Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-31 / 176. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 31. Vélemény és háttér 5 Kulcsfontosságú, hogy az ellenzék hiteles alternatívaként mutassa magát a következő években Nincs itt egység A szlovák parlamenti ellenzék elméletileg nagyon kényelmes helyzetben van. Felelősség nélkül, szabadon bírálhatná a kormányt és ballépéseit. Ehelyett a négy párt azt juttatja választói eszébe, semmit nem tanultak abból, miért bukott meg a Radičová-ka- binet. TOKÁR GÉZA Az Állami Számvevőszék vezetőjének megválasztásával kapcsolatos bohózat remek példája az ellenzék tehetetlenségének. Már csak azért is, mert a Smer egyébként felháborító taktikai manővere helyett ismét arról kell elmélkedni, működik-e az előszeretettel hangoztatott ellenzéki együttműködés. Talán csak addig, amíg érdemi döntést nem kell hozni. Tény: Kamil Krnáčot, a Szabadság és Szolidaritás jelöltjét nem sikerült megválasztani az Állami Számvevő- szék élére. Az SaS tisztviselője ugyan az ellenzék közös, konszenzusos jelöltjeként indult, de nemcsak a Smer előre beígért szavazatait nem kapta meg, hanem az ellenzéki pártok tucatnyi voksa is eltűnt. Ki a hibás? A Smer felelőssége nyilvánvaló, hiszen a kormánypárt tudatosan rájátszik az ellenzék megosztottságára, ahol csak tudja, fokozza a viszályt, ebben az esetben pedig megszegték a szavukat. De miként lehet bírálni Robert Fico pártját, ha a négy ellenzéki párt is sajátosan értelmezi a „konszenzusos” jelölt fogalmát? A hiányzó voksok talán a kollektív felelősséget vállalni képtelen Egyszerű Emberek, talán a SaS-szel haragban álló kereszténydemokraták miatt Jöttek össze”, de joggal lehet hibáztatni a liberálisokat is, mert képtelenek egy olyan jelöltet találni, akiben az összes párt megbízik. A lényeg azonban azt a kérdést érinti, miként történhetett meg, hogy vitatkozni kell a felelős személyén. Az ellenzék számára ez a választás olyan vizsga volt, amellyel kormánypártokként is többször szembesültek, s a legtöbbször elbuktak - tulajdonképpen ezért is buktak meg. Bizonyítani kellett volna, hogy képesek megegyezni, kompromisszumot kötni, rövidlátó civakodás helyett hosszú távú, stratégiai döntéseket hozni. Most sem sikerült. A Fico-kormány a következő években hibát hibára halmoz, az ellenzék számára pedig kulcsfontosságú, hogy hiteles alternatívaként mutassa magát. Ezt a pártok névleg tudatosítják is, nem véletlen, hogy a KDH, az SDKÚ és a Híd már hónapok óta az ideológiai alapú, szoros együttműködésről beszél. Azonban önmagában ez a hármas nem tud kormányt váltani, s mint most is kiderült, arra sem képes, hogy a többi ellenzéki párttal kommunikáljon és egyeztessen. Az egyszeri választó pedig felteheti a kérdést: ezek a pártok akarnak kormányozni, amikor látszik, hogy ugyanúgy képtelenek közös hangot találni, mint egy éve. A Smer a jobboldali egység hiánya miatt nyert elsöprő fölénnyel márciusban, a következő években pedig ezért maradhat hatalmon. Nincs ideális egészségbiztosítási rendszer, sokkal fontosabb a hagyomány, a társadalmi elvárás Ami a legdrágább HORBULÁK ZSOLT Alig száz nappal a második Fico-kormány megalakulása után talán korai ezt kijelenteni, de minden esély megvan rá, hogy az egészségbiztosítók államosítása legyen a legnagyobb hatású gazdasági esemény egész mostani kormányzása idején. Ez már csak abból a szempontból is igaz, mivel máig húzódnak azok a perek az egészségbiztosítók ügyében, amelyek Robert Fico előző kormányzása idején kezdődtek. Az egészségbiztosítók tulajdonlása olyan bonyolult kérdés, hogy még szakmai érvek alapján sem lehet igazságot tenni. Európában ilyen és olyan változat is előfordul. Amíg Szlovákiában vegyes a rendszer, addig Magyarországon kizárólag állami. Ez az állapot van az Egyesült Királyságban, de Németország többbiztosítós rendszert alkalmaz. Ami a biztosítók nyereségképzését illeti, már jóval egyértelműbb a kép: Szlovákián kívül ez csak Hollandiában és Svájcban lehetséges. Nincs tehát ideális egészség- biztosítási rendszer, sokkal fontosabb a hagyomány, a társadalmi elvárás vagy az ország fejlettsége. Noha a nyereségképzés ritka, önmagában nem lehet kizáró tényező. A legfontosabb feltételnek annak kellene lennie, hogy melyik megoldás szolgálja leginkább a betegek érdekeit. Mivel a magánkézben levő szlovákiai egészségbiztosítók számos mutatót tekintve jobb eredményt tudnak elérni az államihoz képest, a józan ész azt diktálná, hogy most, amikor már másfél évtizede több-biztosítós vegyes rendszer alakult ki, amikor már a piac is konszolidálódott és a gyengék eltűntek, amikor a szisztéma már bejáratodon, nem kell ilyen költséges és bizonytalan kimenetelű átalakításba kezdeni. Nyilvánvaló, hogy Fico kizárólag politikai okokból, mi több, egyre inkább presztízsből megy neki a biztosítóknak. Ebben a kérdésben sajnos nagyon kicsi az esélye, hogy valamilyen társadalmi összefogás meg tudná állítani. Az egészségbiztosítók kérdése nem a nyugdíjpénztárak felszámolására, hanem az iskolaügyre hasonlít. Mindkét rendszer formailag nagy részben ingyenes, mégis sok pénzt kell rá költeni. Habár mindenki ódzkodik az egészség- biztosítási járulék emelésétől, azt is tudjuk, hogy az egészség minden pénzt megér. Szükség esetén, ha nem nyíltan, akkor feketén, de az egészségéért mindenki hajlandó mélyen a zsebébe nyúlni. A jelenlegi vita így éppen az ellen hat, hogy mindenki tudatosítsa, az egészségmegőrzés, illetve a gyógyítás elsősorban az egyén kötelessége, és egyre nagyobb anyagi terhet kell vállalnia. KOMMENTAR Köszönjük, Mečiar NAGYANDRÁS Vladimir Mečiar a hétvégén Trencséntepli- cen, a hírhedt Elektra nevű villájában ünnepelte hetvenedik születésnapját, melyre állítólag egyetlen politikus sem ment el gratulálni. A nemzet elfelejtette a „szlovák állam atyját”, így van ez rendjén? Mečiar népszerűsége a kilencvenes évek elején óriási volt, meghaladta Robert Fico jelenlegi támogatottságát is. A HZDS elnöke akkor, az ország önállósodása után érezhette igazán, hogy hatalma szinte határtalan. Javában folyt a szlovák nemzeti privatizációnak nevezett rablás, melyben a valódi tőkével és többnyire szakmai tudással sem rendelkező rétegből alakította ki a hozzá egy ideig hű hazai nagytőkéseket, akik pár év vagy egy évtized alatt aztán tisztára mosták vagyonukat, és a társadalom „elismert” krémjévé váltak. Ha közben agyon nem lőtték egyiket-másikat. De ma már ezek vagyongyarapodásának mikéntjét és hogyanját semmilyen hivatalos szerv sem firtatja, sőt, már a közbeszédben sem illik megemlíteni. Ám a kezdetet mindenképpen Mečiarnak köszönhetik. Ugyanígy őt terheli az erkölcsi felelősség azért a rettentően sok törvénytelenségért, melyet az állam nevében a rendőrség, az ügyészség és főleg a Lexa vezette titkosszolgálat saját állampolgárai ellen elkövetett. Ezek is olyan dolgok, melyekre szinte mindenki emlékszik, hiszen a szemünk láttára történtek meg. Ám valahogy a paragrafusok rettentő sűrű erdejében elvesztek, s a legsötétebb bűnök kieszelőjének tartott Ivan Lexát végül egyetlen ügyben sem sikerült bűnösnek találni, sőt a végén Szlovákiának kellett kártérítést fizetnie neki. Ugyanígy Mečiarnak köszönhető Szlovákia lemaradása az európai és az aüanti integráció kapcsán, az országban a kilencvenes években elharapódzó nacionalizmus, mely ha közvetlenül pártjához nem, de koalíciós partneréhez köthető, melyet szintén ő engedett az ország legpofátlanabb politikusává nőni. Sorolhatnánk a bűnöket és a hibákat, melyekért Mečiar megérdemelné, hogy ha rács mögé nem voltak képesek dugni őt, a társadalom teljesen elfeledkezzen róla. Az, hogy most hetvenévesen ott gubbaszt a villájában, és senki le sem bagózza, talán nagyobb büntetés számára, mint ha valamilyen kétes kimenetelű bírósági ügy kapcsán mártírt próbálna csinálni magából. Minden rossz ellenére, melyet az országgal tett, egyetlen pozitív hatása mindenképpen volt. Miatta alakult ki Szlovákiában Közép-Európa egyik legszínesebb és az egyik legjobban működő civil szektora. A kilencvenes évek végén nem a politikusok, az ellenzék, hanem a civilek voltak azok, akik megdöntötték Mečiarék rendszerét. Szlovákiában soha korábban és sajnos azóta sem volt annyira aktív és érdeklődő a társadalom a saját ügyei iránt. Ez valószínűleg nem történt volna meg Mečiar nélkül. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A magyar kormány elővigyázatossági hitelprogram bánt jelezte érdeklődését a hiteltárgyalások során, ezt többször is nyomatékosította az elmúlt időszakban - tudta meg a Népszabadság a tárgyalásokat figyelemmel kísérő forrásoktól. A napilap szerint a tavalyi román megállapodáshoz hasonlíthat az, amelyről most tárgyal a kormány a hitelnyújtókkal. A napilap ismerteti, hogy a hitelhez mind a Nemzetközi Valutaalap (IMF), mind az Európai Bizottság hozzájárul, mind a két szervezetnek megvannak a hitelprogramjai. A Népszabadság forrásai szerint Brüsszel egy olyan megállapodásra készül, amely elővigyázatossági jelleget ölt. Az IMF ugyanakkor a készenléti hitel- programját kínálja továbbra is, ám annak azt a változatát, amelyik szintén elővigyázatossági alapokon nyugszik. Vagyis nem muszáj lehívni a hitelt. A lap forrásai arra hívták fel a figyelmet, hogy a tavaly tavaszi-román megállapodáshoz hasonlíthat az, amelyről most tárgyal a kormány és a hitelnyújtók. A román kormány akkor 3,5 milliárd eurós megállapodást kötött a valutaalappal, amely szervezet a készenléti programon belül adott elővigyázatossági hitelt Bukarestnek. A román kormány akkor Magyarországhoz hasonlóan jelezte, hogy nem kíván pénzt lehívni a hitelkeretből. (MTI)
