 eredményt LONDONI NAPLO Örülni a bronznak BŐDT1TAN1LLA Magyar ember nem tud örülni a bronznak - tartja a mondás. Pedig tud. Csak nem mindegyiknek. Ahogy az amerikai, orosz, cseh vagy litván ember sem tud örülni minden bronznak. A lényeg ugyanis nem az érem színe vagy a helyezés, sokkal inkább az, hogy a sportoló mindent kihozott-e magából. Janics Natasa nem örült a bronzérmének. Sírt a dobogón, sírt a nyilatkozata közben, csalódottságát nem is akarta titkolni. Mert természetesen óriási dolog, ha valaki a harmadik legjobb kajakos a világon, és sokan mindent megadnának érte, meg soha nem is jutnak el odáig stb., de egy háromszoros olimpiai bajnok, világbajnok, a szám címvédő Eu- rópa-bajnoka, aki ahhoz szokott, hogy ő a legesleg- jobb, joggal várt győzelmet magától, és érthető volt a szomorúsága, hogy nem jött össze. De hogy magyar ember ne tudna örülni a bronznak? Az öttusázó Marosi Ádám majd’ kiugrott a bőréből, annyira örült neki. Becézgette, gyönyörködött benne, a dobogón ragyogott a boldogságtól. Ő tudja a legjobban, mekkora értéke van ennek az éremnek, min ment keresztül, amíg a 2009-es világbajnoki címétől idáig jutott, milyen sérülésekkel versenyzett folyamatosan, milyen fájdalmakkal indult az olimpián. Ahogy azt is ő tudja a legjobban, hogy két ellenfele (sporttársa, ahogy nevezte őket, más sportágakban ritkán látott sportszerűséggel) aznap legyőzhetetlen, beér- hetedenvolt. S lehetett volna egy bronz, ami arannyal ért volna fel... A férfi kézilabdásoké. A csapatsportok mindig másképpen mozgatják meg a szurkolókat, mint az egyéni sikerek, valami elemi közösségi érzést mozgósítanak. A csapatot mindenki a magáénak érzi, s mindenki egy emberként kívánja a sikert. Voltak, akik kilenc órán át álltak sorba, hogyjegyet szerezzenek a bronzmeccsre - óriási magyar buli kezdődött volna Londonban, ha a magyar férfi kézilabda-válogatott győzött volna. De nem győzött. A fieszta elmaradt, ám a közönség így is hosszú perceken át éltette a csapatot. Szép volt, fiúk! - zúgott a csarnokban. Mert ez esetben nemcsak a bronznak, hanem a negyedik helynek is lehet örülni. A szlovák kenus a sprinttávon szerzett pontot Hagara hatodik ÖSSZEÁLLÍTÁS Pályafutása legjobb eredményével rukkolt elő Ľubomír Hagara szlovák kenus, aki a Cl 200 méteren hatodikként ért célba. Slavomír Kňazovický védence fél távnál még érmes helyen evezett. Ezzel a trencséni versenyző beállította a szlovák kajakkenu-csapat legjobb londoni eredményét - a férfi kajaknégyes szintén a hatodik helyen végezett. „Csak nevettem volna rajta, ha az olimpia előtt bárki azt mondta volna, hogy hatodik leszek. Már a döntőbe jutás kellemes meglepetés és siker volt számomra - nyilatkozta a 27 éves szlovák versenyző. - A finálé rajtja előtt azt mondogattam magamban, szuper lenne, ha sikerülne legalább két ellenlábasomat magam mögé utasítani. És ez pontosan sikerült is. Eszembe jutott az éremszerzés is. Jól rajtoltam, éreztem, hogy elöl vagyok. Aztán az ellenszélben fokozatosan fogytán volt az erőm, és már képtelen voltam tartani a magas iramot. Mást nem mondhatok, mint hogy elégedett vagyok.” (SITA) Két kiváló szlovák atlétikai szereplés Tóth és Klocová nyolcadik ÖSSZEÁLLÍTÁS Két szlovák atléta is a kiváló nyolcadik helyen végzett a londoni olimpián: Matej Tóth az 50 km-es gyaloglásban 3:41:24 órás idővel ért célba, Lucia Klocová pedig élete első nagydöntőjében 4:12,64 perc alatt tette meg az 1500 métert. Tóth élete második legjobb idejét gyalogolta. A londoni viadal minden idők legerősebb versenye volt: heten 3:40, huszonötén 3:50 órán belül teljesítették a távot. „Gyors ötvenes volt. Ha a verseny előtt mondja valaki, nem hittem volna el, hogy 3:41 órával csak nyolcadik leszek. Húszfokos melegben roppant nehéz jó időt gyalogolni” - mondta a célban Matej Tóth. Lucia Klocová mindvégig lépést tartott az 1500 méteres táv nagymenőivel. Kedvezett neki, hogy lassú volt az iram, így a végén maradt lehetősége hajrázni is. „Jelenleg imádom az ezerötszázat. Életem első olimpiai döntőjében futottam, és élvezni akartam a versenyzést. Számítottam arra, hogy inkább taktikai verseny lesz, lassú kezdéssel és gyors hajrával. Legszebb álmomban sem szerepelt, hogy 1500 méteren nyolcadik leszek az olimpián” - nyilatkozta boldogan. (SITA)
