Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)

2012-07-14 / 162. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 14. Kultúra 7 A Szlovák Nemzeti Galéria Megszakadt ének című kiállításán a szebb jövőért vívott harc jelenik meg Szocreál beépített poloskával Martin Benka: Tanulmány a múlt és jelen című képhez, 1952 (Fotó: SNG) Pályakezdők számára is nyitott az írótábor Itteniek tanítják „írni” a magyarországi kezdőket AJÁNLÓ Ahogy már írtuk, a szlo­vák főváros annak idején róla elnevezett teréről (ma Sznf tér) korábban eltávolított monumentá­lis Sztálin-szobor újra­felállításával megnyílt a Megszakadt ének című nagyszabású kiállítás. A tárlat az ötvenes évek szocialista realizmusát eleveníti fel korabeli képzőművészeti anyag­gal - ízelítőt adva abból, amivel az ének kétszere­sen is megszakadt, s amit ma már az idő foga rág művészeti intézmények raktáraiban. TALLÓSl BÉLA Az Esterházy-palota előtt álló robusztus bronz-Sztálint e kiál­lítással kapcsolatban azért kell újraemlíteni, mivel részint azért áll a bejáratnál, hogy „csali­ként” bevonzza a látogatókat a kiállításra. Részben pedig jelzi a kiállítás időbeli határait, vagy­is hogy az anyag az 1948 és 1956 közötti időszak szocialista realizmusát hozza közel a mai közönséghez. Vagyis a szocia­lista realizmusnak a kezdeti, azaz a szoborba öntött vezér ál­tal fémjelzett kor, a sztáliniz­mus képzőművészeti lenyoma­tait, nevén nevezve: a szocreál műalkotásokat. Amelyek úgy születtek, hogy az új garnitúra teljes gőzzel fi­nanszírozta a művészetet, ám azzal, hogy saját hatalmi érde­keihez igazítva diktálta, mit ho­gyan, miközben (meg)figyelte az alkotómunkát és annak vég­termékét. A közönség pedig ok­tóber 21-éig figyelheti meg azt, amit diktáltak, elvártak, enged­tek, amit és ahogy alkotni lehe­tett a festészetben, a rajzokon, a grafikákon, a szobrászatban és az építészeti tervrajzokon. A ki­állítás nem sorolta be anyagába az alkalmazott művészeteket, köztük az alkalmazott grafikát és a fotográfiát ebből az idő­szakból, azokat ugyanis a kor gyakorlata nem sorolta a képző­művészet területére, ezért más szabályok vonatkoztak rájuk - tehát azokkal nem lehet a nem­zeti galéria koncepciója szerint bemutatott szocialista realiz­must érzékeltetni. Viszont egy későbbi időpontban a galéria azok bemutatását is tervezi. Most a szocialista realizmus­nak a szocreálra korlátozott időszakát és válogatott ikonikus anyagát mutatja be, azt a - ne­vezzük így - művészeti irányt, amellyel, mint a cím is mondja: megszakadt az ének. A Megsza­kad ének (Prerušená pieseň) egy filmcím: egy 1960-ban for­gatott csehszlovák filmé, mely egy grúz orvosnő és egy szlovák katona szerelmi kapcsolatát mutatja be második világhábo­rús háttérrel. Ugyanakkor nem a film témájára kell visszave­zetni a kiállításcímet, a tárlat kurátora csupán olyan értelem­ben találta inspiratívnak, hogy a „megszakadt ének” találóan vi­lágít rá a kiállítással behatárolt kor művészettörténeti össze­függésére. Vagyis azért ez lett a kiállítás címe, mivel kifejezi ré­szint, hogy a szocialista realiz­mussal megszakadt a művészeti modernség, részint pedig, hogy későbbi kultúrpolitikai határo­zatok nyomán a szocreál is meg­szakadt (erre utal a bevezető­ben a „kétszeresen” kifejezés). Művészet és hatalom, művé­szet és politika - erről szól en­nek a kornak az a lenyomata, amely az alkotásokon érhető tetten. A művészet és a hata­lom, ahogy a kiállítás igyekszik rámutatni, ott volt az élet min­den területén. Ennek illusztrá­lására egy könyvtárhelyiséget és egy nappalit is kialakítottak a kiállítási térben. A könyvtárban a politikai irodalom, Lenin­összessel, valamint a munkára és odaadásra serkentő-buzdító akkori jelszavak fogadják a lá­togatót. Olyasféle jelszavak, amelyek a szocreál művészetét is „terelgették”. Mégpedig abba az irányba, hogy a művészetnek a munkásosztályt erősítenie kell, öntudatra nevelnie és éb­resztenie, buzdítania a szebb jövőért és a jobb életért folyta­tott mindennapi küzdelemben. A nappaliban pedig azok a bútordarabok, dohányzóasz­talka, fotelek, vitrinek, rádió stb. fogadja a látogatót, ame­lyek a legtöbb modern (a tárla­ton is látható tervrajzok alapján felhúzott) lakásban ott voltak, mert más formatervezés nem volt kapható. Ám ez a rekonst­ruált magánzóna is mutatja, hogy a magán is „be volt vonva, kapcsolva a közösbe”, a hata­lom keze ide is elért: a nappali tartozékaként beépített polos­kával is számolnunk kell. Vi­gyázat tehát: a látogatót itt, eb­ben az intim nappaliban lehall­gatják, és rögzítik a szavait. Ä kiállításon azokkal az iko­nikus alkotásokkal találkozha­tunk, amelyek mélyen bevésőd­tek vizuális emlékezetünkbe, hiszen nagyon sok közülük ott volt a tankönyvekben, iskolák, hivatalok, közintézmények fo­lyosóinak falain, mintegy esz­mei iránytűként. Ezektől a ké­pektől elvárták, hogy optimis­tán sugározzák a munkások és parasztok szocialista öntudatát, az építés pátoszát tükrözzék, a munkát üdvözítsék, ünnepel­jék, ne a nyűgét, a fizikai érőki­fejtés nehézségét mutassák. Ám ahogy Alexandra Kusá, a kiállí­tás kurátora a sajtó képviselői­nek elmondta, ha úgy tűnne, hogy mégsem hemzseg lelkes, vörösnyakkendős úttörőktől, kirívóan boldogan tevékenyke­dő bányászoktól és harcos mun­kásnőktől e kor szlovák szocia­lista realista művészete, az nem véletlen. Laco Novomeskýnek köszönhetően ugyanis a szlo­vák szocreál, „lágyabb” és „civi­lizáltabb” volt, mint másutt. A szlovák szocreált több kritika is érte, amiért nem volt elég su­gárzó, optimista. Ami viszont univerzálisan j el- lemző ezekre a munkákra, hogy világos vizuális nyelvezettel kellett megjeleníteniük a mun­kástémát, ünnepelniük a mun­kát, hogy a legtudatlanabb be­fogadó számára is tisztán és érthetően dekódolható legyen fő üzenetük az öntudat erősíté­sére. E cél érdekében olyan cí­met kellett adni a műnek, amellyel angazsálni is lehetett. Angazsált címmel volt fontos kiemelni a tájkép, a paraszt­munkás életkép témáját, az épí­tő ifjúság életét vagy a szocialis­ta vívmányokat védelmező ka­tonaságot bemutató festmé­nyeket, az erőnlétet és állóké­pességet emelő testnevelést propagáló vásznakat - A béke gyermekei, a Békés reggel pl. ilyen címek voltak. Külön kate­gória a portrék a követésre mél­tó új hősökről, az építőkről és az eszmét hirdető vezetőkről. A portrék vagy akár az önportrék azonban nem mutattak túl az ábrázoláson, nem hordoztak mögöttes tartalmat. Sok kérdést vet fel a kiállítás. Legfőképpen, miként lehet ma értékelni azt a művészeti örök­séget, amely annak idején arra volt hivatott, hogy a nép, a munka, a föld vagy a nemzet iránti elkötelezett, bensőséges viszonyt éltesse-ünnepelje a szebb jövőért vívott harcot, s tette ezt világos, érthető, ha le­het azt mondani, ehhez igazí­tott „szocreál” nyelven, amely nem vagy alig-alig kommuni­kált a „megszakított énekkel”. Arra, hogy a válaszokkal a kiál­lítás darabjait nézve ne essünk túlzásokba, a rekonstruált nap­pali és a könyvtárszoba valósá­ga figyelmeztet. Ezt a két reali­tást együtt kell látni ezen a kiál­lításon. Visegrád. A budapesti székhelyű Fiatal írók Szövetsége (FISZ) immár 12. alkalommal rendezi meg írótáborát, azon­ban ez az első alkalom, hogy a tábort Kárpát-medencei, nem­zetközi írótalálkozóvá terebé- lyesíti, amellyel a magyar nyel­ven alkotó fiatal költők, írók és irodalmárok kapcsolattartását, eszmecseréjét és szakmai kibon- takozásátkívánjaelősegíteni. A július 18. és 22. között Vi-, segrádon zajló ötnapos rendez­vényen két hazai magyar iro­dalmár is vezet műhelyfoglal­kozásokat fiatal palánták szá­mára. N. Tóth Anikó a próza­írókkal foglalkozik majd, Né­meth Zoltán pedig a költészet iránt érdeklődőkkel. A leendő műfordítók Elekes Dóra csoport­jához csatlakozhatnak. Tóth Krisztina, Szilágyi Ist­ván és Spiró György lesznek az esti beszélgetések vendégei, a táborban ünnepli 15. születés­napját a FISZ és 10 éves fennál­lását az Erdélyi Magyar írók Li­gája (EMIL). A szakmai prog­ram részeként minden nap más fiatal alkotócsoport mutatkozik be. A tábor ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy a legfiata­labb magyar irodalom mű­helyei bemutatkozzanak a szé­lesebb nyilvánosság előtt. így vendégül látják többek között a Szlovákiai Magyar írók Társa­sága berkeiben működő Fiatal írókKörénektagjait is. Külön kerekasztalbeszélgeté- seket szentelnek a különböző irodalmi periodikáknak is, ame­lyeket szerkesztőik mutatnak be (Új Forrás, Szépirodalmi Figye­lő, Műút, Tiszatáj, Alföld, Új Könyvpiac). Esténként nyflt fel­olvasásokat rendeznek, illetve kritikusok vitatják meg Izsó Zita Tengerlakó és Falvai Mátyás Gépindák című kötetét. A tábor nyitott a szűkebb szakmai körökben aktívan még nem résztvevő, pályakezdő al­kotók, irodalomkedvelők szá­mára is. Jelentkezni a FISZ blog- ján (www.fiatalirok.blog.hu) ta­lálható jelentkezési lap kitölté­sével és beküldésével lehet. (k) Vigyázat a „szocreál" nappaliban! (TASR-felvétel Több mint 16 ezer tiltakozó aláírást gyűjtött össze tegnap délig egy lengyel katolikus ifjúsági szervezet Madonna augusztus 1-i varsói koncertje ellen. Az Ifjúság Keresztes Hadjárata „Én nem megyek a Madonna-koncertre" című internetes felhívása szerint a popkirálynő a katolikus hitet támadja azáltal, hogy a keresz­tény szimbólumokból színpadi elemeket csinál, ráadásul a len­gyel történelem egyik meghatározó eseményének számító 1944 augusztusi varsói felkelés évfordulóján lép fel. A Polska Times című lengyel napilap arról ír, hogy az ellenzék több képviselője szerint sem helyénvaló a koncert időzítése. A varsói városvezetés nem lát okot a koncert betiltására mindaddig, amíg a szervezők betartják a biztonsági előírásokat. Képünkön a showműsor legvi­tatottabb eleme. (MTI) RÖVIDEN Film Janis Joplinról Los Angeles. Nyilvánosságra hozták a Janis Joplinról (1943-1970) készülő film főszereplőjének nevét: a legendás rockénekesnőt Nina Arianda kelti életre a mozivásznon. A film a drogtúladagolás miatt elhunyt énekesnő életének utol­só fél évét mutatja be, a forgatás jövő év elején kezdődik. Nina Ariandát a moziközönség a Woody Allen által jegyzett Éjfél­kor Párizsban című vígjátékból ismerheti. (MTl) Démétér templomát tárják fel Róma. Szicília déli részén amerikai és olasz régészek Dé­métér templomát tárják fel. Démétér a görög mitológiában a földművelés istennője, az ő segítségével hozott termést min­den növény. A szentélyben a szakemberek már találtak az is­tennőnek szánt, i.e. 570 táján készült ajándékokat. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom