Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-08 / 183. szám, szerda

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 8. www.ujszo.com Felmondtak a rádiósok az elmaradt bérek miatt Nem sugároz a Neo FM ÖSSZEFOGLALÓNK Irán filmművészete egyre izgalmasabb darabokat kínál a világnak, ilyen Az utolsó lépés is Egy tragikus házasság képei (Zuzana Mináčova felvétele) Budapest. Bochkor Gábor elvesztette a munkáját. Nem sugároz tovább adást a Neo FM. A rádiót működtető FM1 Zrt. alkalmazásában álló dol­gozók hétfő reggel azonnali ha­tállyal felmondtak az elmaradt munkabérek, valamint az új tu­lajdonos „által teremtett kilá­tástalan helyzet, körülmények és a tulajdonos szakmai jövő­képe miatt” - ezt Berényi Atti­la, a rádió volt hírigazgatója je­lentette be tegnap a 26 munka- vállaló képviseletében. Berényi Attila elmondta azt is: a tulaj­donos munkavállalótól függő­en i-4 havi munkabérrel tarto­zik a dolgozóknak és addig nem is akar fizetni, amíg nem rendeződik az ügye a Nemzeti Média és Hírközlési Hatósággal (NMHH). Hétfőn Berényi Attila azt mondta, konzervadást sugá­roznak, amelyet kedd estig ké­szítettek el. Az NMHH Média­tanácsa június 20-án mondta fel a jelentős köztartozást fel­halmozó és bankgaranciával sem rendelkező FML Zrt. mé­diaszolgáltatási szerződését, ám a Neo FM tulajdonosa ezt a döntést bíróságon támadta meg. Az eljárás jelenleg is tart, a bíróság ez időre felfüggesz­tette a médiatanács határoza­tának végrehajtását. A médiatanács július 24-i tá­jékoztatása szerint a Neo FM-et üzemeltető vállalkozás tarto­zása 770 millió forint. Ebből 740 millió forintot elmaradt médiaszolgáltatási díj, 6 milliót frekvenciadíj tesz ki, és 23 mil­lió forintra rúg a kiszabott bír­ság és kötbér. Július 3-án az FM1 Zrt. összes részvényét megvásárol­ta a Dr. M-MEDIA Kft. Később Földes Ádám távozott a vállal­kozás éléről, helyére pedig Németh Tibor érkezett. Az FM1 egyébként csődvédelmet kért. A Neo FM az egykori Sláger Rádió frekvenciáin kezdett sugározni. Egyes hírek szerint a Fidesz és az MSZP egyez­ményeként a Neo szocialis­tákhoz közelálló vállalkozók kezébe került, míg a Juventus Class FM-ként folytatva a Fi- desz-közeliekébe. A Fidesz kormányra kerülése után azonban elapadtak az állami reklámmegrendelések a Neó- nál, ami végül a társaság csődjéhez vezetett, (mti, -m-) Ali Mosaffa és Leila Ha­tami. Egy művészházas­pár Iránból. Filmrendező a férj, színésznő a fele­ség. De már játszottak is együtt. Legutóbb Az utolsó lépésben, amely Karlovy Vary idei feszti­válján Iránt képviselte. SZABÓ G. LÁSZLÓ Tizenhat évvel ezelőtt, Dari- ush Mehrjui filmjében, a Lédá­ban találkoztak először, mint színészi partnerek. Ali Mosaffa akkor már diplomás rendező volt, rövid- és kísérleti filmjei közül nem egyet díjaztak hazá­jában. Első játékfilmje, az Egy ismeretlen nő portréja lélektani dráma a javából. Új opusa, Az utolsó lépés két irodalmi mű alapján készült. Az Ivan Iljics halála című Tolsztoj-novella és A halott című James Joyce-el- beszélés nyomán. Teheránban játszódik a film, egy házaspár életébe tekinthe­tünk be. Építészmérnök a félj, színésznő a feleség. Tipikus kö­zéposztálybeli emberek, távol a nyugati ideáloktól, de azoktól a téves elképzelésektől is, ame­lyeket Európa táplál Irán iránt. Film a filmben: egy drámai jele­net felvétele előtt váratlanul el­neveti magát a főszerepet játszó színésznő. Senki sem érti, mi zajlik benne, hiszen a férje nem­rég halt meg egy szerencsétlen kimenetelű balesetben. Bonyo­lult, ám szeretettel átitatott há­zastársi kapcsolatuk ezután a mindenki számára furcsa neve­tést követően elevenedik meg - visszafelé az időben. A feleség emlékei nyomán állnak össze a képek, jelenetek egy biztos ala­pokra épült házasságból, mely­nek romjain most egyedül áll a nő, a magára maradt asszony, Nem voltak nagy csatározásaik... aki úgy érzi, élete legerősebb támaszát veszítette el. „Az iráni cenzúra még min­dig akadályok elé állítja a ren­dezőt - vélekedik Ali Mosaffa. - Filmet forgatni a világ egyik legcsodálatosabb dolga, a tör­ténet azonban nem a rendező kezében ér véget, hanem a vá­gószobában, ahol a cenzorok­nak kijelölt helyük van. Az iráni cenzúra valóban olyan, mint az időjárás Angliában. Hétfőn ra­gyogó napfény, kedden szaka­dó eső, szerdán tomboló vihar, csütörtökön köd... egy rendező csak abban reménykedhet, hogy amikor kiteszi a lábát a házból, vagyis amikor az erre ki­jelölt bizottság tagjainak vetíti a filmjét, a lehető legkellemesebb időt fogja ki. Különben dühöng­het, harcolhat minden számára fontos jelenet megmentéséért.” Az utolsó lépés nem egy klasszikus „film a filmben”. A negyvenöt éves Ali Mosaffa a történet legkülönbözőbb pont­jain teszi ki a kérdőjelet, s finom iróniával valósággal átsző min­denjelenetet. „Filmet forgatni, a valóság­ból egy képzeletbeli világba át­lépni abszurd folyamat - állítja. - A filmesek szerintem nagyra nőtt gyerekek, akik a munká­jukkal akarják igazolni a világ előtt, hogy képtelenek felnőni. Mostani rendezésemben töb­bek között ezt is meg akartam mutatni, azt a láthatatlan ha­tárvonalat, amely a két, amúgy egymásba folyó világ között húzódik.” Ali Mosaffa négyféle minő­ségben jegyzi a filmet. Nemcsak rendezője és főszereplője - for­gatókönyvírója és producere is. Azok után pedig, hogy a felesé­ge, Leila Hatami, Irán jelenleg legismertebb színésznője Ber­linben a legjobb női alakítás dí­ját nyerte a Nader és Simin - Egy elválás történetében nyúj­tott játékáért, majd a legjobb külföldi film kategóriájában az idén Oscar-díjjal jutalmazták az alkotást, nem Ids terhet vett magára azzal, hogy megmutas­sa: az ő irányítása alatt is képes rendkívül erős emberábrázo­lásra. „Minden rendezőnek izgal­mas helyzet, ha élete párjával dolgozhat, főleg, ha otthon az asszony viszi a prímet - mondja Leila Hatami címére. - De őszin­tén bevallom, élvezem is na­gyon, hogy itt most nincs apel­láta, az van, anjjt én akarok. Nagy csatározásokról egyálta­lán nem számolhatok be, hiszen miután a forgatókönyv a kony­haasztalon íródott, a forgatás első napjától mindketten pon­tosan tudtuk, milyen irányt kö­vetünk. Leila pedig a kamera előtt odaadó feleségként figyelt rám. Szeretek vele dolgozni. Azt hiszem, nagyon kevés ren­dező dicsekedhet azzal, hogy ilyen rendkívüli kvalitású szí­nésznőre építheti a filmjét, akit már az egész világ csodál.” RÖVIDEN Žbirka és Jon Anderson az olimpián London. Pozsonyban készült múlt hét óta a Capella Ist- ropolitana szimfonikus zenekar kíséretével Jon Anderson énekes, a neves brit együttes, a YES egyik alapító tagja, va­lamint Miroslav Žbirka, hogy egy nagyszabású koncertet adjon Londonban az olimpiai játékok kulturális kísérőren­dezvényeként. A Sadler’s Wells színházban ma felhangzó koncerten Miroslav Žbirka legendás nagy slágereiből éne­kel válogatást. A szlovák énekes kicsit tréfásan úgy nyilat­kozott: örül ennek a fellépésnek, hiszen ez az egyetlen lehe­tőség arra, hogy részt vehessen az olimpián. A koncerten Jón Andersonnal közösen adja elő az All You Need Is Love című Beatles-dalt. (k) Jelentés az ir(T)ás táborból, ahol műhelymunkák voltak, hasznos tudnivalók hangzottak el a könyvkiadásról, a gyerekkönyvekről, a krimi történetéről írd be magad az irodalomba Kemény Istvánt hallgatják, aki mesélt gyerekkoráról, a zúgó repülőkről, s verseit füzetből olvasta fel (Szabó Tibor Benjámin felvétele) MUCHAATT1LA Július 30. és augusztus 5-e között tartotta a Szépírók Tár­sasága a pályakezdő íróknak szervezett ir(T)ás táborát. Régi ismerősök és újak is. Közben el­telt a július. Poénkodni akart, amikor kis- kakasnak hívott, mégsem mon­dott akkora badarságot. Önök szerint hol van a magyar iroda­lom szemétdombjának csúcsa? Mekkora részt foglal el ebből a határon túli, esetünkben, a szlo­vákiai magyar irodalom? Ne tessenek kiakadni! Én sem tü­dőm, de az elmúlt néhány hét­ben akadt pár új tapasztalatom. Ajúliust jóformán utazgatás­sal töltöttem. Kezdve a krasz- nahorkai nyári táborral, aztán FISZ-tábor Visegrádon, a Fiatal írók tábora Ipolyságon és ir(T)ás, újraVisegrád, immáron otthonos a Mogyoró-hegy. Az első pár napot ki kellett hagynom, mert van nekem pol­gári foglalkozásom is, papával is kellett lenni, be kellett főzni a csemegeuborkát és a szilvát is, szóval csak csütörtök estére ér­keztem meg. Zsíros kenyér mel­lett mézespálinka és szilvás­gombóc volt a terítéken. Esterházy Péter mesélt a csa­ládjáról, megvitattuk, hogy sze­rinte nem kell répa a kocsonyá­ba, mert édes lesz tőle. Éjfélkor átadtuk magunkat a másnapnak. Délelőtt csoportos műhely­munkák Csapody Kinga, Szabó Tibor Benjámin és Babiczky Ti­bor vezetésével. Például na­gyon hasznos adatokat, ténye­ket tudtam meg a könyvkiadást, könyvpiacot illetően. Délután Babiczky Tibor tartott nagyon is jó hangulatú előadást a krimi történetéről, a felderítő nyo­mozás fejlődéséről. Este Ke­mény István ült a tábortűznél. Mesélt gyerekkoráról, a zúgó repülőkről, miközben felettünk is elhaladt egy. Nem hagyják békén az embert! Ady is szóba jött, a bluesmuzsikát is szereti, verseit füzetből olvasta fel. Iga­zi kézirat! Ritkaság. Szombaton ismét reggel fél nyolckor ébredés, nyolckor reggeli, délelőtt készülődés az esti gálára. A déhás családi affér sztoriját vasalgattam, este azt olvasom fel. Vasárnap már kora délelőtt haza kell majd indulnunk, né- hányan már most elhagyták a tábort, ezért Kinga szombat délután tartotta meg a gyerek­könyvekről összeállított elő­adását. Beszélgettünk a külföldi gyermekkönyv trendekről, bo­rítók alapján véleményeztük a könyveket, melyeket megven­nénk, illetve nem vennénk meg. Eközben megérkezett Gabor- jákÁdám (JAK-elnök) és Hevesi Judit is. Ezt követően Kukorelly Endrével beszélgettünk. Meg­hallgattuk az ő pályájának tör­ténetét. Mesélt politikai karrier­jéről is, nekem úgy jött le, mint­ha nem lenne méznyalás a poli- tikusosdi, és nyomatékosította, hogy minden, amivé válni óhaj­tunk, csakis rajtunk múlik, ne­künk kell tennünk érte. Azt is megtudtam, hogy ő is többször átgyúrja a készülő szövegeit, mígnem késznek nyilvánítja. Sőt! Ugyanúgy nem ritkaság ná­la sem, hogy bizonyos idő eltel­tével, képes újra és újra átírni egy-egy szöveget. Felvetődött a kérdés tehát, mikor kész egy szöveg? Én sokszor még az ol­vasott könyvbe is belejavítanék, mások is így voltak vele. Itt már a vacsoránál jártunk. Vacsora után a gála következett. Cso­portok alapján felolvastuk a szövegeket, a nap vendégei most zsűriként ültek a tűz mel­lett. A felolvasás után kiértéke­lés, ajándékosztás a Magvető­nek és a JAK-nak köszönhetően. Ezen a héten is lett négy új könyvem. Kaptunk pár általá­nos, néhány személyes tanácsot is, majd az este átbillent a könnyed sztorizgatás irányába, zsíros kenyér és rosé. Magamon is megfigyeltem már, a környezetem is úgy látja, apránként ugyan, de lenyesege­tem a hibáimat, s talán érdem­ben tudok majd alkotni a ma­gyar irodalomban. Már csak azt kell magtapasztalnom, hogy mekkora is ez a birodalom, me­lyik a legtisztább arca, s hogy nekünk, a következő nemze­déknek, ha egyáltalán van ott helyünk, akkor mi az valójában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom