Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-30 / 175. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 30. Kultúra 7 Ipolyság vendéglátóként gyenge hármasra vizsgázott, a fiatal irodalmárok viszont egyesre Líra, próza és némi kritika Felolvasás a zsinagógában kukucskáló napfénnyel Az írótábor szó jelentését szerencsére egyre ritkábban kell magyarázni. Mostanában már elég annyit mondani, hogy három-négy nap intenzív műhelymunka, hozott anyaggal való pepecselés, irodalomelméleti előadások, befutott íróvendégekés hajnalig tartó beszélgetések. JUHÁSZ KATALIN A Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) szervezésében immár ötödik éve találkoznak lelkes fiatalok és öreg rókák. Ez utóbbiak műhelytitkokat osztanak meg, olvasnivalót ajánlanak, biztatnak, vagy éppen szapulnak, előbbiek pedig buzgón jegyzetelnek, komoly vagy vicces feladatokat teljesítenek, majd felolvassák a helyben született alkotásokat. Sokan évek óta visszajárnak. Nem csak a nyári táborba, hanem tavasszal és ősszel is, amikor ott lehet folytatni a foglalkozásokat, ahoí abbahagyták őket. A Fiatal írók Táborának híre Magyarországon is elterjedt, olyannyira, hogy Budapestről, Nyíregyházáról, Győrből is érkeztek írópalánták, hogy tanuljanak és ismerkedjenek. A szervezők pedig idén megkapták a lehető legnagyobb dicséretet a budapesti Csapody Kinga író-szerkesztőtől, aki ismeri az összes ilyen jellegű projektet az anyaországban, sőt Erdélyben is. Szerinte sehol nem folyik olyan szisztematikus és folyamatos tehetséggondozás, mint nálunk, ezért van mit tanulniuk a magyarországi írószervezeteknek a Szlovákiai Magyar írók Társaságától. Az elismerő szavak valószínűsíthetően nem udvariasságból hangzottak el. Ezt bizonyítja a SZMÍT fiatal írók számára meghirdetett Pegazus pályázatának eredménye. A felhívásra még sosem érkezett annyi színvonalas mű, mint idén. A zsűri (Vida Gergely, Tőzsér Árpád és Duba Gyula) most állítólag tényleg nehéz helyzetben volt a jeligés munkák bírálásakor, hiszen jó pár nagyon erős, számos korrekt és elenyésző mennyiségű gyenge verset, prózát rejtettek a borítékok. Olyasmi sem történt még a Pegazus utóbbi hét esztendeje alatt, hogy mindkét kategóriában ugyanaz a pályázó kapta volna az első díjat. A múzsák idén gyakran látogathatták a losonci Nagy Csillát, aki a két első helyezés mellé még Tőzsér Árpád védnöki különdíját is megkapta. Duba Gyula különdíjas prózása Suhajda Szabolcs lett Détérből. Líra kategóriában második helyezett a komáromi Mázik Orsolya, a bronzérmes pedig a dunaszerdahelyi Takács Zsuzsi, aki a Fiatal írók Körének is buzgó, izgő-mozgó, ötletekkel teli tagja. Próza kategóriában második a rimaszombati Gužák Klaudia, harmadik pedig a peredi Mucha Attila. Á fiatalokkal foglalkozó mentorok nagy örömére idén dicséretben részesült az a Vörös Gergely is, aki annak idején költópalánta barátnője kedvéért, ha úgy tetszik, alibiből kezdett írogatni, hogy együtt mehessenek a táborba. Palánták alatt huszonéves fiatalok értendők, többségük egyetemista, de van köztük dokto- randuszhallgató és munkanélküli is. Nem dilettánsokról van tehát szó (ezek az évek alatt fokozatosan lemorzsolódtak), hanem tehetséges, nyitott irodalomkedvelőkről, akik az önkifejezésnek ezt a nehéz és hálátlan módját választották. Szerdától szombat estig olyan „nevek” beszélgettek velük, olvastak fel vagy adtak elő nekik, mint Gre- csó Krisztián, Garaczi László, Kukorelly Endre, Németh Zoltán, Csehy Zoltán, Elek Tibor, Balázs F. Attila, Papp Dániel Levente, N. Tóth Anikó, Neszlár Sándor vagy Mizser Attila. A Kossuth-díjas Grendel Lajos pedig kifejezetten azért töltött két napot Ipolyságon, mert kíváncsi volt a feltörekvő nemzedékre. Talán csodálkoznak rajta, hogy a helyszínt csak most említem. Nos, ez nem véletlen. Nagymegyer, Albár és Keszölcés után Ipolyság gyenge hármasra vizsgázott. A tábort befogadó zsinagóga ugyan szép, hűs és barátságos, ám onnét kilépve már meglehetősen bizarr, novellába illő kalandokban volt része a mintegy hetven résztvevőnek. A szervezők úgy tudták, hogy a zsinagóga szomszédságában üzemelő kávézó is a foglalkozások helyszíne lehet, azaz reggeltől késő estig „használható”. A tulajdonos alapítvány azonban bérbe adta a Piccolo Cafét egy olyan vendéglátósnak, aki az egyik esti előadás kezdése előtt azt a meglepő bejelentést tette, hogy „Öt perc múlva zárunk.” A tábor türelmes és tüneményes vezetője, Nagy Erika kénytelen volt közölni ezt a tényt a magyarországi internetes irodalmi lap főszerkesztőjével, aki az emeleti helyiségben már a kivetítőt is beizzította, és kollégáival együtt várta a közönséget. Úgy tűnik, a Piccolo Cafénak a bevétel sem számít, mivel a bérlő többször nehezményezte a terasz asztalainak írópalánták általi elfoglalását. Akik egyébként ugyanúgy fogyasztottak és ugyanolyan pénzzel fizettek, mint a miattuk állítólag kiszoruló helyi törzsvendégek. A foglalkozások egy része ezért „dacból” a konkurenciánál, az autóbuszállomás fölötti teraszos kávézóban folyt, ahol nemcsak éjfélig nyitva tartottak a harmincnegyven vendég kedvéért, hanem még mosolyogtak is rájuk. Szintén szépirodalmi műbe illő a résztvevők szállásául szolgáló Bentlakásos Szakmunkás- képző gondnoka, aki bonusz szolgáltatásként (vagy ahelyett, hogy vécépapírt tett volna a vécékbe), reggelente minden szobába benyitott, és szigorú hangon ébredésre szólította fel a férfiakat és nőket, házasembereket, várandós anyákat, mintha azok legalábbis nehezen kezelhető kamaszok lennének. Világszerte bevett szokás, hogy a kollégiumok nyaranta hősiéiként működnek, ám az alkalmazottakat időben figyelmeztetni kell arra, hogy nyár van, és ezek itt nem nebulók, hanem fizető vendégek. Akik, ha este tízkor kölcsönkérnének egy dugóhúzót, nem szívesen hallják válaszként azt, hogy inkább mennének már haza innét. Nem azért kritizálok ilyen hosszan, mert az idei írótábor fő témája az irodalomkritika volt. Hanem azért, mert szerintem egyáltalán nem mindegy, milyen körülmények között, ha úgy tetszik, milyen kényelmi nívón működik tovább a térség - mint megtudtuk - leghaladóbb irodalmi tehetséggondozó projektje. Mert ha valamiben végre mi vagyunk a legjobbak, azt a saját bőrünkön is éreznünk kellene. Nagykorúak, házasemberek és egy várandós anya (A szerző felvételei Három izgalmas kiállítás nyílik egy helyen A művésztelep „termése” UJ SZO-AJANLO Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galéria idén tizenharmadik alkalommal rendezi meg a nemzetközi művésztelepet, melynek célja a magyarajkú művészek közötti földrajzi távolságok leküzdése, a közös alkotás útján történő tapasztalatcsere. Ä látogatók pedig betekintést nyerhetnek az alkotások születésének hátterébe. A ma kezdődő művésztelepen Magyarországról Borbély Károly, Karczagi Endre, Kelemen Benő Benjámin, Lieb Roland, ifj. Szlávics László, Szu- nyogh László, Vankó István; Erdélyből Dobriban-Lini Enikő érkezik; „hazai színekben” pedig Almási Róbert és Sill Adrián szerepel. A Xm. Nemzetközi Művésztelep főleg az alkotásról szól, hiszen az itt készült művek a galéria gyűjteményét gyarapítják. Az érdeklődők hoínap 18 órától a művészek rövid, prezentációval egybekötött bemutatkozóját hallgathatják meg a Vermes-villában, a telep fő rendezvénye azonban az alkotásokat bemutató kiállítás, melynek megnyitójas pénteken, augusztus 3-án, 17 órákor kezdődik. Mivel az idei művésztelepen a Magyar Szobrász Társaság Érem Szakosztálya is képviselteti magát, az egyik teremben éremművészeti kiállítás is várja az érdeklődőket. A művésztelephez kapcsolható kiállításokkal egy időpontban nyílik egy harmadik is, a Huba Művészcsoport tárlata, „Az életem táguló körökben” címmel. A kiállítást N. Mészáros Júlia művészettörténész nyitja meg. A belépés a galéria minden rendezvényére ingyenes, (k) Idén várják a hatmilliomodik látogatót Számok a Szigetről MT1-H1R Budapest. Bár az augusztus (6-7.) 8-13. között zajló 20. Sziget fesztivál a tavalyihoz képest 300 millió forinttal kisebb büdzséből gazdálkodik, Gerendái Károly főszervező szerint a bevezetett ésszerűsítő lépések miatt ez nem lesz annyira érezhető. Tavaly ötvenegynéhány országból érkeztek látogatók, a heti bérleteknek most már 85 százalékát a külföldiek veszik meg. ,A nézőszám összességében szerintem hasonló lesz, mint tavaly, a bérleteknél csekély visszaesést, a napijegyeknél hasonló mértékű növekedést tapasztalunk az elővételek alapján”- mondta Gerendái. Az eddigi 19 Szigetnek jóval több, mint ötmillió látogatója volt, a 20. rendezvényre várják a hatmilliomodikat. A rendezők egyik fő célja a törzsszigetesek megszólítása. A jubileum apropóján született felhívásra közel ezren igazolták valamilyen módon - leginkább régi karszalagok fotóival -, hogy legalább három korábbi Szigeten ott voltak, így 50 százalékos kedvezménnyel juthattak hetijegyhez. „Tizenvalahány ember azt is hitelt érdemlően tudta bizonyítani, hogy valamennyi eddigi Szigeten ott volt, így idén ők ingyen jöhetnek a fesztiválra” - közölte a főszervező. Megszámolják a nézőket (Juhász Katalin felvétele) Csehy Zoltán Forbáth Imre-díjas Ipolyság. A Forbáth Imre-díjat a Szlovákiai Magyar írók Társa- ságának választmánya évente egy-egy hazai költőnek, a megelőző év kiemelkedő lírai alkotása alapján. Idén Csehy Zoltán kapta a díjat Homokvihar című kötetéért (Kalligram, 2011). A díjátadó rendhagyó helíszínen, a Fiatal írók Táborában zajlott le, ahová egyébként Csehy Zoltánt előadóként hívták meg. A Forbáth-díj idei nyertese költő, műfordító, irodalomtörténész. Magyar-latin szakon végzett azon a Comenius Egyetemen, amelynek jelenleg oktatója. Irodalmi tevékenysége meglehetősen sokrétű: költőként vált ismertté, majd számos műfordításkötete is napvi lágot látott. (k)
