Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-24 / 170. szám, kedd

Újra az elitben - feltámadt futballklubok 10-11. oldal 2012. július 24., kedd, VIII. évfolyam, 26. szám A Magyarország területének mindössze egyharmadát kitevő Albániában az ellenséges támadásoktól tartó kommunista pártvezető, Enver Hodzsa a hetvenes évek során mintegy hétszázezer betonbunkert építtetett. (Képarchívum) Visszafogottság ■ _ j Annyiszor leírtuk ■ .ďfek-i már: a magyar fut- JHU J ball, s ezalatt legfő­J képp a klubfutballt I értjük, immár csak ) [ szavakban létezik. f Az NB I-ben lab­darúgás helyett jó ideje csak botorkálást, kiszámíthatatlan labdapattogást látunk. Lassan már az is örömet okoz, ha egy meccsről utólag kiderül, bunda volt. így legalább tarthatjuk az illúzióinkat: a magyar játékosok még mindig tudnak focizni, csak nem akarnak. Nem tudhatjuk, hogy vajon a Debreceni VSC játékosai mennyire akartak futballozni egy héttel ezelőtt a Skenderbeu Korce elleni BL-selejtezőn, az eredmény azonban ismert, a Debrecen 1-0-ra kikapott egy olyan albán csapattól, amely tavaly játszotta az első nemzetközi kupameccsét. A játékról kár beszélni, a magyar foci iránt negatív elfogultsággal nehezen vádolható források szerint a Debrecen katasztrofálisan játszott, s akár három- négy gólt is kaphatott volna. A saját véleményünket pedig inkább le sem írjuk. Visszafogjuk magunkat. Inkább térjünk vissza a szavakhoz, a meccs előtti nyilatkozatok beszédesek, sok mindent elmondanak a magyar futballközegről. „Ezt a meccset már az öltözőben elveszítettük” - szokták emlegetni futballistáink, utalva arra, hogy gyakran a magyar játékosok krónikus önbizalomhiánya az oka a kudarcoknak. Nos, ilyesmiről ezúttal szó sem volt. Szakály Pétert a Nemzeti Sport idézte, s a DVSC középpályása nem kertelt: „soros meccsünk a BL-ben valóban egy nagy so­rozat kezdete lehet, ami reméljük, sokáig tart majd nekünk”. De a DVSC exedzője is optimista volt. „Nem mondanék na­gyobb gólkülönbségű győzelmet, de úgy vélem, hogy a mieink jól együtt vannak” - bújt elő a látnok Herczeg Andrásból. Ehhez képest a szurkolók debreceni helyzetet nem láthattak a meccsen. Csak lélektelen játékot. Pikáns, magyaros ízt kölcsönöz a találkozónak Szakály megjegyzése a „körülményekről”. „Bízom benne, hogy színvonalasan megszervezik ezt a mér­kőzést” - utalt az albániai viszonyokra a Löki futballistája, akinek még a humora is a helyén volt. Albániáról nem a pál­mafák vagy a tengerpart jut az ember eszébe, viccelődött, csak a betonbunke­reket felejtette el szóba hozni. Viccelni persze lehet, de egy dologra azért felhívnánk a figyelmet. A Korce n A saját véleményünket pedig inkább le sem írjuk. a saját stadionjában fogadhatta a DVSC-t, amely ugyanezt nem mond­hatja el magáról. A visszavágót ugyanis nem Debrecenben, hanem Nyíregyhá­zán rendezik, mivel a hatszoros bajnok Löki stadionja továbbra sem felel meg az UEFA elvárásainak... Visszatérve a mérkőzéshez, a sportsajtó a vereség után nehéz helyzetbe került. Nehéz lett volna ugyanis a meccsről bármi jót is írni, márpedig a lapok szá­mottevő része egy ideje főleg a magyar foci fényezésével foglalkozik. A prob­lémát legügyesebben a Nemzeti Sport oldotta meg. A lap bulvárszekciója még a végtelenül kínos korcei kudarcból is igyekezett kihozni a legtöbbet, és a meccs másnapján közölte a hírt: Kosa Lajos motorkerékpárral érkezett az albániai mérkőzés színhelyére. S hogy a debreceni polgármester két­ségkívül nagy sportteljesítményébe ne rondítson bele a tény (a Löki arcpirító veresége), egy kicsit azt is kozmetikázta a cikk szerzője. „A Debrecen visszafo­gott játékkal és minimális idegenbeli vereséggel (1—0) mutatkozott be a Bajnokok Ligája selejtezőjében” - olvashattuk. Minimális idegenbeli vereséggel. Visz- szafogott játékkal. Azzal. Kiss Tibor Noé

Next

/
Oldalképek
Tartalom