Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-17 / 164. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 17. www.ujszo.com FULVIDEK Másik világ PUHA JÓZSEF Kitűnő ötletek, tökéletes kivitelezés. Lehet-e ettől is többet várni egy jócskán nyugdíjas korú billentyűs zenész instrumentális szólóalbumától? Lehet! Jobban belegondolva, kell is, mivel arról a Benkő Lászlóról van szó, aki a magyar zenei élet legkiemelkedőbb billentyűse, aki először használt Magyarországon szintetizátort, együttese, az Omega 1973-ban kiadott ötödik nagylemezének A madár című dalában. Aztán a hangszer gyökeret eresztett az Omega hangzásában. A benkős billentyűs hangzás jellegzetes, összetéveszthetetlen. A kilenc szerzeményt felvonultató Másik világ című CD olyan, amilyennek 2012-ben lennie kell: nem túl vidám. Benkő előző szólómunkája, A rózsa énekei című filmhez készített Hogyan tovább? című album óta kilenc év telt el, s ma már egy másik világban élünk. Rosszabb világban, bár erről a tényről nem akarunk tudomást venni. A lemez nagyrészt a szőnyeg alá söpört témákra fókuszál, a környezetünk tönkretételére, az éghajlatváltozásra. Erőteljes kifejezésmóddal, de nem tola- kodóan törekedik a hatásra. A kompozíciók összetettek, igényesek, mégis populárisak. Többségük keményebb, zaklatottabb hangzású, de a zenesz ügyel arra is, hogy a legdrámaibb hatásokkal operáló El Nino után, az Éden című lírai felvétel hallatán megnyugodjanak a felzaklatott kedélyek. Igaz, az előbbi több mint hatperces, a nyug- tatásra pedig még két percet sem szán... A Másik világ egy, a szépséget és a katasztrófát együtt bemutató természetfilm zenéje is lehetne. A dalok megidézik, életre keltik a címüket. Álmodozásra késztetnek, veszélyes helyzetekkel teli világba kalauzolnak. És ez az, amit pluszba kapunk. Az csak rajtunk múlik, hogy a képzelőerőnket meddig engedjük szárnyalni, foglalko- zunk-e a szürkének tűnő jövőképpel, vagy azt az unokáinkra hárítjuk. Az Omega hivatalosan szeptember 23-án lesz ötvenéves, egész évben a jubileumát ünnepli. A fieszta árnyékában Benkő megmutatja nekünk, müyen is a másik világ, a való világ 2012-ben, amikor ő maga a hetvenedik életévébe lépett. Értékelés: #»«> RÖVIDEN Élre tört A Jégkorszak 4 Los Angeles. A Jégkorszak 4 - Vándorló kontinens az észak-amerikai kasszasikerlista élén debütált a hét végén: a háromdimenziós animációs mesére 46 millió dollárért váltottak jegyet. A jégkorszakbeli gyapjas mamutról és barátairól szóló újabb Pixar-animáció a nemzetközi piacon további 95 millió dolláros bevételt könyvelhetett el. A sorozatból eddig a 2006-os Jégkorszak 2 - Az olvadás bemutatkozása sikerült a legjobban. A péntektől vasárnapig számolt amerikai és kanadai jegybevételek alapján a boxoífice-lista második helyét A csodálatos pókember szerezte meg 35 millió dollárral. Harmadikként a Ted című vígjáték futott be 22,1 millióval, a negyedik helyre került a Merida, a bátor című animáció 10,7 millió dollárral, a bevételi rangsor ötödik helyén pedig Steven Soderbergh Magic Mike című komédiája szerepel 9 millió dollárral. Az Andrew Garfielddal újraforgatott Pókember-története az eddigi bevételekből ítélve elemzők szerint könnyen bekerülhet az év legnagyobb kasszasikerei közé. (MTI) Spike Lee filmet készít Jacksonról New York. Soha nem látott felvételekkel tűzdelt dokumentumfilmet forgat Spike Lee a három éve elhunyt Michael Jacksonról, a Bad című munkát a tervek szerint még idén bemutatják. A világhírű filmrendező a gyógyszer-túladagolásban elhunyt énekes Bad című albumának 25. évfordulója alkalmából forgatja új munkáját, amelyhez „a kulisszák mögött és a Michael által készített felvételeket” is felhasznál. A pop királyaként emlegetett énekes és Spike Lee jól ismerte egymást. Az 1990-es években Lee készítette a popcsillag They Don't Care About Us című számának klipjét. Talán a személyes kapcsolatnak is köszönhető, hogy a filmrendező hozzáférhetett Jackson személyes archívumához. Lee elmondta: a filmben a zenész kreatív és privát oldalát akarja bemutatni. „Kiváló humorérzékkel bírt, vicces volt” - mondta Jacksonról a rendező, megígérve, hogy ez különös hangsúlyt kap a filmben. A projekt egy részében a rendező kitér arra a hatásra, amelyet Jackson munkássága a mai napig gyakorol művésztársaira. (MTI) Az operafesztivál 15 millió eurót hoz évente a burgenlandi tartomány idegenforgalmi kasszájába Carmen motorkerékpáron Carmen (Tiziana Carraro) és Don Jose (Dimitrios Flemotomos) (Képarchívum) Aki Bizet Carmenját nagy tömegeket felvonultató, rendkívül látványos monstre előadásban szeretné látni, megkapja a Pozsonytól csupán egy macskaugrásnyira fekvő Sankt Margarethen szabadtéri színpadán. VOJTEK KATALIN Kőszínházban már az is valami, ha egy ló jelenik meg a színen, itt a torreádor bevonulását fáklyásmenet mellett öt lovas pikador kíséri. De vannak lovaskocsik, sőt teherautók is. Az utóbbiak hol a katonákat, hol az ellenállókat, hol a menekülteket szállítják, ugyanis Robert Herzl rendező a múlt század harmincas éveibe, a spanyol polgárháború idejébe helyezte át az opera cselekményét. A klasszikus verzióban csupán a második felvonásban szereplő Lillas Pastia fogadós itt kulcsszereplővé avanzsál, ő a helyi ellenállás vezetője, az utolsó felvonás kivételével az egész opera az ő vendéglője előtt játszódik le, amelynek /kitűnő ötlet!/ tőszomszédságában áll a dohánygyár és a laktanya. Carmen és elvtársai fegyvereket csempésznek, és ha alkalmuk adódik, csendőröket, katonákat tesznek el láb alól. Carmen „bevetésére” azért van szükség, mert a csempészekkel összejátszó katona helyett Jósét vezénylik ki őrszolgálatra, és félő, hogy a naivan becsületes tizedes meghiúsítaná az amúgy is kockázatos akciót. Carmen tehát Pastia utasítására ráhajt a fiatalemberre, és az bekapja a horgot. A dohánygyár alkalmazottai is az ellenállókkal tartanak, a Carmen kirobbantotta véres verekedés csak arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet a fegyvercsempészekről és a rendőrség által keresett ellenállók biztonságba menekítéséről. A Jósé által futni hagyott Carmen motorkerékpáron száguld el üldözői elől. Innen már úgy folytatódik a cselekmény, mint az eredeti műben. Persze jóval népesebb szereplőgárdával és olyan megoldásokkal, amelyek a kőszínházban kivitelezhetet- lenek. Az egykori római kőbánya, ahol 1995 óta zajlanak a mar- gitbányai nyári fesztiválok, hatalmas méreteivel, bizarr sziklaalakzataival magában is lenyűgöző, de Manfred Waba díszlet- és látványtervező még ezen is tud csavarni. A bécsi Lichttapete vizuális csoport segítségével olyan lélegzetelállító effektusokkal kápráztatja el a nézőt, mint az utolsó felvonásban az aréna épületének szédületes megpörgetése. A zsúfolásig megtelt, 4670 férőhelyes nézőtér látványa elgondolkoztatja a tájainkról érkezettet: július 11-től augusztus 26-ig 31 estén megy a Carmen, és érdektelenségtől nem kell tartani. Vajon nálunk is így lenne? A rendezőség szezononként 140 ezer nézővel számolhat, ami kb. 15 millió eurót hoz a burgenlandi tartomány idegenforgalmi kasszájába. Ebben az is közrejátszik, hogy megfizethető közreműködőkkel dolgozik: itt nincsenek csillagászati összegeket kérő világsztárok, hanem pályájuk kezdetén álló, fiatal művészek, a kis név-nagy hang kategóriából. Az egykori keleti blokk országaiból (az idén Romániából) összeválogatott muzsikusok ugyanolyan jól játszanak, mint nyugati kollégáik, csak kevesebbért. Az előadás szünetében remek ételeket és pompás borokat fogyaszthat a büfében a főleg osztrákokból álló publikum. Jellemző, hogy a burgenlandi kulináris finomságok ugyanolyan súllyal jelennek meg a reklámokon, mint a kulturális ínyencségek. Az utóbbiak közé tartozik a kismartoni (Eisens- tadt) Esterházy-kastély izgalmas kiállítása, amely a hercegnői lakosztályok titkaiba vezeti be a látogatót. Számos kiállított tárgy most látható először. Nemcsak a Carment, ezt is érdemes megnézni. A Phelwidek Photo pályázat idén nemzetközivé lett, szinte minden földrészről érkeztek fotók A sokféle másság JUHÁSZ KATALIN A Phelwidek Photo három éve működő fotópályázat és kiállítássorozat. Az elmúlt években, amint azt a viccesen elferdített Felvidék szó is jelzi, elsősorban nálunk készült, az itteni emberekről, tájakról mesélő fotókat vártak a szervezők, és a beérkező áradatból háromtagú zsűri választotta ki a legjobbakat. Most kissé változott a koncepció, illetve kiszélesedett a tér és a problematika: a másság „mint olyan” került fókuszba. Különböző csoportok, nemzetek, kultúrák, szubkultúrák együttélését vagy egymás mellett élését bemutató képeket, videókat vártak a szervezők. És úgy tűnik, jól döntöttek. Mert egy csapásra nemzetközivé lett, ami kicsi, sárga és eddig csak a miénk volt: a kisebbségi lét. Online feltöltéssel lehetett pályázni, és az eredmény magát a kurátort, Kasza Gábor fotóművészt is meglepte: 52 országból látogatták meg a honlapot, és szinte minden földrészről érkeztek pályázatok: 146 pályázó 1563 képpel pályázott. Ezek közül tizenegy sorozatot választott ki a kiállítás kurátora. Az alkotások Budapestről érkeztek Pozsonyba, a KC Dunaj kulturális központ kiállítótermébe, aholehónapvégéiglátha- tó az anyag, Mindkettő címmel. Elcsépelt frázis, ám nagyon igaz, hogy bizonyos szempontból mindenki kisebbségi. Ezeken a fotókon sokféle mássággal találkozhatunk. Bevándorlók, harmadik generációs muszli- mok Angliában, hinduk, zsidók, Dél-amerikaiak Európában, hajléktalanok eldugott cuccai egy berlini kerítés mellett, punkok, rockerek, cigányok portréi egy budapesti fesztiválról, mélyen vallásos családok a mai Oroszországban - megannyi „furcsaság”, legalábbis a mi lencsénkén keresztül annak tűnik. „Mi ezzel a kiállítással arra törekszünk, hogy a különbözőségekben az élet gazdagságát szemléltessük, és megmutassuk ennek őszinte valódiságát. Abban hiszünk, hogy leginkább tanulhatunk egymástól különbözőségeink okán”- áll magyarul, szlovákul és angolul a bejáratnál. A fotók születésének történetei azonban csak angolul olvashatóak, szóval a nyelvet beszélők előnyben. De a többiek is sok újat tanulhatnak ezen a tárlaton. Dél-amerikai bevándorló Spanyolországban Redondo Markel képén Birminghami katolikusok Liz Hingley fotóján
