Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-18 / 165. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 18. / Vélemény És háttér 5 A szlovákiai pártok nem igazán mernek a romakérdéshez nyúlni A populizmus védelmében Az Egyszerű Emberek a romakérdést firtató figyelemfelkeltő akciók sorába kezdtek az elmúlt napokban. RAVASZ ÁBEL Egyrészt Igor Matovič és Alojz Hlina „Tour de Roma” néven rövid körútba kezdtek, meglátogatva négy romatelepet. Matovičék beszélni szeretnének a legfontosabb helyi szereplőkkel, úgymint a polgár- mesterrel, a vajdával, az iskola- igazgatóval és a pappal. Másrészt Hlina azt is bejelentette, hogy a kifizetőhelyen saját testével fogja elállni az utat a Luník IX segélyfelvételre érkező lakói elől egészen addig, amíg azok nem tisztítanak meg egy általuk szemétlerakatként használt utcát. Az Egyszerű Emberek akciói természetesen elsősorban populista húzásként értelmezen- dőek, melyekkel a médiában szeretnének teret kapni a nyári uborkaszezonban, kezdeményezéseiket mégsem lehet „csak úgy” lesöpörni az asztalról. A helyzet ugyanis az, hogy a szlovák parlamentben helyet foglaló politikai erők legtöbbje csupán kampányszerű és a pártok közvetlen politikai haszon- szerzését célzó akciókra hajlandóak a roma közösségeket illetően - gondoljuk csak vissza a krasznahorkai esetre. A szlovákiai pártok nem igazán mernek a romakérdéshez nyúlni. Egy részük azért, mert attól tartanak, hogy konstruktív próbálkozásaik nem lesznek népszerűek a szavazótáboruk körében, mások pedig azért, mert attól tartanak hogy radikális megoldásaik nemzetközi és belföldi problémákhoz vezetnének. Ez a hozzáállás egyébként érthető, ha nem is megérthető: a pártok elsősorban szavazatmaximalizálásra törekednek, éppen ezért vállalhatatlan kockázatnak érzik a romakérdés nagyobb mértékű kinyitását. Az alibiző politikai pártokhoz képest Matovičék egyfajta faltörő kosként rohannak neki a problémának: provokálnak, kockáztatnak és maguk mellett a valós problémákra is felhívják a figyelmet. Az Egyszerű Emberek által használt nyelvezet a formáció nevéhez méltóan egyszerű és közérthető, és sokszor valóban azokról a problémákról beszél, amelyek a helyieket is érdeklik. Ennek pedig nagyon fontos a funkciója: ha ugyanis nincsen olyan párt, amelyik hajlandó felvállalni a romákkal együtt élő nem romák problémáinak a helyiek számára őszintének tűnő kezelését, akkor nem marad más, mint a szélsőjobbhoz való fordulás. Másképpen fogalmazva: miközben a parlamenti pártok a helyiek szemében sokszor óvatoskodó és képmutató szerepben jelennek meg, Marián Kot- leba és a hozzá hasonló szélsőjobbosok egyszerű válaszokat kínálnak leegyszerűsített kérdésekre. És itt jön a képbe Matovič, aki szintén egyszerűsíti a kérdéseket és a válaszokat, ezzel alternatívát kínálva az érintettek számára. Ez pedig nem estik a szavazatokat szerző Egyszerű Embereknek éri meg, hanem egyben Kotle- báék vitorlájából is kifogja a szelet. Ez pontosan az, amit A populizmus védelmében című könyvében David van Rey- brouck annak hasznos oldalaként jelöl meg: válaszokat ad azoknak, akik nem értik a bonyolult és tőlük távoli politikát. Matovičék populizmusa éppen ezért ebben a témában átmenetileg hasznos is lehet: részben képes nyugtatni az indulatokat, ha megoldásokat aligha nyújthat is. JEGYZET Fekete-fehér nővérhelyzet PÉTERFl SZONYA Jogos a nővérek és szülésznők elkeseredése. Hiszen nem fordul elő gyakran, hogy az alkotmánybírák olyan törvény felfüggesztéséről döntenek, amelyet a parlament nagy többséggel elfogadott. A lakosság jelentős része is érzi, hogy igazságtalanság történt, noha a részletes indoklás még nem került nyilvánosságra. Annyit tudni csak, hogy a nővérek és szülésznők béremelésére nincs fedezet, tehát nem vihető végbe, pedig ők éppúgy, mint az orvosok, egészségügyi szolgáltatásokat végeznek, vagyis eleve az orvosokéval együtt kellett volna emelni fizetésüket. Meg aztán, az állam eddig is sok mindenért fizetett anélkül, hogy a költségvetésben lett volna rá fedezet. Köztudott, a kórházi orvosok kierőszakolt béremelése miatt jelentősen megnőtt az egészségügyi intézetek eladósodása. Nem hagyható figyelmen kívül az általános és szakorvosoknak az állami egészségbiztosítóval folyatatott fejpénznövelési - sikeres - harca, bár nem tudni, hogy emiatt nem kerül-e - akárcsak Fico első kormányzása idején - ismét csődközeibe. A magánorvosok az Általános Egészségbiztosítótól azért kaptak magasabb fejpénzt, hogy állni tudják a rendelőkben dolgozó nővérek béremelésével járó többletkiadásokat. Akadtak dokik, akik eddig nem rendezték a béreket, s feltehetőleg egy ideig nem is fogják, vagyis nyugodtan zsebre vágják a havi 200 eurós többletbevételt. Az ember csodálkozhat az Alkotmánybíróság eddig nem tapasztalt rekordgyorsaságú döntéshozatalán is, de el kell fogadnunk. Persze a nővérek lépni akarnak, bár aligha remélhető, hogy fekete póló vise lésével, utcára vonulással elérik céljukat. Egyet viszont tudatosítani kell: mint mindig, most is a betegen csattan az ostor. Mert míg a kórházban fekvőket magukra hagyó orvosok munkáját elvégezték- a nővérekhat- hatós segítségével - a hivatásukat tisztelő kollégák, ha az ápolónők hagynák ott a kórházi osztályokat, rendelőket, a dokik egészen biztosan képtelenek lennének biztosítani a szakellátást. Mert az orvos nem fogja forgatni, ágytálazni a magatehetetlent, nem törli le a vajúdó kismama izzadó homlokát, a gyógyszereket sem osztja ki, sőt, a temérdek adminisztrációt sem végzi el, hiszen a tennivalókról fogalma sincs. Nemcsak az intézetekben, a magánrendelőkben sem. Borús jövőkép? A kialakult helyzetért nem az ápolónőket kell felelősségre vonni. KOMMENTAR Bonyolult idők NAGY IVÁN ZSOLT Komoly gondban lehettek a Nemzetközi Valutaalap központjában, ha a hétfőn Budapesten hiteltárgyalásokat kezdő csapat összeállítása előtt beleolvastak néhány itteni vezető nyilatkozatába vagy kaptak egy összefoglalót a kormányzókat kiszolgáló apparátus vicces/neve- tős tevékenységéről. Ha mindezt megtették ugyanis, akkor felelős szervezet vezetőiként egyszerűen nem tehettekmást, le kellett ülni és dönteni: hány közgazdára jusson egy pszichológus a delegációban, ha belátható időn belül el akarnak érni valamit a magyarokkal. Épeszű ember ugyanis védelem nélkül ide nem jön, kell valaki, aki szükség esetén segít levezetni a feszültséget, átvezet a pillanaton, amikorhirtelen nem érted, miért nem lettél inkább kohómémök, mert az érccel könnyebb bánni, mint felfogni, mit is akar valójában a magyar kormány. Ráadásul mindezt hangosan meg sem kérdezheti, mert akkor ő és az anyukája is, meg talán Lizy néni, a floridai másodnagynéni is kap egy levelet valamely budapesti államtitkártól, amelyben számon kéri, miért mondanak valós, ám csúnya dolgokat erről az országról. Legutóbbi így járt Hugh Grant, a színész is, aki valahol megjegyzést tett a magyar kormány politikájára, oszt kapott egy rakat olvasnivalót, hogyjöjjön rá, mekkora idióta. De fel kell dolgoztatni majd a szerencsétlennel azt a pillanatot is, amikor kicsit keményebben követeli a Valutaalap feltételeinek teljesítését, és erre előáll Kövér László házelnök, hogy puccsistának nevezze. Neki ugyanis mostanság éppen ez a kedvenc sztorija, hogy tudniülik itt puccs volt előkészületben a kormány ellen, de kivédték, nyilván az emberekkel közösen. Mert ugye az ilyen szövegtől a lakosság egy része ideges lesz, egy másik pedig büszke, ilyesmivel lehet házalni és külföldellenes hangulatot gerjeszteni akkor is, ha nyü- vánvalóan nem igaz. És még mindig ez a jobb helyzet, mert ha az ország vezetői úgy gondolják, hogy ők tényleg puccsot éltek túl, akkor még nehezebb lesz megegyezni. A megegyezés amúgy is távoli dolognak tűnik, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a jelek szerint a magyar kormány sem tudja, mit akar. Vezetőinek egy része például rendre olyasmit mondogat, hogy az IMF pénzére nekünk valójában nincs is szükségünk, csupán biztosíték az egész, de köszönjük, remekül elvagyunk. Hogy akkor minek pedáloztak, s tettek meg végül mindent azért, hogy az IMF mégis jöjjön alkudozni, azon nagyvonalúan átsiklanak. Mindeközben azonban a tárgyalásokért felelős államtitkár mintegy futtában elejt néhány szót arról, hogy bizony jövőre, ha nem is mindet, de egy részét a pénznek talán elhasználjuk... Csak így, mellékesen. Kell az a pszichológus, de mennyire, hogy kell. Valaki biztos hasznát veszi. A szerző magyarországi publicista JEGYZET Esti vágy - vérző szívre CSANDA GÁBOR Pozsonyban ismét nyár van, a belvárosi teraszokra visszaültek a kávézó s italozó népek. Három fiatal kiszolgálón sárga póló', rajta fekete fölirat: Otthon már nem érhet semmi meglepetés, gyere ki! A mondat ugyanazé a szeszes italt forgalmazó cégé, melynek reklámjában pár éve a strandoló férfi leeresztette s fölcsavarta gumifeleségét. A kiszolgálók süldő lányok, nem tudom, látták-e a reklámot, vagy azt a másikat, melyben a férfihez áthajol egy pohár itallal a balkonszomszédja. Ha nem, majd csodálkozhatnak, ha ilyen élettársat fognak ki. Vagy ha egyszer kezükbe kerül Á vörös postakocsi, s abban azt olvassák, hogy Al- vinczi Eduárd bort vitt a háziasszonynak s hölgyvendég- koszorújának, valahányszor látogatóba ment. Igaz, ez akkortájt volt, amikor a férfiak még patronálták a nőket, éltek-haltak értük, s ha kellett, szíven lőtték magukat. Meg viszont: a nők is olyan férfiról meg életről ábrándoztak, amüyenért érdemes volna pisztolyt ragadni. Lehet, hogy a város a hibás, régen s mostanság is, Rezeda szerkesztő mindenesetre megjegyzi, mikor egy szuszra fölhajtja italát: „-Látja, ezt is vidéken tanultam. Pesten így nem tudnak inni - mormogta, s bánatos szemét Horváth kisasszonyra függesztette.” Én egy ideje se Pozsonyban, se Pesten nem csodálkozom semmin, kint már nem sok meglepetés érhet. Este meghívom egy másfajta italra a feleségem, ha már otthon lesz. Ha meg nem, kivárom. Más választásom nincs, mert szíven lelőni nem tudom magam. Se pisztoly, se patron.- Hidd el, jól jársz velem, az utazási irodád most ment csődbe...
