Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-14 / 162. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 14. Kultúra 7 A Szlovák Nemzeti Galéria Megszakadt ének című kiállításán a szebb jövőért vívott harc jelenik meg Szocreál beépített poloskával Martin Benka: Tanulmány a múlt és jelen című képhez, 1952 (Fotó: SNG) Pályakezdők számára is nyitott az írótábor Itteniek tanítják „írni” a magyarországi kezdőket AJÁNLÓ Ahogy már írtuk, a szlovák főváros annak idején róla elnevezett teréről (ma Sznf tér) korábban eltávolított monumentális Sztálin-szobor újrafelállításával megnyílt a Megszakadt ének című nagyszabású kiállítás. A tárlat az ötvenes évek szocialista realizmusát eleveníti fel korabeli képzőművészeti anyaggal - ízelítőt adva abból, amivel az ének kétszeresen is megszakadt, s amit ma már az idő foga rág művészeti intézmények raktáraiban. TALLÓSl BÉLA Az Esterházy-palota előtt álló robusztus bronz-Sztálint e kiállítással kapcsolatban azért kell újraemlíteni, mivel részint azért áll a bejáratnál, hogy „csaliként” bevonzza a látogatókat a kiállításra. Részben pedig jelzi a kiállítás időbeli határait, vagyis hogy az anyag az 1948 és 1956 közötti időszak szocialista realizmusát hozza közel a mai közönséghez. Vagyis a szocialista realizmusnak a kezdeti, azaz a szoborba öntött vezér által fémjelzett kor, a sztálinizmus képzőművészeti lenyomatait, nevén nevezve: a szocreál műalkotásokat. Amelyek úgy születtek, hogy az új garnitúra teljes gőzzel finanszírozta a művészetet, ám azzal, hogy saját hatalmi érdekeihez igazítva diktálta, mit hogyan, miközben (meg)figyelte az alkotómunkát és annak végtermékét. A közönség pedig október 21-éig figyelheti meg azt, amit diktáltak, elvártak, engedtek, amit és ahogy alkotni lehetett a festészetben, a rajzokon, a grafikákon, a szobrászatban és az építészeti tervrajzokon. A kiállítás nem sorolta be anyagába az alkalmazott művészeteket, köztük az alkalmazott grafikát és a fotográfiát ebből az időszakból, azokat ugyanis a kor gyakorlata nem sorolta a képzőművészet területére, ezért más szabályok vonatkoztak rájuk - tehát azokkal nem lehet a nemzeti galéria koncepciója szerint bemutatott szocialista realizmust érzékeltetni. Viszont egy későbbi időpontban a galéria azok bemutatását is tervezi. Most a szocialista realizmusnak a szocreálra korlátozott időszakát és válogatott ikonikus anyagát mutatja be, azt a - nevezzük így - művészeti irányt, amellyel, mint a cím is mondja: megszakadt az ének. A Megszakad ének (Prerušená pieseň) egy filmcím: egy 1960-ban forgatott csehszlovák filmé, mely egy grúz orvosnő és egy szlovák katona szerelmi kapcsolatát mutatja be második világháborús háttérrel. Ugyanakkor nem a film témájára kell visszavezetni a kiállításcímet, a tárlat kurátora csupán olyan értelemben találta inspiratívnak, hogy a „megszakadt ének” találóan világít rá a kiállítással behatárolt kor művészettörténeti összefüggésére. Vagyis azért ez lett a kiállítás címe, mivel kifejezi részint, hogy a szocialista realizmussal megszakadt a művészeti modernség, részint pedig, hogy későbbi kultúrpolitikai határozatok nyomán a szocreál is megszakadt (erre utal a bevezetőben a „kétszeresen” kifejezés). Művészet és hatalom, művészet és politika - erről szól ennek a kornak az a lenyomata, amely az alkotásokon érhető tetten. A művészet és a hatalom, ahogy a kiállítás igyekszik rámutatni, ott volt az élet minden területén. Ennek illusztrálására egy könyvtárhelyiséget és egy nappalit is kialakítottak a kiállítási térben. A könyvtárban a politikai irodalom, Leninösszessel, valamint a munkára és odaadásra serkentő-buzdító akkori jelszavak fogadják a látogatót. Olyasféle jelszavak, amelyek a szocreál művészetét is „terelgették”. Mégpedig abba az irányba, hogy a művészetnek a munkásosztályt erősítenie kell, öntudatra nevelnie és ébresztenie, buzdítania a szebb jövőért és a jobb életért folytatott mindennapi küzdelemben. A nappaliban pedig azok a bútordarabok, dohányzóasztalka, fotelek, vitrinek, rádió stb. fogadja a látogatót, amelyek a legtöbb modern (a tárlaton is látható tervrajzok alapján felhúzott) lakásban ott voltak, mert más formatervezés nem volt kapható. Ám ez a rekonstruált magánzóna is mutatja, hogy a magán is „be volt vonva, kapcsolva a közösbe”, a hatalom keze ide is elért: a nappali tartozékaként beépített poloskával is számolnunk kell. Vigyázat tehát: a látogatót itt, ebben az intim nappaliban lehallgatják, és rögzítik a szavait. Ä kiállításon azokkal az ikonikus alkotásokkal találkozhatunk, amelyek mélyen bevésődtek vizuális emlékezetünkbe, hiszen nagyon sok közülük ott volt a tankönyvekben, iskolák, hivatalok, közintézmények folyosóinak falain, mintegy eszmei iránytűként. Ezektől a képektől elvárták, hogy optimistán sugározzák a munkások és parasztok szocialista öntudatát, az építés pátoszát tükrözzék, a munkát üdvözítsék, ünnepeljék, ne a nyűgét, a fizikai érőkifejtés nehézségét mutassák. Ám ahogy Alexandra Kusá, a kiállítás kurátora a sajtó képviselőinek elmondta, ha úgy tűnne, hogy mégsem hemzseg lelkes, vörösnyakkendős úttörőktől, kirívóan boldogan tevékenykedő bányászoktól és harcos munkásnőktől e kor szlovák szocialista realista művészete, az nem véletlen. Laco Novomeskýnek köszönhetően ugyanis a szlovák szocreál, „lágyabb” és „civilizáltabb” volt, mint másutt. A szlovák szocreált több kritika is érte, amiért nem volt elég sugárzó, optimista. Ami viszont univerzálisan j el- lemző ezekre a munkákra, hogy világos vizuális nyelvezettel kellett megjeleníteniük a munkástémát, ünnepelniük a munkát, hogy a legtudatlanabb befogadó számára is tisztán és érthetően dekódolható legyen fő üzenetük az öntudat erősítésére. E cél érdekében olyan címet kellett adni a műnek, amellyel angazsálni is lehetett. Angazsált címmel volt fontos kiemelni a tájkép, a parasztmunkás életkép témáját, az építő ifjúság életét vagy a szocialista vívmányokat védelmező katonaságot bemutató festményeket, az erőnlétet és állóképességet emelő testnevelést propagáló vásznakat - A béke gyermekei, a Békés reggel pl. ilyen címek voltak. Külön kategória a portrék a követésre méltó új hősökről, az építőkről és az eszmét hirdető vezetőkről. A portrék vagy akár az önportrék azonban nem mutattak túl az ábrázoláson, nem hordoztak mögöttes tartalmat. Sok kérdést vet fel a kiállítás. Legfőképpen, miként lehet ma értékelni azt a művészeti örökséget, amely annak idején arra volt hivatott, hogy a nép, a munka, a föld vagy a nemzet iránti elkötelezett, bensőséges viszonyt éltesse-ünnepelje a szebb jövőért vívott harcot, s tette ezt világos, érthető, ha lehet azt mondani, ehhez igazított „szocreál” nyelven, amely nem vagy alig-alig kommunikált a „megszakított énekkel”. Arra, hogy a válaszokkal a kiállítás darabjait nézve ne essünk túlzásokba, a rekonstruált nappali és a könyvtárszoba valósága figyelmeztet. Ezt a két realitást együtt kell látni ezen a kiállításon. Visegrád. A budapesti székhelyű Fiatal írók Szövetsége (FISZ) immár 12. alkalommal rendezi meg írótáborát, azonban ez az első alkalom, hogy a tábort Kárpát-medencei, nemzetközi írótalálkozóvá terebé- lyesíti, amellyel a magyar nyelven alkotó fiatal költők, írók és irodalmárok kapcsolattartását, eszmecseréjét és szakmai kibon- takozásátkívánjaelősegíteni. A július 18. és 22. között Vi-, segrádon zajló ötnapos rendezvényen két hazai magyar irodalmár is vezet műhelyfoglalkozásokat fiatal palánták számára. N. Tóth Anikó a prózaírókkal foglalkozik majd, Németh Zoltán pedig a költészet iránt érdeklődőkkel. A leendő műfordítók Elekes Dóra csoportjához csatlakozhatnak. Tóth Krisztina, Szilágyi István és Spiró György lesznek az esti beszélgetések vendégei, a táborban ünnepli 15. születésnapját a FISZ és 10 éves fennállását az Erdélyi Magyar írók Ligája (EMIL). A szakmai program részeként minden nap más fiatal alkotócsoport mutatkozik be. A tábor ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy a legfiatalabb magyar irodalom műhelyei bemutatkozzanak a szélesebb nyilvánosság előtt. így vendégül látják többek között a Szlovákiai Magyar írók Társasága berkeiben működő Fiatal írókKörénektagjait is. Külön kerekasztalbeszélgeté- seket szentelnek a különböző irodalmi periodikáknak is, amelyeket szerkesztőik mutatnak be (Új Forrás, Szépirodalmi Figyelő, Műút, Tiszatáj, Alföld, Új Könyvpiac). Esténként nyflt felolvasásokat rendeznek, illetve kritikusok vitatják meg Izsó Zita Tengerlakó és Falvai Mátyás Gépindák című kötetét. A tábor nyitott a szűkebb szakmai körökben aktívan még nem résztvevő, pályakezdő alkotók, irodalomkedvelők számára is. Jelentkezni a FISZ blog- ján (www.fiatalirok.blog.hu) található jelentkezési lap kitöltésével és beküldésével lehet. (k) Vigyázat a „szocreál" nappaliban! (TASR-felvétel Több mint 16 ezer tiltakozó aláírást gyűjtött össze tegnap délig egy lengyel katolikus ifjúsági szervezet Madonna augusztus 1-i varsói koncertje ellen. Az Ifjúság Keresztes Hadjárata „Én nem megyek a Madonna-koncertre" című internetes felhívása szerint a popkirálynő a katolikus hitet támadja azáltal, hogy a keresztény szimbólumokból színpadi elemeket csinál, ráadásul a lengyel történelem egyik meghatározó eseményének számító 1944 augusztusi varsói felkelés évfordulóján lép fel. A Polska Times című lengyel napilap arról ír, hogy az ellenzék több képviselője szerint sem helyénvaló a koncert időzítése. A varsói városvezetés nem lát okot a koncert betiltására mindaddig, amíg a szervezők betartják a biztonsági előírásokat. Képünkön a showműsor legvitatottabb eleme. (MTI) RÖVIDEN Film Janis Joplinról Los Angeles. Nyilvánosságra hozták a Janis Joplinról (1943-1970) készülő film főszereplőjének nevét: a legendás rockénekesnőt Nina Arianda kelti életre a mozivásznon. A film a drogtúladagolás miatt elhunyt énekesnő életének utolsó fél évét mutatja be, a forgatás jövő év elején kezdődik. Nina Ariandát a moziközönség a Woody Allen által jegyzett Éjfélkor Párizsban című vígjátékból ismerheti. (MTl) Démétér templomát tárják fel Róma. Szicília déli részén amerikai és olasz régészek Démétér templomát tárják fel. Démétér a görög mitológiában a földművelés istennője, az ő segítségével hozott termést minden növény. A szentélyben a szakemberek már találtak az istennőnek szánt, i.e. 570 táján készült ajándékokat. (MTI)
