Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)
2012-08-08 / 183. szám, szerda
10 ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 8. www.ujszo.com REGIÓ-SZÜLŐFÖLD Aratónap és Kárpát-medencei Nemzetiségi Nap Édes élet harmincöt szezonon át - avagy hogyan lesz a sáros répából finom, fehér kristály, és miért zárt be az ország tíz cukorgyárából nyolc Markot szedtek Szarvason UJ SZO-ERTESULES Szarvas. Tizenötödik alkalommal rendeztek hagyományos Aratónapot és Kárpátmedencei Nemzetiségi Napot, a békés megyei városban. A szarvasi Aratónap hosszú ideje ékes példája a határon innen és a határ túloldalán élők összefogásának. Idén a Vajdaság, illetve annak öt települése - Nagykikinda, Székelykeve, Száján, Csóka és Muzslya volt a rendezvény díszvendége. A Martosi Hagyományőrző Együttes évek óta szereplője a fesztiválnak. Pénteken este a harangszó után, a kenyéráldás ünnepi perceit követően a résztvevő települések táncát, zenéjét és színpompás viseletét ismerhette meg a közönség. Szombaton reggel a hagyományos aratóversennyel folytatódott az aratónap. Ezúttal tizenhat csapat állt a rajthoz. Dolgoztak a kaszások, utánuk a marokszedők. A búzatábla mellett leterített pokrócokon pedig gazdag „früstük” (kolbász, szalonna, kovászos uborka, túrós és mákos sütemény) várta a megfáradt aratókat. A főzőversenyen is sokan serénykedtek: huszonegy bográcsban készült a zsűri által kötelezően előírt zöldbableves. Emellett minden csapat más ételt is készített, volt akinek a bográcsában sertéspörkölt főtt, másutt kakaspörkölt Totyogott, (mir) Úri szalonok divatja és a paraszti életmód használati tárgyai egy helyen Kincset érő tárlat Párkányban Párkány. ALévaiBarsi Múzeum kincsei címmel nyílt kiállítás Párkányban. „A tárlat címe azt sugallja, csupa ékszer, gyöngy, arany és gyémánt lapul a vitrinekben. Valójában arra utal, hogy a Barsi Múzeum munkatársainak e gyűjtemény minden darabja kincset ér” - mondta Ján Dano, a lévai intézmény igazgatója. GULYÁS ZSUZSANNA Munkában a martosi marokszedők (Erdélyi Zoltán felvétele) A századforduló használati tárgyai mellett szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak a korabeli ruhák, cipők, divatlapok és bútorok is. A Lévai Barsi Múzeum fennállásának 85 éve alatt 110 ezernél több tárgyat gyűjtött össze. A Párkányi Városi Múzeum látogatói a gyűjtemény legértékesebb darabjait láthatják. Értékes régészeti és numizmatikai leletek, a történelem, a művészetek és az etnográfia területéről származó relikviák is vannak a kiállított tárgyak között. Az 1598-ból származó többnyelvű szótárt vitrinben őrzik, de a századfordulós divatmagazinokba akár bele is lapozhatnak a látogatók. A korabeli divatlapokat nézegetve a hölgyek bizonyára örömmel A kiállított tárgyak ma már kincset érnek nyugtázzák a divat örökös körforgását. A kiállított cipők ugyanolyan stüusosak és divatosak ma is, mint száz éve. A 20. század elejéről származó sikkes kis kalapok és retikülök is megállnák a helyüket mind a kifutókon, mind az utcai viseletben. A századforduló idejéből származó, madeira-hímzéssel díszített és monogrammal ellátott női fehérnemű viszont ma már mosolygásra készteti a látogatót. Az úri szalonok divatja mellett a paraszti életmód viseleti és használat tárgyait is megcsodálhatják az érdeklődők. A kiállított kegytárgyak között egy 18. századi Pieta is szerepel. A régészeti leletek között lószerszámtartozékok (Kr.e. 8. század) és egy Osirist ábrázoló bronzplasztika is (Kr.e. 1542-1062) látható. (A szerző felvétele) „Ez a tárlat is ékes bizonyítéka a párkánja és a lévai múzeum gyümölcsöző együttműködésének, amely már több éve felejthetetlen élményt jelent a múzeum látogatóinak” - jegyezte meg Juhász Gyula, a Párkányi Városi Múzeum vezetője. A Lévai Barsi Múzeum kincsei augusztus 24-ig tekinthetők meg Párkányban. A cukorkészítésbe bele lehetett szeretni SZÁSZI ZOLTÁN Rimaszombat. Egészségi problémák miatt néhány nappal ezelőtt vonult nyugállományba Pál Gyula Rimaszombatban élő cukorfőző mester. Ő maga inkább úgy mondja: egyszerű technológus volt, aki megszerette és 35 szezonon át végezte legjobb tudása szerint ezt a munkát. A sors iróniája, hogy aki évtizedekig készítette a cukrot, ma már meg sem kóstolhatja, mert cukorbeteg. Vegyésznek készült, Pozsonyban végzett „Egyházasbáston születtem, és a helyi iskolában Szókovács tanító bácsi volt az, aki nagyon megszerettette velem a kémiát, így az alapiskola elvégzése után, alig 15 évesen Pozsonyba kerültem. 1975-ben érettségiztem a híres Vegyipari Szakközépiskolában. Komoly tudást kaptunk, jó tanáraink voltak, a szlovák nyelvvel is hamar megbarátkoztam. Érettségi után helyhiány miatt nem vettek fel a vegyipari főiskolára, így hazajöttem, és munkát kerestem. Mivel a pozsonyi iskolában megtanultuk a cukor-, sörmalátagyártás technológiai folyamatait is, az akkor már tíz éve működő rimaszombati cukorgyárban próbáltam meg elhelyezkedni. Előbb brigádosként, de még a belépésem napján állandó munkaviszonyt ajánlottak, mihelyst megtudták, melyik iskolában végeztem” - mesélt a kezdetekről Pál Gyula. Emlékei szerint éppen belépésekor kezdett felfutni a termelés a rimaszombati cukorgyárban, és mint minden fiatal akkoriban, ő is végigjárta a ranglétrát. Egyszerű nyersanyag-feldolgozási irányítóból alig fél évtized alatt a gyártási technológusi posztig vitte, tulajdonképpen ő felelt a gyártás menetéért és a minőségért is. „Bele lehetett szeretni ebbe a munkába. Ezt csak az tudja, aki megpróbálta. Látni, ahogyan a sáros répa egy hosszú folyamat után finom fehér cukorrá változik - ez még ma is jó érzéssel tölt el” - teszi hozzá a cukorfőző mester. Hogyan készül a cukor? Aki kávéjába, teájába teszi a fehér, apró kristályokat, talán nem is tudja, müyen hosszú és bonyolult folyamat a cukorkészítés. A cukorrépa a beszállítás után a mosóba kerül, majd felszeletelik és kilúgozzák, ezt követi a léelszívás, a háromszoros derítés, majd a szénsava- zás, a szűrés, szűrés után a vákuum alatti főzés, egészen pontosan a kristályosítás, ezután a centrifugálás, szárítás, csomagolás és az áru értékesítése a folyamat vége. „Az egész cukorgyárnak egyetlen, jól összehangolt egészként kell működnie, ha a folyamatban egy rész hibás, az az egész végeredményére kihatással van. Az én időmben még műszakonként legkevesebb száz ember dolgozott a gyárban, három műszakban folyt a gyártás a szezon alatt. Ma már csak néhány fal és a közel száz méter Legközelebb Szolcsan József grafikust mutatjuk be. magas kémény áll még a rima- szombati cukorgyárból, sokak szomorúságára” - állapította meg szomorúan a mester. Siker, változások, leépítés, bezárás Rimaszombatban 1960-ban kezdték el építeni a cukorgyárat, az első szezon 1965-ben volt, akkor még csak két hétig tartott. Később felfuttatták a termelést, volt olyan év is, hogy több mint száz napig egyfolytában, három műszakban dolgozott a gyár. Negyven szezon után, 2006 februárjában álltak le a gépsorok, azokat az osztrák tulajdonos leszereltette, egy részük Bosznia-Hercegovinába, Brčkóba került, néhány gépet pedig Szeredre - a szlovákiai cukorgyártás mai központjába - helyeztek át. A gyár bezárásának egyik fő oka az uniós cukorkvóta bevezetése volt, ennek következtében a tíz szlovákiai cukorgyárból nyolcat bezártak. Szereden és Hőlakon (Tren- čianská Teplá) maradt meg csak a két gyár, Nyitrán, Oroszkán, Tőketerebesen, Nagysurány- ban, Nagyszombatban, Diószegen, Dunaszerdahelyen és Rimaszombatban leállt a termelés. A leépítést részben a technológiák fejlődése is okozta, a ma működő két gyár most már képes lenne akár a korábbi tíz termelését is kiváltani. Ha tehetné, folytatná a munkát „Ha újrakezdhetném a pályát, talán megint ezt választanám, főleg úgy, ha már a megszerzett tapasztalatokat is magammal vihetném. Sajnos kényszerpihenőre utaltak, a sok idegeskedés, a cukorgyártásban korábban mindennapos óriási hőmérséklet-különbségek miatt cukorbeteg lettem, vémyomásproblémáim vannak, emellett krónikus tüdő- gyulladás kínoz. Pár napja búcsúztam el a kollégáktól Szereden. Számomra mindig az volt a legnagyobb kitüntetés, hogy elfogadtak, szerettek, hogy jó minőségű cukrot tudtunk készíteni együtt - tette hozzá Pál Gyula cukorfőző mester. Ezt a kiló cukrot még talán Pál Gyula főzte a szeredi gyárban (A szerző felvétele)
