Új Szó, 2012. augusztus (65. évfolyam, 177-202. szám)

2012-08-07 / 182. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AUGUSZTUS 7. Agrárkörkép 15 Az ősszel szükséges tápanyagokat nem közvetlenül a vetéskor, hanem később, október közepétől ajánlott kijuttatni a már kikelt növényeknek A repce a kukoricához vagy búzához képest technológiai szempont­ból igényes kultúrának számít, kedvező ára mi­att az utóbbi években nálunk is egyre többen foglalkoznak vele. A ve­tésforgóba jól beilleszt­hető, hiszen korán leke­rül a tábláról, és nem zsarolja ki a földet. ISMERTETŐ Nem érzékeny az elővete- ményre, de korai vetése miatt a szemeskukorica kizárható az elővetemények közül. Önmaga után három évig nem ajánlott vetni, mivel ez nagyon meg­növelné a gombás megbete­gedések esélyét, és túlságosan megemelné a vegyszerezés költ­ségét. Jó szerkezetű, tápanya­gokkal és mésszel jól ellátott talajokat igényel, de agyagos és humuszos homokterületeken is jó eredményeket lehet elérni vele. A rosszabb víztartó képes­ségű, homokos, kavicsos talajo­kon a növényt azonban érzéke­nyen érinti, ha a virágzás idején nem kap esőt. A repce termőképességét alapvetően meghatározza az, A repce termesztése technológiailag is igényes A repce jó szerkezetű, tápanyagokkal és mésszel jól ellátott talajokat igényel (Archívumi felvétel) hogy az állomány milyen álla­potban megy a télbe. Apróma­gos, vagyis gondosan előkészí­tett talajt igényel. A talaj és a magágy előkészítése során el­sősorban a vízmegtartás szem­pontjait kell figyelembe venni. A talaj megfelelő megmunká­lásához illetve a szalma bedol­gozásához és lebontásához több műveletre van szükség. A tarló­maradványok bomlását nitrogén kijuttatásával segíthetjük. Tar­lókezeléssel az árvakelésű ma­gokat és gyomokat is csírázásra késztetjük, ezzel lényegesen csökkenthetjük a későbbi gyo- mosodás okozta problémákat. A repce alá általában 20-25 centiméter mélyen dolgozzák át a talajt, ez szántással, vagy kultivátorozással történik, majd a nedvesség minél jobb megőrzése érdekében szükség van a hengerezésre is. Ezzel 1,5-2 cm mélységig tömörítik a talajt, a teteje viszont porha- nyós marad, így a talaj cserepe­sedése megakadályozható. Az ajánlott vetésmélység általában 3^f centiméter. Kö- töttebb talajokon ennél 1 cen­timéterrel sekélyebb, lazább talajokon pedig 1 centiméterrel mélyebb vetőágy kialakítása javasolt. Ján Vašák professzor, a csehországi és a szlovákiai repcetermesztés fejlesztésére alakult szakmai munkacsoport képviselője szerint a hatékony repcetermesztés technológiai elemeinek betartása, neveze­tesen a megfelelő időben és a frissen eldolgozott talajba való vetés, a megfelelő vetési sűrűség, a kellő tápanyagpót­lás, a gyökerek megerősíté­se a megfelelő terméshozam egyik fontos előfeltétele. A szakember gyakorlati tapasz­talatokra hivatkozva állította, hogy a 40-60 ezres optimális növénysűrűség mellett az ősz­szel szükséges tápanyagokat nem közvetlenül a vetéskor, hanem később, október köze­pétől ajánlott kijuttatni a nö­vényeknek. A vetésidő és a fajtaválasz­ték tekintetében a termelők ta­pasztalata szerint minél később kerül a földbe a mag, annál na­gyobb a valószínűsége annak, hogy hibridet kell vetni. A faj­ták kezdeti fejlődése általában lassúbb, ezért a korábbi vetés­időkre alkalmasabbak. Ezt ér­demes figyelembe venni annak érdekében, hogy a tél beálltáig megfelelően fejlett legyen az állomány. A vetés ideje régiók szerint változik, de az augusz­tus vége és szeptember közepe közötti időpontban a legtöbb repce a földbe kerül. A növe­kedésszabályozók alkalmazása is általában annak függvénye, hogy milyen időpontban került elvetésre a mag, hiszen a ké­sőbbi vetésű repcét általában már nem kell kezelni a túlnöve- kedés ellen. Ugyanakkor a ke­zelés a hormonális változások miatt nemcsak az áttelelésben segíti a növényt, hanem a ta­vaszi szárazság tűrésében és az oldalhajtások képződésében is kedvező hatásokat vált ki. A repce vetésére a mechani­kus vagy pneumatikus rend-1 szerű, pontos adagolással és jó mélységtartással dolgozó, sűrű­soros kalászosgabona-vetőgé- pek használhatók. A tapaszta­latok szerint a tárcsás csorosz- lyával rendelkező vetőgépek mélységtartása és magkihelye­zése általában biztonságosabb, mint a csúszócsoroszlyásoké. A repcét nedvesebb körülmé­nyek között 2-3 cm-re, szára­zabb körülmények között 3-4 cm-re vetik. A vetési mélységet csoroszlyánként kell beállítani a mélységhatároló kerekek és a csoroszlyakarok rugósterhe­lésének szabályozásával. Az adagolás pontossága a mag méretétől és formájától is függ, ezért érdemes leforgatáspróbát végezni, (sz-h.a) A szárak rövidülése ellenére ezeknek a hibrideknek nem kisebb a terméshozamuk, mivel a hajtások száma, amelyek becőket viselnek, nem csökkent Féltörpe hibridek - valódi újdonság a repcetermesztők számára TÁJÉKOZTATÓ A repce termesztésére ajánlott optimális fajták kiválasztásakor a jelenlegi bemeneti költségek egyre nagyobb mértékkel esnek latba a fajtakínálatban, így a ter­melők elsősorban azokat a tulaj­donságokat veszik figyelembe, amelyek megfelelő termésho­zam mellett képesek a beme­neti költségek csökkentésére és a termesztés hatékonyságának növelésére. Mivel a jelenlegi betakarító gépek főleg a nagy felületű termőterületeken való alkalmazásra lettek kialakítva, a kihasznált kapacitásuk nagyon gyorsan lecsökken, ha a betakarí­tásra szánt terület nagysága nem a kapacitásuknak megfelelő. A termények optimális betakarítá­sa a termelők számára egyre je­lentősebb prioritássá válik. Nem véletlen, hogy sokan közülük komolyan gondolkodnak a na­gyobb magasságra állított vágás alkalmazásán, hogy kikerüljék a nagyobb szalmamennyiség fel­dolgozásával járó problémákat, amelyeket a hagyományos ma­gasabb repcefajták okoznak. A DuPont Pioneer cég a repce új, versenyképes genotípusával je­lentkezett a hazai piacon is, ame­lyek a Maximus™ hibridcsaládba tartoznak. Ennek a hibridnek jó­val alacsonyabb szára van, mint a hagyományos fajtáknak. Az új hibridekről Marek Jakubectől, a cég termékmenedzserétől kap­tunk tájékoztatást. A Maximus™ repcehibridek a hagyományos 16CÜ180 cm-es fajtákhoz képest alacsonyabbak, csupán 130-140 cm magasak. A növények rendkívül alacsonyan, már a gyökémyak fölött megkez­dik az elágazásokat, miközben a becők az oldalsó elágazásokon is kiegyenlítettek. A növényen az oldalsó elágazások is ugyan­olyan magasra nőnek, mint a főszár. Betakarítás szempontjá­ból a becők első szintje 20-30 cm-rel alacsonyabban helyez­kedik el, mint a hagyományos fajtákon. Ez növeli a betakarítási kapacitást, mivel a növényt a vá­gógerenda könnyebben tudja fel­fogni és vágni, ezáltal könnyebb a kicséplése is. A cséplés kapaci­tásának növelése érdekében na­gyon fontos volt a növényi szár egyes részeinek elvékonyodása. Ebből a szempontból a szár vas­tagsága a növény és a vágókés találkozásánál fontos, a hagyo­mányos hibridekkel összehason­lítva a féltörpe hibridek szárvas­tagsága 30 százalékkal kisebb. Ezáltal csökken az üzemanyag­felhasználás (könnyebb és gyor­sabb üzemmenet) és csökken a szemveszteség a kiszóródás mi­att. A szárak rövidülése ellenére a Maximus™ repcehibrideknek nem alacsonyabb a termésho­zamuk, mivel a hajtások száma, amelyek becőket viselnek, a ha­gyományos hibridekhez képest nem csökkent. Növeli a ledőléssel szembeni ellenállást Az energiaárak a jövőben is minden bizonnyal növekedni fognak, így a jelentőségük fo­lyamatosan növekedni fog. A nemesítők egyik fő érve, amely- lyel a Maximus™ repcehibridek termesztését javasolják, a ledő­léssel szembeni ellenállóság. Az alacsonyabb szármagasságnak köszönhetően a növények le- dőlési hajlama alacsonyabb. Az enyhe megdőlés és a hajlé­konyság ugyanakkor igényelt tulajdonság, mivel csökkenti a szemek kipergésének veszélyét a szél által. A ledőlés viszont csök­kenti az asszimiláció intenzitását és a szemek kipergése következ­tében csökkenti a terméshoza­mokat és a minőséget. A ledőlt állományban a gombabetegsé­gek is gyorsabban terjedhetnek. Emiatt az érés sem egyenletes. A ledőlt repce betakarítása jóval nehezebb, több költséget igé­nyel. Növekednek a tisztításra és a szárításra fordítandó költségek is. A Maximus™ repcehibridek ledőléssel szembeni ellenálló­sága az egyik legfontosabb tu­lajdonságuk. Természetesen a ledőléssel szembeni ellenállóság a magasabb fajtáknál is jelen van (PR46W20, PR46W14), de a Maximus™ repcehibridek alkal­mazása jóval könnyebb. Az egyenletes érés előnyei A Maximus™ repcehibridek egységes alacsonyan elhelyez­kedő becői egyenletesen érnek, így a betakarítás elvégzésének előrejelzése jóval megbízhatóbb, ami segít a termés betakarításá­nak optimalizálásában és minő­ségének javításában. A hibridek alacsonyabb részem alakul ki ugyanis a legmagasabb hozam. A magasabb hibridek esetében ez állandóan problémát jelent. Míg a növény felső harmadában már felnyílnak a becők, az alsó részeken fekvők még zöldek. A gazdák számára nagyon nehéz meghatározni a betakarítás op­timális idejét, amelynek alapján elfogadható veszteségekkel ma­ximális hozamot érhetnének el. Gyakran a betakarítás túl korán megtörténik, mivel a felső becők nyitottságát túlértékelik. Ugyan­akkor a termés olajhozama és annak minősége csökken, mivel a gazdák nem várják meg a zöld becők beérését. Az egyenlete­sen érő becők esetében viszont nagyon gyakran nincs szükség deszikkálásra sem, ami tovább csökkenti a betakarítással kap­csolatos költségeket. Könnyebben betakaríthatok A vágási és cséplési kapaci­tás növekedése a Maximus™ repcehibridek betakarítása ese­tén összefügg az alacsony szár­ral. Mindez már a vágógerendá­nál megfigyelhető. A magasabb szárú fajtákat már itt nehezeb­ben dolgozza fel a gép. Általá­ban ezeket a magasabb fajtákat jóval előbbre kitolt szállítócsigá­val kell betakarítani, és ezt lefelé kell irányítani, hogy a levágott növény egyenletesen kerüljön a forgódobba. A szár felső harma­dán levő becők könnyebb fel­nyílása miatt a dobnak ennek a részén jelentős veszteségek ala­kulhatnak ki a szemek kipergése következtében. Ha a szárterelő motolla úgy van beállítva, hogy ne húzza a növényeket, akkor a magasabb fajták esetében a vágókések előtt egyenlőtlenül felhalmozódnának. Á forgódob összegyűjti a felhalmozódott le­vágott növényeket és igyekszik áttolni őket, ezáltal vagy a vágó­késeket blokkolja, vagy pedig a levágott növények nem egyen­letesen jutnak át a cséplő be­rendezésen. Minél alacsonyab­bak tehát a levágott növények, annál kevesebb biomasszát kell feldolgozni, annál egyenlete­sebben zajlik cséplés, amelyhez meghatározó feltétel a levágott növény egyenletes utánpótlása. Ezenfelül a féltörpe hibridek vékonyabb szára a vágáshoz kisebb teljesítményt igényel. A forgódobban könnyebben ki- csépelhetők, mint á nagyobb tömegű fajták, így a cséplési ka­pacitás növelése következtében csökken az egységnyi üzem­anyag-felhasználás. Á betaka­rítás során jelentősen gyorsabb a Maximus™ hibridek vágási sebessége, mivel gyorsabban csépelhetők. Ezáltal növekszik a kombájnok betakarítási telje­sítménye, 30 százalékos üzem­anyag-megtakarítás érhető el, és csökkennek a betakarítási veszteségek is. A Maximus™ hibridek 6-8 százalékkal növelik a kombájn cséplési teljesítmé­nyét is. (x) Ezeknek a hibrideknek jóval alacsonyabb száruk van, mint a hagyományos fajtáknak (Archívumi felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom