Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-20 / 167. szám, péntek

Kovászos uborka - megoldás a nyár gyötrelmeire 10. oldal 2012. július 20., péntek, 12. évfolyam, 28. szám A tojásrántotta művészete Pirított krumplis frittata Elkészítés: A krumplit meghámozzuk, felkockázzunk, és az olajon meg­pirítjuk (enyhén megsózhatjuk). Levesszük a tűzről, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, és még forrón jól átkeverjük. A sütőt előmelegítjük 190 fokra. A zöldhagymát felkarikázzuk. A to­jásokat a tejszínnel felverjük, sóz­zuk, borsozzuk, reszelünk rá egy kis szerecsendiót, és a zöldhagymá­val együtt hozzákeverjük a megpi­rított krumplihoz. Egy hőálló tálat vékonyan kivajazunk, beleöntjük a tojásos keveréket, és 190 fokon kb. 30 percig sütjük. Tálaláskor meg­szórhatjuk zöldhagymával. Hozzávalók: 2 közepes krumpli, 3 evőkanál olívaolaj, 1 gerezd zúzott fokhagy­ma, 2 szál zöldhagyma, 6 tojás, 1 dl tejszín, só, bors, szerecsendió. B ármilyen meglepő, a gasztronómia felleg­várában, Franciaor­szágban a legmenőbb és leghíresebb étter­mekben és szakácsiskoláiban bi­zony azzal tesztelik a jelentkezőt, hogyan is készítik a rántottát. Le­gyen könnyed és légies, remegjen a tányéron, mint a kocsonya, kel­lesse magát, amíg a serpenyőből a tányérra érkezik, ne hűljön ki, ne dermedjen meg, és nem utolsó szempont a szervírozás sem. A nagyétkű magyar ember hajla­mos felhördülni, hogy a kiadós Üssünk össze egy rántottát! - szinte mindenkinek eszébe jut ez a mentő ötlet, amikor gyorsan szeretne enni valamit, de a hűtőszekrény gyakorlatilag üres. És rántottát sütni, ugyebár, mindenki tud. Vagy mégsem? Egy másik francia irányzat szerint a rán­totta akkor lesz tökéle­tesen lágy és krémeš, ha nem tűzön, hanem gőz fölött készül. rántotta hozzávalói, mármint a hagyma, a kolbász és a szalonna útközben tán elvesztek... Tény és való, nagyon sokan az alap­anyagok természetes ízeit egyre kevésbé képesek érezni, értékelni, mert hozzászoktak a karakteres, erős ízekhez. Pedig ha egyszer ráérzünk a könnyed, de mégis fi­nom, egyszerű, eredeti ízekre, új világ tárul fel előttünk. Itt, ennél a pontnál bátran kijelenthetjük, hogy a tökéletes rántottához nem kell más, csak tojás és zsiradék. Ezzel azután elérkeztünk az egyik sarkalatos ponthoz: mi is legyen ez a zsiradék? Vaj, olaj vagy zsír? VILAGKONYHA hőfokon készül a tökéletes villás­reggeli. Felejtsük el, hogy az ösz- szekevert tojásokat forró zsiradék­ra öntjük: egyfelől a tojásfehérjét, ami értékes tápanyag, azonnal el­pusztítjuk, másfelől az alja rögtön megsül, barnás lesz. Julia Child, aki híres francia sé­feknél leste el a konyhaművészet fortélyait, azt hirdeti, hogy a leg­finomabb rántotta titka nem más, mint hogy a serpenyőt még hide­gen jól kivajazzuk, ráhelyezzük á tűzhelyre, már ekkor beleöntjük a márványosra, csak enyhén ösz- szekevert tojásokat, és lassú tűzön sütjük. Amint az alja kocsonyá­sodni kezd egy kicsit, egy lapáttal kintről befelé óvatosan beljebb tessékeljük a tojást, kicsit meg­emelve a serpenyőt, hogy a még folyós részek utat találjanak ma­guknak. Ha így körbe-körbe, kintről befelé haladunk, a rózsá­hoz hasonló alakzatot vesz fel a rántotta. Semmiképpen ne süssük meg teljesen, csak annyira, hogy rezgős, kocsonyás, krémeš állaga legyen! Egyes receptek pár kanál tejszínt is javasolnak a tojáshoz, a lágyabb íz kedvéért, de ha a fenti módon készítjük el a rántottát, vajon sütve, türelmesen, akkor a vég­eredmény magában is tökéletes lesz. Egy másik francia irányzat szerint a rántotta akkor lesz tökéletesen lágy és krémeš, ha nem tűzön, hanem gőz fölött készül. Ez sem ördöngösség. Egy lábasban forraljunk fel vizet, te­gyük rá a serpenyőt úgy, hogy ne érjen az alja vízbe, és a gőz fölött, némi vajon addig kevergessük a tojást, amíg krémessé sűrűsödik. Kis tejszínnel hígítva még fino­mabb. Akármelyik módszert választjuk is, a kész tojásrántotta bizony mimózalelkű képződmény: ha a serpenyőből hirtelen a hideg tá­nyérra kerül, megdermed. Ezt el­kerülendő nem árt a tányért kicsit előmelegíteni - így látványban és minőségben is hibátlanul tartja magát, amíg feltálaljuk. Személyenként különböző a rán­tottás „befogadóképesség”, így recept helyett arányaiban a tojás és a vaj mennyiségét adjuk meg: 2,5-ször annyi evőkanál olvasz­tott vajat használjunk, ahány da­rab tojást feltörünk. A szendvicskészítés után szinte mindenkinél a tojásrántotta az első „melegkonyhai étel”, amit megtanul elkészíteni. Érdemes rögtön az igazi, magában is fi­nom, krémesen lágy rántotta re­ceptjének birtokában kezdeni. (Haulitus Anikó) A francia konyha nagyjaival együtt én is a vaj mellett teszem le voksomat - a vaj minden étel­nek bársonyos, könnyed, lágy ízt kölcsönöz. A tökéletes tojásrántottát kutat­va felmerül a kérdés, mennyire is kell összekeverni a tojást? Teljesen homogénre keverjük, vagy csak párszor húzzuk át rajta a villát, esetleg elég a serpenyőben elegyí­teni, csak úgy márványosra? Any- nyi biztos, hogy látványosabb és finomabb is a tojásrántotta, ha a sárgája között ott virít a fehérje. Megszívlelendő lehet Gordon Ramsay módszere is, aki a serpe­nyőben, nagyon lassú tűzön keve­ri össze márványosra a rántottát - így egy edénnyel kevesebbet kell mosogatni, es mégis ugyanazt az ered­ményt érjük el. A sóval is csak óvatosan: csak akkor használjuk, ha elkészült a rántotta, mert máskü­lönben vizessé, ned­vessé válhat tőle. Nagyon fontos kér­dés, hogy milyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom