Új Szó, 2012. július (65. évfolyam, 152-176. szám)
2012-07-12 / 160. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JÚLIUS 12. www.ujszo.com FULVIDEK „Sci-fi pop” PUHA JÓZSEF Sok mindent elárul a CD- ről az a tény, hogy a kilenc szerzemény közül hatot műsorra tűzött a Petőfi rádió. Hullámvölgy nincs rajta, így a jövőben akár további kettőt is beszerkeszthet a kínálatába. A maradék egyet, a Rövid sláger címűt azért nem, mert az fricska, mindössze tizenkilenc másodperces. A Supernem az új évezredben feltűnt egyedi stílusú magyar zenekarok élcsoportjába tartozik. Papp Szabolcs frontember a Bravo TV egyik műsorvezetójeként vált ismertté. Aki ezt nem tudta, most bizonyára csodálkozik, hiszen együttese elsősorban nem a lap olvasóit célozza meg. Szabit azóta más tévéműsorokban is láthattuk. Zeneileg olyat tud, amit csak kevesen. Társaival mesterfokon ötvözi a slágerességet az igényességgel. A Supernem zenéjét a mélyebb mondanivaló, az agresszió, a humor és a popos slágeresség egyensúlya jellemzi. Úgy közvetít társadalomkritikát, hogy közben az óvó szülőnek sem kell féltenie a csemetéjét tőle. A Papp Szabolcs énekes-basszusgitáros, Pulius Tibor gitáros és Mó- zsik Imre dobos alkotta trió az új hanghordozó előtt kvartetté alakult, a billentyűs hangszereken játszó Kubányi Bálint érkezésével. A Tudományosfantaszti- kuspop produceri munkálatait a Heaven Street Sevenből és a Soerii & Poolekből ismert Takács „Jappán” Zoltán irányította a frontember társaságában. A lemez a pop, a rock és a punk üde keveréke. Vagány, pörgős, lényegre törő, szókimondó. A Petőfi rádióban sugárzottak: a nyolcvanas évek rockzenei hangzását idéző címadó dal, a Tankcsapda legjobb pillanatait eszünkbe juttató Reggelig táncolni egy rossz cipőben, a Viszlát, szevasz, a Hova megy, ki?, a Halkan, itt mások alszanak és az Irány a moziba be!, valamint a Rövid sláger mellett a zongorás, rockos Az világ és az akusztikus gitárral kísért Elvileg hallható az albumon. A CD a rövidsége - valamivel több mint huszonhét perces - ellenére is hatalmasat üt. A borító pedig tökéletesen tükrözi a tartalmat: a Tudo- mányosfantasztikuspop úgy nyújt nyelvet, mint a majom a szkafanderben. Értékelés: •••••• Rolling Stones 50 Ötven évvel ezelőtt, 1962. július 12-én adta első koncertjét egy londoni klubban a rockzene ma is élő legendája, a Rolling Stones. A zenekar edddig 29 stúdióalbumot, 10 koncertlemezt, 30 válogatást és 92 kislemezt adott ki. Énekesük, Mick Jagger sokak szerint rocktörténet legfontosabb alakja. A fél évszázados jubileum tiszteletére az MR2-Petőfi rádió ma Rolling Stones-napot tart: egész nap az együttes dalait játssza, továbbá olyan magyar és külföldi számokat, amelyeken érezhető a csapat hatása. (MTI) Parti Nagy Lajos egy év magyar közéleti és politikai eseményeit ültette át a népmesék nyelvére Fércnél maradandóbb ■ isajB HB I i IMI i ■ ■ w mkJT 1 "■».Íri? > JĹm 9 \71 • -r C’?:* ■ . '' I tr*S VlílcKr v O V JL VVvlW MAGYAR MESÉK Parti Nagy Lajos, a magyar nyelv nagy bűvésze és újítója ismét elkápráztat bennünket, méghozzá mesékkel. Nem először nyúl ehhez a műfajhoz, A pecsenyehattyú és más mesék azonban egészen más tészta, és négy év egyébként is nagy idő, azóta háromszázhatvan fokot fordult a világ kacsalábon, hogy mást ne mondjunk, az anyaországban lezajlott a fülkeforradalom. JUHÁSZ KATALIN És azóta az élet furmányo- sabb, bitangabb meséket produkál, mint a költői fantázia. Csak figyelni kellett a kormányzás művészetét hétről hétre, és alkotni egynyelvethozzá. Remélem, vagyunk páran, akik tavaly április óta Parti Nagy miatt (is) izgatottan vártuk az Élet és Irodalmat, illetve rögtön a Magyar meséknél nyitottuk ki. Hetente nagyot alkotni nem könnyű dolog, még akkor sem, ha Orbán Viktorék kormányzás címszó alatt mindig gondoskodnak egy-egy abszurdba hajló, szürreálisán humoros témáról. Ezek a másfél flekkes kis glosszák azonban azt bizonyítják, hogy ahol van szellemi muníció, ironikus nézőpont és mesteri formaérzék, ott „fércnél maradandóbb” mű születik, amely kötetért kiált. A Magvető Kiadónál nemrég megjelent Fülkefor és vidéke 53 „álmesét” tartalmaz. „Okom bőven volt rájuk, célom velük csak annyiban, hogy egy hagyomános, mégis szabad műformába becsatornázzam az írói, állampolgári köz-érzetemet” - írja a fülszövegben a szerző. E „köz-érzet” bizony nem túl jó, sőt ma Magyarországon bizony sokan élnek megfélemlí- tettségben, vagy legalábbis bizonytalanságban. Sokan tartják agresszívnak, arrogánsnak és antidemokratikusnak a jelenlegi kormány regnálását. Az értelmiség egy része legyint és inkább hallgat, a művészek még inkább, amire meg is van az okuk. Aki szólni mer, az bizony bátrabb a császár új ruháját hiányoló mesebeli kisfiúnál is. Nem tudom, hányán veszik majd meg Parti Nagy kötetét, de tegnap láttam egy felmérést, mely szerint Magyaroszágon a „zembe- rek” 85 százaléka elégedetlen a dolgok állásával, 51 százalékuk pedig nem tudja, kire szavazna, ha ma kellene az urnához járulnia. Úgyhogy akár bestseller is lehet ebből, feltéve, hogy akad még pénz a bugyellárisban könyvekre. Idézzünk a műből, csináljunk (még jobb) kedvet: „Egyszer Volt, hol nem volt, av- vót, hogy elmúlt a Húsvét, rendbe főtámadott a Nemzet, meg- szikkatt a schmitti ténta az Alaptörvényen, fő vót véve a Történeti Alkotmány Fonala, de ezer évre. Na, várta es az állomáson a csendőrség a patai romákat, kik gyöttek megfele a szép üdülé- sökből, egy szóval rend vót, nyugalom vót, békés mihöztar- tás. Méges! Egy nagy stratéga előre es megérzi, mit lesz mit tenni. S nem akkó megyen át a hídon, amikó ég. Bé is sétált Orbán Viktor egy este a Magyar Keráli Tévébe. Mé ne ment vó- na, övé is vót, dóga es vót.” Persze nem lehet felszabadultan kacagni, mosolyunk inkább keserű, összeszorul a gyomor, például annál a résznél, amikor Kövér László „meg es mondotta, minden szlovák politikusba van egy küs darab Slota, amitül a tót illetők nevettökbe erőst csapkodták a felvidéki magyarok térdit, mint a zivargós ménkő.” Ráadásul egy egész esztendő így összegyűjtve még cudarabb olvasmány, mint heti dózisokban adagolva. Gondolom, tíz-tizenöt év múlva már magyarázó jegyzetekkel kell ellátni az új kiadást, ha lesz még akkor nyomtatott könyv. Itt és most azonban nagyon hat a mű. A Klubrádió elhallgattatására irányuló aktivitás, a nagy port kavart média- törvény, az IMF kikergetése és visszaédesgetése, a hajléktalanok bebörtönzésére tett törvényjavaslat, a korengedményes nyugdíjasok visszavezetése a munka világába, az Új (nyilas) Színház körüli dili, Schmitt Pál plágiumbotránya, a Brüsszel felé irányuló kurucvirtus, szóval volt esemény bőven, hogy nem győztük kapkodni a fejünket itt, az elszakított területeken, ahol azért, úgy tűnik, pillanatnyilag talán mégiscsak nagyobb biztonságban vagyunk, mint a „zanyaországban.” Parti Nagy Lajos néhány ismert mesét is parafrazál, a kiskakas például nem vizet, hanem illegálisan megszerzett információkat szív fel a begyébe. Vagy éppen Kafkát idézi meg ilyetén módon: „egy reggel első Samsa prágai kerál, nyugtalan álmábul arra ébredett, hogy szörnyű féreggé változva tanáta magát az ágyában. Fekütt a mél- tóságos hátán, nízte magát a baldachinos tükörbe. Nem vót eggy ortodox kinézete, ammá biztos. Átalbucsállott a gömbölü páncélján, oszt a talpára állt, hejszen vót néki abbul vagy hetvenhét.” Ehhez jön még a temérdek saját alkotású, szellemes és széles holdudvarú szó, mint például a „homálynokok”, a „szájháború”, vagy a „Kihaénnem tér”, amely a Kossuth térre értendő. Szóval így esett, hogy Orbán Viktor és jobbkezei mesehősökké váltak egy abszurd mesefolyamban. Ez a könyv, bár egy-két óra alatt elolvasható, és akár a strandon is jó társ, semmiképp sem ígér felhőtlen szórakozást. Lubickolni legfeljebb a nyelvében lehet. Gondolkodni viszont kell rajta. Aki nem hiszi, annak jáijanakutána! Christophe Barratier filmje gyerekeknek és felnőtteknek élvezhető, szép mozi, arról a harcról, melyben a legtisztább emberi értékekért küzdenek Gombháború bátor kiállással TALLÓSl BÉLA Volt egyszer egy Gombháború. Yves Robert rendezte 1962-ben La guerre des boutons címmel, ami jelzi, hogy francia produkció. Aztán volt még egy Gombháború War of the Buttons eredeti címmel - ez angol változat 1994-ből. John Roberts rendezte. Története Írország egyik távoli sarkában egymás szomszédságában található két álmos kis halászfaluban játszódik. Az hoz némi izgalmat az ott lakók életébe, hogy az iskolások között háborús viszonyok dúlnak. Végül van egy új Gombháború, a La Nouvelle Guerre Des Boutons, amely 2011-es produkció, ismét francia, s az a Christophe Barratier rendezte, aki a méltán elismert és érzelmileg lehengerlő Kóristák című drámát. Az ő Gombháborúja nálunk nemrég került mozikba, méltánytalanul hamar lefutott, méltánytalanul kis érdeklődés mellett. Nem szoktam ilyen direkt módon ajánlani, most kivételt téve azt mondom, ha bárhol találkoznak ezzel a filmmel, vidéki moziban, tévében, dévédén, interneten, bárhol, ne sajnálják rá az időt. A Gombháború című filmet jó nézni, olyan érzelmi húrokat penget, hogy az embert hajlamossá teszi az átlényegülésre, értékeinek számbavételére, dolgainak átértékelésére. A fő motívum ugyanaz, mint az angol verzióban. Itt két francia kisfalu gyerekei a becsületért vívnak harcot egymással. Harcuk gombra megy, a győztes csapat lemetszi a másik csapat ruhájáról a gombokat. Ennek a becsületért vívott heroikus harcnak a hátterében azonban valós háború dúl, a második világháború, s ez is beleszól a gombháború menetébe. Felnőttek és gyerekek harca fedi egymást. Izgalmas, látványos, romantikusan heroizált szép történetet kínál a film a kiállásról, a becsületről, a feláldozásról, azokról az értékekről, amelyekről ma megfeledkezünk, nem igazán kerülnek ezekről sztorik vászonra. A Gombháborút látva - a háborús történet ellenére, s azzal együtt, hogy könny szökik az ember szemébe a megaláztatások, az igazságtalanságok, a gyerekek és a felnőttek kiállása okán - megtisztulási folyamatot élhet át a néző. Pál utcai fiúk, Legyek ura érzettel nézhetA becsületért harcoló csapat a végtelenül rokonszenves vezérrel, akit Jean Texier gyerekszínész alakít rendkívül kifejező gesztusokkal (Fotó: Continentalfilm) jük a Gombháborút, s a mozinak valami olyan nosztalgikus feltámasztása is ez egyben, amire legutóbb Giuseppe Tornatore volt képes legendás Cinéma Paradisójával - aniiben újabb nemzedékek túlcsordult romantikát látnak. Legyen! Ám, aki a Légy jó mindhaláli- gon nőtt fel, vagy a Kincskereső kisködmön igazába „takarózott”, annak a cselekmény fő sodrását meghaladva mély érzelmi többlettel kínál mondanivalót az új Gombháború.
