Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-02 / 152. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 2. Vélemény És háttér 5 Közép-Európában már csak így megy ez: létszükséglet az ellenségkép, az ellenség? Parasztvakító szabadságharc Robert Fico a döglesztő melegben szombaton nyilvánosan beszólt a Szlovák Gázmüveknek (SPP), hogy ne izéljék a népet. Ne álmodozzanak itten gázáremelésről! BARAK LÁSZLÓ De nem ám azért, mert nem indokolja a világpiaci ár. Vagy, mert már a mostani gázártól is, amely a legmagasabb a középeurópai régióban, hülyét kapnak az emberek az éves elszámolásoknál. És nem azért, mert eleget fizetett már a pómép (2011-ben cirka félmilliárd eu- rót!) a gázdíjon keresztül így is az államkasszába. Hanem azért ne izéljenek, mert nem vagyunk gyarmat! És kész! A Szlovák Gázművek francia meg német társtulajdonosai - vélhetően a gyarmatosítók - meg jobban tennék, ha eladnák a vagyonrészüket az államnak. Mondja a Szlovák Gázmüvekben jelenleg is 51 százalékot birtokló állam jelenlegi legfőbb képviselője, a mi jelenlegi kormányfőnk... Bonyolult a képlet? Akkor leegyszerűsítjük. Egy állami többségű cég, amelynek alanyi jogon a mindenkori kormányfő, jelenleg Robert Fico a legmagasabb rangú képviselője, beszólt saját magának, hogy ne szívassa az ország népét gázáremeléssel. Ahelyett, hogy a gázművek munkaértekezletén eleve elvetették volna az állam emberei, hogy a cég gázáremelési szándékkal forduljon az árszabályozási hivatalhoz. Amely egyébként természetesen ugyancsak állami hivatal. És egyáltalán nem francia, német, zsidó, hottentotta meg ki tudja, miféle nációk gyarmatosítói uralják, hanem az állam. Konkrétan a jelenlegi kormányfő, Robert Fico emberei. Ugye világos most már, hogy Robert Fico, az Európai Unió egyik leggátlástalanabb parasztvakítójaként, egyszerűen hülyének nézi provinciája népét. No és nyilván az Európai Unió valamennyi politikusát, főként azokat, akik a múlt héten egyeztek meg abban, hogy a jelenleginél nagyságrenddel komolyabb beleszólása lesz az EU-nak tagországai gazdálkodásába, pénzügyi politikájába. Ezeknek a EU-s lúze- reknek nyilván fogalmuk sincs arról, mi vár rájuk, ha szándékuk megvalósul. Ezeknek a EU-s lézereknek nyilván fogalmuk sincs arról, mi vár rájuk, ha szándékuk megvalósul. Mi lesz, ha majd rá akarnak csapni például Fico, no és persze Orbán kezére, hogy ne szórják a pénzüket. (Utóbbi populista mutatványos, ugye, dettó holmi sötétben bujkáló és a népjóléti rendszer ellen szervezkedő gyarmatosítók ellen fenekedve vezeti orránál fogva a bamba plebszet hatalomra kerülése óta.) Vagy éppen jól tudják Nyu- gat-Európában Merkelék, hogy a populista ábránd- és kampánykormányfők akkordban lapátolják majd rájuk, mint gyarmatosítókra a fekáliát? Mivel már régen megegyeztek egymás közt, Fico, Orbán és - gyarmatosítókként - az EU vezetői, hogy Közép-Európában már csak így megy ez, így kell ezt csinálni a hatalom bebetonozása érdekében? Hogy e tájék szakadt provinciát olyan primitív emberek lakják, akiknek létszükségletük az ellenségkép, az ellenség? És, hogy legalább ideig-óráig bármit le lehessen nyomni a torkukon, kreálni kell nekik külső és belső ellenséget, többek között vámpírbankárt meg a jólétükre törő gyarmatosítót...? Hát nem is tudom, személy szerint nekem lenne-e kedvem közösködni szabadságharcos diliházakkal...- Ne félj, neked ott van az úszógumi! Azt viszont nem tudom, az eurót mi tartaná fenn a felszínen... (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Már megint mentenek S1DÓH. ZOLTÁN A labdarúgó Európa-bajnokság után látszólag a brüsszeli tárgyalóasztalnál is olasz siker született a németek ellenében. A válságkezelés éppen esedékes legutóbbi európai uniós csúcstalálkozóján ugyanis Mario Monti olasz kormányfő kiharcolta, hogy a mentőalapok közvetlenül a bajbajutott pénzintézeteknek is adhassanak segítséget, így a pénzinjekció nem növeli az államadósságot. A kalapozásban szintén jeleskedő Spanyolország is elérte ezt a könnyítést, ami voltaképpen olcsó trükközés. A futballban jeleskedő, ám a pénzügyekben ugyancsak botladozó déli államok természetesen zsarolással érték el a közös kasszán ülő Angela Merkel német kancellárnál a könnyítést. Igen, a zsarolás kifejezés a megfelelő, mert az uniós csúcsok mindig ragyogó alkalmat teremtenek a taktikázásra, az árukapcsolásra és nem ritkán a nyílt zsarolásra. Ez utóbbi most úgy nyilvánult meg, hogy Mario Monti addig nem írta alá a 120 milliárd eurós növekedésserkentő és munkahelyteremtő programot, amiből persze Itália is profitálhat, amíg nem segítenek enyhíteni az országára nehezedő nyomáson. A belpolitikai porondon is komoly kihívásokkal szembenéző Merkel végül beadta a derekát, ám engedékenysége hosszabb távon Németországnak kedvez. Ugyanis Berlin javaslatára a mentőalapok közvetlen igénybevétele csak azt követően lesz lehetséges, miután működni kezd az uniós bankfelügyelet. Márpedig a bankfelügyelet szigorát a németek fogják garantálni, ami indokolt, hogy a jövőben ne kelljen pénzintézetek hosszú sorát a még csak nem is működő állandó mentőalapból feltőkésíteni. Ráadásul úgy tűnik, közeledünk a közös költségvetési politika feltételeinek megteremtéséhez, ami stabilizálhatja az eurót. Vagyis kisebb német engedmény történt rövid távon, ám hosszabb távon német siker született, hiszen a stabü euróból eddig leginkább Németország profitált. Csak legyen hosszabb táv egyáltalán, mert úgy tűnik, nem áll valós tőke sem a mentőöv, sem a gazdaságélénkítő csomag mögött, miközben a mélyülő problémák nagyon is valósak. Ahogy egy csipkelődő kommentátor megjegyezte: egy nem létező alap felvásárol egy visszafizethetetlen adósságot egy nem létező mechanizmuson keresztül. Valóban, az állandó mentőalap létrehozását még csak most ratifikálják a nemzeti parlamentek, az alapba befolyó összeg döntő része valójában mindössze szóbeli garancia, a vergődő dél-európai országok adósságának tetemes része pedig tényleg nehezen fizethető vissza. Ha a most megálmodott, csupán virtuális pénzből megvalósuló, mindössze a bizalmon alapuló pénzügyi tűzoltás és gazdaságélénkítés nem válik be, akkor Németország, kihasználva a válságban rejlő lehetőséget, elválasztja az ocsút a búzától. Magyarán: Berlin kétsebességes Európát hozhat létre, és a két sebességi fokozat egymástól való távolodását vetíti előre, egyebek között a közös költségvetési politika révén. Az igazi kérdés, mi vajon melyik sebességi fokozatban leszünk? Mert most úgy tűnik, ebből a pénzügyi örvényből csak azok az államok tudnak kikászálódni viszonylag kisebb károk árán, amelyek sikeresen kapcsolódnak a biztonságot nyújtó német maghoz. Márpedig ez csak azoknak sikerül, akik nem a futballpályán, hanem a gazdaság és a rendezett pénzügyek terén érnek el sikert. Ha továbbra is állami jótékonyságként állítjuk be, akkor a jövőben is a gazdagok kiváltsága marad a minőségi ellátás Egészségügyi csatározások - de ki beszél itt a páciensről? LOVÁSZ ATTILA A kormányfő szerint a jelen helyzetben vígan elegendő lenne egy egészségbiztosító. így van, jelen helyzetben valóban. Még mielőtt azonban parázni kezdenénk, hogy a pentások már számolják a munkanélkülisegélyt, megnyugodhatunk, van mit a tejbe aprítaniuk. S ha nagyon vidáman kiáltunk fel, hogy itt az egészségügyi Kánaán eleje, ne tegyük, mert arcunkra fagy a mosoly. Megnyugodhat a t. Olvasó, semmi sem változott, a nagy pénzelosztó rendszerek megfogalmazói - akár a bizniszben, akár a politikában - magasról tesznek rá, mi a páciens érdeke. Nos, miért is lenne elég egy biztosító? A válasz egyszerű: mert nincs versenyhelyzet. Az állam megmondja, hogy szankció terhe alatt mennyit kell beszedni, s ugyancsak megmondja, miért mennyit lehet kifizetni. így mindegy, hány biztosító van, mert a versenyhelyzet csak a beszállítóknál érvényesül. Ha a páciens érdekeit tartaná szem előtt az aktuális hatalom, akkor nem a három úgy-ahogy működő biztosító helyetti egy állami elosztóhelyet hozná létre, hanem a versenyt. Magyarán: az állam meghatározná azt a minimumot, amit kötelező alapon be kell fizetni, és azt a minimumot, amit ezért kötelezően nyújtani kell az ellátásban. Ezen túl a páciens abszolút kereskedelmi alapon megegyezik a biztosítóval, és ha hajlandó hozzátenni a járulékhoz (amit ma nem lehet, de senki nem tudja, miért?), akkor akár szőke, 90-60-90-es re- habüitációs dokinénire is köthetne biztosítást. A versenyhelyzet akkor nemcsak a mosoda meg a lepedőszállítás, vagy a licenszezett és emiatt agyonkorrumpált gyógyszerszállítás terén mutatkozna meg, hanem a szolgáltatásokban is. Ennél viszont célravezetőbb hülyére mosni a polgárok agyát, az egészségügyi ellátást a szamaritánus szegmensbe utalni (verbálisán) és erkölcsi kérdést faragni belőle, hogy aztán mindenki ott lopjon, ahol tud. A húszkoronásokért majdnem megkövezték anno Rudolf Za- jacot, pedig az ő csapatán kívül itt még élő ember nem mondott semmi koncepciózusát az egészségügyi ellátásról. Most majd lehet a riem húsz koronáért (azaz hetven centért), hanem a húsz eurókért dohogni. Fölöslegesen. A Zajac-Pažitný- Szalay hármas koncepcióját meg majd megvalósítják a bolgárok, és túlélnek minket. Az egybiztosítós rendszer kilátásba helyezése csak azt célozza, hogy míg eddig több ügyeskedő kereskedő nézett legalább egymás körmére, most majd az lophat ellenőrizetlenül, aki a vályúnál van. A dokik meg fizettetnek, mert ingyen nem dolgoznak. Mi meg fizetünk. Mert az autószervizből lehet ajtót becsapva a buszállomásra menni, a dokitól viszont rossz esetben már csak a temetkezési vállalkozóhoz. Századszor leírva, századszor figyelmeztetve: az egészségügyi ellátás nem jótékonykodás, hanem magasan szakképzett és drága szolgáltatás. Azért kötünk rá szolidáris és (eddig még rendszerbe nem állított kommersz) biztosítást, hogy baj esetén ne kelljen tízezreket fizetni zsebből. Ha az egészségügyet álságos módon továbbra is állami jótékonyságként állítjuk be, és nem szolgáltatásként, akkor a jövőben is csak a gazdagok kiváltsága marad a minőségi ellátás, a gyalogpolgár meg üljön a rendelőben, hagyja magát megalázni, és örüljön, hogy a várólista és a kezelés helyett nem köte- letadnakakezébe. Megszűnik az Új Magyar Szó Anyagi nehézségei miatt felfüggesztette a nyomtatásban való megjelenést az Új Magyar Szó című romániai magyar napilap. A pénteken megjelent még nyomtatott számban a lap több vezető publicistája elköszönt az olvasóktól. A pénteki lapszámban közölt szűkszavú közlemény tudatja, hogy a kiadó súlyos anyagi helyzete miatt kényszerült erre a döntésre, amelyet ideiglenesnek tekint. A lap ezután az Új Magyar Szó internetes felületén, a maszol.ro portálon olvasható, (m)
