Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-31 / 176. szám, kedd
Magyarok a kispadon Évek óta aktuális a kérdés: miért nincs egyeden magyar idegenlégiós sem, aki meghatározó játékossá tudott volna válni valamelyik komoly, európai topligás csapatban? Nehéz választ adni. A számok alapján nem tragikus a helyzet, legalábbis akkor, ha az adatokat összehasonlítjuk a hozzánk hasonló közép-európai országokra vonatkozó mutatókkal (Ukrajna és Oroszország más pályán játszik). A négy európai topbajnokság kereteiben körülbelül ugyanannyi magyar (11) játékos szerepel, mint szlovén (10), román (11), szlovák (12) vagy horvát (15), szomszédaink közül egyedül a szerbek múlnak fölül mindenkit a maguk 26 topligás focistájával. Csakhogy a számok olyakor becsapósak. Az angol élvonalban szereplő két magyar játékos közül Gera Zoltán karrierje tiszteletre méltó, még ha nem játszott is nagycsapatban. Az olasz ligában négy honfitársunk képviselteti magát, de egyedül az újonc Sampdoria védője, Laczkó Zsolt tekinthető alapembernek -Tőzsér csak most igazolt a Genoához, Nowothny idén nyáron robbanhat be a Napoliba, Rudolf pedig az előző idényt a Panathinaikosznál töltötte kölcsönben. Spanyolországban és Németországban valamivel jobb a helyzet, Pintér Ádám a Zaragozában rendre bekerül a kezdőcsapatba, Hajnal a Stuttgart, Szalai a Mainz kulcsembere, Husztiról pedig reméljük, hogy nem véledenül kapta meg Hannoverben a 10-es számú mezt. Ennyi. Ne hasonh'tsuk magunkat a szerbekhez, akiknek kéttucatnyi játékosa szerepel Európa élbajnokságaiban, topklubokban. Kolárov (ManCity), Ivanovics (Chelsea), Vidics (ManU), Szubotics (Dortmund), Sztankovics (Inter) - ez más szint. De hol vagyunk a horvátoktól, a szlovákoktól, a románoktól vagy a szlovénektől? Hol a magyar Modrie, a magyar Hamšík, a magyar Chivu, a magyar Handanovic? Hol vannak azok a magyar játékosok, akikért Nyugat-Európa sztárklubjai versenyeznek, akikkel tele vannak a címlapok Londontól Palermóig? Azt nem válaszolhatjuk, hogy a körülmények nálunk rosszabbak, mint... Mint Romániában? Mint Szlovákiában? A szomszédos országok klubfutballja közül némelyik még a magyarnál is gyengébb színvonalú, az utóbbi öt-tíz évben egyedül a román klubcsapatok tudtak felmutatni valamit a nemzetközi porondon. A horvát és román játékosoknak jobbak a menedzsereik, nagyobb a piaci értékük? Ez sem igaz, a futballpályán ugyanis nem a piaci érték dönt, hanem a teljesítmény. Aki jobban futballozik, az külföldön marad, aki nem teljesít, az a kertek alatt hazakullog. A magyar focisták talán nem vágynak külföldre? Illés Béla óta ezt sem mondhatjuk. A magyaroknak mindig pechjük van, a próbajátékon csak kapufáig jutnak, nem passzolnak az új edző játékfelfogásához? Na persze. A mintát talán az utolsó magyar fut- ballsztár pályafutása szolgáltatja. Détári Lajos 1988-ban győztes gólt rúgott a német kupa döntőjében, majd azon nyomban átigazolt a Frankfurttól az Olimpiakoszhoz - s ezzel el is tűnt a nemzetközi futballtérképről. A mostani ff A mostani magyar válogatottban olykor remeklő fiatal futballistáink is sorra tűnnek el a süllyesztőben. magyar válogatottban olykor remeklő fiatal futballistáink is sorra tűnnek el a süllyesztőben. Németh Krisztiánt a jövő nagy csatársztárjaként emlegették, amikor a Liverpool tartalékcsapatában ontotta a gólokat. Aztán: AEK Athén, Olimpiakosz, Vólosz, most pedig éppen Roda Kerkrade. Komán Vladimir is lehetett volna az új Hamšík, a Sampdoriában az első meccsén győztes gólpasszt adott. Idén nyáron az FK Krasznodarhoz igazolt. De másokkal sem jobb a helyzet, Priskin Vlagyikavkazban próbálkozik, a tapasztaltabbak közül Buzsáky és Vadócz csapatot keres. Ebből a szempontból tanulságos a PSV-ben káprázatosán focizó Dzsudzsák Balázs története, aki a téli átigazolási időszakban Európa legdrágább játékosa volt, a Dinamo Moszkva 19 millió eu- rót fizetett érte az Anzsi Mahacskalának. Nem mondhatni, hogy megszolgálta volna az árát, a két orosz csapatban eddig 19 bajnokin lépett pályára, de még egyetlen gólt sem rúgott. Már ott tartunk, hogy ha van egy jó lövése, netán gólpassza, az címlapos hír. De mostanában inkább lecserélik. Akár még a kispadon is találja magát, orosz lapok információi szerint a Dinamo kinézte magának a szlovák Miroslav Stochot, aki Dzsudzsák posztján termeli a gólokat a Fenerbahcéban... De ne legyünk igazságtalanok, ez a történet nem Dzsudzsákról vagy Komanról szól - hanem a magyar futballról. Amely évtizedek óta képtelen kitermelni olyan játékosokat, akikről egész Európában elismeréssel beszélnek. Vajon miért? Kiss Tibor Noé