Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-03 / 153. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 3. Vélemény És háttér 5 A magyar kisebbséggel kapcsolatos pozitív üzenetekkel nem foglalkozik a szlovák sajtó Sötétség a fejekben Az elmúlt hetek fejleményei azt mutatják, ez a nyár sem múlik el anélkül, hogy terítékre ne kerülne a szlovák-magyar viszony. Mi a két nemzet kapcsolataiban a legnagyobb probléma? Mi szükséges ahhoz, hogy előrelépés történjen a szlovákiai magyarok jogállása terén? TOKÁR GÉZA Mindenekelőtt jobb kommunikáció. Erre világított rá a magyar parlament Nemzeti összetartozás bizottságának ülése, valamint az ekeli állomás kétnyelvűsítésének elhallgatása is. Mindkét eset megmutatta, milyen problémás az üzenetközvetítés a szlovákokhoz, sokszor nem is feltéüenül a magyar fél hibájából. A szlovákiai magyarság hosszú távú fennmaradásának csak egyik feltétele a jó politikai képviselet, vagy érdemi ötletek kitalálása. Egy másik fontos, kevesebbet hangoztatott tényező, hogy a két közösség egy hullámhosszra kerüljön, megértse a másik akaratát - és ez az, ami a jelenlegi környezetben nem teljesül. A szlovák társadalomban egyre mélyebben él az a nézet, hogy a kisebbségek jogállásával komolyabb probléma nincs, aki pedig a fennálló helyzeten változtatni szeretne, az minimum gyanús elem. A magyar kisebbség érdekérvényesítő képessége így aggasztóan gyengévé válik, ugyanis könnyen szélsőségesnek bélyegzik bármilyen aktivitását, jóakarattól és mondanivalótól függetlenül. Miért hallgathatók el a közösségi követelések? Mert mély kommunikációs szakadék van a két nemzet között: alig van olyan közéleti személyiség, aki a problémákról a szlovákok előtt is bátran beszélne. A szlovák sajtóban csak néhány kiválasztott ír és nyilatkozik, s míg egymás között, helyi fórumokon mindenki egyetért azzal, mit és miért kéne tenni, azt a többségi közvélemény és. a szlovákiai politikusok felé gyakorlatilag leheteden közvetíteni. Nem könnyít a helyzeten a Híd véleménymonopóliuma a szlovák sajtóban és az MKP elszigetelődése sem, de a legag- gasztóbb jelenség, hogy a füg- getíen szlovák véleményformáA kommunikációs akadály ledöntése kulcsfontosságú, hogy előrelépés legyen a szlovák-magyar viszonyban. lókat is csak felszínesen érdeklik ezek a problémák. A torz, félig tudaüanságból, félig pedig rosszindulatból fakadó szemléletmód a komáromi bizottsági ülés és a vasúti kétnyelvűsítés (nem) bemutatásánál is világosan megmutatkozott a médiákban. Eltekintve attól a problémától, miként értesítették a magyar hatóságok a szlovákokat a komáromi bizottsági összejövetelről, a szlovák sajtóban az ülés kapcsán kizárólag negatív hangok kaptak szerepet és teret - előbb az összejövetel szükségtelenségének és megosztó voltának hangsúlyozása, később pedig a „Felvidéke- zés” bírálata. A vasúti kétnyelvűség) küzdelem kapcsán pedig az látszik, hogy a szlovák sajtó képtelen befogadni a pozitív üzeneteket, így azt nincs kinek közvetítenie a nyilvánosság felé. Egyszerűbben fogalmazva: a szlovákoknak fogalmuk sincs arról, milyen problémák merülnek fel a vasúti nyelvhasználat kapcsán. Ennek a kommunikációs akadálynak a ledöntése kulcsfontosságú ahhoz, hogy érdemben is előrelépés történjen a szlovák-magyar viszonyban. Máskülönben végérvényesen jó és rossz magyarokra bomlik a helyi közeg- az előbbieket pedig arról lehet majd megismerni, hogy nem emelnek szót semmivel kapcsolatban. . A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának szóvivője- Az orvosok pénzt kémek---a betegektől, hát én meg beszereltem egy taxiórát. (Peter Gossónyi rajza’ A lakosság jelentős része bizonyára kárörvendve nézi a bankadó kivetését, de korai ez a káröröm Bankadó, egy újabb közvetett lakossági adó HORBULÁK ZSOLT Rájár a rúd a szlovák bankokra. Ha minden a kormány elképzelései szerint alakul, a Szlovák Nemzeti Bank elemzése alapján jövőre Szlovákiában lesz a legmagasabb a bankadó. A bankrendszer a nemzet- gazdaság legellentmondásosabb szektora. A pénzintézetek működése pontos tükörképe az egész gazdaság teljesítményének, mivel mindennemű tevékenységnek van pénzügyi von- zata. A bankok a legjobban felügyelt gazdasági ágak közé tartoznak, és a betétbiztosításon keresztül még csőd esetében is jelentős mértékben garantáltak a lakossági betétek. A bankok erejét mutatja az is, hogy szolgáltatásaik szerteágazóak, alig összehasonlíthatóak, bonyolult jogi szabályokkal vannak körülbástyázva. Nem csoda, hogy ha a kívülállók félelemmel teli csodálattal tekintenek rájuk. A lakosság jelentős része minden bizonnyal kárörvendve nézi a bankadó kivetését. A bankokkal ugyanis szinte napi kapcsolatban van, és fogyasztóvédelem ide vagy oda, érdekeiket alig képes vele szemben érvényesíteni. A szektor jövedelmezőségét nézve a bahkadó szinte soha jobbkor nem jöhetett volna, hiszen a bankok össznyeresége sohasem volt üyen magas, jócskán meghaladja a 2006-os csúcsot. Arról már többször volt szó, hogy az 1998 és 2002 között végrehajtott bankkonszolidáció során közpénzekből végrehajtott tehermentesítést talán részben most törleszthetnék. Az viszont már kevésbé közismert, hogy kb. egy évtizeddel ezelőtt bizonyos adószabályok miatt leginkább a vállalati hitelezést folyató bankok néhány esztendőn át egyszerűen megkerülték az adózást. A bankrendszer így tényleg jelentős forráshoz jutott a közösből. De a kereskedelmi bankok napjainkban is jelentős többletforrással rendelkeznek. Az egész eurózónában éppen nálunk a legdrágábbak a jelzálog- hitelek. A leírtakból talán arra lehetne következtetni, hogy a banki különadó akár jogos is lehet. Ahogy viszont említettük, a szolgáltatásaikat megvizsgálva bizony nehéz meghatározni, milyen jövedelmük származik piaci fölényükből és mi jogos haszon. Egy külföldi tulajdonú multinacionális vállalat - és az itteni bankok túlnyomó többsége az - a részvényesek érdekeit veszi figyelembe. Felesleges tehát a kárörvendés. A bankadó közvetlenül az állami költségvetésbe fog kerülni, de a bankok többlet- költségeiket magasabb illetékek, hitelkamatok és alacsony betéti kamatok formájában az ügyfelekre fogják hárítani. A bankadó nagyon hamar egy újabb közvetett lakossági adóvá fogválni. KOMMENTÁR Dunán túl NAGYANDRÁS Múlt héten Komáromban, a Selye Egyetem épületében ülésezett a magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozási bizottsága, melynek tagjai ezzel a kis performanszukkal próbálták feldobni a nyári, tétlen tunyulásba süppedő szlovák-magyar, illetve a belhoni-külhoni magyar-magyar kapcsolatokat. Ahogy az lenni szokott, az égadta világon nem történt semmi számottevő, nem próbálták bekebelezni Komáromot, nem osztottak állampolgárságot sem, nem hoztak be titokban fasisztákkal szimpatizáló magyar író hamvait. Valószínűleg csak saját szemükkel szerették volna látni, hogy igazak-e azok a hírek, melyeket a Kossuth rádió, és a többi közszolgálati magyar média rettentően „objektív” műsora sugároz Magyarország irányába a határon túlról, akarom mondani a külhonból. Hogy itt azért fogy a magyar, mert elnyomják, az új kormány meg kimondottan sanyargat bennünket. Bár az ülés jegyzőkönyvét nem láttam, de a bizottság nem hozott semmilyen rettentően fontos döntést, hahozott egy általán bármilyen Aszlovákreak- ció eltúlzott volt, de előre kiszámítható. A magyar diplomácia pontosan tudatában van annak, hogymiaz.amia szlovák politikusokat zavarja. Akkor meg vajon miért j átssza ezt körbe- körbe Magyarország? Komolyan nem fontos számukra a jó viszony ápolása a szomszédos országok kormányaival? Aválasz erre valószínűleg egyértelműen a nem. Amagyar jobboldali politika és a kormányzat hosszú távon arra van berendezkedve, hogy egyszerűen túléljen. Igaziszövetségesei már nincsenek, az ország gazdasági erejével sem képes tekintélyt kivívni magának. Éppen ezért rettentően fontos számára a szimbolikus politizálás, ületve az, hogy folyamatosan temati- zálni tudja a kétoldalú kapcsolatokat, de nem olyan ügyekkel, melyek mindkét félnek a javára válnak, hanem a folyamatos konfliktussal. Budapesten azt gondolhatják, hogyha minden egyes szomszédjukatvalamivelfeltudjákhergelni, akkora szomszédokkomolyabbanfogjákvenniMagyarországot. Természetesen lehet azzal érvelni, hogy a magyar kormány és a magyar Országgyűlés a határon túli magyarság érdekeit szem előtt tartva csinálj aeztazegész cirkuszt. Ám ez az állítás azért hamis, mert ahogy minden régióban, nálunk is csak olyanokkal állnak szóba, akikmélyen, szinte a földig hajolnak előttük, s egyetlen szóval sem merikmegkérdőjelezniamagyar kormány határon túli politikáját. Ki merte a komáromi találkozón nyíltan kritizálni a magyar kormány lépéseit? Valószínűleg senki. És volt bárki, aki ki mert volna állni azok mellett, akiket nem hívtakmeg a tárgyalásra, bár a szlovákiai magyarok többségét képviselik? Valószínűleg senki. T ehát akkor mire volt jó az egész? A magyar politika ilyen lépései gyakran hazabeszélnek. Hogy mi simán megengedhetjük magunknak, hogy az Országgyűlés bizottsági ülését a Duna túloldalán tartsuk, mert hát „a miénk volt ezer évig” és a mostani csak átmeneti állapot. Mert ez nekünkjár. Ebből viszont nem lesz soha kiegyezés, nem hogy politikusok, hanem elitekszint- jénsem. Merteztapolitikátnemhogyanacionalistákkal, de még az igazán magyarbarát szlovák értelmiségiekkel sem lehet elfogadtatni. FIGYELŐ Merkel meghátrált A mediterrán államok fellépése meghátrálásra késztette a német kancellárt az EU- csúcson. Angela Merkel olyan engedményekbe ment bele az adósságválsággal küzdő déli államok javára, amelyekjóval nagyobbak az euró megmentése érdekében korábban kialkudott kompromisszumoknál. A német sajtó keserű hangon állapította meg: Merkel a rá nehezedő nyomás hatására beadta a derekát. A pénzügyi válság kitörése óta először fordult elő, hogy az euróövezet államai nem engedelmeskedtek Németországnak. A társadalom növekvő hányada úgy érzi, hogy Berlin az eddiginél is nagyobb mértékben kényszerül betölteni a „bálanya” szerepét, azaz anyagi felelősséget vállalni a költségvetési fegyelmet meglehetősen lazán értelmező mediterrán államokért. Több politikus panasszal fordult az alkotmánybírósághoz; beadványuk lényege, hogy az ESM szerződés miatt a törvényhozás kénytelen az Európai Bizottsággal közösen gyakorolni az államháztartás feletti döntés jogát, ami ellentétes a német alaptörvénnyel. A németek nagy része megrémült attól, hogy az ESM pénzalapjából a jövőben közvetlenül részesülhetnek megroggyant bankok és az eladósodott államok könnyebben juthatnak hitelekhez. Csak a stabilitási egyezményhez kell tartaniuk magukat, szigorú reformokra senki nem kötelezheti őket. Ez a mediterrán nemzetek győzelme. Kérdés, hogy nem rokkan-e bele a közös eurďpai pénz. (MTI)
