Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-19 / 166. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 19. www.ujszo.com RÖVIDEN Tisztelgés Gyöngyösi előtt Csetnek. Július 21-én, szombaton 14 órakor koszorúzási ünnepség lesz a nagy barokk költő, Gyöngyösi István csetne- ki sírjánál. A rendezvény szervezője a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, valamint az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Irodalomtudományi Intézete. Az ünnepi műsorral egybekötött koszorúzást követően a költő tisztelői egy rövid kitérővel azt a lakóházat is megtekintik majd, amely, mint nemrégiben Jankovics József és Brutovszky Gabriella kutatásai nyomán egyértelművé vált, Gyöngyösi István utolsó lakóhelye volt. (k) Carreras karácsonyra Pozsony. Karácsonyi koncertet ad a .pozsonyi Téli Stadionban Jósé Carreras. A világ egyik legismertebb tenorjának december 20-i hangversenyére már kaphatók jegyek a legnagyobb hazai internetes jegyirodában, a legolcsóbb belépő 35 euró. Carreras legutóbb tavaly járt nálunk, akkor Kassán koncertezett. A fővárosi hangversenyen a kassai filharmonikusok 65 zenésze, illetve a kassai opera 40 tagú kórusa kíséri Carrerast. (SITA) Folytatást kap a Némó nyomában Los Angeles. Folytatást kap az utóbbi évtized egyik legkedveltebb rajzfilmje, a Némó nyomában című 2003-as alkotás. A második részt Andrew Stanton rendezi. Forgatókönyvét Victoria Strouse írja. A The Hollywood Reporter értesülése szerint a film azonban várhatóan csak 2016-ban kerül a mozikba. ,A folytatásoknak mindig rossz szájíze van, még soha nem csináltam egyet sem - mondta nemrégiben Stanton. Mindazonáltal nem vagyok ellene, ha olyan a történet, amelyet szeretünk és szeretnénk megcsinálni.” (MTI) Ezerkétszáz éves sír Peruban Lima. Ékszerek, kerámiaedények sokaságát találták Peru északi részén, Chiclayo város közelében abban az ezerkétszáz éves sírban, amelyben az inkák előtti civilizáció, a Sicán (Lambayeque) kultúra elitjének egyik képviselője aludta örök álmát. A sírkamra hat méter mélységben, a Chotua-Chomancap szentély alatt helyezkedik el, közel ahhoz a helyhez, ahol tavaly októberben Sicán papnő végső nyughelyét tárták fel. A sírkamrában arany fülvédőt, ezüstlapokkal kirakott koronát, valamint 120 egyéb ezüst- és bronzdíszt találtak, amelyek mind egykori birtokosuk magas rangjára utal. Feltártak továbbá 118 kerámiaedényt és tengeri kagylót is. „A felfedezés nagyon fontos, mivel tudjuk, hogy a sír a Sicán-kultúra nemesemberének földi maradványait rejti” - hangsúlyozta Carlos Wester La Torre ásatásvezető régész. (MTI) A nagy sikerű, 2003-as Némó nyomában egyik kockája (Képarchívum) Gombaszögi beszélgetés Farkas Róberttel, a Budapest Bár projekt kitalálójával Feléleszteni, leporolni (Stofira Erik felvétele) Farkas Róbert az utóbbi évek egyik legeredetibb zenei vállalkozásába fogott, amikor zenekara köré gyűjtötte a magyar rock kultikus alakjait. Az eredetileg egyetlen lemezre összeállt csapat azóta is sikerrel koncertezik. Filmslágereket, kuplékat, táncdalokat dolgoznak fel mívesen hangszerelt cigányzene kíséretében. MOLNÁRJUDIT A Budapest Bár előtt játszottál már a Kistehénben és a Besh o droMban is. Kezdeni pedig a 100 Tagú Cigány- zenekarban kezdted pályafutásodat. Hogy jött ez a nagy váltás? Tizennégy évesen kerültem be a 100 Tagú Cigányzenekarba és 12-13 évet töltöttem ott prímásként. Egy idő után úgy éreztem, jó lenne valami mással foglalkoznom. Húsz éves voltam, amikor jött a nagy balkán őrület. Elkezdtem harmo- nikázni. Ez nagyon szerencsés döntés volt, mert nagyjából egy év után jött a Besh o droM-os felkérés, és jópár évig játszottam velük. Később jött a Kiste- hén zenekar, ami még merede- kebb váltás volt. Rockos, alte- rosabb, fura zenét játszottunk, meg zenei karikatúrákat. Miután lediplomáztam a zeneművészetin hegedű szakon, szerettem volna valami saját ötlettel előállni, saját zenekart alapítani. Miért pont a századeleji kávéházi zene lett a befutó? Az én zenei örökségem gyakorlatilag a cigányzene. Gyerekkorom óta ez vesz körül. A szüleim, a nagyszüleim, az egész család zenélt, és ezt a hagyományt szerettem volna továbbvinni, de mai módon. A 20-as 30-as évek mindig nagyon érdekeltek. Édesapám gyerekkoromban azokra a helyekre vitt, ahol játszottak, a New York kávéháztól a Gellért Szállóig, és ez a világ magába szippantott. Szerettem volna ezt a műfajt feléleszteni, leporolni, másképp előadni. Hogy állt össze a csapat? Feleségemmel, Gáncs Andreával, aki a zenekar producere, elkezdtünk gondolkodni, hogyan is lehetne ezt a fajta cigányzenét felfrissíteni. És akkor jött az ötlet, hogy milyen jó lenne a barátainkat és azokat az előadókat meghívni, akik nem dolgoztak még cigányzenekarral. Tudtam róluk, hogy van kötődésük ehhez a fajta zenéhez. Például Kiss Tibi nagyapja magyar nótaszerző volt, úgyhogy ő ebben a világban eléggé otthonosan mozog. Németh Jucival már ismertük egymást, gyerekeket tanítottunk együtt. Őt kislány korában az anyukája ölébe vette, és a „Szívemben bomba van”-t énekelte neki. De sorolhatnám a többieket is, mindenkiben volt valami kapocs ehhez a zenéhez, és azonnal igent mondtak. Egylemezes projektnek indultatok, ehhez képest a 4. lemeznél tartotok. Nem gondoltam, hogy ennyi ideig fog tartani. Amikor az első lemez kész lett, annyit beszéltünk meg, hogy tartunk egy lemezbemutató koncertet. Ezután sorban jöttek a felkérések, és el kellett dönteni, hogyan fogunk tudni együttműködni, hétről hétre színpadra állni. Egy ekkora zenekarnál hogy lehet ezt kivitelezni? Nem egyszerű, de kitaláltuk, hogy a mi időpontjaink a hétköznapok lesznek, és így tudnak hétvégén a saját zenekaraikkal dolgozni. Szinte ünnepnapnak számít, amikor mind együtt vágjunk. Azért havi egyszer össze lehet hozni a csapatot. Ennél jóval többet koncertezünk, de a zenekar 4-6-8 énekessel is megállja a helyét. Tervezitek bővíteni az énekesek sorát? Én nem. Én nagyon örülök ennek a tízes körnek. Szeretném is tartani. Olyan előfordult már, hogy valaki időközben kilépett, ilyen volt például Szaló- ki Ági. Hogy a tízes kör meglegyen, bekerült Behumi Dóri, később Ferenczi Gyuri. Úgy érzem, hogy ez a történet most nagyon kerek, ezért nem szívesen hívok meg más vendégművészeket. Más zenekaroknak egy énekese van, nekünk meg tíz. Még így is nagyon nehéz ezt mozgatni és koordinálni. Minden nap gyakorolsz? Igen, természetesen. Amikor nincs időm, akkor két órát, amikor van akkor négyet-ötöt is. A programunk nagyon gazdag, nem csak koncerteket adunk, hanem több projektünk is elindult. Ilyen lesz augusztusban egy operett, amelyet Vajdai Vilmos rendez, és amelyben több színésszel is együtt dolgozunk. Közben egy londoni meghívást kaptunk, hogy az olimpián játsszunk tizenegy külföldi zenésszel. Ennyi fajta koncert rengeteg felkészülést igényel. Soha nem érezted úgy, hogy hátránnyal indulsz a származásod miatt? Tudom, hogy a pozitív diszkrimináció sem annyira jó, de én inkább azzal találkoztam. Azok, akikkel érintkeztem, kiváncsiak voltak a kultúrámra, ugyanúgy, ahogy én az övékre. Tudtunk egymásnak valami újat mutatni, mind zeneileg, mind a hétköznapokban. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyanokkal dolgozom, akik ugyanolyan nyitottak, mint én. A zenében a hangok magukért beszélnek, és nem érdekes, ki honnét jött, milyen nyelven beszél. Amikor leülünk játszani, minden kerek lesz. Utána néha jó lenne megbeszélni, hogy mit éreztünk, de annyira nem fontos ez szerintem, mert a zenén keresztül abszolút érezzük egymást, és egymásnak is jól tudjuk közvetíteni az érzelmeinket. Magyarország első úgynevezett befogadó színháza nem rendelkezett saját társulattal, különböző alkotócsoportok kezdeményezéseit karolta fel Újabb színházat zárnak be Budapesten JUHASZ KATALIN Budapest. A tavasszal bezárt Budapesti Kamaraszínház után újabb színház szűnik meg a magyar fővárosban. A Teréz körúti Játékszín ősztől már nem kap támogatást az Emberi Erőforrások Minisztériumától. Balázso- vits Lajos, a színház igazgatója elmondta, hogy próbáltak befektetőket keresni és részben magánkézbe adni a színházat, ám nem akadtak mecénások. Az alkalmazottak bérét augusztus végéig tudják fizetni, augusztus elején pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. megkezdi a felszámolást. 1978-ban a Játékszín lett Magyarország első „befogadó színháza.” Ez a lépés a szocialista kulturális irányítás enyhülésére utal, a hatalom engedékenyebbé vált, nem szólt bele a repertoárba. Amint azt a minisztériumban megfogalmazták, a befogadó színház „nem új színház abban az értelemben, hogy a benne folyó tevékenység nem igényel egyszer s mindenkorra adott, biztosított társulatot, művészeti vezetőt, adminisztrációt; működése nem jár többlet létszám-, bér-, dotációigénnyel. A Játékszín feladatai: felkarolja és befogadja a magyar színházi élet különböző alkotóinak, csoportjainak értékes művészi kezdeményezéseit, vállalkozásait, eredményeit; maga is szervez produkciókat, műfaji kötöttségek nélkül.” A Játékszín az 1990-es években élte fénykorát. Abban az időszakban a tévéjátékok, rádiójátékok fokozatosan elapadtak, a filmgyártás és a szinkron stagnált Magyarországon. A színészek egy része számára a Játékszín jelentette a menekülőösvényt. „Ide lehetett segítségért folyamodni, művészi megaláztatás nélkül színészi másodállásért. A Játékszín készségesnek mutatkozott befogadni a magyar színház menekültjeit. Ezzel megelőzte a későbbi önkéntes szakmai csoportosulásokat, alkalmi vagy ideig-óráig működni képes színházi szerveződéseket. Másrészt ahhoz a felismeréshez vezette a színigazgatók többségét, hogy csökkenthetőek a költségek, hanem állandó társulattal, hanem számlára dolgozó tagsággal működnek” - írtakorábban Balázsovits Lajos. A Demokratikus Koalíció (DK) közleményben tílatkozott a bezárás ellen. „Az ellen, hogy a kormány ideológiai befolyása alá vonja a kulturális területeket, s hatalmi pozícióból akarja létrehozni az új jobboldali kultúrát”. Szerintük ezzel a kormány folytatja azt a rombolást, amelyet az elmúlt két évben a művészeti életben folytatott. ,A kormány kulturális politikáját bezárt, működésükben ellehetetlenített színházak, képtárak, múzeumok és művelődési intézmények jelzik” - áll a DK közleményében. Ősztől bezár a Játékszín (Képarchívum
