Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-18 / 165. szám, szerda
Régió-szülőföld 13 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 18. Orosz Örs főszervező szerint a rendezvény igazi hozadéka, hogy van idő és lehetőség találkozni, beszélgetni Pillanatképek egy táborból Az esős hét végére a Nagyferenc Katalin áltak faragott emlékoszlop is a helyére került (Somogyi Tibor felvételei) Krasznahorkaváralja. Nem tudom, pontosan számon tartja-e bárki, hogy 1928 óta, amikor a Prágában tanuló magyar diákok először adtak találkát egymásnak Gombaszögön, hány ízben rendeztek Gömörben nyári diáktábort. Az idei - mondhatni: immár hagyományosan - a krasz- nahorkai kempingben zajlott, a kiégett vár tövében. LŐR1NCZ ADRIÁN Ezzel minden, ami a kiégett- ség fogalmával bármilyen szinten összefüggésbe hozható, el is felejthető - a rendezvényt ugyanis ismét a programfelhozatal már-már kétségbeejtő bősége, valamint a közéleti-társadalmi problémák iránti maximális nyitottság jellemezte. Foglaljuk most össze dióhéjban, a teljesség igénye nélkül, mi fért bele a 2012-es Gombaszögi Nyári Tábornak szentelt hat napba. Aki tudja a megoldást Biztatónak ígérkezett a kezdet - július 10-én, a rendezvény nulladik napján közel háromszáz szlovákiai magyar fiatal szállta meg a helyszínt. Eligazítás, sátorverés, majd a „Te melliké vagy?” kérdés megválaszolása, azaz ismerkedés a táborlakókkal és a helyi vendéglátó-ipari egységekkel (ha már a vár zárva van...). Este koncertek, a CitySoul színpadon laza elektronika. Július 11., első nap. Bolló Péter, Krasznahorkaváralja első embere és Orosz Örs főszervező üdvözli a résztvevőket, majd Davith Hicks komi nyelv- használati aktivista veszi birtokába a nagysátrat. A komit mindössze 378-an beszélik folyékonyan Anglia délnyugati részén, így Európa égjük legveszélyeztetettebb nyelve (bár Romániában, a Duna deltájában is élnek elszigetelt, saját nyelvet beszélő kisebb népcsoportok - a szerző megj.). Ha valaki, úgy Hicks professzor tudhat valamit a nyelvi diszkriminációról, amely Nagy-Britan- niában a 17. évszázadba nyúlik vissza. Előadásának megszívlelendő tanulsága, hogy állami támogatás nélkül is fel lehet tartani a (kisebbségi) nyelvet, amihez a média szinte kínálja a lehetőséget. „Természetesen az ideális állapot az, ha elérjük, hogy az állam támogassa a kisebbségi nyelvet, mivel ez számára is hatalmas gazdasági előny. Úgy gondolom, itt az ideje, hogy a szlovák kormány végre felébredjen és felismerje a magyar nyelv fontosságát”'- mondta Hicks. Tanácsa remélhetőleg eljut a címzett(ek)hez. Ki a magyar, cigány, satöbbi? Később: Beszélgetés Bugár Bélával, a Híd, illetve Berényi Józseffel, az MKP elnökével. A két politikus nem ül egy asztalhoz (pontosabban: ugyanahhoz az asztalhoz ülnek, csak nem egy időben), a feltett kérdésekre - asszimüáció, a kisebbségek jogállása, romakérdés satöbbi - visszafogottan válaszolnak. Nem mond újat Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár sem; legfeljebb annyit, hogy az idei kampányban nem azt a Ficót hallotta, akit 2006-ban, így - persze csak óvatosan, módjával - optimistán látja a helyzetet. Másnap, július 12-én délután Hunčík Péter pszichiáteríró, Gyurgyík László szociológus, Lovász Attila, az RTVS nemzetiségi nyelvű adásainak igazgatója, Öllős László politológus, Petőcz Kálmán, a kormányhivatal emberi jogi főosztályának egykori vezetője és Tokár Géza politológus próbálta megválaszolni, ki a magyar. A felvidéki magyar miben-, vagy inkább „kiben- létének” pontos meghatározására vonatkozó definíció híján úgy érzem, a közvetett, e sorok írója számára leginkább elfogadható választ két nappal később a Cigány úton című ke- rekasztal-beszélgetés egyik résztvevője, Vavrek István pedagógus, a Temipe Polgári Társulás képviselője fogalmazza meg, kijelentve: „Kőkemény cigány vagyok, mert annak vallom magam!”. Köszönjük, tanító úr... Barátságokról, kapcsolatokról Az úgynevezett romakérdést feszegetni Krasznahorkaváral- ján ma több mint időszerű - a szlovák és újabban a magyar nemzet megmentőjének szerepében tetszelgő Marián Kodéba már több mint öt és fél ezer négyzetméter földet kapott ajándékba a jólelkű helyi lakosoktól, és ennek csaknem teljes egésze a romák által illegálisan felhúzott házak alatt található. Várhatóan vidám napoknak néz tehát elébe a község. A július 14-én zajlott beszélgetés során Bodnár Zsuzsa romoló- gus, Bolló Péter, a település polgármestere, Gunár Lajos helyi vajda, Ravasz Ábel szociológus, Podhradská Lea vizuális antropológus és dokumentarista, valamint a már idézett Vavrek István azt próbálta megválaszolni: mi az, ami évtizedek óta falat emel a romák és a többségi társadalom tagjai közé. Alternatívák sokasága hangzik el, és a végén megfogalmazódik az igény: békességben rendezni végre közös dolgainkat. Mint írásom elején jéleztem: helyszűke miatt leheteden a teljesség igényével megírni a Gombaszögi Nyári Tábor történetét; e helyett Orosz Őrsöt, a tábor főszervezőjét kérem fel egyfajta mérleg megvonására és a hogyan tovább megfogalmazására. „Hétszáznál több ember, zömében szlovákiai magyar egyetemi hallgató jött el a táborba - közölte a főszervező. - Ahhoz, hogy ekkora tömeget megmozgassunk, kellett a zene, kellett az igényes és tartalmas program, és kellett egy kiváló csapat. Amit hazavihetnek, a barátságok és a kapcsolatok; és remélhetőleg az az érzés, amelyet pozitív példák, emberi történetek sokasága igazol: hogy nem olyan rossz dolog szlovákiai magyarnak lenni...” A fafaragó táborban a művészek elkészítették Puskás Ferenc első felvidéki szobrát is Már csak tucatnyi zsidó maradt a városban Szent László-szobor az emlékparkban Szép környezetben, jó hangulatban alkottak a fafaragók (A szerző felvétele) A holokauszt áldozataira emlékeztek V. KRASZN1CA MELITTA Csicsó. Hangos kopácsolás- tól zengett a községi tűzoltószertár melletti udvar: itt dolgozott a 8. Nemzetközi Csicsói Fafaragó- és Festőtábor résztvevőinek egy csoportja. A résztvevők ezúttal Szlovéniából, Magyarországról és Szlovákiából érkeztek. Nagy Géza, a tábor főszervezője idén - a megszokottól eltérően - szabad kezet adott a művészeknek, már ami a téma- választást illeti. Korábban ugyanis általában egy közös, főleg a magyarságtudatot erősítő témában születtek az alkotások, ilyen volt például a Hét vezér és a táltos szoborcsoport is, amelyet aztán a helybéli történelmi parkban állítottak fel. „Ezúttal csupán egyeden ilyen »megrendelésem« volt, a Szent László-szobor, amely ugyancsak a szoborpark gyűjteményét gyarapítja majd - mondta Nagy Géza. - A művészek egy része Nagymegyeren dolgozik, ott egy igazi kuriózumnak számító alkotás is készül: Puskás Ferenc első szlovákiai szobra. A táborhoz, illetve Csicsó- hoz egyébként több elsőség fűződik: itt készült az első szlovákiai Atilla-szobor, a szlovák nyelvtörvény „gyászemlékműve”, vagy a már említett Hét vezér-szoborcsoport, ami szintén egyedülálló a maga nemében.” A tábor résztvevői szinte valamennyien szabadidejüket áldozzák erre a tevékenységre, foglalkozásukat tekintve van köztük állatorvos, mérnök, tanár, matróz és nyugalmazott bárzongorista is. Ami összeköti őket, az a hobbijuk, a fafaragás. „Hatodik alkalommal veszek részt a csicsói táborban, és mindig örömmel jövök, mert amellett, hogy újra és újra sikerül ellesnem valami szakmabeli fogást a többiektől, nagyon jó alkalom ez a találkozásra, a baráti és szakmai eszmecserékre - mondta a budapesti Farkas Attila. - Érdekes megfigyelni például, ki hogyan nyúl egy adott témához, miként fogalmaz meg egy-egy gondolatot, és milyen technikát alkalmaz. Most például nagy érdeklődéssel figyeltem, miként faragja a pegazus szárnyát Szalay Norbert barátunk.” A veszprémi Steinbach Sándor elárulta: egészséges rivalizálás is tapasztalható köztük, ami moti- válóan hat a munkájukra. Mindemellett jóindulatú kritikával is illetik a másik alkotását, figyelmeztetik egymást az esetleges hibákra is, amiből szintén sokat tudnak tanulni. Szent László szobrán hárman dolgoztak: Fresch Gábor, Fresch András és Horváth Tibor. ,Amikor Nagy Géza felvetette a témát, sokat böngésztünk az interneten, könyvekben és kerestük a leghitelesebb László-ábrázolást. így akadtunk rá a legújabb kutatások alapján a koponyaformából rekonstruált ábrázolásra - mutatott rá Fresch Gábor. - Ezt alapul véve szigorú, méltóságteljes, határozottságot tükröző Szent Lászlót igyekeztünk kifaragni.” A hét végére elkészült a nagyszentmiklósi leletként ismert, bikafejes ivócsa- nak fába vésett másolata is. A tábor megvalósulását az előző évekhez hasonlóan a Csallóköz, Csilizköz és Csicsó Hagyományaiért és Kultúrájáért Közhasznú Társaság támogatta. SZÁSZ1 ZOLTÁN Rimaszombat. Az 1944 július elején elhurcolt zsidókra emlékeztek az izraelita temetőben a hétvégén. Dušan Rybár, a Rimaszombati Zsidó Közösség vezetőjének elmondása szerint a gömö- ri zsidóság létszáma mára elenyészően kevés, már csak né- gyen-öten élnek azok közül, akik túlélték a holokausztot. Dušan Rybár úgy látja, egyre gyakoribbak az antiszemita megnyilvánulások, különösen a fiatalok részéről. Az elmúlt fél évtizedben a holokauszt- emlékművet is többször megEgyre fogy a rimaszombati zsidóság (A szerző felvétele) gyalázták. „Sajnálatos, hogy fiatalok egy csoportja idegen- gyűlölő, náci eszméket éltet, miközben szinte semmit nem tudnak a zsidókról, arról, milyen szerepet töltött be a zsidóság Rimaszombat és Gömör életében. Szomorú, hogy ezeknek a fiataloknak a szülei nem tesznek ezek ellen a megnyilvánulások ellen. Rimaszombatból több mint ezer zsidó származású polgárt hurcoltak haláltáborokba 1944 júliusának elején, közülük nagyon kevesen tértek vissza - mondta a zsidó közösség vezetője. A rimaszombati zsidó temetőt rendszeresen karbantartják, de a zsidók csökkenő lélek- száma miatt egyre nehezebb a folyamatos kaszáltatás, a megrongált vagy megsüllyedt sírokat pedig csak gyűjtésből, szponzorok segítségével lehet rendbe tenni. Idén a város híres gyógyszerész famíliájának, a koncentrációs táborban elpusztult Deutsch családnak a síremlékét sikerült felújíttatnia a rimaszombati zsidó közösségnek. Arra keresték a választ: ki a (szlovákiai) magyar