Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-21 / 168. szám, szombat

2012. július 21., szombat, 6. évfolyam, 29. szám London elúszott 17. oldal Egy olyan ember világa, aki mindent elrontott az életében A Párizstól harminc kilométerre található Auvers-sur-Oise szá­mos impresszionista festőt megihletett macskaköves szűk utcáival, több száz éves kőhazaival és virágos kert­jeivel, a dombon magasodó kasté­lyával és gótikus templomával, és hát persze a települést körülölelő fényárban úszó búzamezőivel. Vi­lághírűvé azonban a kalandos élete utolsó két hónapját itt töltő Vin­cent van Gogh tette. A holland festő 37 éves korában, 1890. május 20-án Camille Pis­sarro javaslatára érkezett a bu- kolikus francia kisvárosba, ahol alig 70 nap alatt közel 80 képet festett, és több tucat rajzot ké­szített. A településen élő műér­tő orvos barátja, a zsenialitását azonnal felismerő Gachet doktor tanácsára menekült egyre inkább elhatalmasodó melankóliája elől a folyamatos munkába. Az elmúlt 120 évben alig változott Auvers- sur-Oise valamennyi nevezetes­ségét megörökítette festményein. Az ezekről készített reprodukciók megtekinthetők az eredeti hely­színeken: a polgármesteri hivatal előtt, a templomtéren vagy a híres búzamezőkön, ahol azokat Van Gogh megfestette. Se mosdó, se fűtés A festő a település központjában található Ravoux fogadóban lakott, és annak egyik padlásszobájában halt meg. 1985 nyarán a Danone multinacionális élelmiszeripari vállalatcsoport akkori marketing- igazgatója, Dominique-Charles Janssens balesetet szenvedett a ká­véházként működő épület előtt. Később a rendőrségi jegyzőkönyv­ből tudta meg, hogy voltaképpen „Van Gogh háza” előtt rohantak a gépkocsijába. Lábadozása alatt be­levetette magát a festő levelezésébe, majd az irodalmi élmény hatására megvette az épületet, és korabeli fotók alapján hat év alatt helyreál­líttatta az egykori fogadót. Az épület földszintjén 1993 óta a piros kockás terítős étterem kínálja ismét a hagyományos francia gaszt­ronómia ínyencségeit, ott, ahol a sarki asztal a holland művészzseni törzshelye volt. Az emeleten pedig megtekinthető a festő egykori man­zárdszobája: a nyolc egykori kiadó szobából a legkisebb, az, amelyben nem volt se mosdó, se fűtés. A he­lyiség az évtizedek alatt érinteden maradt, ugyanis a babona szerint egy öngyilkos szobája szerencsét­lenséget hoz, így a helyiek meg sem merték közelíteni. Az általánosan elfogadott feltevés szerint Van Gogh a búzatáblában 1890. július 27-én revolverrel öngyilkossági kí­sérletet követett el, majd hazaván- szorgott a fogadóba, ahol két nap­pal később belehalt hasi sérülésébe. Újabb kutatások szerint azonban a művészt véledenül találta el egy lövés, amely a közelében fegyverrel játszó két tizenéves gyerek egyikétől eredt. Van Gogh állítólag ismerte is őket, és azért vállalta magára, hogy J9 A csaknem hornine Van Gogh-képen megörökített városka egyetlen eredeti alkotással semrendelkezik. Önarckép, 1887, Van Gogh Múze­um, Amszterdam Dominique-Charles Janssens az auvers-i templom előtt és a templom, ahogy Vincent van Gogh látta. A festő Templom Auvers-ben című eredeti képe (1890) a párizsi Musée d'Orsay-ban látható Vincent és Theo van Gogh sírja Auvers-sur-Oise-ban A rideg hangulatú, testetlen szobában, ahol két napig haldoklóit Van Gogh, jelenleg csak egy szék található. A szoba Janssens szerint teme­tői hangulatot áraszt. (Fotók: SITA/AP, képarchívum) ő maga lőtt, men oltalmazni akarta ifjú barátait. Festetlen szobában A rideg hangulatú, festeden szo­bában, ahol két napig haldoklón, jelenleg csak egy szék található. „Ez egy olyan ember világa, aki min­dent elrontott az életében. Temetői hangulatot áraszt” — magyarázta Dominique-Charles Janssens, aki gondosan óvja a fogadó intim és meghitt jellegét. Turistalátványos­ság helyett inkább művészeti zarán­dokhelyet teremtett a Ravoux-ból. Évente közel kétszer annyi, mint­egy 100 ezer érdeklődőt utasít el, mint ahánynak megmutatja a padlásszobát. Délelőttönként 2-3 szervezett csoportot enged be, dél­utánonként előre bejelentkezett egyéni látogatókat fogad. Olyan Van Gogh-rajongó is akadt már, aki vagyonokat fizetett volna azért, hogy egyeden éjszakát a szobában alhasson. De hiába. Vincent Van Gogh Intézet néven Janssens alapítványt is létrehozott annak érdekében, hogy adományo­kat gyűjtsön a festő egyik legfőbb vágyának a beteljesítésére, amelyről annak idején testvérének, Theónak írt levelében beszélt: azt szerette vol­na, hogy a fogadóban állítsák ki a képeit. A manzárdszoba üres falán, ahol az Auvers-sur-Oise-ban készült nyolc­van festmény száradt éjszakánként, egy golyóálló üveg mögött jelzi a felirat, hogy ott hamarosan Van Gogh egyik képét helyezik el. Janssens nem árulta el, hogy eddig mennyi pénzt sikerült összegyűjte­nie egy eredeti Van Gogh-kép meg­vásárlására. A holland művész fest­ményei - aki életében csak egyeden képet tudott eladni — manapság több tízmillió dollárba kerülnek, A pipázó orvosról, Gachet-ról készült portréját a közelmúltban 82 millió dollárért vette meg egy japán üzlet­ember. Évi háromszázezer turista Egyébként a csaknem 30 Van Gogh-képen megörökített város­ka egyetlen eredeti alkotással sem rendelkezik, miután a festő halálát követően a testvére, Theo által a településnek felajánlott művekre az akkori városvezetés nem tartott igényt, így azok szétszóródtak a világban. Auvers-sur-Oise csak 1990-ben, a festő halálának centenáriuma idején kezdte el kiaknázni a Van Gogh-kultuszban rejlő lehetősége­ket. Azóta évente 300 ezer turis­tát fogadnak, akik közül mintegy 100 ezren - elsősorban japánok és amerikaiak - csak azért jönnek, hogy a temetőben fejet hajtsanak a Van Gogh-testvérek borostyánnal borított sírja előtt. Itt temették el ugyanis a bátyja után egy évvel el­hunyt Theót is. Először a várost felfedező impresz- szionista festő, Charles-Francois Daubigny háza nyílt meg a nagy- közönség előtt 1991-ben. Van Gogh egykori fogadója mellett ma már Gachet doktor háza és az épület padlásán kialakított műte­rem - amelyben Pissarro, Cézanne és Guillaumin is alkotott annak idején - szintén eredeti állapotában várja a látogatókat, a villa teraszos kertjében pedig ugyanolyan növé­nyeket és virágokat ápol a városi kertész, mint amelyekben Van Gogh is gyönyörködhetett. A XIX. század hódító italának, az abszintnak külön múzeumot ren­deztek be Auvers-sur-Oise-ban. Van Gogh idejében a Párizs kör­nyéki települések mindazonáltal elsősorban a boraikról voltak hí­resek. Az időközben kihalt szőlő­tőkéket egy évtizeddel ezelőtt tele­pítette újra két helyi gazda a város központjában. Az ebből évente megtermelt mintegy 150 üveg chardonnay típusú fehérbort a he­lyi specialitások ünnepi hétvégéjén, novemberben kóstolhatják és vásá­rolhatják meg az Auvers-sur-Oise- ba látogatók. Venczel Katalin, MTI-Press

Next

/
Oldalképek
Tartalom